regények Esther tollából..

2018. szeptember 9., vasárnap

Dance with Miss Arizona - XXVII.fejezet - ÉVADZÁRÓ





Most már azt hiszem, sínen van az életem. A családom is elfogadta milyen álmaim, céljaim vannak, elfogadták, hogy egy videoklipben nézek vissza rájuk és végre nem szégyenkezve érzik magukat emiatt. Azért ez egy egész jó visszajelzés, főleg a szüleim részéről. Kifejezetten örülök, hogy még tetszik is nekik, amit csinálok és a városban nem tagadják le, hogy a klipben szereplő lány én voltam. Annyira boldog vagyok, hogy a karácsonnyal még közelebb kerültünk egymáshoz és megígértettem velük, hogy a tavasszal, eljönnek és együtt bejárjuk majd az egész várost. Minden kezd  visszatérni a régi kerékvágásba, tekintve, hogy ismét Los Angeles felé vettem az irányt, hogy a Szilveszter éjjelt a barátaimmal együtt töltsem és bulizzunk, új tervekkel indítsuk 2018-as évet. Azt hiszem, hogy az ősz bővelkedett elég sok izgalomban és feszültségben, alakultak úgy a dolgok ahogy, de visszagondolva semmit sem bánok, mindenesetre a szerelmi életem most háttérbe szorul, míg magamban nem tisztázom azokat a dolgokat, amik történtek velem. Nehezen lehet megértenem még magamnak is, hogy mit miért csináltam, azt, hogy teljesen bolond voltam, amikor nem hittem abban, hogy Colinnal talán működhet a dolog, illetve, amikor Oliverben reményt keltettem, hogy mi ketten valaha is együtt lehetünk. Bár, Oliver egy különleges helyet foglal el a szívemben, mert mindig annyira jó volt hozzám, kedves, vicces és nagyon tetszik. Talán, ha másképp alakultak volna a dolgok, most Oliver lenne a befutó. De Colin olyan magával ragadó, annyira megnyerő, helyes, okos és olyan jól éreztem magam vele. Valamiért mindig sikerült levennie a lábamról. Tudta mit akar, kitartott és ez tetszett. Nekem pedig sikerült mindent elszúrnom. Teljesen. Ezért borzasztóan haragszom magamra, hogy nem viselkedtem úgy, ahogy kellett volna. Tulajdonképpen elvakított, hogy két fiú is körülöttem van, engem akar. Ezt pedig a legrosszabb volt, amit tehettem. Most már tisztán látok. Talán soha sem lesz minden ugyanolyan, de Colin az akit mindvégig szerettem és a mai napig nem tudom elfelejteni, főleg a könyvesboltban történtek után. De azt hiszem, ha valamit bánni fogok, az az, hogy bolond voltam. Megértem, ha Colin többé nem akar velem lenni, én sem akarnék magammal, de folytatom az életet, talán jön valaki, akivel újrakezdhetem. Los Angeles annyi mindent adott, főleg, hogy megismertem magam, megismertem a barátaimat és Colint. Sikereket érhettem el, elkezdhetem tervezni a jövőmet és még talán Aylinnal való szurkálódás is tetszett.
   Los Angeles hatalmas épületeit látva boldog voltam, hogy újra megérkeztem. Úgy döntöttem, hogy a következő évtől minden megváltozik. Ahogy az úton, az üzletek, épületek között haladtam, sok mindenre emlékeztetett, még a karácsony is jellemezte az utcákat, de az új évet hirdették a kivetítők. Itt azonban nem a hideg, hanem a verőfényes napsütés volt az, ami hangulatot adott. Még ez sem vette el a kedvem, igazából még sosem ünnepeltem ilyen helyen az új évet. A lakásban minden úgy volt ahogy hagytam. Ledobtam magam a kanapéra, benyomtam a laptopot, hogy írjak a lányoknak, visszaértem. Melanie is a mai nap érkezik Los Angelesbe. Úgy döntöttek, hogy Zack nála tölti ezt a pár napot az újévi buliig. Lisa nagyon fel van dobva, alig várja, hogy együtt bulizzunk, rengeteget mesélt, hogy milyen LA-ban a Szilveszterezés. Szerinte el fogunk ájulni. Ilyenkor az emberek az utcákra vonulnak, utcabálok, mindenféle bulik vannak, a tengerparton is. A tűzijátékok pedig betöltik az egész várost. Izgatott vagyok, mert nagyon kíváncsi vagyok rá. Úgy döntöttünk, hogy a szokásos helyünkre megyünk bulizni, aztán kitudja, hol ér bennünket az újév éjjele. Este a telefonom csörgésére lettem figyelmes, miközben a vacsorát készítettem.
- Hanna, szia. Mizujs?  - szólt bele vidáman Lisa.
- Épp vacsorát készítek. Mi  a helyzet?
- Képzeld vettem egy csúcs ruhát, nem tudtam kihagyni. Tyler el lesz ragadtatva.
- Lisa?
- Tessék? – kérdezett vissza.
- Összejöttél Tylerrel? – érdeklődtem gyanakodva.
- Nem – szólt vissza hangosan. – Viszont, semmi sincs kizárva.
- Lis! – nevettem fel.
- Most mi van? Jó tudod, tök jó fej, meg nagyon tetszik, de eddig nem mertem azt mondani neki, hogy járjunk.
- Miért? Tyler odavan érted, erre már hónapok óta.
- Tudom. Most majd meglátom, mit tud a ruha.
- Dögös leszel, ne aggódj. Tuti el lesz ájulva – csendesedtem el aztán.
- Mi a gond Hanna?
- Semmi, semmi. Örülök nektek…
- De?
- Nincs de. Minden rendben… Tudod írtam karácsonykor Colinnak.
- És?
- Válaszolt, de ennyi. Amit meg is értek. Na, de minden rendben lesz. Új év, új én, ez most a mottóm.
- Ha te mondod Han. Akkor Szilveszter este nálad.
- Alig várom – majd letettem a telefont. Tényleg nagyon várom, de eszembe jutott Colin és ez egy kicsit elvett a hangulatomból. Megfogadtam, hogy tényleg mindent magam mögött hagyok, de nehéz lesz, be kell ismernem.

