Scripts from Esther

Colin Shepherd énekest, egy barna hajú lány társaságában látták ma délután a Los Angeles-i  Green Grotto nevű dzsúsz bárban. Láthatóan nagyon jól érezték magukat, a helyről együtt távoztak. Informátoraink szerint a lány Colin legutóbbi klipjében szerepelt.  Új románc van kialakulóban? A képeket megtekinthetik a…

Itt rögtön lezártam a telefont és a taxi sötét ülésére dobtam. Rettenetesen fel voltam háborodva, de igazán magam sem tudtam miért. Az, hogy rólunk írtak vagy, hogy Colinnal láttak. Ismét a telefonomért nyúltam, hogy megnyissam, hajtott a kíváncsiság a képek miatt. Újra a TMZ oldala jött szembe, hihetetlen, hogy pár pillanatig tartott, míg az autóhoz elmentünk, mégis rengeteg kép készült.

- Még a bárban is lefotóztak bennünket! – morogtam, miközben Los Angeles utcáin haladtam hazafelé. Rögtön írtam Lisának, hogy ez egyenlő a katasztrófával, de őt cseppet sem hatotta meg az aggodalmam. Pont ellenkezőleg, mert tetszettek neki a képek. Újra visszanéztem őket, furcsa volt, mert sosem szerepeltem egy pletykaoldalon. Nem is nagyon vágytam rá. Azonnal tárcsáztam Colint, hogy közöljem vele, több ilyen találkát nem fogunk megejteni, mert a sajtó megtalált minket.

- Most mentél el… máris hiányzom?

- Ne nevettess, konkrétan a TMZ oldala tele van a fotóinkkal – pár másodpercig hallgatott. Biztos voltam benne, hogy őt is ugyanúgy zavarja ahogy engem.

- Ugyan Hanna, nyugodj meg, valószínűleg nem volt jobb dolguk.

- És minket fotóztak? Colin ez borzasztó, nem akarom magam nézni semmilyen oldalon.

- Nyugodj meg, nincs ebben semmi, minden sarkon állnak paparazzik, arra várva, hogy valami érdekeset láthassanak.

- Te ehhez hozzá vagy szokva, én viszont nem. Ó az iskola! Ha ezeket a képeket meglátják…

- Nyugodj meg tényleg! Holnapra mindenki elfelejti… - jelentette ki Colin és bár titkon reménykedtem benne, hogy igaza lesz, másnap mégis mindenki engem nézett. A hátam mögött folytonos sugdolózást hallottam. Igyekeztem nem foglalkozni a vihogásokkal és a mutogatásokkal, mégis rettentően zavart, hogy azt éreztem mindenki engem figyel és rólam beszél.

- Hanna jól vagy? – lépett mellém Lisa őt pedig Melanie követte.

- Mindenki rólam beszél. Egy hétig nem lehetne, hogy elkerülöm az iskolát?

- Szó sem lehet róla… - teremtett le Mel.  – Ha képes voltál elmenni Colinnal, akkor ezeket is el kell viselned.

- Milyen bolond voltam. Tudom, mit gondoltok…

- Semmit, viszont ő egy híres énekes. Mégis mit vártál Hanna? – szem forgatva néztem rájuk, tudtam ebben is igazuk van. Abban bízhattam csak, hogy az egyetemi életemre ez nem nyomta rá a bélyegét és nem én leszek a fő téma az órákon. Táncon minden rendben ment. Jó volt elvonatkoztatni, a mozgásra és a koreográfiára koncentrálni. Jessica is mutatott néhány koreográfiát, ihletet adva a táncbemutatóra. Egy hónap múlva ugyanis kiválasztják kik, azok, akik mehetnek a táncversenyre. Ez természetesen az egész évfolyamot lázban tartotta, még Melanie-t is, aki bár eleinte tartózkodott az ötlettől, meggyőztük, hogy indulnia kellene. Szuper táncos, tehetséges, ahogy Lisa is. Örültem, hogy meggondolták magukat és mindketten beneveznek és készülnek a versenyre. Ahogy belegondolok elég sok dolog megváltozott mióta Los Angelesben lakom. Jessica az óra végén felmérte hányan jelentkeznénk a versenyre. Úgy láttam a csoport fele feltette a kezét, ami büszkeséggel töltötte el és biztatta a többieket is, hogy gondolják át és jelentkezzenek.

