Scripts from Esther

Csendben ültem Colin autójában. A ruhám teljesen átázott, fáztam, de ami ennél is rosszabb volt, hogy teljesen el voltam keseredve. Azt egyelőre nem tudom, hogy fog a családom megbocsátani, sosem volt még ilyen, hogy ennyire megharagudjanak rám. Sok csínytevést csináltunk a húgommal, de egyik sem volt olyan mértékű, mint ez. Anya csalódott bennem. Csalódást okoztam, ezt pedig annál is jobban sajnálom, mint, hogy hazudtam. Persze egyik sem jó, de végül is. Mindegy. Nem akarják, hogy haza menjek. Ez pedig mindent elmond. Colin szerencsére gyorsan ott termett – most épp Bentleyvel, hogy a segítségemre legyen. Hálás vagyok neki, hogy ezt megtette, hiszen ott állhattam volna egész éjszaka. Úgy döntött, hogy elvisz magához, mert közelebb vagyunk, látva, hogy mennyire megáztam. Én ugyanis mérgemben nem ültem vissza az autóba, ezért a ruháim használhatatlanok, a hajamból pedig csavarni lehetne a vizet.

- Jól vagy? – kérdezte csendesen, miközben az utat figyeltem, de szemem sarkából láttam, hogy engem néz.

- Megvagyok, köszi – de igazából nem voltam jól. Nem akartam beszélgetni, nem akartam semmit. Amikor megérkeztünk, leparkolt a ház előtt, elintézett egy gyors telefont, amíg engem bekísért a lakásba. Megígérte, hogy odaküld valakit a kocsiért, akik majd elviszik és megjavítják.

- Rendbe szedném magam - mondtam, amikor a becsukta maga mögött az ajtót. Colin, mint valami hangya rögtön fel-alá kezdett járni, de hirtelen megállt.

- Hozok neked száraz ruhákat, törölközőt pedig találsz a fürdőszobában

- Köszi – majd amikor a fürdőben a tükörbe néztem, újra a könnyeimmel küszködtem. Hogy tehettem ezt?  - Ez nem is az én arcom – támaszkodtam a pultra.

- Meghoztam a ruhákat – lépett be halk kopogás mellett Colin és óvatosan a pultra tette a ruhákat. – Nem is zavarok akkor.  – Beálltam a zuhanyzóba és rendületlenül hulltak a könnyeim. Egy pillanatra azt kívántam, bár csak elmúlna  ez az egész érzés, mert teljesen felemészt. Miután hajat mostam és lezuhanyoztam felvettem Colin által behozott ruhákat, amik kissé nagyok voltam rám, mert férfi szabadidőnadrág és póló volt. Ahogy beleszagoltam, olyan jó illata volt. Hálás vagyok neki, hogy segített rajtam. A fürdőszobából kilépve nem találtam Colint. Mondjuk amekkora a ház, nem csoda, lehet el is tévedtem. A márvány járólapokon lépkedve aztán a nappali felől hallottam hangokat. Áthaladtam a nappalin, amelynek az amúgy óriási üvegablaka jó idő esetén teljesen egybenyitja a kertet a helyiséggel, most zárva volt az eső elől. Átkerültem a konyhába, amit eddig még sosem láttam. Minden ragyogott, a pult, az eszközök, a tányérok. Egytől egyig csillogtak. Colin épp rendezkedett, míg én leültem az egyik bárszékre.

- Egész jól áll a pólóm.

- Köszi – nyújtottam ki még jobban – legalább száraz.

- Készítettem egy kis vacsit – mutatott maga mögé a fehér tányérra, majd óvatosan elém rakta. – Csak saláta meg egy kis grill csirke volt itthon, remélem jó lesz. Ha gondolod, összedobhatok egy palacsintát.

- Nem akarom elhinni, hogy Colin a híres énekes palacsintát tud sütni – mosolyodtam el, amikor elkezdtem szemezgetni a tányérból.

- Sok mindent nem tudsz rólam – kacsintott. Míg én fürödtem ő is átöltözött, mert hasonló szürke nadrágot viselt, hozzá fehér pólót, amiből az izmai így is –úgyis látszottak. Miért kedves velem ez a pasi? Hiszen csak az idejét vesztegeti, biztos lenne jobb dolga is, hogy engem pesztráljon.

- Sajnálom, hogy csődbe ment az estéd – adtam hangot a gondolataimnak.

- Semmi gond, úgysem volt jobb dolgom, meg hát, nem vagyok legalább egyedül – néhány pillanatra szótlan volt, majd a pultra könyökölve rám nézett. – Te jól vagy?  - kiabálni tudtam volna, hogy nem és, hogy nem tudom, mit hoz a holnap, de nem hiszem, hogy Colint érdekelné.

- Azt hiszem, megleszek. Nem hittem volna, hogy míg én tudok örülni ennek, addig a családom kitagad otthonról.

- Nem tagadtak ki csak dühösek rád, de hidd, el megbocsátanak majd neked.

- Bár úgy lenne.   – Később visszatértünk a nappaliba, Colin pedig készített egy teát, mert még mindig  fáztam. Nem volt jó ötlet az esőben álldogálni.  Még szerencse, hogy a segítségemre sietett. A kanapé széléről magamra húztam egy puha takarót, kicsit felmelegített a teával együtt.

- Haza kellene mennem – szóltaltam meg, amikor megittam a teát.

- Szó sem lehet róla. Óriási vihar van, te meg épp most fáztál meg, majd a vendégszobában alszol. Nem gond.