Két nappal később már kora délután előkészítettem a lakásban a kellékeket ahhoz, amikkel várni fogom a lányokat. Süti, nassolni való, pezsgő és koktél. Úgy gondoltam ezek azok a dolgok, amik nélkül nem indulunk el vagy, hogy itthon ne igyunk pár pohárral. Mivel az év utolsó napja volt, eldöntöttem, olyan ruhát választok a szekrényemből, mint még sosem. Tekintve, hogy a karácsonyi bevásárlás alkalmával azért magamnak is vettem pár ruhát. Ezeket Lisa javasolta, de egyet biztosan nem bántam meg. A felső része pántos, kivágott aranyszínű, az alja pedig fekete tüllszoknya. Annyira szép volt, tényleg illett ehhez a különleges naphoz. Gyorsan lezuhanyoztam, a tükör előtt pedig hosszú percekig göndörítettem a hajam, mire az úgy állt ahogy én szerettem volna. Fekete sminket készítettem a szememre, a számra pedig egy halvány csillogós rózsaszín színű rúzst kentem. Elégedett voltam az eredménnyel. Talán nyolc óra lehetett, amikor csengettek. Gyorsan beengedtem őket a kapun, majd megláttam Lisát, Melanie-t, akiknek rögtön a nyakába ugrottam, őket pedig Zack, Oliver és Tyler követte. Nagyon örültem nekik, boldog voltam, hogy újra velük lehettem. Lisa egy mini fekete kivágott hátú ruhát viselt, magassarkúval, míg Melanie egy sötétkék ruhát. A fiúk is kitettek magukért, de főleg Oliveren akadt meg a szemem, aki kék nadrágot és szürke pólót viselt. Nagyon jól nézett ki. Megkínáltam őket az italokból, bár a fiúkra abszolút nem számítottam.
- Hanna drágám, milyen jól áll ez a ruha. Látod jót választottam – kacsintott Lisa.
- Dicsérd csak magad – nyújtottam felé a koktélos poharat. – Mel, ti mit kértek?
- Nekünk jó bármi, ugye Zack? – Zack bólintott, ahogy Melanie csábítóan ránézett. Töltöttem nekik is a koktélból, miközben Oliver az erkély ablaknál állt és nézte a fényeket. Mellé lépve megcsapott a parfümje illata, amit akkor éreztem igazán, amikor nálam aludt.
- Koktélt kérsz te is?  -Oliver felém fordult, mosolya beleegyező volt.  Elkészítettem neki, majd odaadtam, mire ő többször kortyolt belőle, megdicsérte.
- Ez nagyon finom Hanna. Mehetnél mixernek.
- Nem terveztem, de köszi. Tudod Oliver én…
- Figyelj, felejtsük el.
- De tényleg sajnálom azt, ahogy viselkedtem veled és igazságtalan voltam. Hidd el nagyon kedvellek.
- Tudom – simított végig a vállamon.
- Mehetnénk már, ne flörtöljetek! – hangzott Lisa határozott kérése. Oliver felsegítette a kabátom, majd elindultunk. Rengeteg ember, fények, hangok, zenék, mindenféle csillogás jellemezte a várost. Csodás volt végig utazni, látni, hogy mindenki mennyire önfeledten bulizik és búcsúztatja 2017-et. Most éreztem magam igazán szabadnak és végre önfeledtnek, gondoktól mentesnek. Biztossá vált, hogy 2018 új élményeket tartogat számomra. Lisa folyton a telefonját nyomkodta útközben, gondoltam Tylerrel írogat, míg a szórakozóhelyhez érünk. Rémes, hogy mennyire nem tudnak meglenni egymás nélkül. Melanie is végig Zackről beszélt, én pedig megértően hallgattam a szerelmi életüket. Tényleg örültem nekik. A szórakozóhely előtt nagy volt a tömeg, az emberek konfettiket dobáltak, szerpentinekkel díszítették fel magukat. Lisa azonban még mindig a telefonját nyomkodta.
- Mit csinálsz?
- Tessék?  - nézett fel rám hirtelen, amikor rászóltam.
- Semmi, semmi. Anyának írok, hogy minden oké és, hogy ne aggódjon. Tudod, ilyenkor aztán előjön az aggodalma – forgatta a szemeit. Mivel nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget megvártuk, hogy haladjon a sor és végre beljebb kerüljünk. Olyan jó volt újra itt lenni, szinte ismerősként fogadtak már bennünket, annyiszor jártunk már ezen a helyen. Természetesen beljebb érve itt is minden az új év köszöntéséről szólt. Dekoráció és hatalmas 2018-as lufi tudatta, hogy búcsúztatjuk az évet. Szinte levegőt nem lehetett kapni, annyian voltak, miközben csak a konfetti hullott innen-onnan. Lisa alig várta, hogy a pulthoz érjünk és kérjünk valami italt. Szinte egymást nem hallottuk olyan zaj volt, rengetegen álltak sorban, de mi is próbáltunk közelebb menni, hogy a pincérrel tudassuk mit is kérünk. Lisa megnyugtatott ura a helyzetnek, míg Mel és Zack egymást ölelve várták, mi történik. Csak az ajtóhoz közeli pultrészig jutottunk, mert mozdulni sem lehetett. Amíg várakoztam és a pulthoz támaszkodva megkérdeztem a többiektől is, hogy mit kérnek, de a betóduló tömeg között egy ismerős arc nézett rám. A tekintetem egészen elragadta, úgy éreztem, hogy megszűnt körülöttem minden, ami eddig zavart, csak elmélyedtem abban a kék szempárban, ami olyan ismerős volt számomra. Teljesen megdöbbenve álltam a pultnál, miközben őt kerülgették a helyszínre érkező emberek.
- Mi az Hanna? Figyelsz? – bökdösött Lisa.
- Lisa, látod? – kérdeztem tőle, miközben nem tudtam levenni Colinról a szemem.
- Na végre! Ideje volt már – azonban itt újra a zaj és a hangzavar került előtérbe, visszacsöppentem a jelenbe.