Később mindenki az öltözőben volt, amikor mi hárman beléptünk. A helyiséget magasan lévő ablakból beszűrődő fény világította be, Aylin és nagy baráti társasága szokás szerint vihogott, de amikor beléptünk megfagyott a levegő. Aylin gúnyos mosolyt küldött felém, majd a barátnőire nézett. Már vártam az újabb megjegyzéseket, de egymás között sugdolóztak csak.  Átöltöztünk, Lisa egy lila toppot vett fel, úgy döntött futni megy, titkon inkább én is vele tartottam volna, de a kávézóba kellett mennem, dolgozni. Aylin természetesen most sem tudta befogni a száját és amikor épp kifele tartottunk rögtön megjegyezte a fotókat.

- Ti is láttátok a TMZ oldalát? – érdeklődött a lányoktól. Lisa visszafordult, én is így tettem. – Ki hitte volna, hogy Hanna még ilyen sokra viszi – nevetett.

- Szerintem meg, jobb ha befejezed Aylin – szólt rá Lisa. – Mért kell mindig másokkal foglalkoznod? Törődj a saját dolgoddal..

- Nézzenek oda, nem hittem volna Lisa, hogy ilyen nagyszájú vagy..

- Elég volt! – léptem közbe. – Most már leszállhatnál rólam Aylin, találj magadnak más elfoglaltságot.

- Jaj, jaj. Kicsi Hanna, azt hiszed, hogy Colin veled marad? Pár hét és ejt egy másik csajért. Ez a sztár élet már csak ilyen – de mielőtt még folytathatta volna, bevágtam magam mögött az ajtót és bosszankodva kisétáltam az egyetemről. Melanie igyekezett lenyugtatni, de az járt csak az eszemben, mikor fogok megszabadulni ettől a pletykás lánytól. Hosszú ideig nem volt időm mérgelődni, ugyanis végig sétáltunk a kikövezett úton a kapuig, ahol Melanie gyorsan pötyögött valamit a telefonján, majd kisebb búcsúzkodásba kezdtünk.

- Este írj majd, hogy telt a randid – utasította barátnőnket Lisa. Mel fülig érő szájjal nyugtázta, hogy természetes, hogy mindenről beszámol, ám éreztem, hogy  ez most más, mint Shane esetében. Jó volt látni, hogy boldog. Pár pillanattal később a távolban Zack tűnt fel, szintén fülig ért a szája, ahogy meglátta Melaniet,  rohamléptekben haladt felénk.

- Sziasztok csajok! Mel, nagyon csini vagy – bökte oda, miközben le sem tudta venni a szemét Melanieról. Hirtelen mellé állt, majd átkarolta. – Mizujs Hanna, láttam kiruccantál a bájgúnárral.

- Nagyon vicces –jegyeztem meg. – Törődj a magad dolgával.

- Hagyd már Zack.

- De az a vadállat összeverte a haveromat… - mérgesen ránéztem, amitől rögtön abba hagyta, Mel is próbálta leállítani.  – Oké, kész vagy Mel? Mehetünk? – a barátnőm bólintott, majd elköszöntünk. Lisa is futva haladt tovább, én pedig Mr. Sharp kávézójába igyekeztem. Délután rengeteg vendég fordult meg a kávézóban, alig győztük a kiszolgálást, Mr. Sharp, aki szintén benn tartózkodott a mai nap, a homlokát törölgette. Megjegyezte, hogy mostanság ennyi vendége nem volt. Nem is nagyon tudtunk pihenni, csak nyolc óra fele ültünk le egy kicsit, amikor Mr. Sharp boldogan mesélte mennyire elégedett velem, a jövőben is számít rám. Persze meghatott a dolog, hiszen örültem, jól esett az elismerés és beleegyeztem, hogy továbbra is szívesen dolgozom a kávézóban. Amíg volt pár percem megnéztem a telefonom, ahol a programajánlók között megjelenített egy New York-i Colin Shepherd koncertet. Mégpedig decemberben. Rögtön lezártam a telefonom, majd folytattam a munkát, miközben arra gondoltam, hogy Colin hamarosan New Yorkba utazik. Eszembe jutott a csók, az, hogy miért hagytam és voltam partner, de arra ocsúdtam fel, hogy egyáltalán nem bánom. Colin vonzereje egyre jobban magába bolondított, erre pedig a legutóbbi csókunk is emlékeztetett. Késő este volt, amikor hazaértem, fáradtan álltam be a zuhanyzó alá, hogy felfrissüljek és amíg a vizes hajam száradt, a kanapén vártam, hogy Melanie beszámoljon a randijáról. A Girls nevű csoportunkban azonban csak Lisával vitattuk meg a mai kilométerjét, illetve, hogy Mr. Sharp továbbra is számít rám. Melanie azonban nem jelentkezett.

