Dance with Arizona -XI.fejezet

Fél nyolcat mutatott az óra a telefonomon, amikor kiszálltam a taxiból. A távolban a város és a lemenő nap fényeit véltem felfedezni és miután a taxi elhajtott, továbbra is a naplementében gyönyörködtem. Észre sem vettem, hogy mennyien érkeztek és sétáltak be a házba, teljesen elmerülve álltam a ház előtt.  A lakásomban néhány órája azon tűnődtem, hogy fog telni Colin bulija és, hogy miért is fogadtam el a meghívást?! Kicsit lassú tempóban készültem el, de végül is időben a lakáshoz értem. Ethan hangját hallottam a távolból, ahogy a nevemet kiáltja. Izgatott és ideges voltam. Boldog, mert Colin klipje debütál, velem, mégis feszült, hogy vele kell lennem. Nehéz beszélni az érzéseimről, ez biztos. A lakásba érve fények, a hatalmas asztalon mindenféle finomság a vendégek között pedig felszolgálók járkáltak. Beljebb érve, a nappaliban és a kertben gyülekeztek azok az emberek, akik kíváncsiak voltak Colin klipjére, mindegyikük kezében egy-egy ital. Szerényen mindenkinek köszöntem, de jobbnak láttam, ha kimegyek a kertbe. A medence mellett megállva merültem bele a ház alatt elterülő városba, annyira csodálatos volt, minden este tudnám ezt a kilátást nézni. Aki nem él ebben a világban, luxusban, annak –mint ahogy nekem is- élmény egy ilyen ház.

- Hanna – köszöntött Colin, amikor mellém lépett. Felé fordulva megölelt és két puszit nyomott az arcomra. Elképedtem milyen természetesen tettem ezt én is. – Örülök, hogy eljöttél.

- Megígértem. Meg persze nem volt választásom annyi figyelmeztetés után – elmosolyodott. Őszintén. Úgy láttam rajta, örül, hogy lát. Most is, mint mindig annyira elegáns volt. Fekete inget és sötét farmert viselt, csuklóján egy karkötőt. Nagyon megnyerő volt, pláne, hogy olyan közel állt hozzám.

- Nagyon csinos vagy – dicsérte meg a ruhám, miközben végig nézett rajtam. Bár, én úgy éreztem kicsit túlöltöztem. – Jól áll ez a ruha.

- Köszi – s éreztem, hogy elpirultam.

- Iszol valamit?

- Csak egy üdítőt…

- Naa, most itt vagyok, majd, ha sok lenne, leállítalak – vágott közbe.

- Nagyon vicces.

- Colin gyere!  - kiabált ki Ethan. Beljebb mentünk, Colin pedig a férfi mellé állt, aki egy pálmafás ingben fogadta a vendégeket. Mondhatom stílusos, pont Los Angelesben. Az egyébként halkan szóló zenét rögtön lekapcsoltatta, a fényeket pedig teljes világosságra cseréltette, mert elérkezett a pillanat.

- Kedves vendégeink. Colin tehetségét már régóta a szívemen viselem, ezért vagyok nagyon boldog, hogy bejelenthetem az első olyan dalt és persze hozzá a videóklipet, amit ő maga írt – teljesen ledöbbentem. Colin írta a Love and Liest? Valószínűleg észrevette a meglepődést az arcomon, mert mélyen a szemembe nézett. – Most pedig az a klip következik, amiért ma összegyűltünk, Colin első, saját szerzeményével. Colin! Gratulálunk! – majd mindenki tapssal fejezte ki gratulációját. Ezért volt olyan fontos neki ez a dal? Ő írta, az ő érzéseivel. Mégsem olyan rossz srác ez a Colin. Helyet foglaltunk, majd elkezdődött a klip vetítése. Szuper lett az operatőri munka, a jelenetek, szerintem egész tűrhető az én karakterem is a klipben. Furcsa így látni magam, de ez nem jelenti azt, hogy nem vállalnék el többször egy ilyen jellegű munkát. Élveztem. Nyilván kellett némi színészi teljesítmény is hozzá, de a tánctudásom kellőképp be lett mutatva. Ami Aylint illeti, ő is remekül fest a videóban, biztosan hétfőn tőle lesz hangos az UCLA. A legjobb jelenetek az éjszakaiak, annyira profin megcsinálták, hogy többször újra fogom nézni, mert nagyon tetszik. A közel négy és fél perc leteltével hangos taps kerekedett a lakásban. Colin meghajolt, Ethan kezet fogott vele, majd egy hosszú szőke hajú hölgy derekát kezdte el szorongatni. Mindenki gratulált Colinnak, mialatt a tálcáról elvettem egy pezsgőt és én is ugyanígy tettem, de elém lépett egy magas srác, aki azonnal Colin kezét kezdte rázni, majd megölelte.