- Mit akarsz ezzel mondani Lisa? – kérdőn és mérgesen néztem rá.
- Tettem arról, amiről te nem tudtál. Gyere Tyler táncolni! – vigyorgott és, miközben távolodtak Tylerrel visszanézett. – Sok sikert! – Colin egyre közelebb sétált, éreztem, hogy a szívem egyre vadabbul ver. Próbáltam ezt betudni az otthon elfogyasztott koktéloknak, de be kellett látnom Colin látványa levett a lábamról. Szürke nadrágot és fehér inget viselt, a haja és a külseje akár egy sztáré, a mosolya pedig ellenállhatatlan volt.
- Szia Hanna! – vigyorgott, de akkor leesett, hogy teljesen át lettem verve.
- Mit keresel itt Colin? – kérdeztem dühösen.
- Hallottam, hogy itt leszel, gondoltam eljövök.
- Hallottad mi? – néztem Lisára, aki önfeledten táncolt Tylerrel. – Mit akarsz Colin?
- Ne légy ilyen morcos. Az év utolsó napja van, szerintem nem alkalmas, hogy ezt az énedet helyezd előtérbe.
- Nagyon vicces. Lisa rendezte, hogy itt legyél?
- Igen. Mondta, hogy nagyon rosszul érzed magad és, hogy állandóan rólam beszélsz – legszívesebben elsüllyedtem volna. Még hogy róla beszélek állandóan?
- Lisa nagyon segítőkész – ráncoltam a szemöldököm. Egyszer ezt biztos visszakapja. – Nehogy azt hidd Colin, hogy… - de be sem tudtam fejezni a mondatot, mert megfogta a kezem. Legnagyobb meglepetésemre, teljesen megváltozott minden. Mélyen a szemembe nézett, hiszen tudja, a kék szemeitől teljesen elalélok, a lábaim megszűntek tartani engem. Az utóbbi időben nem vágytam másra, mint, hogy újra láthassam őt, ez pedig, hogy most itt van, teljes egészében, elfeledtette velem, hogy Lisa milyen csőbe is húzott bele.
- Hanna, én mindig rád gondolok – mondta. – Nem tudlak elfelejteni.
- Colin kérlek – majd leszegtem a fejem. Eszembe jutott mennyi őrültséget csináltam az utóbbi időben, amit én sem bocsátanék meg magamnak.  Megfogta az arcom, majd szemeimben elmélyedve próbálta kitalálni mire gondolhatok. – Sok őrültséget csináltam Colin. Olyan buta voltam, igazságtalan. Olyanokat tettem, amit nem bocsátanék meg én sem magamnak. Úgyhogy kár volt idejönnöd.
- Szerinted, ha nem lennél fontos számomra itt lennék? – megráztam a fejem. – A könyvesboltban lévő találkozásunk is azt bizonyította, hogy még mindig érzel valamit irántam.
- Sosem múlt ez el… De rémesen viselkedtem. Nem hallgattalak meg, nem bíztam meg benned. Azt hittem egy jó játék vagyok. Aztán mindent tönkretettem magam körül.
- Hanna, köztem és Alexis között soha nem volt semmi. Az anyám próbálta irányítani a szálakat, hogy legyen, de nem. Hidd el, hogy minden olyan rosszul jött ki. De meg kellett volna hallgatnod.
- Tudom és annyira sajnálom, nagyon bánt. De az én bűnöm sokkal rosszabb, úgyhogy megértem, ha sosem bocsátasz meg. – Colin kérdőn nézett rám. Tudtam, most van itt az alkalom, hogy elmondjam mi történt Oliver és köztem. Meg kell mondanom, mert ezzel nem tudok együtt élni.  – Colin én… Én, amikor itt a bulin azzal a lánnyal voltál. Nagyon dühös lettem. Mérges voltam, hogy bebizonyosodott, igazam volt és, hogy te sem vagy más, mint a többi. Akkor én. Az történt, hogy lefeküdtem Oliverrel.  – Colin arca elkomolyodott. Szomorúan, már -már könnyes szemmel tekintettem fel rá, mert tudtam, itt a vége. Láttam, hogy mennyire elszomorította őt is, szinte rám sem nézett, miközben én legszívesebben elszaladtam volna, hogy ilyen rémes tettet sosem fog megbocsátani. A zene lüktetett, az emberek mind  táncoltak, miközben Lisa minket figyelt. Biztosan észrevette, hogy Colin megtörten leült a bárszékre, én pedig próbálok ezerszer is bocsánatot kérni tőle.
- Erre nem számítottam – próbált valamit mondani, de láttam teljesen összetört.
- Annyira boldogtalan voltam és megbántott. Nem gondolkodtam. Megbántam már és annyiszor visszacsinálnám, de nem tudom. Olivert is megbántottam, mindenkit, akit lehetett körülöttem, mert akkor is csak egy dolog járt a fejemben…
- Micsoda? – kérdezte.
- Az, hogy nem tudlak elfelejteni. Nem tudok mást szeretni – mondtam hulló könnyekkel, mire Colin magához húzott.
- Akkor ezek szerint…
- Még mindig szeretlek. Igen. Sosem tudtalak elfelejteni, akármi történt. – Colin arca megváltozott. Vonásai lágyabbak lettek, szemei újra úgy ragyogtak, ahogy megismertem őt. Sármos mosolyával rám mosolygott, úgy éreztem, hogy most valami végre megváltozott és talán rendbe jöhet minden, amit én elrontottam.
- Én is Hanna.
- Meg tudsz nekem bocsátani Colin?
- Igen, de szeretném, ha legközelebb az én verziómat is meghallgatnád, ha valami történik.
- Ígérem, úgy lesz – majd a nyakába borultam és szorosan megöleltem. Újra éreztem, hogy jó helyen vagyok, szorosan a karjai közt, amit már rég nem éreztem és átjárt valami megmagyarázhatatlan boldogság.
- Akkor van kedved újra Colin Shepherddel, az énekessel randizni? – kacsintott.
- Bármikor.