Reggel amikor felébredtem igyekeznem kellett, nehogy elkéssek az egyetemről. Az időjárás nem volt túl jó, előkaptam a szekrényből egy farmert és egy hosszú felsőt, a fogasról leakasztottam a kabátom és gyorsan az iskolába hajtottam. Nehezen tértem magamhoz, ezért miután kiszálltam a kocsiból, írtam Lisának, hogy ha a suliban van vegyen nekem is kávét.

- Hanna! Hanna!  - kiabálta valaki a nevemet. Megfordultam. Melanie és Zack sétált felém hatalmas mosollyal az arcukon. Nagyon boldognak látszottak, feltűnt, hogy Zack Mel kezét szorongatja és lopva folyton ránéz.

- Sziasztok! Milyen vidámak vagytok így korán reggel.

- Ugyan, nincs is korán – kacsintott Melre Zack.

- Látom, te elég nyúzott vagy – biztosított hogylétem felől Mel.

- Tegnap rengeteg vendég volt a kávézóban.

- Biztos felfedezték, hogy a legújabb szupersztár ott dolgozik – ugratott Zack.

- Nagyon vicces, valószínűleg pont rám kíváncsiak. Jöttök? Lisa már vár az életmentő kávémmal.

- Mindjárt megyek utánad – jelezte Melanie, majd miután magukra hagytam őket a lépcsőn visszanéztem, ők boldogan ölelték egymást, Zack pedig egy nagyon érzelmes csókot adott neki. Biztos voltam benne, hogy összejöttek, aminek őszintén örültem, Mel nagyon megérdemli, hogy valaki boldoggá tegye. Jó szívvel hagytam magukra őket, majd megkerestem Lisát, hogy a kávéval megmentse az életem. Így is volt.

Melaniet egész órán kérdeztük a Zackkel való kapcsolatáról. Nem igazán árult el részleteket, de annyit elmondott, úgy néz ki, hogy járnak. Lisa szinte ujjongott, úgy kellett lenyugtatni, miközben Mrs. Lacey az órát tartotta. A jegyzetelés is emiatt nehezebben ment, annyira kíváncsiak voltunk. Melanie ragyogott, a szemei csillogtak, minden egyes alkalommal, ahogy Zack neve előkerült elpirult, egyből tudtam, szereti őt. Úgy döntöttem, hogy meghívom őket délután a kávézóba. Jó is volt kicsit hármasban kiszabadulni a körforgásból és meginni egy finom kávét. Nem dolgoztam ezért Logan szolgált ki bennünket, ő ugrik be, amikor én szabadnapos vagyok. Logan kedves srác, sportos. Szőke haja az álláig ért. Sosem voltam oda a hosszú hajú pasikért, de Logannek nagyon jól állt. Ő is szintén most kezdte az egyetemet, a sport tölti ki mindennapjait, de mivel szüksége van a pénzre, Mr. Sharp őt is felvette. Rengeteg edzése van, ezért néha tud csak beugrani. Logantől rögtön kértem három ízesített jegeskávét, közben pedig Lisát kérdeztem Tylerről.  

- Hanyagoljuk Hanna, nem tudom mit hoz még a jövő. Lehet nem leszek olyan szerencsés, mint Mel.

- Naaaaa… -csattant fel Melanie. – Lisa, Tylernek biztos tetszel.

- Miből gondolod?

- Zack mondta. Nem olyan magabiztos, mint Oliver vagy Zack. Ne aggódj, kezdeményezni fog.

- Ha te mondod. De nem fogok rá örökké várni – elmosolyodtam. Lisa tényleg pont nem az a lány, aki várakozna egy srácra. Nagyszájú és szívesen ismerkedik. Bár, úgy láttam Tylert megkedvelte. Miközben a lányok egymást ugratták, a telefonom megcsörrent.

