Dance with Miss Arizona - I. fejezet - 2.ÉVAD

A nap fénye megvilágította a szobát, amikor felébredtem és kinyitottam a szemem. Úgy bevilágította, hogy szinte lehetetlenség lett volna visszaaludni. A késő téli időjárásban az volt a jó, hogy a Nap mindig ragyogott, jobb kedvre derítve mindenkit. Ahogy megdörzsöltem a szemeim és kinyújtóztam feltűnt, hogy egyedül vagyok a szobában. Csend volt és nyugalom. Elfogott az elégedettség, hogy tudom, most minden rendben van az életemben. Felültem az ágyon, elmélyedtem a távolban, ami mindig is olyan nagyon tetszett…

Colin és Hanna újra együtt

 Colin és a táncosa újra egymásra találtak

 Colin Shepherd táncosával randizik ,

  Colin Alexis után, táncosával vigasztalódik.

Ilyen és hasonló címek jelentek meg, miután újra összejöttem Colinnal. Az újságok címlapját ellepték a közös képeink, az internet hetekkel később is velünk foglalkozott. Hol pozitív hangot kapott a mi kapcsolatunk, hol Alexist sajnálták, mintha én tehetnék arról, hogy Colinnal nincsenek együtt. Mindenesetre nem foglalkoztam már azzal, ha követnek, hogy egy fotót készítsenek rólunk, ha az újságban megjelentünk vagy, ha a közös képünk nézett vissza a DailyMail oldaláról. Egyszerűen élveztük egymás társaságát, azt, hogy együtt lehetünk. Teljesen megváltozott minden, az érzéseim erősebbek lettek, a gondolataim mindig csak Colin körül jártak, minden pillanatban vele akartam lenni. Este hosszas telefonbeszélgetés után aludtam el, napközben pedig folyton üzengettünk egymásnak.

Két hónap telt el azóta, hogy Lisa közbenjárásával Szilveszterkor minden rendeződött és a helyére került. Colinnal az élet pedig maga a csoda és a mennyország. Amikor tudunk, együtt vagyunk. Legszívesebben nála szeretek lenni, összebújva tévézni, látni minden rezdülését, a nevetését, ha valami vicces. De akkor is beleszeretek, amikor izgatottan nézi az akció filmet. Neki fel sem tűnik, ha figyelem, engem pedig boldogság fog el újra és újra látni, büszkévé tesz, hogy velem van. Szinte teljesen rózsaszín ködben éreztem magam. Olyan, mint mikor az ember méterekkel a föld felett érzi magát és soha nem fog leszállni. Nem is akarok. Az életem most éreztem teljesnek. Colinnal.

- Jó reggelt – lépett be az ajtón, ezzel kizökkentve a gondolataimból. – Látom nagyon elmerengtél. Min gondolkoztál?  - elmosolyodtam. Ezek a gondolatok annyira erősen hatottak rám, hogy inkább megtartottam magamnak, mert minden másodpercet inkább vele töltenék.

- Azt, hogy milyen szép a kilátás innen.

- De mindig ilyen Han… – ugrott be mellém az ágyba, s próbálta ugyanazt a pontot nézni, amit én.

- Colin – néztem rá. Tökéletes külseje mindig is elvarázsolt és még ébredés után is minden annyira makulátlan volt rajta. A haját félretűrte, ezt imádtam benne, legszívesebben egész nap ezt nézném,  a mozdulatért pedig mindenem odaadnám.  – Ez a látvány a kedvencem. Annyira szép a kilátás, élvezem nézni, ahogy ébredezik a város – néztem le rá, miközben ő támaszkodva szegezte rám kék szemeit. A mosolya annyira ellenállhatatlan volt,  a tekintetétől megremegtem.  – Merre jártál? – érdeklődtem.

- Mit gondolsz? – kacsintott.  – Ha felébredtél és egy időre magadba szívtad Los Angeles látványát, akkor akár meg is reggelizhetnénk.

