Scripts from Esther

Már négy órája úton voltunk, az pedig, hogy még legalább fél óra volt a leszállásig kicsit elkeserített. Persze Mel és Lisa remekül elszórakoztattak, de a repülő ablakán kinézve Colin járt az eszemben. Olyan furcsa érzés volt a reptéren elköszönni tőle, egyszerre megható és pozitív. Colin úgy engedett fel a repülőre, ha jól érzem magam és megmutatom a zsűrinek azt, hogy milyen tehetséges vagyok. Persze mindent megteszek a csapatért, de ez a külön töltött néhány nap biztosan nehéz lesz a számomra.

Atlanta felé közeledve kíváncsian néztem a várost, a szinte felhők fölé magasló épületeket. Lisa és Mel is nagyon izgatottak voltak, a fiúk pedig inkább aludtak, mikor megérkeztünk a városba. A reptéren egy kisbusz várt, amely elvitt bennünket a Loews Hotelbe. Atlanta is csodásan szép város. Nem győztünk ámulni, az óriási épületek láttán. Ami viszont nekem nagyon tetszett, hogy mennyire igényes, tiszta és csodás város. A hotelhez megérkezve ismét megdöbbentünk, hiszen a elképesztően magas, szemben pedig egy szép park van. Jessica megígérte, hogy a három napban azért belecsempészünk egy kis városnézést is. Ennek azért mindannyian örültünk. 

- Azt hiszem az egyetem kitett magáért, hogy ilyen hotelban lakhatunk – mondta tátott szájjal Melanie. Ezzel egyetértettünk, mert tényleg csodálatos volt.

- Melanie! – kiáltott oda Jessica. – Te Patriciaval leszel egy szobában. Lányok, nektek itt vannak a kulcsaitok. – A kulcsok egy kilencedik emeleti szoba zárjához voltak jók. Melanie és Patricia is a folyosón kaptak szállást, de a csapatunk többi tagjai is. A szobában azonnal az ágyra dobtam magam, de Lisa inkább a kilátást nézte meg, ami odalépve tényleg bámulatos volt.

- Hihetetlen, hogy itt vagyunk Han. Most már meg is kell nyernünk a versenyt – kacsintott.

- Ahogy mondod. Ó, fel kell hívnom Colint - jutott eszembe, hogy nem hívtam, amikor megérkeztünk. Kicsit külön vonulva tárcsáztam, kissé aggódva szólt bele a telefonba, mire elmagyaráztam neki, hogy eddig miért nem hívtam.

- Milyen Atlanta? – kérdezte.

- Szuper, nagyon tetszik, akárcsak LA – mosolyodtam el.

- Nem is értem, hogy miért? – nevetett. -  Hanna… - szólalt meg komolyabban.

- Tessék?

- Hogy fog eltelni ez a pár nap?

- Oh, Colin. Valahogy majd csak eltelik…

- Hiányzol. Furcsa ez a lakás már nélküled – ez persze jól esett, nekem is őrülten hiányzik.

- Hamarosan otthon leszek. Te is nagyon hiányzol.

- Hanna! – kiáltott a szoba másik végéből Lisa.  – Az étteremben várnak bennünket egy kis ebéddel, gyere!

- Megyek már!

- Majd máskor szerelmet vallotok egymásnak! – nevetgélt.

- Lisa nagyon vicces – jegyezte meg Colin a telefon másik végén.

- Mennem kell. Később még beszélünk.

- Szeretlek – mondta. Ez pedig a szívem legmélyebb pontjáig hatolt, úgy éreztem, hogy most kezdődik a pár nap legnagyobb kihívása, mert ebben a szóban minden benne volt.

 - Én is Colin – azzal letettem a telefont, de pár másodpercig csak magam elé nézve gondolkodtam azon, hogy mit ad nekem ez a három nap. Az biztos, hogy Colin hiányát elviselni elég nehéz. Az ebéd elég gyorsan eltelt, este pedig volt egy próba, amitől végül mindegyikünk azonnal ágynak dőlt.