- Gratulálok Colin – léptem oda, amikor a srácok széles mosollyal ütögették egymás hátát.

- Köszönöm. Én is neked – kacsintott. – Had mutassam be a legjobb barátomat Jessiet. Jessie ő itt Hanna Lester, a klipem egyik szereplője.

- Örülök, hogy megismerhetlek végre Hanna – vigyorgott, miközben én is és Colin is ámulva néztünk rá, amit ő észre is vett. – Akarom mondani, Colin említette, hogy lesznek táncosai és, hogy nagyon profik vagytok – Jessie újra hátba veregette Colint, én pedig továbbra is szem forgatva figyeltem a jelenetet. Teljesen el tudom képzelni, hogy kibeszéltek minket. Jessie egyébként olyan, mint egy kolosszus. Magas, izmos, de a legjobban a sötét kreol bőre tetszett. Biztosan spanyol vagy afrikai ősei vannak, de kitudja.

- Szeret viccelni - zökkentett ki Colin. – Akkor ezek szerint tetszett a klip?

- Igen, remek munkát végeztek. Minden olyan tökéletes benne.

- Egyetértünk.

- Alexis nem jött el? – jutott eszembe Colin barátnője, hiszen mégiscsak ez egy fontos esemény. Próbáltam úgy tenni, mint aki nem látta a képeket Párizsból.

- Nem, tudod, ő Párizsban van. Gyakran utazik – bólintottam.

 Fél órával később már teljes hangerőn szólt a zene. A vendégek többsége itallal a kezében táncolt, én pedig kissé elveszettnek éreztem magam abban a nagy házban. A kanapén ülve épp a sokadik italt kortyolgattam és írtam a lányoknak mi a helyzet a bulin.

Lisa: Hajts rá Colinra, úgysincs a közelben a barátnője.

Én: Nem szoktam más pasijával kavarni.

Melanie: Lisa már megint magadból indulsz ki.

Én: Colin haverja is kellőképp jól érzi magát. Ethan is becsípett. Dülöngélve táncol a szőke barátnőjével. Aki nem lehet idősebb nálunk.

Lisa: Képet kérünk!!

Én: Szerintem hazamegyek. Ez már kezd eldurvulni, én pedig senkit sem ismerek.

Lisa: Maradj méééééég. Hátha.

Melanie: Ha nem érzed jól magad, menj haza. Lányok lassan megyek, Zack mindjárt itt lesz értem. Szorítsatok.

- Hoztam neked egy italt – ült le mellém Jessie.

- Köszi – majd elvettem tőle és a felét meg is ittam.

- Hű, azt a mindenét. Colin nem is mondta, hogy te…

- Miért mit mondott rólam Colin? – vettem át a szót most már bátrabban.

- Semmi, semmi - hebegett. 

- Ugyan Jessie, biztos vagyok abban, hogy sikerült kibeszélnie minket - aztán a maradék italt is felhajtottam. 

- Sziasztok! Mi a helyzet? – lépett oda Colin.

- Épp beszélgetünk, nem látod? – szóltam rá, de a gyorsan felhúzott pia beszélt belőlem.

- Jessie, magunkra hagynál?