- Ez egy nagyon jó ötlet – taglaltam. Colin tudta, mikor kell levenni a lábamról. A hétvégét nála töltöm, és úgy bánik velem, mint egy király-kisasszonnyal. Ki hinné, hogy Colin Shepherd a nagy énekes reggelit készít? És azt ki hinné, hogy házias. Ha segíteni akartam, nem hagyta, inkább ő próbálkozott, de nem állt messze tőle az sem, hogy egy kis vacsorát készítsen. Néha hangos nevetésbe torkollt az egész, ha valami nem sikerült vagy elrontott. Ilyenkor elfogadta a segítségem. Minden annyira természetes volt. Colin addig könyörgött, amíg kikeltem az ágyból. Rajta csak egy melegítő nadrág volt, miközben én magamra kaptam egy köntöst. El kell ismerni, hogy nagyon figyelmes. Ezt pedig bizonyította, amikor az étkezőben megterített asztal várt. Kávé, gyümölcslé, croissant, tojás, pirítós, gyümölcs és miután leültetett goffrit is hozott a konyhából.

- Nem térek magamhoz… - néztem végig az asztalon.

- Nem tetszik? – ijedt meg.

- Dehogynem. Ez csodálatos és te is az vagy – adtam egy puszit az arcára, amibe egészen belepirult. – Büszke vagyok rád.

- Akkor kóstold csak meg a goffrit – tette le elém, miután leültem. Ő is mellém ült, töltött a csészékbe kávét, majd figyelte a reakcióm.

- Ha attól félsz, hogy nem jó, akkor el kell, hogy keserítselek. Nagyon finom. Minden tökéletes. Nagyon kedves tőled, hogy így kitettél magadért.

- Megérdemled – vigyorgott, majd együtt megreggeliztünk.  – Mi a mai program?

- Reméltem, hogy itthon maradunk – válaszoltam, miközben áfonyát kanalazott a tálkájába.

- Hanna… elmehetnénk valahová. Jöhetnének a barátaid is. Az egyetem miatt alig mozdulsz ki. Hidd el, a kikapcsolódás jót tesz.

- Mire akarsz kilyukadni?

- Az, hogy kimerült vagy – nézett rám kérlelő szemekkel.

- Meg kell értened, hogy fontos számomra a verseny, de közben a tanulás is.

- Tudom, de attól még a mai nap a pihenésé, menjünk el valahová. – Beleegyeztem. Colin majdnem kiugrott a bőréből, de én egyáltalán nem voltam elragadtatva. Bár, tudtam igaza van abban, hogy kicsit rápörögtem az egyetemre. Alig két hónap múlva lesz a verseny, emiatt a tanulmányaimat sem akarom elhanyagolni. Fontos számomra a részvétel, igyekszem, minden tőlem telhetőt megtenni azért, hogy jó helyezést érhessek el. Nekem másodsorban az álmaim is fontosak, ez pedig lehetőséget ad, hogy megvalósítsam őket. Annyi jó dolog történt mostanság, bízom abban, hogy a verseny számomra csak hab lesz a tortán.

Egyedül iszogattam a kávét, amikor rájöttem, hogy tíz óra is elmúlt. Sokáig aludtam volna? Igazából jól esett kipihenni a hetet. Colin fel s alá sétált a lakásban, hol a fürdőben hol a konyhában, hol pedig a szobában volt, míg én teljesen fel nem ébredtem.

- Készülsz valahova? – érdeklődtem, amikor megállt előttem felöltözve farmerban.

- Mehetünk?

- Colin, ha nem tűnt volna fel most fejeztem be a reggelit.

- Akkor, igyekezz. Öltözz!! – vigyorgott. Ezt pedig nem annyira kedveltem, mert tudtam, hogy mindig tervez valamit. Bevonultam a szobába, az egyik szekrény polcáról elővettem egy farmert és egy fehér mintás pólót. A fürdőszobában némileg rendbe tettem az arcom, hajam pedig copfba kötöttem. Tekintve, hogy Colin időt sem hagyott arra, hogy elkészüljek. Már az ajtóban toporgott, amikor megjelentem előtte, ő pedig nyitotta az ajtót és indította az autót.

- Most már tudni akarom, hogy hova rohanunk? – kérdeztem, amikor beültem mellé az autóba.

- Hanna, miért vagy olyan kíváncsi? – tekintett rám világító kék szemeivel, ahogy vártuk, hogy a kapu kinyíljon. Az úton Colin teljesen másról beszélt. Tulajdonképpen már nem is érdekelt, hogy mit titkol, reménykedtem benne, hogy hamarosan kiderül. Olyan csodálatos volt a szombat Los Angelesben. Sütött a nap, a levegő is más volt, kezdett feléledni minden. Colin a kávézó előtt állt meg, ahol Lisa és Tyler várakozott.