- Colin…

- Nem! Itt maradsz Hanna, különben is nagyon késő van – meggyőző volt, úgyhogy nem vitatkoztam. Colin elfeküdt a kanapén majd bekapcsolta a tévét. Jó volt ott ülni vele és beszélgetni. Biztonságban éreztem magam mellette.

- Szeretnék kérdezni valamit – Colin feszülten rám nézett. – Miért változtál meg így? Hiszen az elején ki sem bírtad volna, ha nem szúrsz oda valamit, most meg szinte megmentettél – láttam némileg zavarba jött, majd elmosolyodott.

- Akkor sem akartam bunkózni, de azóta megkedveltelek. Szerintem egész jóban lettünk a kezdeti találkozáshoz képest…

- Ahhoz képest mindenképp – nevettük el magunkat. 

- Mi lenne, ha megünnepelnénk, hogy ilyen jóban lettünk, az ingem leöntése óta? – Felugrott, majd kiment a konyhába, ahonnan csak zörgést és csörömpölést hallottam. Pár perc múlva tért vissza és megjelent egy üveg whiskyvel és két pohárral.  – Ez biztos felmelegít, ha még fáznál – majd töltött a poharakba és koccintottunk. Nem tagadom jól esett, kicsit ellazított ebben a kényes, zavart helyzetben. Egymás után töltögette az italt, egyre jobban megeredt a nyelvem és végén ott ocsúdtam fel, hogy ledobtam magamról a takarót és bemutattam Colinnak azt a balett táncot, amivel 14 évesen bekerültem a középiskolába. Colin ámulva nézte a mozgásom, bár a több pohár whisky biztosan meglátszott már, de talán eléggé jól sikerült bemutatnom öt év távlatából. Sokat jelentett nekem az a felvételi. Az, hogy mennyire tehetségesnek tartottak és milyen tapsot kaptam utána. Colin jól szórakozott aztán rajtam, amikor elmeséltem az egyik osztálytársam vicces történetét, annyira nevettünk, hogy megbotlottam és az ölében kötöttem ki.

- Jaj, ne haragudj – nevetgéltem tovább. Colin hosszan a szemembe nézett, majd amikor észrevettem, hogy ez már nem vicces, ugyanígy tettem. Annyira meghitt lett a pillanat, hogy a pulzusom egyre gyorsabbra váltott. Colin végig simította a kezét a hajamon, majd azon kaptam magam, hogy a kezem a nyaka köré fonom és a szám az ő szájára tapasztom, ami ugyanolyan selymes és puha volt, mint legutóbb, amikor ránk nyitottak.

- Ó, ne haragudj – kapcsoltam, amikor rájöttem mit tettem. Colin szó nélkül újra megcsókolt és egyre jobban felforrósodott a levegő. Az ölében ülve szinte megszűnt körülöttünk a világ, olyan szorosan magához húzott, hogy ha akartam volna sem tudtam volna megmozdulni. Kezét aztán végig simította a hátamon, majd az arcomra tévedt. Éreztem, ahogy egyre jobban kívánom őt, akartam, hogy megtörténjen az, amire mindketten vágyunk. Colin átfogta a derekam, majd felállt, hogy a szobájába vigyen. Körül sem néztem, elvesztem Colin forró csókjaiban, amikor az ágyra fektetett. A kis lámpa fénye világította csak be a szobát, épp, hogy láttam őt. Az ágyon fekve Colin hirtelen lekapta a pólóját, izmos felsőteste elvarázsolt, tudtam, hogy meg akarom érinteni. Kezem az izmos hátát simította, karjai között biztonságban éreztem magam. Fölém hajolt és újra csókolni kezdett, majd szája lejjebb tévedt a nyakamra, aztán a pólóm kezdte el egyre jobban feljebb húzni. Ezt aztán hamar megelégeltem, majd magamtól vettem le, nem tudom, hogyan lettem ennyire bátor. Colin szemeiben tüzet láttam, de rögtön hátamra fektetett és tovább csókolta a testem. Arra ocsúdtam fel, hogy mindketten ruha nélkül vagyunk, én pedig Colint csókolom, teljesen elvesztve a kontrollt. 

- Akarom! – jelentettem ki az egyik pillanatban.

- Hanna…

- Most!  - mondtam fejvesztve, ő pedig nem ellenkezett. A mennyország semmi ehhez képest, ahogy Colinnal telt el az idő. Minden olyan tökéletes és varázslatos volt, Colin pedig gyengéd mégis tapasztalt. Szinte elfelejtettem hol is vagyok, arra tudtam csak gondolni, hogy ez a pillanat a miénk, amikor megéljük azt, amire már olyan régen vágyunk. Boldog és felszabadult voltam.

Másnap reggel hatalmas fény árasztotta el a szobát. Nehezen nyitottam ki a szemeim, a fejem sajgott és mintha a világ is forgott volna velem. Ahogy felébredtem rögtön körbe néztem, hogy hol vagyok. Mellettem Colin az igazak álmát aludta, felém fordulva, miközben egyenletesen szuszogott. A fehér takaró csak az alsó testét takarta, ahogy engem is, majd rájöttem, hogy nincs rajtam ruha. Az ablakon kinézve hét ágra sütött a nap, nyoma sem volt a tegnapi időjárásnak, a várost pedig az ablakból látni lehetett. Felkaptam a másik takarót az ágyról és az ablakhoz mentem. Eszembe jutott a Colinnal töltött éjszaka, az az érzés, amit akkor éreztem semmihez sem fogható. Ugyanúgy vágyakoztam az érintésére, arra a pillanatra, amit együtt éltünk át. Azonban belém hasított egy fájdalmas érzés, ami visszarántott a jelenbe.

