Dance with Miss Arizona - II. fejezet

II. fejezet

Egy hete, hogy Los Angelesbe költöztem. Imádom, hogy meleg van, azt, hogy olyan sok az ember és a hétvégén, a tengerparton is eltöltöttem néhány órát. Azt hittem, hogy nehezen viselem majd a családom hiányát, de ahhoz képest elég jól elboldogulok. Mr. Sharp úgy gondolom, meg van elégedve a munkámmal, s ahogy időm engedi, rohanok is mindig a kávézóba dolgozni. Nem mondom, hogy álmaim munkája, mégis kapok annyi fizetést, amivel állni tudom a lakás rezsijét. A suliban próbálok jól teljesíteni, feltűnő, hogy mennyire magas az elvárás az én kisvárosomhoz képest. Az iskola felé autózva feltűnt, hogy Melanie egyedül sétál, rádudálva kértem, hogy szálljon be, elviszem.

- Mi a baj Mel? – kérdeztem, amikor szomorú arccal beszállt az autóba.

- Semmi, Hanna. Nincs jó kedvem.

- Nekem elmondhatod, ha gondolod – faggattam, miközben a pirosnál várakoztunk.

- A pasim, tudod Shane és én több, mint egy éve együtt vagyunk, de mostanság nem igazán értjük meg egymást. Az este is összevesztünk.

- Sajnálom. Tudok valamiben segíteni? – kérdeztem.

- Áh, nem – szomorkodott, nem sokkal később már az egyetem parkolójában sétáltunk. Az első óra koreográfia volt, amire mindannyian átöltöztünk. Néhány lány a mosdóban sugdolózott, nevetgélt, amit Melanieval nem igazán értettünk, de nem is nagyon foglalkoztunk vele. A teremben ülve egyszer csak egy sötét hajú, kreol bőrű férfi lépett be, akin mindenkinek azonnal megakadt a szeme. Melanie oldalba bökött, jelezve, hogy ő az a tanár, akiről beszélt a múltkor.

- Köszöntök mindenkit. Mr. Scott Harvey vagyok, a koreográfus. Ha kérdésetek van nyugodtan forduljatok hozzám.

- Mindenképp – vihogott Aylin Dawson, aki szinte ott is volt Mr. Harvey mellett. Tényleg nagyon megnyerő volt és jóképű. A mozgása pedig elképesztő. Őrületesen jó teste van, a zene pedig lüktet benne. Egyértelmű, hogy őt erre a pályára szánták. Mel elpirulva nézett rám, éreztem én is, hogy zavarban vagyok ettől a férfitól. Ezek az órák biztosan izgalmasak lesznek. Mikor átöltöztem Aylin Scottról áradozott a lányoknak, Melanie is beszállt. A szőke hajú lány tervei között szerepel, hogy közelebbről megismeri a tanárurat.

- Nem hiszem, hogy Mr. Harvey kikezdene egyetemista lányokkal – szóltam bele a vihogásukba.

- Ugyan, mit tudsz te – válaszolta félvállról Aylin –, a hétvégén lesz egy parti, Scott biztosan nem tud majd ellenállni nekem.

- Aylin, őt kirúgják, ha kiderül, hogy kikezdett egy diákkal.

- Mért derülne ki? Ugyan Hanna, ne legyél ilyen maradi – erre felkaptam a fejem, majd a táskámat megfogva kisétáltam az öltözőből.

- Ne is figyelj oda Aylinra – jött utánam Lisa. – Együtt jártunk gimibe is, kész agyrém a csaj.

- Nem tudom, hogy gondolja, hogy egy tanárral kikezdhet.

- Ő ilyen, nem hinném, hogy most fog megváltozni – ráncolta a szemöldökét -, egyébként eljössz hétvégén a buliba? Elsősöknek lesz leginkább, de mindenki ott lesz, aki számít.

- Nem tudom.

