Dance with Miss Arizona - XIII. fejezet

Reggel épp, hogy beértem az iskolába ideges voltam és kialvatlan. Miután Colin hazavitt a lakásban elmélkedtem, mint valami remete és igyekeztem kiverni a fejemből a történteket. Az autót délután vissza is hozták, ami külön öröm volt, mert legalább nem szorulok senki segítségére. Amikor azonban fizetni akartam az úr jelezte, hogy kifizették a javítást, nincs további teendőm.  Ez még jobban felhúzott, Colin ne tegyen szívességet nekem. Bánom azt a pillanatot, amikor tőle kértem segítséget. Amint befele szaladtam az egyetemre Oliver kedves tekintetével találtam szemben magam, de így tettek a barátai is és a lányok akikkel együtt járok órára. Furcsa volt, próbáltam viszonozni, de nem igazán volt jó kedvem. A folyosón Lisa és Melanie vártak, meglepően türelmetlenül.

-  Hol voltál?

- Bocsi, csak elaludtam – nyugtattam őket, amikor ledobtam magam mellé a táskát és leültem a padra.

- Hanna, most már tudni akarjuk mi történt veled. Mi a baj?

- Ne most lányok, kérlek. Elég nehéz nekem erről beszélni. Hatalmas hibát követtem el. Kettőt is – Lisa Melaniera pillantott, láttam rajtuk, hogy nem tágítanak addig, amíg el nem mesélem a dolgokat, de nem akartam a suliban erről beszélni, pláne, hogy Aylinnak olyan füle van, hogy ha ezt kiszimatolja óriási botrány lesz. Az órák gyorsan elteltek, míg a táncon Scott vastapssal tapsoltatott meg bennünket és le is játszotta a videót a társainknak. Akkor láttam meg, hogy kiadtak egy a kulisszák mögötti videót is, ennek pedig nem örültem, főleg amiatt, amit anya mondott a telefonban néhány napja. Azért jól esett, hogy Scott ennyire örül a sikerünknek. Persze Aylin is boldog volt, reklámozta magát folyton, úgy érzi befutott sztár lett.  Suli után a kávézóban kellett lennem, így is sűrű elnézések közepette mentem be, mert hétfőn nem dolgoztam. Mr. Shapnak beadtam egy mesét, hogy rosszul voltam, szerencsére elhitte, de kérte, ne forduljon elő többet. Gyorsan felvettem a kötényt, felkötöttem a hajam és belekezdtem a munkába. Ez valamennyire elterelte a figyelmem arról, hogy Colinra gondoljak. Bár bevallva, nem tudom, hogy fogom ezt kiheverni.

- Szia Hanna! – ült le mögém Melanie, mellé pedig Lisa.

- Nem szabadulsz meg tőlünk. Mi van veled? – kérdezte, miközben kért egy lattét magának és Melnek. Ahogy elkészítettem és már vagy percenként könyörögtek, hogy áruljam el mi történt, így közelebb hajolva elmondtam a titkot.

- Lefeküdtem Colinnal…

- Miiiiiiiiiiii???? – kiálltott fel Lisa, úgy, hogy az egész kávézó minket figyelt.

- Csendesebben! –szóltam rá. – Igen, ez történt..

- De, hogy, mikor, hogyan? – türelmetlenkedett Lisa – Oké, oké. Mondj el mindent!

- Ő jött értem az esőben, amikor az autóm elromlott. Hozzá mentünk, ilyesmi, készített vacsit, aztán kicsit ittunk és…

- És megtörtént. Hanna ez… - ráncolta a szemöldökét Melanie. – Nem tudom, hogy helyes volt e.

- Persze, hogy az! – szólt rá Lisa. – Colin egy klassz srác, szerintem teljesen odavan Hannaért.

- Mi volt reggel? – kérdezte Melanie, amikor már én is leültem. Csendben, szomorúan. Az arcomra azt hiszem minden érzés kiült, amit azzal a reggellel kapcsolatban érzek.  

- Hanna… Mi történt?

- Pont ez az, hogy semmi. Úgy viselkedett, mintha ez természetes lenne. Nem bánt semmit sem. Lányok, ez a legborzasztóbb.

- Hanna ez a srác odavan érted. Csodálkozol, hogy nem bánta.

- De ő egy énekes. Nem vagyunk egy szinten, plusz, ott van neki Alexis. Vagyis azt mondta, hogy nincs…

- Akkor meg hol itt a probléma?

