Dance with Miss Arizona - XVIII.fejezet

Ahogy azt ígérte, Colin a telefonhívást követően szinte rögtön a kávézónál volt. Épp Lisával és Melanieval vitattam meg a versenyre való jelentkezést, amikor megláttam őt az ajtóban. Kék farmerjában és szakadt farmerkabátjában olyan volt, mint aki a ’80-as évekből lépett volna elő. Sármos mosolyával végignézett a kávézón, majd megakadt a szeme rajtam. Zavartan elkaptam a pillantásom, de rögtön tudtam, hogy hamarosan ott fog állni az asztalunknál. Lisa kuncogott, miközben a kávéját kortyolta, de Colin ahogy megszólított volna, egy rajongó állta útját, hogy aláírást kérjen. Ő készségesen megtette, a rajongó széles vigyorral elvonult, ő pedig leült mellém.

- Sziasztok! – mindannyian a kezünket a szánk elé téve próbáltuk elfojtani a nevetést, láthatólag Colin nem értette a dolgot.  – Hogy vagytok?

- Remekül. Látom te is Colin – vigyorgott Lisa. – Lassan mi is kaphatnánk egy aláírást?

- Lisa! – szóltam rá, mire ő kacsintott.

- Bármikor - jelentette ki. - Nincs kedved elmenni valamerre? – húzódott közelebb Colin. A lányok próbálták felém jelezni, hogy menjek, amibe aztán bele is egyeztem. Colin láthatóan örült, hogy vele tartok.

- Azért most elmondod előre, hogy merre megyünk ugye? – bólintott, majd rendezte a számlát a kávézóban, míg én elköszöntem a lányoktól.

- Egy lovag Hanna –suttogott Lisa. – Jól alakuljon a délután – kacsintott.

- Lányok, rendeltem nektek még egy shake-t is, remélem, nem bánjátok, ha már elrablom a barátnőtöket – lépett mellém Colin.

- Nagyon köszönjük Colin, nem kellett volna. De ezek után Hannát bármikor elengedjük – válaszolta Melanie, aminek nagyon örültem.  – Akkor további szép délutánt.

- Sziasztok lányok!  - néztem rájuk izgatottan, majd követtem Colint. A Bentley a kávézótól pár méterre állt, majd miután beültünk a kocsijába rám szegezte a tekintetét.

- Mi lenne, ha hozzám mennénk? – ledöbbentem. Erre ment ki a játék?

- Még mit nem - Colin nem erre a válaszra várt valószínűleg, mert nem vigyorgott úgy, mint a kérdés feltevése előtt.

- Rendelnénk valami vacsorát. Mit szólsz? – igyekezett csábítani, biztosan tudta, hogy a tekintetétől azonnal elolvadok. Hihetetlen milyen hatással van rám ez a pasi. Colin beindította az autót, majd a háza felé tartottunk. Csendben ültem mellette, de közben nem tudtam levenni róla  a szemem. Arra tudtam csak gondolni, hogy ismét kettesben leszünk.  – Mit ennél?  - érdeklődött, amikor leparkolt a ház előtt.

- Valami csirkét és salátát.

- Úgy látom, emlékszel ...

- Nem azért mondtam – mosolyogtam rá, ahogy befelé tartottunk. Colin elkérte a kabátom aztán leültem a kanapéra. Feltűnt az asztalon a Love and Lies dalához készített kislemez, amelynek borítója elképesztően remekül sikerült. Amint kinyitottam a belső oldalon rajta voltam én is, ahogy Colin vállát fogom át hátulról. Büszke voltam magamra, hiszen ez mégiscsak jó fotó volt.

- Látom, tetszik – ült a kanapé szélére Colin.

- Nagyon jó lett ez a CD borító. Tetszik.

- Reméltem is. A tiéd – ámulva néztem fel rá, majd elmosolyodtam.

- Köszönöm, nagyon örülök.