- Gyere, kicsit kikapcsolsz. – Elgondolkoztam Lisa ajánlatán, majd ahogy hazaértem küldtem egy üzenetet Melanienak van e kedve jönni szombaton. Azonnal igennel válaszolt. Szerencsére a hét további részében háromszor kellett mennem a kávézóba dolgozni, péntekre üzletemberek bérelték ki a helyet, Mr. Sharp maradt, két régebbi dolgozójával, ezért én nyugodtan ki tudtam pihenni magam a szombati bulira. Melanie készített egy csoportot facebookra, amibe Lisát is bevette. Rengeteg ruha fotóját feltöltötte, hogy kikérje a véleményünket, melyiket kapja fel magára szombaton. Szerencsére háromra le tudtuk szűkíteni a ruhatárát, majd Mel úgy döntött, kiválasztja egyedül. Ekkor jutott eszembe, hogy nincs egy jó ruhám, amit felvehetnék. Főleg, azokhoz a ruhákhoz képest, amiket Mel mutatott. Ezt a problémámat elmeséltem a lányoknak is, akik megígérték, hogy szombat tízre a lakásom előtt lesznek. Így is volt, tíz órakor a kaputelefonba kiabálva tudatták, hogy indulnunk kell vásárolni. A kocsim hátrahagyva Lisa Volvojába szálltunk be, ő mégiscsak jobban ismeri a várost, itt nőtt fel. A belvárosba érve olyan hihetetlennek tűnt, hogy Los Angeles utcáin sétálok. Hatalmas plakátok árulkodtak a divatról, a legújabb filmről, de arról is merre kell menni, ha a Hollywood feliratot szeretnénk megnézni. Ez pedig szerepelt az én terveim között. Ha már itt vagyok, elengedhetetlen, hogy Hollywood feliratnál ne készüljön kép rólam. Lisa megígérte, hogy elvisz oda, ahonnan a legjobb a kilátás. Az egyik utcán sétálva üzletről üzletre jártunk. Bár igazából némelyik elég drága volt nekem, ezért több üzletet hamar ott hagytunk. Végül kiléptem a próbafülkéből egy fekete, pántos, tüll szoknyás koktélruhában, ami a két lánynak nagyon tetszett.

   Este behullámosítottam a hajam, egy kis sminket tettem magamra, belebújtam a ruhába. A tükörben megállapítottam, hogy nem is rossz, de ahogy gondolataimban elmélyedtem megszólalt a csengő. A két lány állt az ajtóban, mindegyik kezükben egy üveg, s mielőtt beengedtem volna őket, már a konyhában keresték a poharakat.

 - Isteni finom koktélt tudok. Meg kell kóstolnod Hanna – nevetett Lisa, miközben az italokat öntögette.

- Én nem iszom, vezetni akartam – Mel mérgesen rám pillantott, így tett Lisa is.

- Ne viccelj már, taxival megyünk. Ma jól kell éreznünk magunkat – ezzel mindketten egyetértettek, majd Lisa kavart egyet az italon és a kezembe nyomta a poharat. Miután pár pohárral megittunk, egyszerre jobb kedvünk lett, nagy nevetések közepette szálltunk be a taxiba, ami értünk jött. A sofőrt biztosan zavarta, hogy mi hátul nem bírtuk abbahagyni a nevetést. Körülbelül húsz perc autózás után érkeztünk meg a szórakozóhelyre, ami – Lisa szerint – az UCLA –s diákok kedvenc helye. Kígyózó sor állt az ajtó előtt, a biztonsági őrök az igazolványok bemutatása után engedtek be bennünket, ahol hangos, dübörgő zene fogadott minket. Lisa rögtön táncra perdült, így jött el a bárpultig.

- Három margarita lesz – jelzett a pincér felé Mel, miközben Lisa a kezem fogva táncolt. Miután kitöltötték az italainkat koccintás után a tánctérre mentünk. Igazuk volt a lányoknak, nagyon jó ötlet volt eljönni a buliba. Épp Calvin Harris egyik dala szólt, amikor odalépett egy srác, hogy elvigye táncolni Lisát. Ő kacsintva követte a fiút, majd túlfűtött táncot lejtettek, mialatt mi ismét a bárpult felé igyekeztünk.

- Elszaladok a mosdóba, kérsz addig valamit? – kérdezte Melanie, mire én bólintottam, ő pedig eltűnt a tömegben. Az italokra várva egy srác állt meg mellettem, ő is italt rendelt. Óvatosan összenéztünk, de én próbáltam a pincérre figyelni, de éreztem a fiú még mindig engem figyel.