- Persze, haver. Örültem Hanna – majd sietősen távozott.

- Most mért kellett elküldeni? – fakadtam ki, miközben Colin kezét a sajátomon éreztem.

- Mert nem lesz jó vége a féktelen ivászatnak.

- Mit érdekel az téged, hogy mit és mennyit iszom? Nem vagy az apám – dühöngtem, majd hirtelen felhúzott a kanapéról és a folyosón haladtunk végig. Bár,  nem kellett vinnie, a lábaim önálló életet élve mentek utána. A fürdőbe érve aztán becsukta maga mögött az ajtót és megnyitotta a csapot.

- Most meg mit csinálsz? – közelebb húzott és lemosta az arcom. Kissé furcsa volt a helyzet, de egyből másképp láttam mindent és ott álltam Colinnal szemben egy csilli-villi fürdőszobában. A kezembe adott egy krémszínű törölközőt, majd a tükörbe nézve megigazítottam a tincseimet.

- Bocs, hogy így berángattalak, csak nincs jó tapasztalatom az alkohollal. Általában ezért szoktam az ismerőseimnek segíteni – mosolygott.

- Köszi és ne haragudj, amiért kicsit mogorva voltam.

- Ugyan, nem gond – tette a kezét a vállamra. A dübörgő zene zaját lehetett csak hallani, de emellett szinte csendes volt a fürdőszoba. Colin arcát egyre közelebb éreztem az enyémhez, kék szemei szinte világítottak. Éreztem, ahogy a keze egyre lejjebb csúszik a karomon, majd megáll a derekamon és még közelebb kerülök hozzá. A szívem akkorát dobbant, hogy bárki meghallhatta volna, de most nem érdekelt. Az érintésére annyira vágytam, hogy az akartam sose érjen véget a pillanat, hosszú ideig a fellegekben akartam járni. Egy hang pedig azt kiabálta belül, hogy még-még-még! Colin puha ajkát már az enyémen éreztem és tudtam ez nem lehet más, mint, hogy ő is kedvel. Másik kezével az arcomat érintette és még szorosabban húzott magához.

- Colin! – hallatszott egy hang az ajtóból. Mintha egy filmben szakították volna meg a legjobb jelenetet, úgy rebbentünk mi is szét, komor arccal, mélyen megtörve. – Bocsánat a zavarásért – folytatta Ethan – az operatőr szeretne elköszönni tőled.

- Rendben megyek – mondta, majd Ethan becsukta az ajtót. – Hanna, én…

- Semmi gond, menj csak.

- Kérlek, várj meg! Azonnal visszajövök – kérlelt, majd kirohant. A fürdőkád szélére ülve próbáltam magam észhez téríteni, arra gondolni, hogy ez a srác sosem lehet az enyém, és ami történt biztosan csak egy hiba volt a számára. Azonnal tárcsáztam a taxitársaságot és hívtam egyet a lakás elé. Nem sokkal később már a ház előtt álltam és vártam. Szomorúan néztem vissza oda, ahonnan még mindig hangos zene és kiabálás hallatszott. Nekem mégis mennem kellett.

Másnap reggel legalább öt üzenet várt. Ezek mind Colintól érkeztek: Hanna, hol vagy? , Elmentél? , Beszélnünk kell!  Ahogy beültem a taxiba az éjjel, a táskám mélyére tettem a telefont, nehogy ezeket látnom kelljen. Bár most olvasva is ugyanolyan bosszantóak, mint az éjjel lettek volna. Persze nem írtam vissza Colinnak, inkább készítettem magamnak egy kis reggelit és a tévé előtt ülve abból szemezgettem. Lisa volt az első, aki érdeklődött az este után, de félszavakban válaszoltam. Melanie biztos aludt, reméltem, hogy jól érezte magát Zackkel. A youtube-ra bepötyögve láttam meg, hogy a klip fenn van és már fél milliónál tart a megtekintés. Gyorsan elküldtem Lisának, aki annyira el volt ájulva a kliptől, hogy egész végig szivecskéket küldözgetett, hogy boldogságát kifejezze. Örültem, hogy meg van elégedve a klippel, szerinte szuper a mozgásom, Aylint pedig nyilván mindennek elmondta. Még ha olyan is, mint amilyen, el kell ismerni a tehetségét. 