- Colin… - közöltem a lányokkal, akik bíztattak, hogy vegyem fel. – Szia!

- Hanna, mi újság? Nem is jelentkeztél mostanában.

- Suliba járok és dolgozom Colin.

- Van valami programod mára? – befogtam a telefon hangszóróját.

- Lányok, azt kérdezi, hogy van e programom.

- Mond, hogy nincs – szólt rám Lisa. Nem is vártam mást.

- Nincs programom – folytattam a telefonbeszélgetést.

- Akkor elmegyek érted.

- Miért?

- Azért, hogy találkozzunk Han.

- Azt hittem elfoglalt vagy, hamarosan koncerted lesz.

- De nem ma. Hol vagy most?

- A kávézóban.

- Oké, hamarosan ott vagyok. Várj meg ott – azzal a lendülettel megszüntette a telefonhívást és csak a pittyogást hallottam.

- Mindjárt itt lesz – mondtam.

- Úgy mondod, mintha nem erre vágynál Hanna. Menj, érezd jól magad – Melanie mindig belém látott. Most sem volt másképp.

- Lisa különben is elárult. Mikor lettél jóban Colinnal?

- Amikor megkeresett, hogy segítsek neki, hogy hova tudna elvinni. Ugyan Hanna, ez a pasi odáig van érted és mindent meg is tesz, hogy neked örömet szerezzen – kinyújtottam a nyelvem Lisára, miközben vártam a Colinnal való találkozást.

Zack és Tyler is ott álltak a barátnőimmel, reggel, amikor beértem az egyetemre. Rögtön észre is vettek, de nem volt őszinte a mosolyuk. Sőt.

- Mi volt ez az egész szombaton Hanna? – szólt rám hangosan Zack. Arca kemény volt és feszült, mégis ezt a hangnemet nem érdemeltem ki.

- Ezt nem érthetitek…

- Oliver orra eltört, a kedvenc barátod akár mehetne a börtönbe is.

- Ne túlozzunk Zack! Különben is velem te ne beszélj így – közöltem vele, mert én is kezdtem elveszteni a fejem. – Colin sajnálja, vannak dolgok, amikről nem beszélhetek, de ő csak engem akart megvédeni.

- Olivertől? Hanna, ez a srác egy elmebeteg.

- Most már hagyd abba Zack! – szóltam rá erélyesebben, mire Melanie lépett mellém.

- Hagyjátok abba! Oliverrel minden rendben lesz. Nyugodjatok le srácok.

- Remélem, többet nem kell látnunk ezt a bájgúnárt… - bökte oda Zack, majd megpuszilva Melaniet, távoztak. Dühös voltam, hogy Zack így rám támadt, bár Oliverre gondolva, rögtön átfutott az agyamon, hogy Colin félreértette a helyzetet és nem akarta őt bántani. Mégis eltörött az orra.

- Hanna mi folyik itt? – kérdezte Lisa. – Mi történt szombaton? – leültettem őket, mert tudtam bennük megbízhatok. Így tudtam csak megértetni velük miért tette Colin azt, amit tett.

- Colin húga néhány éve meghalt. Bulizott egy helyen és valaki beletett valamit az italába, majd megerőszakolta…

- Te jó ég - vágott közbe Lisa.

- A lány tizenhét évesen meghalt. Colin a hétvégén félreértette Olivert, azt hitte bele akar tenni valamit az italomba. Ezért történt, ami történt - Melanie és Lisa megdöbbenve néztek rám, majd egymásra, valószínűleg maguk sem tudták mit kezdjenek ezzel a helyzettel. Legbelül arra gondoltam, talán nem kellett volna megosztanom velük, mégis tudniuk kellett, hogy Colin csak meg akart óvni. Lisa szemlátomást előbb megértette a dolgot, mint Melanie, ő Oliver mellé állt, amit meg is értek, hiszen Colinnak nem kellett volna ennyire drasztikusnak lennie. Zack úgy látszik teljesen maga mellé állította a barátnőmet ebben a kérdésben.

- Sajnálom ami Colinnal történt Han. Borzasztó lehet egy ilyen eseményt megélni.

- Viszont nem szabadott volna verekednie… - tette hozzá Mel. – Zack is nagyon dühös rá.