Reggel az arénában kezdtünk. Megismerkedtünk a többi csapattal is, akik az ország minden pontjáról érkeztek. Voltak New Yorkból, Chicagóból, San Fransiscoból, Nashvilleből vagy épp Austinból. A csapatok szintén az arénában gyakoroltak, hiszen délután már a válogatón kell részt vennünk, ezúttal San Fransisco ellen. Melanie feltűnően ideges volt, gyakran kért időt, hogy leülhessen, miközben láttuk a többi csapat, hogyan teljesíthet.

- Mel, ne most hátrálj meg… - léptem oda mellé, hogy felsegítsem.

- Hanna, ez egy óriási kihívás – mondta teljesen elfehéredve.

- Le kell győznöd a lámpalázad. Számítunk rád Mel!

- Melanie, jól érzed magad? – kérdezte Jessica.

- Tanárnő, kimennék pár percre…

- Lámpaláza van – vágtam közbe. Melanie mérgesen rám pillantott, miközben a csapatokra nézett.

- Melanie, nem véletlenül vagy benne a csapatban. Egyik legjobb vagy. Levegőzz, kapsz öt percet, utána újult erővel várlak. Ma délután már teljesíteni kell. Hajrá Mel! – Nagyon megijedtem, hiszen Mel azért mindig erős volt, most mégis láttam az félelmet a szemében. Jessica addig- addig bíztatta, amig végül vissza nem tért közénk, hogy tovább próbálhassunk.

Délután a megmérettetés remekül zajlott, büszkén táncoltuk el a koreográfiát, az összhang is megvolt. San Fransiscot legyőzve Jessica büszkén tudatta velünk, hogy továbbjutottunk. Boldog voltam, ezt pedig azonnal el akartam mesélni Colinnak, csakhogy elérhetetlen volt, a telefont pedig nem vette fel. Biztos voltam benne, hogy elfoglalt, emiatt később próbálkoztam, de akkor is csak a hangposta felelt. Lisa nyugtatott, ne aggódjak, én pedig igyekeztem minél jobban hallgatni rá, tekintve, hogy pár hónappal ezelőtt mennyire tönkretettem mindent. Megírtam üzenetben, hogy tovább jutottunk, végül pedig az erkélyen néztük Atlanta fényeit. Minden olyan nyugodt és szép volt.

Reggel sem érkezett válasz, ahogy kinyitottam a szemem és a telefonomra pillantottam. Már-már kezdett dühíteni a dolog, de Jessica kiugrasztott bennünket az ágyból, mivel ma háromszor kell táncolnunk, úgyhogy eléggé be van osztva az időnk.

- Jaaj – kiabált a takaró alól Lisa, aki szinte fel sem akart kelni a többszöri kérésére sem. – Nem akarok! Aludjunk.

- Nem lehet, mennünk kell – húztam le a fejéről a takarót. –Induljunk! – Lisa még álmosan morgott párat, aztán egy kis reggelit után már az arénában vártuk a kezdést.

- Még mindig nem hívott Colin? – kérdezte Mel, mire én megráztam a fejem. Szomorúan pillantottam a lányokra, de tovább nem szerettem volna foglalkozni vele. Jessica és Scott aláírták a papírokat, majd folytatódott a verseny. Több helyszínen is tartottak és mire a nap végéhez közeledtünk a középdöntő kapujában várt bennünket Chicago.

- Srácok! Ahogy láttam nagyon jól táncolnak, de elő kell vennünk a jobbik formánkat, tudom, hogy fáradtak vagytok, de szerintem le tudjuk őket győzni, hogy holnap esti döntőben ott lehessünk.

- Szuper táncosaik vannak, - kezdett bele Zack –, nem tudom megtudjuk e csinálni.

- Megtudjátok! – mondta határozottan Scott és mutatta, hogy néhány perc múlva kezdünk. Olyan izgalom lett úrrá rajtam, amit tudtam, hogy le kell győzzek ahhoz, hogy pillanatokon belül a színpadra tudjak lépni. Colin persze épp akkor írt, hogy ne haragudjak és most nagyon elfoglalt volt, de felhív és megbeszéljük. Végig sem tudtam olvasni, mert rögtön szólítottak bennünket a Los Angeles-i csapatot.

Fél órával később Jessica és Scott a bírákkal társalogtak. Olyan volt ott, mintha megszűnt volna körülöttem a világ. Az adrenalin lüktetett, az energia teljesen átjárt, elvesztettem minden időérzékem és csak a zenére koncentráltam. Szerencsére az izgalmam megszűnt. Ám a várakozás borzasztó volt. Az ellenfél csapata is aggódva figyelte az eseményeket.