- Gondoltam, hogy tetszeni fog. Megrendeltem a vacsit, hamarosan itt lesz. Mesélj, hogy megy az egyetem? – most komolyan az egyetemről fogunk beszélgetni? Valami nem stimmel. Colin nem az a fajta.

- Egész jól, bár kezdek elfáradni. Pláne, hogy nyomaszt a jelentkezés a tavaszi versenyre.

- De ugye jelentkezel?

- Nem tudom. Nem vagyok benne biztos, hogy akarok – Colin hirtelen át ült a másik oldalamra.

- Nagyon tehetséges vagy, kár lenne kihagynod.

- Meglátjuk. Lehet, be sem válogatnak.

- Ugyan, aki Colin Shepherd klipjében szerepelt, biztos beválogatják – kacsintott. Mialatt az egyetemről és a suliról kérdezett, Sienna írt egy sms-t, hogy haza megyek e hálaadásra? Lenémítottam a telefonom, hogy majd válaszolok az üzenetére. Nem sokkal később már a konyhában tálaltunk a vacsorához. A pulthoz ültünk, nagyon tetszett ez a része a konyhának. Colin töltött egy kis bort, majd leült mellém és hozzáláttunk a panírozott csirkének és a salátának.  Ő is hasonlót rendelt, de fűszeres burgonyát is kért az ételéhez.

- Megkóstolod? – mutatta felém a steak burgonyát. Kivettem a kezéből a villát és megkóstoltam. Nagyon finom volt, ezért loptam pár darabot az ő tányérjából. – Szép, szép, hogy elveszed az ételt előlem.

- Miért kínáltál meg akkor vele? – gúnyolódtam, majd jóízűen falatoztunk tovább. Úgy éreztem magam, mintha már régóta itt vacsoráznék minden egyes nap. Együtt Colinnal. Furcsa volt, hogy mennyire természetes lett számomra ez a világ, az, hogy Colin nem a beképzelt sztárok életét éli. Miután megettük a vacsorát bepakoltam a mosogatógépbe, amit Colin a pultnál ülve figyelt.

- Milyen házias vagy – jegyezte meg boros pohárral a kezében.

- És még miket nem tudsz rólam.

- Kíváncsivá tettél – hallottam a pohár koppanását a pulton, majd a lépteket, ami felém haladt. Colin a hátam mögé állva átfogta a derekam, majd a nyakam kezdte el csókolgatni. Az egész testem beleremegett az érintésébe, ahogy egyre jobban magához húzott.

- Mit csinálsz? Így nem tudom elvégezni a dolgom.

- Nem érdekel, hogy itt marad pár tányér. – Maga felé fordított, végig nézett rajtam, kezét pedig újra a derekamra irányította, hogy továbbra is magához húzhasson. Halk sóhajtás hagyta el ajkam, amire Colin csak egyre jobban kezdte csókolni azokat a részeket, amit a ruha nem fedett. A nyakam eléggé érzékeny, amit ő jól érzett. Kezeimmel a hátát simítottam végig, a pólón keresztül is jól tapinthatók voltak az izmai. Megcsókolt. Lágyan, érzékin, aminek nem tudtam ellenállni. Vágytam a csókjaira, az érintésére, arra, hogy sokáig öleljen. Felültetett a pultra, újra összeértek az ajkaink, most már hevesebben csókolt, miközben a lábimmal átfontam a derekát. Colin már a pólómat rángatta volna le rólam, amikor megállítottam.

- Nem gyors ez egy kicsit?