- Hanna… - szólalt meg Colin mögülem. Az ágyon felkönyökölve álmosan pillogott, azt akartam bárcsak megállna az idő.

- Jó reggelt! – köszöntöttem.

- Jól vagy? – kérdezte, miközben megdörzsölte a szemét, majd hátra tűrte az amúgy is kócos haját. Bólintottam. – Nem jössz vissza? – lassú léptekkel ültem mellé az ágyra. Hatalmas kék szemeivel nézett fel rám, mintha ő is ugyanazt érezné, amit én.

- Colin, szerintem hatalmas hibát követtünk el.

- Ne mondd ezt, én jól éreztem magam veled – a szívem sajgott, ahogy ezt kimondta.  – Nem bántam meg semmit, ha erre célzol.

- Még nem – néztem magam elé.  – Neked ott van Alexis. Énekes vagy. Én meg csak…

- Sssss – csitított, majd megfogta a kezem. – Alexis egy ideje a múlté, csak fenn tartjuk a látszatot, de két hónapja, hogy nincs közöttünk semmi. Kérlek, ne légy elkeseredve. Minden oké. Mi lenne, ha úsznánk egyet? – kacsintott. – Úgy sincs rajtunk ruha.

- Colin…

- Mi van? Elmúlt az eső… - aztán eszembe jutott a telefonom, ami a nappaliban maradt a töltőn. Gyorsan kirohantam és bekapcsoltam, ahol rengeteg üzenet várt. Colin egy pólóban és egy boxerben ballagott utánam.

- Kérsz kávét? – bólintottam, majd azonnal írtam a lányoknak, hogy ne aggódjanak, továbbá valószínűleg ma kihagyom a sulit. A telefonom azonban rögtön megszólalt, Lisa hívott.

- Mi van veled Han? Hol vagy? – szólt bele idegesen.

- Lisa, most nem tudok beszélni, elég hosszú történet…

- Hanna… Mi történt?

- Colin lakásán vagyok, itt aludtam – suttogtam bele a telefonba.

- Ne már… Juhuuuu!! – kiabált.

- Csendesebben! Később felhívlak. – Ekkor Colin visszatért a nappaliba.

- Aggódnak érted a lányok?

- Igen.

- Nem gondoltad meg magad? Nagyon jó a medence – leültem a kanapéra, majd átvettem Colintól a csészét. Tudtam, hogy ezt az estét még nagyon bánni fogja, ezért muszáj, vagyok taktikát váltani, nem akarom én húzni a rövidebbet. Azt sem akarom, hogy fájjon.

- Colin, ha most nem is, később tudni fogod, hogy hibát követtünk el.

- Ez nem igaz, különben is én tudom, hogy mikor követek el hibát és mikor nem. Most ezt nem érzem hibának.

- Még…

- Hanna, kérlek, ne gondold ezt, azt csinálok, amit akarok, ez az én életem. Ha Alexisnek nem tetszik akkor tehet egy szívességet – a lelkiismeretfurdalásom nem hagyott alább, ezért megkerestem a ruháimat, amik szerencsére megszáradtak az este óta, majd azonnal a kijárat felé indultam, de Colin megállított.

- Kérlek ne menj el!

- Mennem kell…

- Nincs is kocsid – emlékeztetett, amiben teljesen igaza volt, bár jelenleg gyalog is hazasétáltam volna, jobb is lettFelajánlotta, hogy hazavisz, de először ellenkeztem. Colin azonban nagyon kitartó. Addig könyörgött, ameddig bele nem egyeztem. Colin hamar elkészült, már ő sem volt felhőtlenül vidám, mint én, ez érződött a kocsiban. Szinte alig szóltunk egymáshoz. Rettenetesen éreztem magam, annak ellenére, hogy azt mondta, nem jelent neki Alexis semmit. Hihetetlen, hogy azt hittem, együtt lehetek valakivel, de akkor miért van lelkiismeret-furdalásom? Colin folyton figyelt, de a pillantásait nem viszonoztam, csendben ültem mellette.

- Köszi, hogy elhoztál – próbáltam minél gyorsabban elköszönni.

- Felkísérlek – jelentette ki határozottan. Láttam rajta, hogy dühíti, hogy nem beszéltem vele, miközben ragaszkodott ahhoz, hogy a lakásomig eljöjjön. Miután kinyitottam az ajtót, próbáltam ismét rövidre zárni a dolgot, de Colin megfogta az ajtót.

- Hanna, ez így nem mehet.

- Én is tudom.

- Ami történt azt mind a ketten akartuk. Nem értem, hogy most miért vagy ilyen ellenséges.

- Számomra nehéz ez a helyzet Colin – hebegtem -, de köszönök mindent, a segítséget is. – Colin szomorúan nézett rám.

- Holnap reggel itt lesz kocsid – Colin egy puszit nyomott a homlokomra, majd becsuktam az ajtót.