- Sikerülnie kell – szólt oda Oliver. Azt hiszem méltán büszkék lehetünk magunkra, hogy idáig eljutottunk, száz százalékon tettük a dolgunkat.

- Ha haza kell mennünk, akkor így van rendjén – válaszolt Virginia suttogva. Scott egy pillanatra, már kisimult arccal nézett hátra, amiből arra következtettem van esélyünk bekerülni a középdöntőbe. Jessica aztán légies léptekkel visszatért hozzánk, hogy bejelentse, tovább jutottunk. Egyhangúan mindegyikünk boldogan ölelte át a másikat, tényleg nagy lehetőség ez mindenki számára. Ezért estére megígérte, hogy elmegyünk a városba sétálni, de előtte azért Colinnak elmeséltem, hogy két nap múlva este már akár a döntőben is lehetünk. Ő is boldog volt, számtalanszor elmondta, hogy mennyire hiányzom neki és, hogy a lakás is üres nélkülem.

Este az egész csapat Atlanta utcáin sétált. Örömteli és jó hangulatú volt az egész, a város pedig csodálatosan szép.  Lisa rögtön vásárolt is édesanyjának ajándékot, de én is így tettem, hiszen ők is nagyon szurkolnak, hogy sikeresen teljesítsünk a versenyen. A Piedmont Parkban is tettünk egy sétát, ahonnan élmény volt látni a város fényeit. Végül pedig az ország kilencedik legmagasabb épülete előtt is megálltunk.

- Hanna, annyira szép itt minden – jegyezte meg Melanie, aki Zacket ölelve sétált mögöttünk. Egyik ámulatból a másikba esett. Lisa leginkább a telefonját nyomkodta, nem nagyon érdekelték őt az épületek, kirakatok.

- Szerintem is, nagyon jó, hogy ide eljuthattunk. Azt gondoltam Atlanta egy átlagos város – mondta Virginia, akivel a napokban nagyon jóban lettünk. Scott és Jessica eközben meglehetősen közel kerültek egymáshoz, feltűnően andalogtak egymás mellett.

- Lis –böktem oldalba -, Lis? Figyelsz egyáltalán?

- Aha – pötyögött tovább.

- Milyen aranyosak lennének – néztem tovább őket. Ezután kikaptam Lisa kezéből a telefont, aki dühösen rám nézett. – Nem is figyelsz Lisa! Egész este ezt nyomkodod.

- Add vissza! – morgott, megráztam a fejem. – Hanna, légyszi.

- Mi ez az egész? – kérdeztem.

- Semmi. Cory írt és válaszolok. Ennyi.

- Baj van? – ráncoltam össze a szemem.

- Nincs – válaszolta szomorú arccal -, képtelen vagyok rájönni mit akar.

- Te sem vagy egyszerű.

- Kösz, igazán rendes vagy.

- Bocs. Mióta kerülgetitek egymást. Cory is egy nőfaló, te pedig eléggé válogatsz.

- Ebbe ne menjünk bele. Nem tudom lenne értelme a kapcsolatunknak.

- Nem vagy olyan fajta aki feladja, tudom, hogy átlendülsz ezen – mosolyogtam rá, mire ő is ugyanígy tett. Későn értünk vissza a hotelba, a vacsora után szinte rögtön aludtunk is. A másnap hamar eltelt, tekintve, hogy végig csak táncoltunk. Mire észbe kaptunk már a következő csapat ellen álltunk ki.  A zsűri elég hamar döntött, hogy kit juttat tovább, végül pedig már a döntő kapujában álltunk ki Minneapolissal. Hihetetlenül teltek a napok és fel sem fogtuk, hogy itt tartunk. Minneapolis tánca nagyon összeszedett és egységes volt, a lányok remekül teljesítettek, majd ahogy mi következtünk elbizonytalanodtam, sikerülhet e ez nekünk? A zene elkezdődött mi pedig tettük amit megtanultunk. A zsűri arca semmitmondó volt, ebből pedig nehezen tudtuk eldönteni, hogy végül mi kerülhetünk be a döntőbe.