- Kérlek Mel. Értsd meg a másik oldalt is. Különben is, Zack mióta irányít téged?

- Ez meg, hogy érted? – mérgesen csípőre tettem a kezem.

- Az, hogy nem mellettem állsz, hanem mellette?

- Hanna! Colin úgy viselkedett, mint egy őrült. Még szép, hogy elítélem az ilyesfajta viselkedést. Oliver pedig a barátunk.

- Azt hittem, hogy én is a barátod vagyok. Meg kell értened, hogy Colin nem akart rosszat és sajnálja a történteket.

- Lányok, fejezzétek be! – harsant fel Lisa.

- Akkor is Hanna, ez a viselkedés megengedhetetlen, még ha bele is vagy zúgva a srácba.

- Látom, nem állsz mellém és nem is akarsz megérteni… - emeltem fel a hangom, mire az aulában álldogáló egyetemisták mind rám figyeltek. – Azt hittem a legjobb barátnőm vagy, aki támogat, és akiben megbízhatok - közöltem, majd sarkon fordultam és végig száguldottam a folyosón egészen a teremig. Dühös és mérges voltam Melaniera, amiatt, hogy Zack véleményét osztja, ahelyett, hogy kicsit próbálna megérteni engem is. Az órán távolabb ültem a lányoktól. Lisát nem akartam ellökni magamtól, ő pedig óra alatt is üzeneteket küldött, hogy béküljek ki Melanieval, én pedig hallani sem akartam erről. Nagyon megbántott, de legjobban az szomorított el, hogy ilyen hirtelen át állt Zack oldalára. Miközben Mrs. Wright a pszichológiáról beszélt, írtam egy üzenetet Olivernek, melyben bocsánatot kértem a hétvégén történtek miatt, a magam és Colin nevében is. Meg akartam vele értetni, hogy nem akarta, mégis Oliver egy indulatos választ írt, néhány perccel később azonban megnyugtatott, hogy nem haragszik. Ez azért, némileg boldoggá tett, pedig ha tudná mennyire bánt, hogy ő jött ki ilyen rosszul az egészből. Lisa továbbra is próbált rábeszélni, hogy várjam meg őket óra után, én mégis ahogy a professzor asszony befejezte, távoztam a teremből. Az iskola tele volt egyetemistákkal, mindenki önfeledten beszélgetett vagy olvasott, de akadtak olyanok, akik zenét hallgattak. Csak én éreztem magam elveszettnek. Egy híres énekes elcsavarta a fejem, miközben a legjobb barátnőmmel összevesztem. Hol itt az összhang az életemben? Úgy éreztem senki nem ért meg, miközben egyre jobban csak Colin járt a fejemben, tudtam, hogy ki kell állnom a döntésem mellett, miszerint barátok vagyunk és azok is maradunk. Ez pedig egyre jobban nehezemre esett, főleg a hétvége után, mikor a karjaiban ébredtem. Elképzelni sem tudom, hogy sikerült így közel kerülnünk egymáshoz, mégis minden pillanatban az érintésére vágytam. Az öltözőben csak a vele való kapcsolatomat elemeztem, miközben átöltöztem és egy szürke melegítő nadrágot és egy fehér felsőt húztam, hogy Scott óráján kényelmesen tudjak táncolni. Melanie és Lisa távolabb öltözött, ami feltűnt Aylinnak és rögtön észrevettem, hogy sugdolózni kezd, majd rám figyelnek.

- Valami probléma van Aylin? – böktem oda, mialatt felkötöttem hosszú barna hajam.

- Ugyan, te is pontosan tudod, hogy kezdesz kívülálló lenni… -nevetett, zengett a vékony hangjától az egész öltöző.

- Miből gondolod ezt? Abból, hogy te akarsz itt a királynő lenni, de még sem sikerült…

- Nem hinném, hogy bármire is fenn hordhatnád az orrod, miközben két srác érted verekszik.

- Senki sem verekedett értem. Véletlen volt! – Aylin hangosan felnevetett, majd oldalba bökte barátnőjét, hogy megismételhesse az utolsó mondatom.

- Olyan szánalmas vagy Hanna, nem szégyelled magad, hogy egy olyan pasival bújsz ágyba, akinek van barátnője? – kacsintott a lányokra. Elöntötte a düh az arcom. Legszívesebben nekimentem volna, de próbáltam türtőztetni magam.