- Ott Lisa, hogy Hanna úgy érzi, nem illik bele abba a képbe. Hogy Colin bármelyik percben kihátrálhat. Ezek a hírességek minden lányt megkaphatnak – szólt közbe Melanie és sajnos azt kell mondjam teljesen igaza volt. Féltem és félek is a csalódástól. Úgy érzem, Colin kihasználna és ezt a fájdalmat akarom elkerülni. Amikor Adamnek megadtam az esélyt nem gondoltam, hogy ennyire elutasító lesz, amikor megtudta, hogy meg akarom valósítani az álmaimat és Los Angelesbe akarok költözni. Nagy szomorúságot okozott nekem, akkor azt hittem, hogy együtt éljük le az életünket és miután elvégzem, az iskolát összeházasodunk. Ehhez képest Adam tervei mások voltak és az én terveimet nem is tudta megérteni. Nincs jó tapasztalatom a pasik terén, de Colin nem ilyen, más. Nem vakítja el a siker. Vagy én vagyok vak?

- Hanna, szerintem esélyt kell adnod Colinnak.

- Nem tudom Lisa. Azóta nem is nagyon beszéltünk… Szomorú volt, amikor tegnap elköszöntem…

- Persze, hogy az volt. Hanna imád téged ez a pasi, mit nem értesz? Melnek ezegyszer nincs igaza. Eléggé ráérzek a dolgokra, ez pedig eléggé egyértelmű – közölte határozottan Lisa, mélyen értem mire akar célozni, amit talán tudok is. A Colinnal eltöltött éjszaka semmihez nem fogható. Biztos vagyok benne, hogy érez valamit főleg, hogy nem bánta meg az estét. Nehéz ez az ügy.

- Lányok, hanyagolhatnánk a témát? Most eléggé nehéz ez nekem. Pláne, hogy nem akarok bekavarni Colin kapcsolatába.

- Most mondod, hogy nincsenek együtt Alexisszel.

- Nem vagyok benne biztos, ő ezt mondta – majd a raktár ajtóban észrevettem Mr. Sharpot, rögtön úgy tettem, mintha kávét készítenék.  – Lányok! Mindegy.

- Mi lenne ha elmennénk egyet bulizni a hétvégén? Pasik nélkül – érdeklődött Melanie.

- Ez szuper ötlet – egyezett bele Lisa.  – Neked is jönnöd kell Hanna! – Én is csatlakoztam a lányokhoz, bár nem sok kedvem volt egy bulihoz. Nagyon lassan telt a délután. Azt hittem, hogy sosem lesz vége az amúgy is hosszú napnak. Mr. Sharp zárt, ezért tíz perccel előbb el tudtam jönni a kávézóból. Az autóba ülve csak egy dolog járt az eszemben: minél gyorsabban el kell felejtenem Colint. Ezt pedig addig sulykoltam magamban, amíg hazáig magam is elhittem. Úgy döntöttem, minden onnan folytatódik, ahol abbahagytam. Kivéve Colint.

A lakásba érve megszólalt a mobilom, de csak egy üzenet fogadott, amikor feloldottam.

„Beszélnünk kell!”

Hihetetlen, hogy még mindig üzenget. Azonnal töröltem és nem is reagáltam rá. Természetesen másnap reggel vagy hat üzenet várt, de ismételten nem foglalkoztam vele. A fürdőszobában gyorsan elkészültem, kis sminket dobtam magamra, a hajam pedig copfba kötöttem, úgy a legegyszerűbb. Sosem szerettem, ha csak úgy lóg, meg persze táncórák alatt elég nagy előny, ha nem az arcomban van az összes tincs. Apropó arc. A szemeim alatt óriási karikák jelentek meg, ami vagy a kialvatlanságtól van vagy pedig, hogy stresszes az életem. Valószínűleg mindkettő. Azonnal nyomtam egy kis alapozót a kezemre, hogy megpróbáljak javítani a helyzeten, de szerintem csak egy kiadós alvás segíthet. Miután felkaptam egy farmert és egy pólót, rögtön autóba ültem, hogy a suliba menjek.

- Hanna, nem fogod kitalálni mi történt… - kezdte köszönés nélkül Lisa, amikor leültem mellé a teremben. Kérdőn néztem rá, miközben kipakoltam. – Az a pletyka járja, hogy Aylin és Oliver összejöttek.

- Ne! – mérgelődtem. – Ugye csak pletyka?

- Nem tudom pontosan, de tegnap látták őket smárolni.