- A mai középdöntő párbajt – hagyott egy kis hatásszünetet az idős úr -, Los Angeles nyerte!  A holnapi napon a washingtoni egyetem táncosaival kell megküzdeniük a döntőben. Gratulálunk. – Hihetetlenül boldogok voltunk. A nagy örömködés közepette azonnal hívtam Colint, hogy elújságoljam neki a jó hírt.

- Mi a helyzet? – kérdezte, miközben alig hallottam a nagy kiabálástól a hátam mögött.

- Colin! Colin képzeld továbbjutottunk. Holnap a döntőben táncolunk.

- Gratulálok Han, annyira örülök nektek. Megcsináljátok. Tudom, hogy így lesz.

- Én is örülök, nem is hiszem el. Egyikünk sem.

- Menni fog. Te vagy a legjobb. – Elmosolyodtam.

- Köszönöm. Alig várom, hogy lássalak.

- Én is Han. Hamarosan.

- Most le kell tennem Colin, felhívom anyáékat is. Hívlak később.

- Oké – mondta. – Szeretlek. Győzni fogtok!

- Én is – majd letettem a telefont és azonnal tárcsáztam anyát.

- Hanna – vette fel a telefont. – Örülök hogy hívtál. Én is szerettelek volna már.

- Anya képzeld tovább jutottunk. Holnap a döntőben táncolunk.

- Gratulálok – mondta, de a hangja nem volt őszintén boldog.

- Anya. Valami baj van? – kérdeztem. Pár másodpercig síri csend. – Anya, kérlek mondj valamit.

- Hanna… Minden rendben. Nincs baj. Örülök nektek, sok sikert kívánok.

- Anya kérlek mondj valamit. Érzem, hogy valami nincs rendben.

- Megoldjuk. Ne aggódj miattunk. Minden jót kicsim. Hívj, ha vége a döntőnek. Szurkolunk – azzal letette a telefont, de éreztem, hogy valami baj van, ezt pedig nem kötötte az orromra. Ilyen még sosem volt, ezért biztos voltam benne, hogy nagy gond van.

Alig aludtam valamit, de nem amiatt, hogy ma döntő van, hanem mert anya olyan sejtelmesen beszélt az este. Tudnom kellett mit titkol, de Lisa nyugalomra intett, hiszen este teljesíteni kell. Az arénába nézőket is várnak, tehát nem csak három ember vagy pár versenyző fog bennünket nézni. Ez azért még nekem is izgalomra adott okot. Colin korán reggel egy kedves üzenetet küldött, ez azért jó érzés volt, tekintve, hogy egy falat nem ment le a torkomon. Scott és Jessica később egy taktikai megbeszélést tartottak nekünk, amit próbáltunk megfogadni, de mindannyian nagyon idegesek voltunk.

- Itt vagyunk a döntőben srácok! Nagyon büszkék vagyunk rátok Jessicával – kezdte Scott. – Akárhogy is alakuljon az este, biztos vagyok benne, hogy az egyetemen ünnepelni fognak titeket. Hajrá! Menni fog! – megtapsoltuk Scottot, majd együtt megnéztük a már berendezett arénát. Mindenhol lufi, hatalmas táblák jelezték, hogy ez már a döntő. Utoljára elpróbáltuk a koreográfiát, de nagyon izgatottak voltunk.

- Rengeteg ember van az arénában – súgta oda Lisa. – Most néztem ki, el sem hiszem, hogy hamarosan ott fogunk állni. - A délután gyorsan eltelt, azon kaptam magam, hogy már csak egy kis idő választja el a csapatot a szerepléstől. Washington is a szomszéd öltözőben várakozott. A folyosón állva aztán az egyik lány szaladt a társaihoz.

- Nem hiszitek el lányok! – kiabálta. – Colin Shepherd, tudjátok, az énekes itt van!

- Mi? – néztek értetlenkedve, én is így tettem. – A kedvenc énekesem. Most érkezett meg. Senki sem tudta, hogy jön. – Megdöbbenve rohantam vissza az öltözőbe.

- Hanna szellemet láttál? – kérdezte Mel.

- Nem fogjátok kitalálni. Colin itt van – majd ahogy ezt kimondtam a telefonom kezdtem el kutatni.

- Mit csinálsz Hanna? – kérdezte Lisa.