- Jobb, ha befogod Aylin. Pont te beszélsz, aki egy tanárt akart elcsábítani? Ja, hoppá sajnos nem sikerült, mert említésre sem vagy méltó.

- Most már elég legyen!  - kiáltotta el magát Melanie, amin magam is meglepődtem. – Hagyd békén Hannát, fogalmatok sincs, mik történnek vele. Aylin te pedig jobb, ha a véleményed megtartod magadnak vagy a kis barátnőidnek. Úgyis a pletykálás az életed. – Aylin olyannyira megsemmisült, hogy rögtön fogta a táskáját és távozott az öltözőből. Én is óvatosan pillantottam Melaniera, aki eléggé meg volt elégedve magával.

- Mel, ezt sosem gondoltam volna – karolta át barátnőnket Lisa.

- Köszönöm Melanie. Rendes volt tőled – hálálkodtam, hogy kiállt mellettem.

- Most már láthatod Hanna, hogy te is a barátnőm vagy.

- Tudom, sajnálom az előbbi kirohanásom, remélem nem haragszol.

- Nem, persze, hogy nem. Én is sajnálom Hanna – nyújtotta felém a kezét Mel.

- Ezt már szeretem! – szólt közbe Lisa önfeledten. – Végre nem kell villámhárítót játszanom.

- Lis – ráztam meg a fejem. A táncórára már együtt mentünk. Boldog voltam, hogy Melanieval rendeződött a kapcsolatunk, nem tudom, hogy viseltem volna nélküle az egyetemi napokat. Ő az, aki mindig mellettem állt és a kezdetektől fogva kedvelt. Az arizonai barátaim úgysem érdeklődnek felőlem és akkor eltűntek, amikor átléptem az államok közötti határt. Mindig sokat jelentett számomra a barátság, amit szeptember óta Melanie és Lisa erősített bennem, hogy tudjam, van, akikre számíthatok. A családom hiányát némileg a két lány enyhítette, velük boldog voltam, nem kellett másnak mutatnom magam, ők úgy fogadtak el, ahogy vagyok. Scott órája nagyon jól alakult. Új koreográfiát tanultunk, nagyon jó volt, élveztem a táncot, a szabadságot. Óra után, átöltöztünk, majd úgy döntöttünk együtt beülünk a kávézóba, ma úgysem kell dolgoznom. Az iskola elé érve hatalmas tömegben találtuk magunkat, Lisa döbbenten jegyezte meg, hogy biztos valami nagy dolog lehet, ha mindenki a telefonjáért nyúl és fényképez. A lépcsőn lesétálva aztán megláttam egy kék Aston Martint, ami pont olyan volt, mint Coliné. Azonnal az izgatottság lett úrrá rajtam, a szívem pedig annyira kalapált, hogy leginkább megfordultam volna, hogy visszamenjek az egyetem épületébe. Lisa állított meg.

 - Hanna ott van Colin. Mit keres itt? – kérdezte, én pedig össze-vissza hebegtem. Colin épp a hallgatókkal fotózkodott, reméltem csak véletlen egybeesés, hogy az egyetem parkolójában van, engem pedig észre sem vesz.

- Szerintem menjünk kávézni – jelentettem ki és ellenkező irányba indultunk.

- Hanna! – hallottam a nevem a hátam mögül. Mire megfordultam Colin ott termett mögöttünk.  – Sziasztok lányok! – Mindegyikünk fülig pirulva köszönt vissza Colinnak, ő pedig úgy vigyorgott, mint aki elérte, amit akart.   – Hanna, nincs kedved eljönni velem meginni valamit?

- Épp kávézni készültünk.

- A lányok biztosan megértik, hogy, ha velem tartasz. Ugye? – Lisa azonnal áhítattal teli arccal egyezett bele abba, hogy Colinnal tartsak. Már – már mindenki jobban rajongott érte, mint én, főleg, hogy rögtön levette a lábáról a lányokat. Valószínűleg a híressége csak töredéke annak, hogy miért rajonganak érte annyian. Olyan tökéletes, hogy akár egy festményen is mutogatni lehetne. A haja milliméter pontossággal áll minden alkalommal, jól öltözködik, és a lazaságával lekenyerez bárkit. Egyáltalán nem kisfiús, igazi férfias kisugárzása van, ez az alkatára is jellemző, bár néha a reakciói elég kisfiúsnak tűnhetnek. Azt hiszem így volt tökéletes. Kis habozás után Lisa természetesen nem ellenkezett, hogy a délutánt nélkülem töltsék.