Fél nyolcat mutatott az óra a telefonomon, amikor kiszálltam a taxiból. A távolban a város és a lemenő nap fényeit véltem felfedezni és miután a taxi elhajtott, továbbra is a naplementében gyönyörködtem. Észre sem vettem, hogy mennyien érkeztek és sétáltak be a házba, teljesen elmerülve álltam a ház előtt.  A lakásomban néhány órája azon tűnődtem, hogy fog telni Colin bulija és, hogy miért is fogadtam el a meghívást?! Kicsit lassú tempóban készültem el, de végül is időben a lakáshoz értem. Ethan hangját hallottam a távolból, ahogy a nevemet kiáltja. Izgatott és ideges voltam. Boldog, mert Colin klipje debütál, velem, mégis feszült, hogy vele kell lennem. Nehéz beszélni az érzéseimről, ez biztos. A lakásba érve fények, a hatalmas asztalon mindenféle finomság a vendégek között pedig felszolgálók járkáltak. Beljebb érve, a nappaliban és a kertben gyülekeztek azok az emberek, akik kíváncsiak voltak Colin klipjére, mindegyikük kezében egy-egy ital. Szerényen mindenkinek köszöntem, de jobbnak láttam, ha kimegyek a kertbe. A medence mellett megállva merültem bele a ház alatt elterülő városba, annyira csodálatos volt, minden este tudnám ezt a kilátást nézni. Aki nem él ebben a világban, luxusban, annak –mint ahogy nekem is- élmény egy ilyen ház.

- Hanna – köszöntött Colin, amikor mellém lépett. Felé fordulva megölelt és két puszit nyomott az arcomra. Elképedtem milyen természetesen tettem ezt én is. – Örülök, hogy eljöttél.

- Megígértem. Meg persze nem volt választásom annyi figyelmeztetés után – elmosolyodott. Őszintén. Úgy láttam rajta, örül, hogy lát. Most is, mint mindig annyira elegáns volt. Fekete inget és sötét farmert viselt, csuklóján egy karkötőt. Nagyon megnyerő volt, pláne, hogy olyan közel állt hozzám.

- Nagyon csinos vagy – dicsérte meg a ruhám, miközben végig nézett rajtam. Bár, én úgy éreztem kicsit túlöltöztem. – Jól áll ez a ruha.

- Köszi – s éreztem, hogy elpirultam.

- Iszol valamit?

- Csak egy üdítőt…

- Naa, most itt vagyok, majd, ha sok lenne, leállítalak – vágott közbe.

- Nagyon vicces.

- Colin gyere!  - kiabált ki Ethan. Beljebb mentünk, Colin pedig a férfi mellé állt, aki egy pálmafás ingben fogadta a vendégeket. Mondhatom stílusos, pont Los Angelesben. Az egyébként halkan szóló zenét rögtön lekapcsoltatta, a fényeket pedig teljes világosságra cseréltette, mert elérkezett a pillanat.

- Kedves vendégeink. Colin tehetségét már régóta a szívemen viselem, ezért vagyok nagyon boldog, hogy bejelenthetem az első olyan dalt és persze hozzá a videóklipet, amit ő maga írt – teljesen ledöbbentem. Colin írta a Love and Liest? Valószínűleg észrevette a meglepődést az arcomon, mert mélyen a szemembe nézett. – Most pedig az a klip következik, amiért ma összegyűltünk, Colin első, saját szerzeményével. Colin! Gratulálunk! – majd mindenki tapssal fejezte ki gratulációját. Ezért volt olyan fontos neki ez a dal? Ő írta, az ő érzéseivel. Mégsem olyan rossz srác ez a Colin. Helyet foglaltunk, majd elkezdődött a klip vetítése. Szuper lett az operatőri munka, a jelenetek, szerintem egész tűrhető az én karakterem is a klipben. Furcsa így látni magam, de ez nem jelenti azt, hogy nem vállalnék el többször egy ilyen jellegű munkát. Élveztem. Nyilván kellett némi színészi teljesítmény is hozzá, de a tánctudásom kellőképp be lett mutatva. Ami Aylint illeti, ő is remekül fest a videóban, biztosan hétfőn tőle lesz hangos az UCLA. A legjobb jelenetek az éjszakaiak, annyira profin megcsinálták, hogy többször újra fogom nézni, mert nagyon tetszik. A közel négy és fél perc leteltével hangos taps kerekedett a lakásban. Colin meghajolt, Ethan kezet fogott vele, majd egy hosszú szőke hajú hölgy derekát kezdte el szorongatni. Mindenki gratulált Colinnak, mialatt a tálcáról elvettem egy pezsgőt és én is ugyanígy tettem, de elém lépett egy magas srác, aki azonnal Colin kezét kezdte rázni, majd megölelte.

- Gratulálok Colin – léptem oda, amikor a srácok széles mosollyal ütögették egymás hátát.

- Köszönöm. Én is neked – kacsintott. – Had mutassam be a legjobb barátomat Jessiet. Jessie ő itt Hanna Lester, a klipem egyik szereplője.

- Örülök, hogy megismerhetlek végre Hanna – vigyorgott, miközben én is és Colin is ámulva néztünk rá, amit ő észre is vett. – Akarom mondani, Colin említette, hogy lesznek táncosai és, hogy nagyon profik vagytok – Jessie újra hátba veregette Colint, én pedig továbbra is szem forgatva figyeltem a jelenetet. Teljesen el tudom képzelni, hogy kibeszéltek minket. Jessie egyébként olyan, mint egy kolosszus. Magas, izmos, de a legjobban a sötét kreol bőre tetszett. Biztosan spanyol vagy afrikai ősei vannak, de kitudja.

- Szeret viccelni - zökkentett ki Colin. – Akkor ezek szerint tetszett a klip?

- Igen, remek munkát végeztek. Minden olyan tökéletes benne.

- Egyetértünk.

- Alexis nem jött el? – jutott eszembe Colin barátnője, hiszen mégiscsak ez egy fontos esemény. Próbáltam úgy tenni, mint aki nem látta a képeket Párizsból.

- Nem, tudod, ő Párizsban van. Gyakran utazik – bólintottam.