A percek vészesen fogytak. Észre sem vettük mennyi idő eltelt és, hogy 2018 közelebb van, mint gondolnánk. Lisa elégedetten látta, amikor összenéztünk, hogy átkarolva figyeljük az eseményeket, a DJ mögé kialakított kivetítőn. Az elmúlt fél évben megjártam a mennyországot és a poklot is, döntöttem jól és hoztam rossz döntéseket. De ahogyan azt anya is mondta, hogy, ha elrontunk valamit, azt helyre is lehet hozni. Talán Lisa talpraesettsége kellett ahhoz ,hogy végre szembe merjek nézni magammal és helyrehozhassam Colinnal a dolgokat. Most pedig boldogabban állunk egymás mellett, mint valaha. A derekamat fogva figyeltük, ahogy telnek a percek, aztán végül a másodpercek. Magunk mögött hagyjuk az évet és talán elkezdünk valami újat, jobbat. Ahogy éjfélt ütött az óra, a tömeg éljenzésben tört ki, a lányok a nyakamba ugorva kívántak boldog új évet, miközben Lisának megköszöntem a segítséget.
Colinra néztem, büszke voltam arra, hogy most itt áll mellettem két pohár pezsgőt szorongatva a kezében, hogy az egyiket nekem adva koccinthassunk.
- Akkor éljen az új év! – majd kortyoltunk a pohárból.
- Boldog Új Évet Colin! – majd közelebb hajolva lágyan megcsókoltam.