Délutánra az idő rosszabbodott. A zápor pont akkor kapott el, amikor úgy döntöttem, hogy a városban ebédelek. Végre volt kedvem kimozdulni otthonról. Az autóban ülve vártam, hogy elálljon az eső, amikor megcsörrent a telefonom. A kijelzőn anya képe mosolygott rám, néhány pillanatig elgondolkodtam, hogy nem veszem fel.

- Szia anya! Mi újság? – kérdeztem, amint az eső kopogtatta a szélvédőmet.

- Hanna… el sem tudom mondani.

- Valami baj van?

- Baj? Nem hittem volna, hogy idejutunk. Bánom, hogy engedtem azt, hogy Los Angelesbe költözz, hogy a tehetséged fejleszd. Mélységesen csalódtunk. Benned! Akinek mindent megadtunk és megtettünk. Hogy tehetted ezt? 

- Anya… - próbáltam közbe szólni.

- Te csak ne szólj közbe, ne mondj semmit. Hazudtál, és hosszú ideig nem mondtad el az igazat. Mégis hogy tehetted ezt? A lányom egy ócska videóklipben? Ott riszálod magad egy pasinak. Hogy nézek az ismerősök szemébe?

- Anya, ez egy rendes videoklip, semmi olyan nincs benne, amit szégyellni kellene.

- Lehet, hogy te nem szégyelled, de mi igen. Nem egy videóklipbe vonagló életre szántunk. Egy hivatásos táncosnak. De tudod, az fáj a legjobban, hogy hazudtál. Hazudtál nekem és az egész családnak.

- Kérlek, ne mond ezt, nem akartam, hogy így legyen, haza megyek, a hétvégére beszéljük meg.

- Most inkább ne gyere. Édesapád is nagyon mérges és el van keseredve. Hova jutottál Hanna? –elhallgatott. Most mennem kell. Légy jó. Majd beszélünk – mondta, miközben szomorúságot véltem felfedezni a hangjában. El sem tudtam köszönni tőle, rögtön letette a telefont, én pedig sírva borultam a kormányra. Dühös voltam magamra. Mert csak magamra lehettem dühös, amiért becsaptam a családomat, elkeseredett, amiért nem értették meg azt, hogy nekem fontos ez a klip. Fontos, hogy legyen egy referenciám, azt, hogy tudjam, tehetséges vagyok, hiszen nem véletlenül választottak ki. Rosszul érintett, hogy anya és a családom ezt nem tudja elfogadni. Beindítottam a motort, könnyes szemekkel indultam útnak a szakadó esőben. A fájdalom, amit okoztam, elviselhetetlen volt. Anya szavai végig a fejemben üvöltöttek, hangulatomat pedig csak ehhez az időhöz tudtam hasonlítani: szürke, lehangolt és szomorú. Órák óta autózhattam már, amikor egyszer csak megállt az autó alattam. Azóta besötétedett, de az eső továbbra is ömlött. Mérgesen kiszálltam a kocsiból, körbe nézve persze egy lélek sem járt arra, én pedig rúgtam egyet a kerékbe, ami persze nekem fájt a legjobban. Rögtön írni akartam a lányoknak, de feltűnt, hogy lemerülőben van a telefonom. Gyorsan pötyögtem a csoportba, de egyikük sem írt vissza. A piros jelzés és a százalék vészesen villogott, én pedig egyre ingerlékenyebb voltam, hogy nem lesz senki, aki a segítségemre sietne, márpedig nincs ínyemre az autóban éjszakázás, egyedül Los Angeles utcáján. A névlistában Colin nevére ugrott a telefon, ahogy pörgettem kinek is tudnék szólni. Nem tehettem mást írtam egy üzenetet, majd a telefonom azonnal megadta magát.