- Meghívhatlak valamire? – kérdezte. Csokoládébarna szemeiben elmélyedve, szinte pár pillanatig meg sem tudtam szólalni. 

- Szóval? – érdeklődött újra.

- Most kértem ki az italokat. Köszi, talán később.

- Szavadon foglak – húzta mosolyra a száját, amitől éreztem, elgyengülök. Melanie hangja zökkentett ki az ábrándjaimból, s amint elmeséltem neki a történteket teljesen kiakadt.

- Hanna, ez a srác egy főnyeremény. Megittam volna azokat a piákat, amiket kikértél.

- Még mit nem – nevettem, majd behúztam a tánctérre, ahol aztán tovább táncoltunk, később pedig már több fiú vett bennünket körül. Hajnali kettő körül Lisával vártuk a következő körünket a pultnál, amikor azzal ugrattam, milyen helyes a srác, akivel táncolt. Lisa is így gondolta, sőt elárulta, hogy a fiú szeretné, ha nála aludna.

- Persze, aludni, ugyan ne viccelj – szekáltam.

- Miket nem gondolsz Hanna – nevetett -, még a végén ott alszom.

- Tudtam! – kiáltottam, majd a pincér fiú a kezünkbe nyomta a poharakat, de ahogy megfordultam nekiütköztem egy srácnak. Nagy nevetések közepette vettük észre, hogy a fehér ingje teljesen elázott az alkoholtól.

- Nézd csak Hanna, oda minden italunk – vihogott Lisa, amire én is nevetésben törtem ki.

- Nem tudsz magad elé nézni? – szóltam a srácra, aki döbbenten nézett rám, miközben az ingéből csavarta ki a koktéljainkat.

- Te sem tudsz magad elé nézni… - mérgelődött, mi pedig tovább vihogtunk.

Már hajnalodott, amikor Melanieval hazafele tartottunk. Lisa eltűnt a férfival, akit az éjjel felszedett. Olyan fáradtak voltunk, hogy felajánlottam Melnek, hogy aludjon nálam. A fejemben még az éjszaka zenéi kavarogtak. A magassarkúm levéve mentünk fel a lépcsőn, nem is tudom miért nem a liftet használtunk. Melanieval annyira nevettünk, hogy ahogy beértünk a lakásba beájultunk az ágyba. Néhány órával később a telefonom csörgésére ébredtem. Mire felvettem volna már Melanie telefonja rezgett. Gyorsan felébresztettem, hogy vegye fel, s Lisa aggódó hangját hallottam meg a telefonból.

- Mi a baj? – bökdöstem Melaniet, aki legyintett.

- Hol vagy most Lisa? – kérdezte idegesen Melanie. – Rendben, indulunk.

- Mi történt? – érdeklődtem, mialatt Mel kiugrott az ágyból.

- Lisát kidobta a srác.

- Tessék?

- Azt mondta, nagyon bunkó volt vele és közölte menjen el – azonnal átöltöztem, majd beültünk a Jeepbe. A fejem sajgott a kevés alvástól, de fontosabb volt, hogy Lisát felvegyük. A lakástól fél óra volt, mire megtaláltuk a házat. Egy hatalmas, sárga színű lakás előtt üldögélt, sminkje lefolyva az arcán és látszott milyen fáradt. Besegítettük az autóba.

- Mi történt Lisa? – kérdeztem, miközben hazafelé tartottunk.

- Olyan bolond voltam Hanna, annyira – sírt, de egyben a düh áradt a szavaiból. Hosszú hallgatás után kezdte elmondani mi történt vele.

- Haza vitt. Eric – sírt -, majd azt mondta, menjek. Mehetek. Nehogy azt higgyem, hogy ő akar tőlem mást is.

- Ó Lisa. Annyira sajnálom.

- Nem kell Mel, buta voltam és nem gondolkodtam.

- Haza viszünk jó? Pihend ki magad Lisa. Ha szeretnéd veled maradunk.

- Nem, köszönöm. Megleszek. Az is segítség volt, hogy eljöttetek értem.

- Ugyan, bármikor – nyugtattam, majd behajtottam a Saturn Streetre.