- Sziasztok! – köszöntem, ahogy kiszálltam a kocsiból. – Mi a helyzet?

- Jöttünk veletek kávézni egyet – ölelt át Lisa.  – Nem tudtad? – megráztam a fejem. Colin is közben mellém ért és elégedetten nézett rám és Lisára.

- Colin most már megmondhatod, hogy mire készülsz?  - súgtam a fülébe.

- Hanna, kimozdítottalak otthonról – éreztem, hogy valami titok van még a dologban, de nem firtattam. Mr. Sharp épp benn volt, kedvesen kiszolgált minket, addig beszélgettünk. Néhány perccel később Melanie jelent meg az ajtóban, mögötte Zack sétált, aki a pulthoz ment kávét kért.

- Most már elmondanátok, hogy miért vagyunk itt? – kérdeztem egyre idegesebben. Lisa Colinra mosolygott. Ez pedig nekem is feltűnt.

- Mond el neki Colin, nagyon aggódik - nevetett Zack, mire összeráncolt szemmel néztem rá.

- Igen, mond csak el – fordultam Colin felé.

- Arról lenne szó Hanna, hogy este lesz egy fellépésem – kezdett bele lassan -, ahol mindannyian ott lesztek a backstage-ben.

- Ezt nekem miért nem mondtad? – dühöngtem.

- Mert tudjuk, hogy nem jöttél volna – szólt közbe Lisa. – Mostanában sehova sem mész Han. A bulikat is kihagyod. De ami jó – vigyorgott Lis -, hogy mi is megyünk.

- Kár, hogy eltitkoltátok. Mentem volna, így is úgyis.

- Dehogy! Mostanság, a fősulin és otthon élsz – szólt közbe Mel. Forgattam a szemeim. Lehet igazuk van. Az utóbbi időben teljesen beleástam magam a tanulásba illetve rengeteg óraszámban táncolok, hogy a versenyre minden tökéletes legyen. Talán emiatt is vártam mindig, hogy Colinnal kicsit együtt legyek.

A kávézás után Colinnal átmentünk egy étterembe, majd hazamentünk, mert állítása szerint nyolc órára kell odaérni. Egy alapítványi est lesz, ahol több énekes, zenekar is fellép. A meghívóban olvasva elég hivatalos lesz az esemény, emiatt Colin is, de én is rettentően izgatottak voltunk, mert ő kicsit ünnepélyesebb előadásmódban fog énekelni. Rájöttem, én nem erre készültem, hogy a  hétvégén elegáns ruhában kell majd megjelennem, emiatt Colinnál egy olyan ruhám sem volt, ami alkalmas lenne, hogy én elmehessek.

- Már csak egy probléma van, hogy nem hoztam ruhát, Colin szólnod kellett volna – szomorkodtam.

- Ne aggódj, mindenre gondoltam. Várj itt! – szólt rám, majd pár percre eltűnt. Nem tudtam mire készül, de nagyon kíváncsi voltam mit talált ki. Megjelent egy hatalmas dobozzal, ami annyira szép volt, mint a mesében. Letette elém az asztalra, kérte, hogy nyissam ki. Remegő kézzel csomagoltam ki a dobozt, majd a vékony papírtakarót is levettem. A látvány ami fogadott hihetetlen volt. Colin mosolyogva nézett rám, de ugyanígy tettem én is. Még mielőtt kivettem volna a doboz tartalmát, boldogan a nyakába borultam és nem győztem hálálkodni.

- Ezt igazán nem kellett volna – hebegtem, ahogy kiemeltem a ruhát. Egy pántos fekete ruha volt, elől rövidebb szoknyával, derekánál masnival. Nem gondoltam volna, hogy Colin ilyen szépet választ.

- Tetszik?

- Nagyon is. De, hogyan, mikor? – átfogta a derekam, miközben tapogattam a ruhát, megnéztem minden részét.

- Voltak segítőim – mondta. Elmosolyodtam, de tényleg nagyon boldog voltam. Colin kért, hogy kezdjek készülni, nehogy elkéssünk. A fürdőben aztán lezuhanyoztam, majd a hajamat megszárítva kicsit összekötöttem és elcsatoltam, pár tincset hagyva az arcom előtt. A sminkem visszafogottra készítettem. Mire kiléptem a fürdőből Colin a szobában állt, épp az ing ujját gombolta. Háttal állt, fehér inge megfeszült a hátán, ezért hátulról átöleltem.