- Hanna, ne kéresd magad. Gyere! – beleegyeztem, majd az egyetem hallgatói előtt kinyitotta az autó ajtaját. Mindannyian fotóztak bennünket, én pedig alig vártam, hogy eltűnjünk.

- Képes voltál idejönni az egyetemre? – kérdeztem kissé mogorván, miközben távolodtunk az iskolától.

- Igen, persze. Ugyan Hanna, nincs ebben semmi rossz, ne aggódj – próbált nyugtatni, de percekig inkább mérgelődtem, amíg az egyik utcában leparkolt.  – Hanna, kérlek elhoztalak egy kis üdítőre. A barátok ezt csináljak.

- Nagyon vicces Colin. – Kiszálltam az autóból, majd egy Green Grotto nevű helyre vezetett. Belépve Colint rögtön ismerősként köszöntötték, gyanítom többször járt már itt. A dzsúsz bár nagyon fiatalos volt és modern. Minden tele volt gyümölcsökkel és zöldségekkel ami még jobban feldobta a helyet.  Colin rögtön rendelt magának egy narancslevet, engem pedig kért, hogy nézzem meg, hogy mit szeretnék inni.

- Annyi itt a válaszék, hogy nem tudok dönteni – mosolyogtam Colinra. – Tetszik ez a Heaven on Earth nevű ital.

- Ebben alma, sárgarépa, narancs és cékla van – válaszolt a pult mögött álló lány. Érdekesen hangozott, úgyhogy erre esett a választásom.

- Nem vagy éhes Han? – kérdezte Colin, mire megráztam a fejem és helyet foglaltunk. Pár perc múlva hozták is az italokat. Belekortyolva nagyon finomnak tűnt, amit kértem, meglepetten észleltem, hogy nem is olyan rossz ennyi mindennel.  – Ízlik?

- Nagyon … - Colin elmosolyodott.  –Örülök, hogy ide hoztál. Gondolom ezt akartad hallani.

- Ha már így mondod, nagyon szívesen. Tartogatok azért még valamit a mai napra.

- Kíváncsian hallgatom.

- Majd meglátod. – Kacsintott és mindketten elfogyasztottuk a finom italunkat. A délután olyan gyorsan telt. Colin elvitelre is kért a dzsúszokból, majd visszamentünk az autójához és elindultunk. Továbbra sem akarta elárulni hova akar vinni. Már késő délután volt, amikor még mindig autóztunk. Gyönyörű helyeken, dombok között haladtunk, de amikor megláttam a Hollywood feliratokat rögtön sejtettem merre vagyunk. Colin többször mosolyogva nézett rám, miközben felértünk a hegyre.

- Izgulsz?

- Nem – közöltem. – Elárulhattad volna, hogy ide hozol.

- Abban mi lenne az érdekes – kacsintott, majd egyszer csak a Canyon Lake úton lehúzódott és leállította az autót. Ami a szemem elé tárult egyszerűen elkápráztatott. Colin mintha tudta volna mire vágytam, amióta Los Angelesbe költöztem. A Hollywood felirat ott állt előttem, s ahogy kiszálltam az autóból hosszú másodpercekig nem tértem magamhoz. Ahogy visszanéztem Colin a vezető ülés ajtajánál állt, annyira hálás voltam neki, hogy visszaszaladtam és megöleltem. Boldog voltam, mert egy álmom vált valóra.

- Colin, ez egyszerűen csodálatos. Annyira tetszik. Mindig is ide akartam eljönni. Látni akartam.

- Tudom – húzta mosolyra a száját.

- Tudod? – bólintott.

- Kaptam egy tippet. De ez maradjon titok – kacsintott. Biztos voltam benne, hogy Lisa árulta el, hogy ez az, amire annyira vágytam. Colin az autónak támaszkodva nézte, amíg én legalább százszor lefotóztam. Colin kezébe nyomtam aztán a telefonom, hogy csináljon rólam képeket. Ekkor született meg az első közös szelfink is, amelyet ő készített.