- Hanna – suttogott, majd hátra tűrte a hajam, végig simítva a vállamon. – Tudod, hogy mennyire tetszel. Kezdettől fogva. Nem hiszem, hogy ez gyors lenne – kék szemei igézően néztek rám. Teljesen elengedtem magam. Levettem a pólóját, kezem a mellkasára tapadt, majd végig simítottam a felső testén a farmerjáig. Colin is hasonlóan tett, a pólóm pár pillanattal később a földön landolt, a nyakamat csókolta, aztán megfogta a kezem. Átfutott az agyamon, hogy helyes e, amit teszek, de nem kérdés, hogy teljesen belé bolondultam, innen már nincs visszaút. Colin a szobája felé vezetett, ahol a csókjaiban elveszve csatolta ki a melltartóm és az ágyra fektetett, megszabadítva a nadrágomtól. Óvatosan fölém hajolt majd végig csókolta az egész testem, amely sóvárgott érte. Egy pillanatban az ágyra löktem, fölé másztam, hogy hasonlóan élvezze, amiket már nekem okozott. Colin teste megfeszült, ahogy egyre jobban haladtam lejjebb és a nadrágja övénél megálltam. Kicsatolva érezhető volt, hogy bármelyik percben leteperhet. Így is történt.

- Nem bírom Hanna, megőrjítesz… - mondta zilálva. – Ha tovább folytatod, letépem az utolsó ruhadarabot is rólad és…

- Mért nem teszed. – Colin szemei felcsillantak, visszapördített az ágyra és levette a bugyim. Rögtön belém hatolt, amitől a menybe kerültem és hosszú percekig ott is maradtam. Colin izmai megfeszültek, miközben én a karjába kapaszkodtam. Percekkel később lihegve feküdt mellém. Mellkasa egyenletesen járt fel s alá, miközben a karját a feje alá tette. Olyan érzés kerített hatalmába, amely nem engedte, hogy elmúljon az, amit néhány persze átéltem. A fellegekben jártam, ott ahol csak akkor jár az ember, amikor a boldogság felső csúcsát elérte. Colin olyan délutánt adott, amelyet, még sosem éltem át. A plafont nézve képzeltem magam elé az elmúlt percek eseményeit.

- Eszméletlen volt. Hanna, én annyira szeretlek – hirtelen oldalra fordultam, majd magamra húzva a takarót felültem. Hosszú másodpercekig szóhoz sem jutottam, de Colint is meglepte, amit mondott, mégsem változtatott rajta.

- Tessék? – ezt tudtam csak válaszként adni. Colin is felkönyökölt.

- Komolyan gondoltam – nagyon jól esett, mégis az a szó, amit nemrégiben kiejtett megrémített. Olyan nagy súlya van, olyan sok felelősség, amit talán Colin nem is gondol, engem megrémített. Összehúztam magam, átkulcsoltam a kezem a térdemen, közben pedig őt néztem, aki látva zavaromat közelebb húzódott.

- Hanna, annyi minden történt, lehetne, hogy most ez nem agyaljuk túl?

- Colin. Még mindig úgy érzem, hogy nekem ez a világ, amiben te vagy káros lenne. Szeretek veled lenni és kedvellek, de félek, hogy ez a bulvár élet nekem nem való.

- Leállítom az újságírókat…

- Úgysem tudod – válaszoltam.

- De! Ha ez kell, hogy együtt legyünk. Kérlek Hanna, most már nincs min gondolkodni. Egyértelmű minden, ami velünk történik –hevesebben vert a szívem, ahogy az arcomat fürkészte, valószínűleg keresve a reakciómat, miközben egyre jobban meglágyultam. Colin a kezét az enyémre tette, éreztem, hogy ez más, mint a többi közös pillanatunk. Más, mint néhány perccel ezelőtt. Gyengéd volt és magabiztos. Ez pedig olyan hatással volt rám, mintha azt az érzelmet, amivel ő megfogta a kezem átadta volna, hogy ezzel is megértesse velem miért mondta azt, hogy szeret. Lefeküdtem mellé, majd magához húzott és csendben feküdtünk, átölelve egymást. Meghitten.

- Haza kellene mennem – szólaltam meg hosszú percekkel később.

- Miért? – kérdezte, majd a telefonján megnézte az órát.  – Nálam is aludhatsz. Reggel hazaviszlek. Mit szólsz?

- Colin, reggel mennem kell az egyetemre.