- Felhívom…– kerestem továbbra is idegesen a telefonom, majd ahogy a kezembe akadt, rögtön tárcsáztam. A telefonja hosszasan csörgött, mikor felvette. – Colin!

- Mi a helyzet? – kérdezte értetlenkedve.  

- Mit keresel itt? Miért nem mondtad? – hadartam.

- Meglepetést akartam.

- Jókor – morogtam -, ez nagyon fontos számomra és…

- Nyugodj meg Hanna… Sikerülni fog hidd el. Én bízom benned!  - Mély levegőt vettem, lehiggadva megköszöntem neki, hogy eljött, de Jessica közbeszólt, hogy készülnünk kell, hamarosan kezdünk. Nem tudtam Colinnal beszélni tovább, de boldoggá tett, hogy a hangját hallottam. Rettenetesen izgultam, de be akartam bizonyítani neki is és magamnak is, hogy meg tudom csinálni. Éreztem, hogy egyre gyorsabban ver a szívem, és amikor a színpadon találtam magam, ez csak fokozódott. Kerestem a szemeimmel Colint, de a zene rögtön elindult én pedig azonnal mozogni kezdtem rá. Nem figyeltem semmire, csak a ritmusra, amely vitte a testem magával. Egyszerre csak azt vettem észre, hogy mindenki tapsol, én Oliveren támaszkodom, miközben mindenki mosolygott. Vége, megcsináltuk. Boldogan vonultunk le, Mel és Lisa ujjongva ugrottak a nyakamba, én pedig hihetetlenül örültem, hogy idáig elértünk és az utolsó táncunk is tökéletesen sikerült. Jessica és Scott mindenkinek gratulált, majd kemény, lassú fél óra következett. Izgatottan néztük egymást, hol vízért mentünk, hol pedig a telefonunkon nézegettük az aktuális videókat, lassan teltek a percek. Colin az utolsó pillanatban megjelent az öltözőnk előtt. Mosolyogva rám pillantott, mire én azonnal a nyakába ugrottam.

A napok egyre csak teltek, míg Colin az új dalával én az utazási listával foglalkoztam. Alapjáraton eléggé nyugis vagyok, de az elmúlt hetek izgalmai rávilágítottak arra, hogy mennyire felpörgött az életem, hiszen mindjárt Atlantában találom magam és lassan – lassan versenyeznem kell a legjobb táncosok ellen. A csapatunk egészen jól helyt fog állni, tulajdonképpen egészen sikerült összeraknunk a koreográfiát, amit mi másképp gondoltunk azt megoszthattuk Scottal és Jessicával, akik szintén jönnek velünk. Ez azért megnyugtató, legalább tudnak bennünket támogatni. A koreográfiát úgy állítottuk össze, hogy csapatként táncolunk, de belecsempésztünk kis egyéni részeket. Szerintem sikerünk lesz. Azért viszont még dolgoznunk kell ebben az egy hétben.

A verseny három napig tart, hiszen több iskola hallgatói méretik meg magukat és több forduló lesz, mire a döntőben lehetünk. Addig is néhány dolgot be kell szereznem, mivel három nap azért hosszú idő.

Délután a városban sétáltunk, miközben boltról –boltra jártam, hogy megvegyem, amiket felírtam magamnak.

- Hanna, nagyon fel vagy pörögve erre az utazásra – szólalt meg mögöttem Lisa.

- Nem, de fontos, hogy legyen például tusfürdőm – néztem végig a polcon.  – Különben is üres kézzel nem utazhatok.

- Mi van Colinnal? Nem igen hallunk róla…

- Semmi. Nagy semmi – feleltem, de legszívesebben kitértem volna mindenféle válaszadás elől.

- Miért? Baj van? – Megráztam a fejem. A baj, az ehhez képest semmi, mert mi konkrétan nem is látjuk egymást. Elfoglalt. Folyamatosan a stúdióban van, szervezi a videoklipet és Ethan mindenféle interjút és tévé felvételt szervez.

- Nem is találkozunk. Úgyhogy itt kifújt a dolog.

- Ugyan, most kicsit sűrű ez az időszak a számotokra. Minden rendben lesz – vett le a polcról egy parfümöt Mel és azt szagolgatta. Nekünk is megmutatta.

- Talán igazad van. Nem akarok eltávolodni tőle – szegtem le a fejem, szomorkodva.