 Fél órával később már teljes hangerőn szólt a zene. A vendégek többsége itallal a kezében táncolt, én pedig kissé elveszettnek éreztem magam abban a nagy házban. A kanapén ülve épp a sokadik italt kortyolgattam és írtam a lányoknak mi a helyzet a bulin.

Lisa: Hajts rá Colinra, úgysincs a közelben a barátnője.

Én: Nem szoktam más pasijával kavarni.

Melanie: Lisa már megint magadból indulsz ki.

Én: Colin haverja is kellőképp jól érzi magát. Ethan is becsípett. Dülöngélve táncol a szőke barátnőjével. Aki nem lehet idősebb nálunk.

Lisa: Képet kérünk!!

Én: Szerintem hazamegyek. Ez már kezd eldurvulni, én pedig senkit sem ismerek.

Lisa: Maradj méééééég. Hátha.

Melanie: Ha nem érzed jól magad, menj haza. Lányok lassan megyek, Zack mindjárt itt lesz értem. Szorítsatok.

- Hoztam neked egy italt – ült le mellém Jessie.

- Köszi – majd elvettem tőle és a felét meg is ittam.

- Hű, azt a mindenét. Colin nem is mondta, hogy te…

- Miért mit mondott rólam Colin? – vettem át a szót most már bátrabban.

- Semmi, semmi - hebegett. 

- Ugyan Jessie, biztos vagyok abban, hogy sikerült kibeszélnie minket - aztán a maradék italt is felhajtottam. 

- Sziasztok! Mi a helyzet? – lépett oda Colin.

- Épp beszélgetünk, nem látod? – szóltam rá, de a gyorsan felhúzott pia beszélt belőlem.

- Jessie, magunkra hagynál?

- Persze, haver. Örültem Hanna – majd sietősen távozott.

- Most mért kellett elküldeni? – fakadtam ki, miközben Colin kezét a sajátomon éreztem.

- Mert nem lesz jó vége a féktelen ivászatnak.

- Mit érdekel az téged, hogy mit és mennyit iszom? Nem vagy az apám – dühöngtem, majd hirtelen felhúzott a kanapéról és a folyosón haladtunk végig. Bár,  nem kellett vinnie, a lábaim önálló életet élve mentek utána. A fürdőbe érve aztán becsukta maga mögött az ajtót és megnyitotta a csapot.

- Most meg mit csinálsz? – közelebb húzott és lemosta az arcom. Kissé furcsa volt a helyzet, de egyből másképp láttam mindent és ott álltam Colinnal szemben egy csilli-villi fürdőszobában. A kezembe adott egy krémszínű törölközőt, majd a tükörbe nézve megigazítottam a tincseimet.

- Bocs, hogy így berángattalak, csak nincs jó tapasztalatom az alkohollal. Általában ezért szoktam az ismerőseimnek segíteni – mosolygott.

- Köszi és ne haragudj, amiért kicsit mogorva voltam.

- Ugyan, nem gond – tette a kezét a vállamra. A dübörgő zene zaját lehetett csak hallani, de emellett szinte csendes volt a fürdőszoba. Colin arcát egyre közelebb éreztem az enyémhez, kék szemei szinte világítottak. Éreztem, ahogy a keze egyre lejjebb csúszik a karomon, majd megáll a derekamon és még közelebb kerülök hozzá. A szívem akkorát dobbant, hogy bárki meghallhatta volna, de most nem érdekelt. Az érintésére annyira vágytam, hogy az akartam sose érjen véget a pillanat, hosszú ideig a fellegekben akartam járni. Egy hang pedig azt kiabálta belül, hogy még-még-még! Colin puha ajkát már az enyémen éreztem és tudtam ez nem lehet más, mint, hogy ő is kedvel. Másik kezével az arcomat érintette és még szorosabban húzott magához.

- Colin! – hallatszott egy hang az ajtóból. Mintha egy filmben szakították volna meg a legjobb jelenetet, úgy rebbentünk mi is szét, komor arccal, mélyen megtörve. – Bocsánat a zavarásért – folytatta Ethan – az operatőr szeretne elköszönni tőled.

- Rendben megyek – mondta, majd Ethan becsukta az ajtót. – Hanna, én…

- Semmi gond, menj csak.

- Kérlek, várj meg! Azonnal visszajövök – kérlelt, majd kirohant. A fürdőkád szélére ülve próbáltam magam észhez téríteni, arra gondolni, hogy ez a srác sosem lehet az enyém, és ami történt biztosan csak egy hiba volt a számára. Azonnal tárcsáztam a taxitársaságot és hívtam egyet a lakás elé. Nem sokkal később már a ház előtt álltam és vártam. Szomorúan néztem vissza oda, ahonnan még mindig hangos zene és kiabálás hallatszott. Nekem mégis mennem kellett.

Másnap reggel legalább öt üzenet várt. Ezek mind Colintól érkeztek: Hanna, hol vagy? , Elmentél? , Beszélnünk kell!  Ahogy beültem a taxiba az éjjel, a táskám mélyére tettem a telefont, nehogy ezeket látnom kelljen. Bár most olvasva is ugyanolyan bosszantóak, mint az éjjel lettek volna. Persze nem írtam vissza Colinnak, inkább készítettem magamnak egy kis reggelit és a tévé előtt ülve abból szemezgettem. Lisa volt az első, aki érdeklődött az este után, de félszavakban válaszoltam. Melanie biztos aludt, reméltem, hogy jól érezte magát Zackkel. A youtube-ra bepötyögve láttam meg, hogy a klip fenn van és már fél milliónál tart a megtekintés. Gyorsan elküldtem Lisának, aki annyira el volt ájulva a kliptől, hogy egész végig szivecskéket küldözgetett, hogy boldogságát kifejezze. Örültem, hogy meg van elégedve a klippel, szerinte szuper a mozgásom, Aylint pedig nyilván mindennek elmondta. Még ha olyan is, mint amilyen, el kell ismerni a tehetségét. 