- Izgulsz? – kérdeztem, ahogy megfogta a kezem és felém fordult.

- Nem, dehogy… Olyan jó, hogy itt vagy – mosolygott. – Lassan indulnunk kell. – Figyeltem Colinra, majd feladta a kabátom, ő egy zakót vett és elindultunk. Los Angeles egyik színháztermébe mentünk, ahol már rengeteg ember várakozott az esten résztvevőkre. Colin büszkén állt a fotósok elé, míg én távolabb álltam meg, de kinyújtotta a kezét, hogy álljak én is mellé. Nagyon jó érzés volt ott állni mellette, látva, örül, hogy együtt tehetjük ezt meg. A barátaim már benn vártak bennünket, de Colin szerette volna, ha a színpad mögött foglalunk helyet. Ott már többen gyülekeztek, köztük az énekesek is:  Keith Urban, Shakira, John Legend, Mariah Carey, filharmonikusok, zongoristák és sokan mások. Colin néhány részletet megbeszélt a szervezővel, továbbá a zongoristával is egyeztetett a dalokat illetően. A lányok nagyon boldogok voltak, arra lettem figyelmes, hogy sorra fotózkodnak a sztárokkal, míg én aggódva figyeltem a felkészülést. A nézőteret megpillantva láttam, hogy mennyien kíváncsiak a mai estére. Én pedig büszke voltam, hogy Colin az egyik közülük.

- Hanna, jól vagy? – kérdezte Lisa.

- Persze – mosolyogtam.  – Sosem voltam még ilyen eseményen.

- Szerintem szuper, hogy Colin is részt vesz – ekkor elkezdődött az előadás. Colin egy puszit nyomott a homlokomra, majd külön vonult, hogy felkészülhessen. Amikor ő következett mindenki hangos ujjongással fogadta. Colin, profin lépett ki a színpadra, mi pedig ámulattal néztük és hallgattuk őt. Rájöttem, hogy mennyire boldoggá tett és milyen sokat kaptam tőle az utóbbi időben. Olyan szerelemmel és odaadással van felém, mint senki más, boldoggá tesz. Ahogy ott állt és a hangját hallgattam elfogott valamiféle büszkeség, hogy ő az a férfi akire vágytam és tudtam, vele akarom leélni az életem. Lisa és Mel is suttogták, mennyire jó és milyen klassz őt hallgatni, de tudtam, hogy ez csak a kisebb része, én többet kaptam Colinból. Négy dalt énekelt, majd mosolyodva, nagy örömmel az arcán jött vissza.

- Annyira szép volt - öleltem meg. – Köszönöm, hogy elhoztál.

- Itt kellett, hogy legyél.

- Colin gratulálunk – lépett mellénk Melanie. – Jó, hogy csatlakoztál. Szép segíteni másokon.

- Ez a célom, köszönöm Melanie. – A koncert végén kihirdették mennyi pénz gyűlt össze a beteg gyermekek megsegítésére, erre az alkalomra az énekeseket is a színpadra hívták, megköszönve a szereplésüket.

Késő este értünk haza. Ahogy beléptem az ajtón rögtön levettem a cipőm, eléggé fájt már a lábam a magassarkúban. A széken próbáltam magam összeszedni, figyeltem ahogy Colin tesz –vesz a lakásban.

- Fáradt vagy? – lépett oda, majd leguggolt elém.

- Hosszú volt a nap ilyen izgalmak miatt. De nagyon köszönöm, nagyon jól éreztem magam.

- Ennek örülök… Hanna - nézett rám. Szemei csillogtak, miközben másodpercek teltek el szótlanul.  – Szeretnék kérdezni valamit. Vagyis először inkább csukd be a szemed.

- Miért van erre szükség? – kérdeztem. Colin mutatta, hogy csináljam amit kért. Megtettem. Megfogta a karom, kinyújtotta, a tenyerem felfelé fordította és beletett egy kulcsot.  – Mi ez? – kérdeztem, miután kinyitottam a szemem.

- Hanna, tudod, sokkal jobban telnek a napjaim, ha magam mellett tudhatlak. Mondhatsz nemet is és megértem, ha te másképp gondolod, de tudnom kell valamit. Szóval csak azt akarom kérdezni, hogy lenne kedved hozzám költözni?