- Ne aggódj, nem azért küzdött érted annyit, hogy most tönkre tegye. Amúgy meg vegyél egy szexi hálóinget és minden meg van oldva – Lisa felé kaptam a fejem.

- Vegyél te – szúrtam oda nevetve. Lisa megrázta a fejét, majd tovább válogattunk. Azért izgatott is voltam, mert sosem jártam Atlantában, vártam, hogy megismerhessem az ottani életet, a várost, kíváncsi voltam.

Késő délután értem haza, de Colin autója nem állt még a ház előtt. Sőt a garázsban sem volt. Rettentően elkeseredtem, de végül is elfoglaltam magam, gondoltam biztos Ethan tartotta fel. Néhány pillanattal később nagy nevetések hallatszottak a bejárat felől. Teljesen bezengték a lakást, én pedig értetlenül vonultam ki a konyhából.

- Ó, szia Hanna – nézett rám meglepetten Colin. – Azt hittem később érsz haza.

- Nem. Itthon vagyok.

- Ethan beugrott egy italra és had mutassam be… - állt három csaj mellettük.

- Ne fáradj, majd én bemutatkozom – léptem közelebb a lányokhoz és szúrós, már -már vesébe látó tekintettel rájuk néztem.  – Hanna vagyok, Colin barátnője – erőltettem némi mosolyt az arcomra. A három lány szájtátva figyelt rám, majd a fiúkra. Azzal a lendülettel fogtam magam és dühöngve kivonultam és a konyhába érve rácsaptam a pultra, ami nekem fájt jobban.

- Mi volt ez az egész? – suttogott mögöttem erélyesen Colin. Uralkodnom kellett magamon, hogy ne kiabáljak vele, de próbáltam higgadt maradni.

- Mi volt mi? – értetlenkedtem felé fordulva. Colin felhúzta a szemöldökét, miközben kezét a csípőjére tette.

- Miért voltál ilyen ellenséges? Ethan a menedzserem, ő segít mindenben. Azt hittem ez érthető.

- Na és ez a három ribi? – vágtam rá. – Ők is segítők vagy csak gondolták hazakísérnek?

- Ne légy féltékeny. Szerepet kaptak a videóklippben, több más emberrel együtt.

- Milyen érdekes, csak nehogy a történelem ismételje magát.

- Ez övön aluli volt ugye tudod. Nem értem, mi a baj?

- Akkor eléggé nem ismersz Colin – keltem ki magamból. – Hetek óta még csak egy délutánunk nem volt együtt. Ma végre lett volna egy közös esténk, erre te idehozod ezt a három csajt.

- Te meg egyfolytában Oliverrel lógsz a táncórákon. Az nekem, hogy esik szerinted? – Ha volt valami, amit nem vártam Colintól, akkor az ez. Legszívesebben leöntöttem volna, de inkább hosszasan ránéztem, hogy érezze, ezzel most borzasztóan megbántott. Én sem voltam éppen a legkedvesebb, de a feltételezés is sértő volt. A hálószoba felé vettem az irányt. Ethan a nappaliban ölelgette a lányokat, fel sem tűntem nekik annyira jól érezték magukat.

Talán húsz perc telt el, én azóta az ágyban feküdtem kisírt szemekkel, ha megtehettem volna, összecsomagolok és eltűnök a házból, mert semmi kedvem nem volt egy levegőt szívni egyikőjükkel sem. Annyira belekerültünk ebbe a mókuskerékbe, hogy elfelejtettük, hogy mire van szüksége a másiknak. Tapintatra biztosan.

- Beszélhetünk? – csukta be maga mögött Colin az ajtót. A zár kattanása is visszhangzott a csendben.  Az ágyra feküdt, mellém, hogy szembe nézzen velem. A szemeim biztosan elárulták mennyit sírtam, pedig próbáltam letörölgetni a könnyeimet, de sajnos nehezen tudtam eltüntetni a vörös foltot.

- Nem akarok beszélgetni.

- Sajnálom, amit az előbb mondtam – kezdte, majd megfogta a kezem. – Te vagy továbbra is a legfontosabb nekem.

- Nekem meg elegem van Colin, ebből az egészből. Az, hogy én el akarok tölteni veled egy kis időt, te pedig nem.

