,
II. fejezet
Egy hete, hogy Los Angelesbe
költöztem. Imádom, hogy meleg van, azt, hogy olyan sok az ember és a hétvégén,
a tengerparton is eltöltöttem néhány órát. Azt hittem, hogy nehezen viselem
majd a családom hiányát, de ahhoz képest elég jól elboldogulok. Mr. Sharp úgy
gondolom, meg van elégedve a munkámmal, s ahogy időm engedi, rohanok is mindig
a kávézóba dolgozni. Nem mondom, hogy álmaim munkája, mégis kapok annyi
fizetést, amivel állni tudom a lakás rezsijét. A suliban próbálok jól
teljesíteni, feltűnő, hogy mennyire magas az elvárás az én kisvárosomhoz
képest. Az iskola felé autózva feltűnt, hogy Melanie egyedül sétál, rádudálva
kértem, hogy szálljon be, elviszem.
- Mi a baj Mel? – kérdeztem,
amikor szomorú arccal beszállt az autóba.
- Semmi, Hanna. Nincs jó kedvem.
- Nekem elmondhatod, ha gondolod
– faggattam, miközben a pirosnál várakoztunk.
- A pasim, tudod Shane és én több,
mint egy éve együtt vagyunk, de mostanság nem igazán értjük meg egymást. Az
este is összevesztünk.
- Sajnálom. Tudok valamiben
segíteni? – kérdeztem.
- Áh, nem – szomorkodott, nem
sokkal később már az egyetem parkolójában sétáltunk. Az első óra koreográfia
volt, amire mindannyian átöltöztünk. Néhány lány a mosdóban sugdolózott,
nevetgélt, amit Melanieval nem igazán értettünk, de nem is nagyon foglalkoztunk
vele. A teremben ülve egyszer csak egy sötét hajú, kreol bőrű férfi lépett be,
akin mindenkinek azonnal megakadt a szeme. Melanie oldalba bökött, jelezve,
hogy ő az a tanár, akiről beszélt a múltkor.
- Köszöntök mindenkit. Mr. Scott
Harvey vagyok, a koreográfus. Ha kérdésetek van nyugodtan forduljatok hozzám.