- Ezt nem hiszem el. Remélem valami véletlen és Oliver rá se néz erre a buta libára. Biztos provokálta. Ki mondta?

- Nicole mondta Kylie-nak, tőle hallottam én is.

- Lisa, ugye nem akarod elhinni? Nicole a nagy barátnője. Aylin biztos kitalálta az egészet.

- Lehet, hogy nem és tényleg..

- Akkor legyenek boldogok.. – vágtam oda, de bíztam benne, hogy nem igaz. – Remélem Olivernek több esze van, mint, hogy ezzel az Aylinnal kezdett – mérgelődtem tovább, majd elkezdődött az óra. Melanie is épp az utolsó pillanatban toppant be, elmeséltük neki, mit hallott Lisa. Melanie is meglepődött, de szerinte is csak kitaláció az egész. Óra alatt jelzett a telefonom. A twitter jelét láttam meg, majd miután az asztal alatt megnyitottam, Colint képe jelent meg, ahogy Los Angeles utcáin sétál az egyik barátjával. A fotósok természetesen ott voltak, hogy lefényképezzék őket. Össze szorult a szívem. Már két napja nem reagáltam az üzeneteire sem, nem is tudok róla semmit. Csak ez a kép, ami twitteren megjelent mutatja, hogy biztosan jól van. Hiába dobbant akkorát a szívem, az eszem mégis azt mondta, hogy helyesen döntöttem, nem szabad belebonyolódnom ebbe az egészbe. Colinnak barátnője van, hiába is romlott meg köztük minden, most ezt mondja, lehet, később nem újra visszatalál majd Alexishez. Lisa oldalba bökött, ami kizökkentett, az amúgy is bonyolult gondolatmenetemből. Meglátta a telefonomon megnyitott képet.

- Han, beszélj vele…

- Nem lehet.

- Hanna, látom, hogy érzel valamit iránta, ha a képét nézed már percek óta.

- Lisa, kérlek. El kell őt felejtenem. Jobb lesz ez így – majd lezártam a telefonom és próbáltam a professzorra figyelni, de természetesen a gondolataimat csak Colin töltötte ki. Az iskola folyosóján sétálva sem tudtam odafigyelni Lisa és Melanie beszélgetésre, amit néhol valószínűleg nekem céloztak, de teljesen el voltam foglalva saját magammal.

- Hanna, ezt már nem lehet kibírni – közölte Mel, amikor beléptünk a kávézó ajtaján.  – Most már azt kell mondanom, hogy zárd le Colinnal a dolgot vagy beszélj vele. Nem tudsz koncentrálni.

- Tudom Mel, de képtelen vagyok. Magamban sem vagyok biztos, nem tudnék most vele beszélni.

- Ez borzasztó Hanna. Ez a srác a kezdetektől odavan érted, te meg agyalsz.

- Nem olyan egyszerű Lisa.

- Te bonyolítod meg – talán igaza van.

- Beszélhetnénk másról? – állítottam le a témát gyorsan.

- Ahogy akarod, de a dolog nem változik – közölte Lisa.

- Hétvégén akkor buli? – érdeklődtem, miközben mindenkinek készítettem egy jegeskávét.

- Mindenképpen. Már alig várom – mondta Melanie. – Zack elég sokat érdeklődik irántam, egészen kedvelem.

- Nocsak! – nézett meglepetten Lisa. – Valami kezd alakulni köztetek? – nevetgélt.

- Még az is lehet – kacsintott barátnőnk. Amint a kávét tettem a pultra, az ajtóban megjelent Colin egy másik sráccal. Lisa és Melanie aggódva tekintettek rám, én pedig próbáltam úgy tenni, mintha észre sem vettem volna őket.

- Két lattét kérünk Hanna – lépett oda a pulthoz.  – Sziasztok lányok! – köszönt a barátnőimnek. Csendben megfordultam és rögtön elkészítettem a kávékat.

- Még valamit adhatok? – kérdeztem.

- Beszélnünk kell…..

- Most nem lehet.

- Akkor este visszajövök.

- Felesleges… - vágtam vissza.

- Kilencig dolgozik – szólalt meg hirtelen Lisa.

- Köszi – kacsintott Colin, majd miután ott hagyta a kávék árát távozott.

- Ezt most mért kellett Lis?

- Nem bírjuk nézni már a szenvedésed. Inkább hálásnak kéne lenned, hogy segítettem.

- Köszi, nagyon örülök – gúnyolódtam.