- Ne mondd ezt, nem igaz.

- Valóban? Inkább iszogatsz éjjelig, csajokat hozol oda, ahol elvileg együtt lakunk…

- Igazad van, tényleg rossz ötlet volt, de nem ellened irányult.

- Ugyan, ha velem akarnál lenni, nem hoztad volna ide őket, ez ennyire egyszerű… - vágtam rá, mire ő a hátára fordult és a plafont kezdte el nézni.

- Igazságtalan vagy.

- Én? Akkor nem tudom ki vágta hozzám Olivert. Ha tudni akarod, folyamatosan próbálunk az egész csapat, de ne izgulj egy hét múlva négy napig nem is látsz… - Colin felém fordult, szomorú volt az arca.

- Sajnálom Hanna.

- Legszívesebben összepakolnék és elmennék. Eltávolodtunk Colin, én pedig kapálózok utánad, te pedig tudomást sem veszel erről.

- Igazad van… sajnálom. Lehet, hogy nem mentség, de nem volt soha senki, akivel együtt éltem volna, aki vár itthon. Sokat dolgozom és jó a kikapcsolódás. – Szótlanul hallgattam, de igazából nem mond újdonságot, mert mindketten elfoglaltak vagyunk. – Sajnálom tényleg, tekintettel kellett volna lennem rád.

- Colin, te kérted, hogy költözzem ide. Ha jobb neked, hogy minden este bulizol, felőlem.

- Nem, dehogy. Nem akartalak megbántani.

- Én is dolgozom és napi 8 órát gyakorlok a versenyre. Én is elfáradok és vágyom arra, hogy veled legyek, erre csajokkal állítasz be? – Colin szomorúan nézett rám, remélem belátta mennyire rossz helyzetbe kevert.

- Meg tudsz bocsátani? – kérdezte bűnbánóan. – Szörnyen viselkedtem. Én is veled akarok lenni, veled élni… Hidd el – pislogott rám a kék szemeivel. Kezével óvatosan megsimogatta az arcom, majd egyre közelebb és közelebb húzódott hozzám. Én is tapasztalatlan voltam, sosem laktam együtt senkivel, de mégis mivel Colin egy sztár imádják őt a lányok. Ami igazából nem is zavart, de ez az esti húzása már nekem is sok volt. Ethan pedig még teszi alá a lovat, nem is kell neki több. De ez a kettőnk lakása, ahol a magánéletünket élnénk. Legalábbis én így gondoltam. Azt vettem észre, hogy Colin karjaiban fekszem, ő simogat, én pedig próbálom megérteni ezt az egészet, ami velünk történik. Nem akarom őt elveszíteni, mégis bántott, hogy valami nyilvánvalóan megváltozott.

Szombaton délelőtt a gardrób egyik sarkából előszedtem a bőröndöm és elkezdtem összecsomagolni azokat a dolgokat, amire a verseny ideje alatt szükségem lesz. Persze olyan nehezen akadtak a kezembe a tárgyak, folyton folyvást csak Colin járt az eszembe, aki korán reggel elment, mert egy reggeli műsorba volt hivatalos. Bekapcsoltam a tévét, hogy amíg pakolok hallgassam. A háttérben aztán Colin hangja szólalt meg. Igazán csinos volt, erre pedig nagyon büszke voltam. Gyorsan eldobtam mindent és a kanapéra ugrottam. Colin mindig is tudta, hogyan legyen sármos és elragadó, ezt pedig a műsorban is hozta.

- Mikor hallhatjuk a következő dalod? – érdeklődött a műsorvezető.

- Hamarosan. Egy dalszöveg videó fog kikerülni napokon belül és a klip hozzá egy hónap múlva. Szerintem nagyon klassz lett, de rengeteg munka van mögötte.

- És az album?

- Most dolgozunk azon is, de ahhoz még hosszabb időre van szükség, jelenleg a Fire című dal kislemeze fog kijönni.

- Ez nagyon jól hangzik – mosolyog a hölgy. – Beszéljünk egy kicsit a magánéletedről – Colin arca lefagyott. – Az újságok most a párkapcsolatoddal foglalkoztak. Mi történt Alexisszel? – Colin kicsit elgondolkodott, bár ismerem minden rezdülését, eléggé zavarba hozta most a nő.