Délutánra az idő rosszabbodott. A zápor pont akkor kapott el, amikor úgy döntöttem, hogy a városban ebédelek. Végre volt kedvem kimozdulni otthonról. Az autóban ülve vártam, hogy elálljon az eső, amikor megcsörrent a telefonom. A kijelzőn anya képe mosolygott rám, néhány pillanatig elgondolkodtam, hogy nem veszem fel.

- Szia anya! Mi újság? – kérdeztem, amint az eső kopogtatta a szélvédőmet.

- Hanna… el sem tudom mondani.

- Valami baj van?

- Baj? Nem hittem volna, hogy idejutunk. Bánom, hogy engedtem azt, hogy Los Angelesbe költözz, hogy a tehetséged fejleszd. Mélységesen csalódtunk. Benned! Akinek mindent megadtunk és megtettünk. Hogy tehetted ezt? 

- Anya… - próbáltam közbe szólni.

- Te csak ne szólj közbe, ne mondj semmit. Hazudtál, és hosszú ideig nem mondtad el az igazat. Mégis hogy tehetted ezt? A lányom egy ócska videóklipben? Ott riszálod magad egy pasinak. Hogy nézek az ismerősök szemébe?

- Anya, ez egy rendes videoklip, semmi olyan nincs benne, amit szégyellni kellene.

- Lehet, hogy te nem szégyelled, de mi igen. Nem egy videóklipbe vonagló életre szántunk. Egy hivatásos táncosnak. De tudod, az fáj a legjobban, hogy hazudtál. Hazudtál nekem és az egész családnak.

- Kérlek, ne mond ezt, nem akartam, hogy így legyen, haza megyek, a hétvégére beszéljük meg.

- Most inkább ne gyere. Édesapád is nagyon mérges és el van keseredve. Hova jutottál Hanna? –elhallgatott. Most mennem kell. Légy jó. Majd beszélünk – mondta, miközben szomorúságot véltem felfedezni a hangjában. El sem tudtam köszönni tőle, rögtön letette a telefont, én pedig sírva borultam a kormányra. Dühös voltam magamra. Mert csak magamra lehettem dühös, amiért becsaptam a családomat, elkeseredett, amiért nem értették meg azt, hogy nekem fontos ez a klip. Fontos, hogy legyen egy referenciám, azt, hogy tudjam, tehetséges vagyok, hiszen nem véletlenül választottak ki. Rosszul érintett, hogy anya és a családom ezt nem tudja elfogadni. Beindítottam a motort, könnyes szemekkel indultam útnak a szakadó esőben. A fájdalom, amit okoztam, elviselhetetlen volt. Anya szavai végig a fejemben üvöltöttek, hangulatomat pedig csak ehhez az időhöz tudtam hasonlítani: szürke, lehangolt és szomorú. Órák óta autózhattam már, amikor egyszer csak megállt az autó alattam. Azóta besötétedett, de az eső továbbra is ömlött. Mérgesen kiszálltam a kocsiból, körbe nézve persze egy lélek sem járt arra, én pedig rúgtam egyet a kerékbe, ami persze nekem fájt a legjobban. Rögtön írni akartam a lányoknak, de feltűnt, hogy lemerülőben van a telefonom. Gyorsan pötyögtem a csoportba, de egyikük sem írt vissza. A piros jelzés és a százalék vészesen villogott, én pedig egyre ingerlékenyebb voltam, hogy nem lesz senki, aki a segítségemre sietne, márpedig nincs ínyemre az autóban éjszakázás, egyedül Los Angeles utcáján. A névlistában Colin nevére ugrott a telefon, ahogy pörgettem kinek is tudnék szólni. Nem tehettem mást írtam egy üzenetet, majd a telefonom azonnal megadta magát.

Ha valaki azt mondja nekem pár hónapja, hogy az egyetem megkezdése után rögtön egy híres énekes klipjében fogok szerepelni, biztosan kinevettem volna.  Márpedig ez annyira valótlan, hogy pont én, egy arizonai lány, akinek szinte semmije sincs csak a tehetsége, kiválasztják erre a szerepre.  Viszont jobb, ha hozzászokom, hiszen hamarosan debütál Colin klipje, valószínűleg felkavarja majd az állóvizet. Ami a családomat illeti pláne. Még mindig nem mertem elmondani nekik. Szeretem őket, de tudom, mennyire bíznak bennem, én pedig áltattam az anyámat, hogy nem fogadom el, továbbá nem jelentkezem. De ez egy jó lehetőség volt. Esélyt kaptam, hogy a későbbiekben felfigyelhessenek rám. Vagy csak remélem. Tulajdonképpen félek, mit mondanának. Ez pedig felemészt. A hetek óta tartó titkolózásnak ez lett az eredménye. Lisa szerint büszkék lesznek rám, de ő nem ismeri a családom.

