,
IV. fejezet
A hatalmas ágyban úgy éreztem
szinte elveszek, csakúgy, mint a kastély falai között, amik egy ilyen lányt,
mint én feleslegesnek és jelentéktelennek tekintik. A fejemre húztam a takarót,
ezzel egy időre azt gondoltam eltűnhetek, így is elég rosszul éreztem magam,
pedig még egy napja sem tartózkodtam a palotában. A szobában rengeteg gyertya
pislákolt, fényt adva az amúgy is elkeserítő napba. Mivel nem tudtam aludni,
felvettem a hálóköpenyem és kimentem sétálni. Bíztam benne, hogy
mindenki nyugovóra tért, kicsit sétálhatok a palotában, felfedezhetem úgy,
ahogy eddig még nem láttam. Az egyik ablaknál megállva néztem, ahogy kinn is
égnek a fáklyák, néhány őr fel s alá járkált, de minden olyan csendes volt. Úgy
éreztem, ez az én időm, senki sem kér számon tőlem semmit, én pedig nyugodtan
mélyedhetek el a fáklyák fényében.