- Alexisszel régóta nem vagyunk együtt. Ezt tudom ezzel kapcsolatban elmondani.

- Akkor igazak a hírek, miszerint a táncosoddal vagy együtt?

- Nem igazán szeretnék erre válaszolni, mert ez nyilván privát.

- Azért azt elárulhatod, hogy szingli vagy –e?

- Nem, nem vagyok – próbált okosan kitérni a válasz elől. A tévé előtt nevettem, de azért örülök, hogy ennyire próbálja óvni a kettőnk dolgát. Talán kicsit túlreagáltam az utóbbi időszakot, de mivel annyira akartam, hogy jó legyen minden eltávolodtunk.

- Megjöttem! Hanna, itthon vagy? – kérdezte kora délután Colin, ahogy beért a lakásba. Kiszaladtam a szobából és a nyakába ugrottam. – Ünneplünk valamit?

- Nem ölelhetlek meg? – néztem rá.

- Dehogynem. Azt hittem még tart a haragszom rád!?

- Nem. Na jó csak egy kicsit. Láttam az interjút – Colin elmosolyodott. – Tudom, hogy te is elfoglalt vagy csak egyszerűen hiányzol.

- Megértem és én is borzasztóan viselkedtem, hogy nem figyeltem oda eléggé rád – majd a távolba nézett. – Készülsz valahova?

- Összepakoltam hétfőre, amíg nem voltál itthon – szomorkodtam, tudva, hogy több napig nem találkozunk.

- Valahogy átvészeljük. A lényeg, hogy győzz! Mi lenne, ha elmennénk ma bulizni? Jöhetnének a barátnőid, esetleg Cory – kérdőn néztem Colinra, aki kikerült mire rákérdezhettem volna a tervére. A konyháig követtem, mert tudtam, hogy valamit kitalált vagy pedig Cory bízta meg valamivel.

- Mire megy ki a játék?

- Semmire – terelte a témát, mire én nem hagytam, hogy tovább folytassa, amibe belekezdett. Colin tudta, hogy el kell árulnia mire, készül, addig úgysem hagyom békén. – Na jó, kicsit segíteni akartam Cory-nak Lisával kapcsolatban.

- Mi lett belőled kerítő? Szerintem ők meg tudják oldani a dolgokat.

- Nem olyan biztos. – Colin addig-addig győzködött, amíg beleegyeztem az esti buliba. A lányok természetesen rögtön kaptak az alkalmon, úgyhogy alig várták, hogy jöhessenek. A szerelmem sürgetésére gyorsabban készültem el, mint szoktam, de még mindig nem tudtam mit akar elérni azzal, ha Cory-t is elhívja a buliba. Szegény Lisa még maga sem tudja, hogyan zárja le Tylerrel a kapcsolatát, most még Cory is megjelenik, szerintem elég veszélyes dolog, amit kitalált. A szórakozóhely előtt találkoztunk a lányokkal, velük tartott Zack is. A szórakozóhely telítve volt, már attól is boldog voltam, hogy a pultig elértünk, Colin rögtön rendelt mindenkinek egy italt, ő maga azonban nem ivott csak az ajtót figyelte.

- Mi a baj?

- Semmi, semmi… - csitított.

- Colin, mond, el mi folyik itt? – kérdeztem most már egyre izgatottabban.

- Cory azt gondolja, hogy felesleges lépnie, mert tudja, hogy Lisának ott van Tyler. Szerintem pedig Lisa is akar tőle valamit.

- Honnan veszed?

- Te magad mondtad – Colinra néztem, előre láttam ebből még baj is lehet.

- Ha ezt mondtad Corynak, akkor… később még számolunk. Nem kellett volna bekavarnod.

- Cory a haverom. A legjobb – de ahogy ezt kimondta, már a távolban megjelent Cory és Colin azonnal intett felé, hogy megtaláljon bennünket. Forgattam a szemeim, tudtam, ha Lisa meglátja rögtön sejti, hogy mi folyik itt. Cory nagy vállveregetéssel üdvözölte Colint, mire én Lisa felé kaptam a fejem. Bíztam abban, hogy Cory tudja, mit csinál és nem az én barátnőmet szemelte ki arra, hogy megbántsa. Tekintve, hogy sosem volt egy jófiú.