Colin a héten többször járt a kávézóban, számomra érhetetlen az ok, hiszen millió kávézó található Los Angelesben, plusz, körülötte ugrál mindenki, miért hozzánk jön kávézni. Valamilyen fura oknál fogva pont a kávézóban vagyok aznap délután, amikor megjelenik. De jókat beszélgettünk. Eléggé érdekes az egész, mert kulturáltan el tudtunk csevegni a Mit kérsz? és a pénzösszegen kívül. Érdekelte a suli, mivel ő is oda járt, jó emlékei vannak az egyetemről. Kezdem őt megkedvelni. Ez hazugság. Kedveltem őt a klipforgatás óta. Colint aki nem veszi észre, az vagy bolond, vagy vak. Nyilván irtó helyes pasi, de sajna, ahogy megjelent a kávézóban, a csajok, mint a legyek rögtön ott termettek és szinte mozdulni nem lehetett onnantól kezdve a helyiségben. Ő ezt hamar megelégelte és az lett a vége, hogy elment.

Csütörtök este épp a telefonom nyomkodtam, már záráshoz készültünk. Az utolsóként kiadott kávé illata töltötte be a kávézót. Nem véletlen, hogy szeretem ezt a helyet, hiszen mindig olyan finom kávéillat van. Pár perccel később hangos morajlást, majd ajtó csapkodást hallottam. Gondoltam valami barom, aki megint nem tud vezetni, aztán megjelent Colin az ajtóban. Fején egy menő napszemüveg, farmer nadrágot és fekete pólót viselt, majd mosolyogva szemügyre vette, hogy alig vannak a kávézóban.

- Ugye nem fogsz ilyen későn kávét kérni? – érdeklődtem, ráncolva a homlokom. Colint

ez nem zavarta, felült a bárszékre a pultra tette a napszemüvegét és a telefonját.

- Úgy tudom ez egy kávézó, akár hajnali egykor is kiszolgálhatnak.

- Nem is vagyunk nyitva akkor.

- Tehát, akkor most kérek egy jéghideg lattét – gondoltam ennek elment az esze, de teljesen komolyan gondolta a dolgot. Előszedtem a már elpakolt kellékeket és neki láttam Colin kései kávéjának. Magam mögé pillantva nyugalmasan ücsörgött, várakozott. Természetesen hamar kész is voltam, igyekeztem végig kérdezni kér e még valamit, nehogy pont záráskor találja ki. – Mi a baj? Mért vagy ilyen ellenséges?

- Colin, valakinek ez a munkahelye, te pedig idejössz zárás előtt pár perccel…

- De még nem zártál be… - na, ebben igaza van, mégis bosszantó volt. Mit akar?

- Tehetek érted valamit?

- Semmit – kortyolt a kávéjából. Csendben néztünk egymással farkasszemet, amíg az utolsó vendég is kilépett a helyről, ő pedig megvárta, amíg záróra lesz. Mikor felszólítottam, hogy zárnék, nem volt hajlandó felállni, inkább megvárt, míg mindent elintéztem és levettem a kötényem. Miután bezártam az ajtót jó éjszakát kívántam neki, majd igyekeztem elsétálni. Hozzáteszem, ez a pasi megőrjít, mert rögtön mögöttem termett.

- Állj már meg Hanna!  - kérdőn néztem vissza rá. – Gyere, hazaviszlek.

- Kösz nem. Tudok sétálni.   

- Ne már, gyere, elviszlek.

- Te most azt gondolod komolyan, hogy be fogok szállni a luxus kocsidba? Ez valami menőzés, hogy megmutasd, neked ilyen is van?

- Hanna, dehogy. Gyere – kérlelt.

- Nem is tudod hol lakom – jegyeztem meg, bízva, hogy ezzel most megfogtam. Colin erre a kijelentésre szinte elnevette magát.  – Szóval tudod – beleegyeztem. Végül is vesztenivalóm nincs. Colin autója elképesztően szép volt. Los Angeles utcáin rengeteg luxus kocsi járkál, Maseratti, Ferrari, Mercedes, Porsche, mégis Colin kék Aston Martinja lenyűgöző volt. Amint mellé értem azonnal odaugrott, hogy kinyissa az ajtót, majd megköszönve be is ültem. A bőr kárpitja olyan puha, hogy ilyet még sosem tapasztaltam. Egyszóval ez a kocsi remekül volt megalkotva. Colin is bepattant mellém, majd elindultunk. Azon tanakodtam, hogy jó vagy rossz, hogy közel lakom a kávézóhoz, mert akkor többet is utazhatnék Colinnal.

- Nagyon rosszkedvű vagy – vetette oda, miközben megállt a pirosnál.

- Nem volt épp jó napom és fáradt is vagyok. Bocs – Colin rám nézett, arcát a külső fények épp, hogy megvilágították, de így is ragyogott a tekintete. Hogy lehet valaki ennyire jóképű? Nem, nem,  hessegettem el a gondolatokat a fejemből, mert tényleg nem gyengülhetek el  egy másodpercre sem. - Veled mi a helyzet? – érdeklődtem.

- Semmi, tudod az átlagos.

- Ne viccelj – böktem meg.

- Interjút adtam ma, holnap is. A hétvégén pedig megjelenik a legújabb zeném.

- Ez semmi lenne a számodra?

- Ugyanolyan nap, mint a többi – kacsintott, majd megállt a ház előtt. Kiszálltunk, ő pedig elkísért az ajtóig.

- Köszi, hogy elhoztál.

- Ugyan.

- Jó éjszakát Colin.

- Neked is – kacsintott – szombaton nyolckor nálam. El ne felejtsd!

