Dance with Miss Arizona - VII.fejezet

Hazafele elmeséltem a lányoknak, hogy telt a nap. Tulajdonképpen vehetjük úgy, ahogy vártam. Legalább Colinnal egy kis tűzszünetet kötöttünk, ami jó, mert már elegem volt abból, hogy folyton cukkol.

- Hanna, milyen szerencsés vagy – mondta a telefonban Mel.

- Mi volt Aylinnal? – érdeklődött Lisa.

- Ne is kérdezd. Borzasztó, amit művel. Most épp Colint szemelte ki magának.

- Ez a csaj, elképesztő. Valakinek le kéne állítania.

- Még nincs kizárva, hogy holnap megteszem – nevettem, majd leparkoltam a ház előtt. Amint felmentem szinte rögtön ágynak dőltem. Annyira fáradt voltam, hogy azonnal elaludtam. Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Amikor megláttam, hogy csak az óra, rájöttem, hogy igyekeznem kell, nem akartam elkésni. Hajat mostam, s miután felöltöztem, megláttam, hogy Sienna és anya is rengeteg üzenetet írt. Pár mondatban válaszoltam nekik, nehéz volt megállnom, hogy ne írjam le az elmúlt nap történéseit. Kicsit lelkiismeret furdalásom is volt emiatt, hiszen mindig mindent megosztok velük, mégis tudtam, csalódottak lennének. Főleg a szüleim. Nem olyan pályára szánnak, ahol egy híresség klipjében táncolok. Márpedig annyira nem is tűnik borzasztónak az egész, de ők másképp fognák fel. Próbáltam elterelni a figyelmem és reggeli után el is indultam Beverly Hillsbe. Tényleg hihetetlen, hogy ilyen klassz környékre keveredtem, bár a mai nap után úgysem járok erre többet. Az ajtó nyitva volt, a biztonsági őr is rögtön beengedett. Reméltem, hogy lesz pár pillanatom észhez térni, de Aylin már Colinon lógott, így hát csak oda köszöntem és elmentem átöltözni. Szintén fekete ruha volt rajtam, nem is baj, szeretem a feketét.  Ismét konstatáltam mennyire gyönyörű ez a hely, szerintem ezzel sosem lehet betelni. Nem is értem, én biztosan egész nap itthon lennék, csakhogy a kilátásban gyönyörködhessek. 

Igyekeztem, hogy ne várjanak rám a sminkben és a hajam elkészítésében. Amíg Aylin Colin körül lebzselt feltűnt, hogy ő folyton engem bámul, de láttam rajta, imponál neki Aylin nyomulása. A rendező aztán mindhármunkat a nappaliba hivatott, ahol ismét Colin körül kellett táncolnunk, míg ő énekelt. A rendező úgy tervezi, hogy a naplemente és az esti órákban lenne a kettőnk közös jelenete. A rendező úgy döntött, hogy legalább kétszer veszi fel, kétféle ruhát kell viselnem.

- Azért nagyon szerencsésnek érezheted magad, hogy Colinnal lesz egy közös jeleneted – állt mellém Aylin, miközben pár falatot vettem magamhoz.

- Nem én akartam…

- De nem is ellenkeztél.

- Aylin állíts már magadon. Scottra és Colinra is rá vagy kattanva és nem veszed észre, hogy senkit sem érdekelsz – keltem ki magamból.

- Úgy látszik Hanna baj van a látásoddal. Mindenki engem akar nem tudtad? Scott is, csak nem dicsekszik vele.

- Na ne viccelj már. Alig várja, hogy eltűnjön, hogy ne kelljen veled beszélni – Aylin dühös pillantásokat vetett rám, majd feltűnően ott hagyott. Írtam a lányoknak, hogy mennyire felidegesített Aylin, de végképp elegem lett ebből, amit művelt most már jó ideje. Már esteledett, amikor a rendező újra szólított bennünket. Nekem hűvösnek, távolságtartónak kellett lennem Colinnal, míg ő megpróbált elcsábítani. Szerencsére ezzel nem volt probléma, könnyedén el tudtuk játszani, nekem még tetszett is a szerep. Ezeket a jeleneteket még többször, más ruhában is el kellett játszanunk, de amikor vége volt, mindenki tapsolni kezdett.

- Köszönjük mindenkinek a munkáját. Nagyon jók voltatok.  A klip három hét múlva fog debütálni – jelentette ki Ethan.

- Jó voltál Arizona – súgta oda Colin. Ezen elmosolyodtam.