________________________________________________________________________________

KEDVES OLVASÓIM! 

HÁLÁSAN KÖSZÖNÖM MINDAZOKNAK, AKIK A 27 FEJEZETEN KERESZTÜL LÁTOGATTÁK, OLVASTÁK A TÖRTÉNETET, HOZZÁSZÓLTAK VAGY TÁMOGATTAK ENGEM. 

KÖSZÖNÖM A BARÁTNŐIMNEK, AKIK ELŐZETESEN MINDIG OLVASHATTÁK A FEJEZETEKET, MANCINAK ÉS ANDINAK, A SOK SEGÍTSÉGÉRT, NINAA-NAK A CÍMÉRT. 

A DANCE WITH MISS ARIZONA NAGYON A SZÍVEMHEZ NŐTT. NEM IS HITTEM VOLNA, HOGY ENNYIRE MEGSZERETEM EZT A TÖRTÉNETET, A KARAKTEREKET. EZÉRT GONDOLTAM MEGKÉRDEZLEK BENNETEKET, SZERETNÉTEK E MÉG EGY ÉVADOT, OLVASNÁTOK E TOVÁBB COLIN ÉS HANNA TÖRTÉNETÉT? 

ITT KOMMENTBEN VAGY JOBB OLDALON IS SZAVAZHATTOK, NAGYON ÖRÜLNÉK, HA MEGOSZTANÁTOK EZZEL KAPCSOLATBAN A VÉLEMÉNYETEKET, MERT ENGEM AZ TESZ BOLDOGGÁ, HA TI ÖRÖMMEL OLVASSÁTOK!

KÖSZÖNÖK MINDENT, HAMAROSAN ÍGY VAGY ÚGY DE ÚJRA JELENTKEZEM !!!

5 megjegyzés:

  1. Szia!!! Hú nekem nagyon tetszett az egész, és imádtam minden részt olvasni. Csak gratulálni tudok hozzá! Már szavaztam oldalt is, de leírom ide is, hogy én benne vagyok a 2. évadba, hiszen szívesen olvasnám milyen lesz Hanna élete mint "híres énekes barátnő", és, hogy ez milyen hatással lesz az életére vagy az iskolai dolgaira. Sok puszit neked!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm <3 Szerettem Hannával foglalkozni, emiatt is nehéz most búcsút mondanom ennek az egésznek.
      Köszönöm a segítséget Neked Andi, hogy mindig olvastál és remélem lesz alkalmam tovább folytatni Hanna és Colin történetét. Puszii

      Törlés
  2. Nagyon örülök ennek az évadzárónak! Remélem, hogy folytatni fogod! :)

    VálaszTörlés
  3. Sikerült végre elolvasnom. Köszönöm, higy megírtad ezt a történetet nagyon jó volt, a második évadra is nagyon kíváncsi vagyok és alig várom. Itt leszek♥

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik a történet :) puszi mindenkinek :)

    VálaszTörlés

Follow Us @soratemplates