- Jó, jó tudom – rám szegezte ellenállhatatlan mosolyát, ami egyértelműen arra irányult, hogy meggyőzzön. – Nem maradnál mégis?

- Látom kitartó vagy.

- Akkor nem tartanánk itt – kacsintott. Beleegyeztem. Colin szinte ujjongott, viszont megígértettem vele, hogy reggel azonnal hazavisz, mégsem mehettem a mai ruhámban az egyetemre. – Mihez lenne kedved?

- Nézzünk filmet.

- Komolyan? – lepődött meg, de úgy láttam tetszett neki az ötlet. Kiugrott az ágyból felöltözött, majd adott a szekrényéből egy pólót. Még mindig imádtam beleszagolni  a finom illatú pólóiba, mint legutóbb. Mire felöltöztem, Colin már a nappaliban válogatta a filmeket, én pedig ránéztem a telefonomra. Válaszoltam a lányoknak, illetve Siennának megígértem, hogy hálaadáskor otthon leszek. Ő erre nagyon megörült, alig várja, hogy végre együtt lehessünk. Persze én is, hiszen a kishúgom az egyik legfontosabb ember az életemben. Régen találkoztunk, amire ezelőtt sosem volt példa. Colin érdeklődött, hogy van e valami baj, de rögtön figyelmeztettem, hogy kezdheti a filmet. Egy akció volt, ami igazából nekem is tetszett, aztán egy idő után Colin telefonja egymás után csipogni kezdett. Nem törődött vele, de egyre idegesítőbb volt, majd megcsörrent. Elnézést kérve kicsit távolabb ment, ám eléggé indulatosan beszélt. Próbáltam a filmre koncentrálni, de Colin dühös hangja, elvonta a figyelmem, ezért őt néztem, ami feltűnt neki is. Gyorsan lerázta aki hívta, majd visszaült mellém a kanapéra. Úgy tett, mintha semmi sem történt volna, de látszott rajta, hogy mérges. Valami dühíti.

- Baj van?

- Dehogy, minden rendben – mialatt folyamatosan izgett-mozgott.

- Nekem elmondhatod – rám nézett, végig simított a karomon.

- Nézzük a filmet. Kérsz popcornt? – bólintottam, mire felugrott és kivonult a konyhába. Arra gondoltam, hogy nem lehetett olyan nagy munka egy popcornt elkészíteni, de a konyhából furcsa zajok szűrődtek ki, ami leginkább csapkodás volt. Pár perccel később úgy ugrott vissza mellém, mintha semmi sem történt volna.

Késő volt már amikor megkértem, hogy aludjunk, hiszen reggel haza kell mennem még az órák előtt. Colin természetesen beleegyezett, majd lezuhanyoztam, engem pedig ő követett. A szobában már csak egy hangulatlámpa világított az ágy mellett. Az ablaknál állva néztem a távolba, még mindig ámulattal töltöttek el Los Angeles gyönyörű fényei, a város szépsége. Ez a lakás pedig maga volt a menyország, de számomra ez adta a boldogságot. Az, hogy egy ilyen helyről láthatok rá a városra. Colin telefonja ismét pittyegni kezdett. Már kezdett dühíteni engem is, hogy a hátam mögül csak a fény világít, amikor valami üzenetet kap, de igyekeztem tudomást sem szerezni róla.

- Ugye milyen szép? – ölelt át hátulról Colin, amikor kijött a zuhanyzóból. Illata ellenállhatatlan volt, ölelésében biztonságban éreztem magam.

- Szeretnék tőled kérni valamit … - fordultam felé. – Ha most azt mondom, én is azt érzem, amit te, akkor megígéred, hogy a jövőben sosem versz majd át? Azt, hogy mindig őszinte leszel hozzám? – Colin szeme felragyogott, de döbbenten hallgatta a szavaim. – Bízhatok benned?

- Persze, persze. – Boldogan magához húzott, szorosan megölelt, tudtam, most jött el a pillanat, hogy mi ketten egy párrá váltunk.

- Szeretlek – mondtam.