- Te is.  – Néhány dolgot még megbeszéltünk, de  Aylin  feltűnően hamar elköszönt. Fáradtan, ám elégedetten mentem a szobába, hogy átöltözzem, de sehol sem találtam a ruháimat. Megnéztem a paraván mögött, a szekrényekben, táskákban, de sehol sem volt. Ekkor jutott eszembe, hogy Aylin nagyon sietősen távozott. Felkaptam egy lepedőt, majd kiszaladtam a folyosóra.

- Hanna, miért van rajtad ez a lepedő? – kérdezte Colin.

- Aylin valószínűleg elvitte a ruháimat.

- Tessék? Biztos ez?

- Persze. Mostanság gyakran piszkáltuk egymást, gondolom így akart bosszút állni. Merre van Ethan? – érdeklődtem, majd Colin odavezetett. Ethannek elmeséltem, mi történt. Megkértem, hogy had vigyek el egy szett ruhát, hiszen nincs miben hazamennem. Ethan beleegyezett, amiért nagyon hálás voltam.

- Hogy tehetett ilyet Aylin?

- Mert ő ilyen. Ha valami nem sikerül, akkor bosszút áll – mondtam, majd a szoba ajtajánál elváltunk Colinnal. Ahogy felöltöztem rögtön megírtam a lányoknak, hogy mibe keveredtem. Mindegyikük nagyon mérges volt, én azért igyekeztem túltenni magam a dolgon. Később elköszöntem mindenkitől, majd  gyorsan elindultam haza.

Másnap reggel, amikor leállítottam a Jeepet ráborultam a kormányra, annyira álmos voltam. Nem tudom mennyi idő, telhetett el, kopogás hallatszott az ablakon. Ahogy magamhoz tértem Lisa állt a Jeep mellett, megfogva a táskám, kiszálltam a kocsiból.

- Látom nem tudtad kipihenni magad – jegyezte meg Lisa, amire én csak bólintani tudtam. A suli fele menet Melanie szaladt velünk szembe kávékkal, aminek csak örülni tudtam.

- Most láttam Aylint és a követőit bemenni a suliba – mondta Mel, miközben a kávét a kezünkbe nyomta. Éreztem, hogy most jött el az én időm és belekortyoltam az italba, majd gyors léptekkel az egyetem felé haladtam. Aylin és hű barátnői az aulában ültek, szokásukhoz híven vihogtak. Közelebb mentem, amikor Aylin abba hagyta az idétlen nevetést.

- Hello Han. Mi a helyzet? – kérdezte.

- Mi a helyzet? Akkor nem kérdezted meg amikor elvitted a ruháimat – Melanie és Lisa eközben értek mögém. Aylin barátnői meglepődve néztek rám.

- Nem tudom miről beszélsz. Semmilyen ruhát nem vittem el – majd vigyorogva nézett a lányokra.

- Tájékoztatnálak, hogy épp a legolcsóbb cuccaimat sikerült elvinned, de nem baj, Colin adott másik ruhát.

- Látod, akkor probléma megoldva – kacsintott.

- Na, akkor idefigyelj. Még egyszer hasonló élményeket szerzel nekem, akkor csak tudd, hogy nagyon meg fogod bánni. Jobb ha visszafogod magad és a saját dolgoddal foglalkozol – hajoltam közelebb, hogy minél jobban megértse. Lisa és Melanie is helyeseltek, majd távoztunk.

- Hű Hanna, nem is gondoltam, hogy ilyen kemény tudsz lenni.

- Remélem megjegyezte. Ki tesz ilyet, hogy elviszi más ruháit?

- Szánalmas ez a csaj – jelentette ki Lisa, miközben a lépcsőn felfele haladva órára tartottunk. Oliver és a haverjai már ott ültek, de ahogy meglátott, rögtön ott hagyta őket.

- Hanna! Oliver felénk tart – bökött oldalba Melanie, miközben a táskámból pakoltam elő a tollaim.

- Sziasztok! – köszönt mindegyikünknek. – Hanna beszélhetnénk?

- Lassan kezdődik az óra Oliver. Nem hiszem, hogy ez a legjobb idő erre.

- Hanna még legalább tíz perc van az óra kezdetéig. Menj csak – lökdösött Lisa, emiatt hamar a folyosón találtam magam Oliverrel.

- Azóta nem beszéltünk, amióta … tudod.

- Tudom, igen.

- Azt érzem, hogy kerülsz. Pedig hidd el nem akarok rád erőltetni semmit sem.

- Nézd Oliver. Igazad van, kicsit talán kerültelek, viszont megbántani sem akartalak. Szerintem hagyjuk, hogy az élet majd alakítsa. Egyenlőre nem tudom mit szeretnék. Ugye megérted? – Oliver szomorúan bólintott. – Remélem nincs harag, sőt ezután is bulizhatunk, táncolhatunk együtt.