- Nehezen tudnám, hiszen majdnem minden nap emlékeztetsz – a kocsihoz érve intett, majd elhajtott. Jó érzésekkel mentem fel a lakásba, ahol a kanapéra ülve azonnal írtam a lányoknak a történtekről, akik nem győztek csodálkozni. Lisa gratulált, Melanie kicsit bizonytalankodott, hogy jó ötlet volt e beülni abba az autóba. Másnap reggel is csak erről tudtak beszélni, Lisa teljesen el volt ájulva, hogy Colin Aston Martinjában utaztam.

- Mért nem szóltál, én is mentem volna – szekálódott Lisa.

- Nem vicces.

- Lis, ő egy énekes. Mit akarhat Hannától, mikor bármelyik csajt megkaphatná. Sőt, ott van neki Alexis.

- Mel, túl sokat gondolkozol. Ne agyalj ilyeneken.

- De tényleg Lisa. Nekem valami gyanús – jegyezte meg Melanie, de én alig figyeltem, mert eszembe jutott a hétvégi buli. Nem tudom elképzelni, hogy mehettem bele, hogy Colin lakásán részt vegyek egy partin. Valamiért mégis. A órákon is csak ezen agyaltam, szinte elképzeltem magam előtt a jeleneteket. Alig figyeltem a professzorra, de valamit sikerült jegyzeteltem. Azért végül Lisa oldalba bökött, amikor a professzor befejezte a mondandóját.  – Lányok, mit vegyek fel a bulira? – érdeklődtem, míg az egyetem folyosóján sétáltunk.

- Szerintem valami feketét – jelentette ki Lisa. – Mindenképp csipkéset.

- Nézzétek – vágott közbe Melanie  - ott van Zack. Szerintetek köszönjek neki?

- Persze! – de a barátnőm csak intett a srác felé.

- Ez meg mi volt? – pirított rá Lisa. – A srácnak kiesik a szeme utánad Melanie.

- Jó, jó, de most nem olyan a helyzet.

- Ez hihetetlen Melanie. Kedvel téged ez a srác, beszélgess vele! – de mire ezt kimondtam Zack lépett oda hozzánk, hogy elhívja a barátnőnket hétvégére egy házibuliba. Melanie persze csillogó szemekkel igent mondott, Zack pedig sietett vissza a haverjaihoz.    

Délután elmentünk a csajokkal egy bevásárlókörútra, hátha találunk valami klassz ruhát a bulira, de nem csak nekem, hanem Melanienak is. Los Angeles ismét a jobbik arcát mutatta, ami az időjárást jelenti. Október közepe van, de még hasonlóan olyan meleg van, mint a nyáron. Ennek én csak örülni tudok, nem nagyon kedvelem a hideget. Miután a harmadik boltból is kijöttünk Melanie megelégelte a ruhapróbálgatást, jelezte, hogy inkább egy hideg üdítőre vágyna. Amint az utcán sétáltunk, a kirakatban megpillantottam egy fekete csipkés ruhát, amit mindenképpen megakartam próbálni, ezért behúztam a lányokat a boltba.

- Hanna, ez elképesztő – állt tátott szájjal a próbafülke előtt Lisa. – Ezzel tuti leveszed a lábáról az énekesed.

- Lisa! – szóltam rá. – Na, hogy áll?

- Szerintem szexi. Meg kell venned – bíztatott Melanie. A ruha tényleg csodás volt: a vállat szabadon hagyta, karját és a has részt átlátszó csipke fedte, utóbbi mintája harmonizált a szoknya részén található mintával. Nem sokkal később már a pénztárnál álltam, hogy fizessek. Ezután rögtön beültünk egy helyre, hogy ihassunk egy üdítőt.  Melanie izgatottnak tűnt.

- Valami gond van? – kérdeztem, ő pedig kortyolt egyet az italából.

- Magam sem tudom lányok. Hiányzik Shane, az pedig, hogy Zack körülöttem van, megrémít.

- Ugyan, hiszen Zack egy jó pasi, ki kell élvezni, hogy veled akar lenni.

- Igaza van Lisának. Shane a múlté. Túl kell lépned rajta. Sőt emiatt ne érezd magad rosszul.

- De nagyon szerettem őt Hanna. Úgy érzem, mintha megcsalnám.

- Mel! Ezt felejtsd el – vágott közbe Lisa. – Shane szakított veled, ergo nem akar tőled semmit. Megérdemled, hogy boldog legyél – Mel, szomorúan vette magához újból a poharat, láttam rajta, hogy nagyon bántja még mindig a Shane-nel való szakítás. Igyekeztünk jobb kedvre deríteni, bár nehezen akarta elhinni, hogy Zack segíthet majd a bánatán. Később hazavittem a lányokat, aztán otthon készítettem vacsorát, amit az erkélyen fogyasztottam el. Miközben vacsoráztam a telefonomon böngészni kezdtem az internetet, a TMZ oldalán pedig Colinról találtam paparazzi képeket, amint egy barátjával sétálnak. Több fotó is készült, de rögtön eszembe jutott, hogy megnézem Alexist is, aki épp Párizsban tartózkodik a többi modellel. Ez a lány tényleg nagyon szép. Nem csoda, hogy modellkedik, még az utcán is úgy jön-megy a fotókból ítélve. Újra feltettem magamnak a kérdést, mit is gondoltam? Colinnal bármi is lehet? Talán egy énekes lesz a szerelmem? Teljességgel lehetetlenség, ha valaha gondoltam is ilyenre. Mérgemben rögtön félretettem a telefont, de az nem sokkal később jelzett. Amikor megnyitottam a következő állt benne: Remélem jól telt a napod. Holnap találkozunk. C. Miért ír nekem smst? Mikor lettünk ilyen jóban?