Scripts from Esther

XI. fejezet

Már több hét eltelt azóta, hogy levelet kaptunk a déli partokról. Ez a levél rettegésben tartott bennünket, aggódtunk a király hogyléte felől. Reggel, ahogy felébredtem az ablakhoz sétáltam, mint azt általában minden reggel szoktam. Megállapítottam milyen idő van, azt, hogy továbbra is minden csendes. Ám, ahogy jobban kémleltem a tájat, megláttam egy lovast, aztán egyre többet, majd őket egy hintó is követte.

- Angol zászló! – kiabáltam, majd felkaptam a köpenyemet és kirohantam a szobámból.  – Angol lobogó! – folytattam, majd Caroline is meglepődve lépett ki a szobájából, miközben a kiabálásomat hallgatta mindenki. Szaladtam végig a folyosón, le a lépcsőn, ki a palota elé. A lovasok egyre közelebb haladtak a palotához, ahol egyre többen gyűltünk össze. Feszülten figyeltük, ahogy a hintó begördül a kapukon, majd megáll. Benre néztem, aki szintén a kertben volt és megnyugtató tekintete azt sugallta, hogy minden rendben lesz. A katonák kinyitották a hintó ajtaját, ahonnan aztán a király lépett ki. Boldogan, mosolygós szemekkel köszöntötte az udvart.  Caroline és én is örömmel szaladtunk hozzá, miközben ő megnyugtatott mindenkit, hogy jól van. A hintó elé állva aztán bejelentette, hogy győzelmet aratott Anglia Spanyolország felett, akik visszavonultak. Az udvar egyszeriben egybehangzóan tapsolni és ujjongni kezdett. Caroline arcvonása is lágyabb lett, hogy férjét viszont láthatja, majd a palotába vezette őt, ahol elmondta a csatát és a sebesülését is. A királyné aztán a pulpitusra húzta férjét, ahol azonnal szót kért.

X. fejezet

A reggeli csípős hidegben az egész palota búcsúzkodott. A teraszon állva feszülten figyeltük, ahogy a katonák elhagyják a palotát, majd Londont, hogy élükön a királlyal szembe menjenek a spanyol hadsereggel.
 Már korán elbúcsúztunk a királytól, aki elszántan készült a csatára, meghatottságnak helyt nem adva csak arra kért bennünket, hogy óvakodjunk és bízzunk mindent Benjaminra, mivel őt nevezte ki a palota védőjének, míg ő és hű tábornoka távol van. Benjamint büszkeség töltötte el, ezáltal megígérte a királynak, hogy vigyázni fog ránk. Természetesen én is örültem, hogy ő továbbra is a kastélyban marad, de az erkélyen állva édesapámért is aggódtam. Nem oly rég még beteg volt, most meg csatába megy Spanyolországgal szemben. Emily és Olivia nyugtattak, amikor látva a távolodó sereget könny gördült le a szememből. Félelmem pedig az idő múlásával sem tűnt el.

IX. fejezet 

Halovány fény szűrődött be a szobám ablakán, ahogy ébredeztem. A szememet megdörzsölve fordultam meg, miközben megláttam a mellettem mélyen alvó férfit. Hirtelen döbbenten néztem rá, majd magamra, amikor feltűnt, hogy a takaró alatt ruhátlan vagyok. Legszívesebben hangosan felnevettem volna, de inkább Ben felé fordultam és figyeltem ahogy alszik: nyugodtan, olyan meghatóan, hogy megsimogattam volna az arcát, de nem akartam felkelteni. Az együtt töltött éjszaka maga volt a mennyország. Ben annyira gyengéd, kedves és biztonságot nyújtó volt, hogy gondolkodás nélkül megadtam magam, hiszen biztos voltam abban, hogy ugyanazt érezzük egymás iránt  kezdettől fogva. Ezt a pillanatot meg akartam állítani, hogy örökké az ő arcát nézhessem. A számat mosolyra húztam és bámultam tovább. Nem sokkal később ő is ébredezni kezdett, majd kék szemei egyből megakadtak rajtam.

VIII. fejezet

Nagy a sürgés –forgás, a cselédlányok fel alá rohangálnak, miközben mindenhol angol lobogók vannak. A folyosón sétálva értetlenül néztem végig, legtöbben teljes harci díszben álldogáltak vagy beszélgettek, sugdolóztak. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, bár ennyi embert még nem láttam a palotában mióta itt vagyok. Azt hiszem a palota életéhez azóta is nehezen tudok hozzászokni. Mindig van valamilyen összejövetel, vacsora, esetleg olyan alkalom, amikor a király fogadja a környező városok, falvak lakóit, de előfordult olyan is, hogy lopás és árulás miatt hallgatott ki embereket. A politikához továbbra sem értek, számomra az is megrázó, hogy ártatlan emberek halnak meg csatákban, de a király szerint szükséges ez a veszteség az ország életében. Sosem értettem miért kell a folyamatos csatázás, de ő mint király megpróbálta elmagyarázni, megértetni velem.

VII. fejezet

Miután megtudtam, hogy a spanyol király abban bízott, hogy a király meghal, majd sikeresen eltávolít engem is Anglia éléről, elfoglalhatja az országot, és ő uralkodhat minden megváltozott az udvarnál.  Don Alvaro halálát követően apám megkínoztatta a katonát, aki az életemre tört, ezek után egy távirat kíséretében hajóra bocsátotta, hogy vigye el a hírt a királyának arról, hogy Anglia nem bocsát meg. Azóta pedig folyamatosan azon tanácskozik, hogyan és miképp kellene megtámadnia Spanyolországot. Nem igazán értettem a politikához, emiatt semmiféle véleményt nem tudtam alkotni a témában, de abban egyetértettem, hogy meg kell fizetnie annak, aki az életünkre akart törni. Apám eltökélt szándéka, hogy mindenre megtanít a politikáról, de én inkább szívesen maradtam a könyveimnél. Annak pedig kifejezetten örültem, hogy a levelem biztonságban Triesdorfba ért és édesanyám gyorsan válaszolt is. Amikor Ella a szobámba hozta a levelet, boldogan kaptam ki a kezéből és olvastam. Édesanyám leírta, hogy telnek a napjaik, ki hogy van otthon. Természetesen bíztatott, hogy tartsak ki és legyek erős. Ez pedig eszembe juttatta azt, hogy engedélyt kérjek a királytól az elbocsátásra. Ehhez pedig ragaszkodtam és döntésemtől nem tágítottam. Kilépve a nyugalmas szobámból, gyors léptekkel haladtam az édesapám szobája felé, ahol Spencerrel tárgyalt. Ahogy megpillantott megkérte, hogy hagyjon bennünket magunkra. A szoba falán hatalmas térkép helyezkedett el, amelyen különféle színű kitűzők voltak láthatóak. Bizonyára azok a helyek, amelyekhez valamilyen érdeke fűződik. Az asztal telis –tele volt pergamenekkel, könyvekkel. Próbáltam magabiztos lenni, de belül az idegesség szétszakított. Amikor belekezdtem volna épp egy pergament írt alá, kérte, hogy várjak.  Leültem egy székbe, de annyira türelmetlen voltam, hogy a kezemet tördeltem, majd felugorva az ablak felé ballagtam. A király aztán megállt a hátam mögött.