- Jó lenne – mosolygott. Nekem pedig az futott át az agyamon, hogy egyáltalán nem voltam felkészülve erre a beszélgetésre. -  Remélem azért, ha meggondolod magad keresni fogsz? 

- Mindenképp. Tényleg nincs harag? 

- Nincs, dehogy - de ahogy ezt kimondta rögtön vissza is tért a terembe. Éreztem, hogy most nagyon a lelkébe gázolhattam, de valójában tényleg nem tudtam mi lenne a legjobb döntés. Sajnáltam Olivert. Amikor visszatértem a professzor is megérkezett és a lányok az óra alatt végig faggattak mi történt kinn. Lisa teljesen ki volt akadva, hogy utasíthattam vissza Olivert, de Melanie is megdöbbent. Nem tudták megérteni azokat az érveket, amiket felhoztam, de ezzel együtt magam is elbizonytalanodtam a döntésemben. Próbáltam a lányokat lerázni, hogy figyeljünk a tanárra, de valójában nem akartam beszélgetni, fáradt is voltam. A táncórán aztán Jessica és Scott is érdeklődött a forgatásról, néhány mondatban meséltünk nekik róla, de igyekeztünk titokban tartani a videóklipet. Aylin továbbra sem tudta türtőztetni magát, de most kevésbé foglalkoztam vele, képtelen vagyok elviselni a csajt. Ehhez pedig társul még legalább három Aylin, akik ugyanolyanok, mint ő. Isszák a szavait, utánozzák a stílusát, de emellett nagyon buták is. Nicole a legnagyobb kedvence, aki a jobb keze is egyúttal. Az csak a különbség kettejük között, hogy Nicole szőke hajú, míg Aylin fekete. Ott van még Kim, aki egy az egyben utánozza kedvenc barátnőjét és Amber, aki nem is igazán tudom, hogyan lett a barátnőjük. Természetesen mindegyikük úgy néz rám, mint egy ősellenségre, ami engem nem érdekel Aylin legutóbbi akciója után. A táncóra most lazább volt, mint szokott, legalább nem kellett hosszasan hallgatnunk Aylin nyávogását. Igyekeztem minél előbb átöltözni. A tükörbe nézve aztán hirtelen észrevettem valamit.

- Lis, láttad valahol a fülbevalóm? – érdeklődtem, de ő megrázta a fejét.  – Melanie és te?

- Én sem láttam Hanna. Mi a baj?

- Elvesztettem az egyik fülbevalóm – mérgelődtem. – Segítetek? Nézzünk körül – a lányokkal együtt átnéztük az egész öltözőt, de még a termet is. Próbáltam visszaemlékezni, hogy merre jártam és azokat a helyeket is igyekeztem pontosan megnézni. Ezt a fülbevalót édesanyámtól kaptam a tizennyolcadik szülinapomra. Nagyon fontos volt a számomra.  Hosszú keresgélés után szomorúan ültem le egy padra az aulában. Hasonlóképp tett Melanie és Lisa is.

- Hanna, biztos meglesz valahol. Hol volt rajtad utoljára? – érdeklődött Mel. Hosszas gondolkozás után riadtan néztem a barátnőimre.

- Lányok – hebegtem -, a forgatáson még megvolt. – A pulzusom ekkor már az egekben lehetett és szó szerint levert a víz, amikor belegondoltam hol hagyhattam el a fülbevalóm.

- Hanna, Colin lakásában maradt a fülbevalód? – kérdezte Melanie.

- Azt hiszem igen – pillantottam idegesen a barátnőimre. – Mégis mihez kezdjek?

- Menj el érte – válaszolt rögtön Lisa.

- Én oda nem megyek vissza – jelentettem ki.

- Még otthon is megnézem, hátha ott vesztettem el. 

- Mindenképpen, de ha Colinnál maradt és  szükséged van a fülvalóra, meg kell tenned, hogy elmész – ebben pedig sajnos titkon igazat kellett adnom Lisának. El kell mennem a fülbevaló miatt Colinhoz, hiszen ez az ékszer egy hatalmas ajándék volt az édesanyámtól. Ha pedig újra látom majd őt, biztosan észreveszi, hogy nincs rajtam. Az pedig, hogy Colinhoz kell ellátogatnom, némi aggodalomra ad okot, ettől pedig este sem tudtam szabadulni, miután átnézve a lakást nem lett meg a fülbevaló. A vívódásom miatt nehezen aludtam el, ráadásul a lányok szerint minél hamarabb tegyem meg, hogy elmegyek, még mielőtt ott is eltűnne. Muszáj lesz erőt vennem magamon, még ha nehéz is. Életem egyik legkellemetlenebb pillanata lesz.