- Egészen vállalható vagyok melletted.

- Még a végén le kell vágnod a fotóról – forgattam a szemeim, majd együtt az autója elejének támaszkodva néztük a feliratot. Hihetetlen volt. – Van kedved közelebbről is megnézni?

- Mire gondolsz?

- Menjünk, másszunk fel.

- Nem, nem – ellenkeztem -, azt nem lehet. Nem szeretnék a börtönben éjszakázni.

- Ne legyél már ennyire félős. Nem lesz semmi gond.

- Szó sem lehet Colin! – szóltam rá határozottan. – Nekem ez is egy nagy élmény. – Colin belátta, hogy hirtelen döntés volt, hogy másszunk fel a betűkhöz, mégis jól esett, hogy ezt is megtenné. Már esteledett, amikor elindultunk. Szerette volna, ha egy kicsit beugrunk a házába és mivel közelebb voltunk a Canyon Lake-hez, beleegyeztem. Az úton végig hálálkodtam, hogy elhozott, ő pedig úgy tűnt örült a boldogságomnak. A kis út közelebb hozott egymáshoz bennünket, elfeledtette velem mihez is kell tartanom magam, bár tudtam, Colin nem nagyon akart barátságot a kezdetektől fogva. Mégis most ez egy jó lépés volt, hogy továbbra is jóban legyünk. Ki akartam kerülni az olyan helyzeteket, mint amikor elromlott az autóm. A ház előtt leparkolt, majd együtt bementünk. Jó volt újra a házban lenni. A nappaliban álldogálva előjöttek az emlékek, az illatok, minden a legutóbbi látogatásom juttatta eszembe. Colin a konyha felől két pohárral érkezett és elővett egy üveg bort.

- Mire készülsz? Nem fogsz leitatni.

- Nem is szándékoztalak. Gondoltam egy pohár még nem árthat – kacsintott, majd azonnal töltött és a kezembe nyomta a poharat. Leült a kanapéra, kérve, hogy én is tegyem ezt.

- Colin, remélem nem akarod megnehezíteni a helyzetet? Így is eléggé bonyolult.

- Nincs ebben semmi bonyolult, te bonyolítod meg Hanna. Ezek egyértelmű dolgok – letettem a poharat az asztalra.

- Ne mondd ezt. Érthetően elmondtam, hogy teljesen más világ vagyunk.

- Ez csak a te fejedben van így…

- Alexis?

- Mért hozod fel Alexist? – kérdezte, most már ingerültebben.  – Semmi közöm hozzá.

- Ehhez képest pár napja azt mondta, hogy jól megvagytok – Colin felnevetett, de nem tudom, hogy zavarában vagy tényleg viccesnek találta, amit mondok.

- Nincs köztünk semmi, ő lehet szeretné, de tudja, hogy a médiának kellett a kapcsolatunk. Oké, régen szerettük egymást, de nem ő lett az igazi.

- Akkor is, jobb ha barátok maradunk továbbra is – Colin ezt már nem állhatta szó nélkül, közelebb hajolt, miközben ő is letette a poharat.

- Nem unalmas még Hanna, hogy folyton ezt ismételgeted? Itt már rég nem barátság van… és sosem volt – nagyot nyeltem. Zavaromban a szemébe sem tudtam nézni, leginkább az érdekelt, mikor távolodik el, de szó sem volt arról, inkább a közelségével próbált nyomást gyakorolni rám. Azt tudtam, hogy, ha nem lépek, rögtön megcsókol és akkor nincs visszaút.

- Mennem kell! Holnap suli – Colin meglepődött.

- Hazaviszlek.

- Nem! Ittál, hívok inkább egy taxit – jelentettem ki, miután pedig telefonáltam összeszedtem a táskám. Colin idegesen járt fel s alá, láttam, hogy megbántottam.  – Köszönök mindent Colin. Tényleg nagyon jó nap volt.

- Mégis elmész.

- Nem tehetek mást – Colin aztán kikísért a taxihoz, ami meg is érkezett amikor kiértünk.

- Beszélünk? – kérdezte.

- Igen, persze. Jó éjszakát Colin – mondtam, majd kinyitottam a taxi ajtaját.

- Hanna… - majd amikor megfordultam, olyan dolog történt, amire magam sem számítottam. Colin megfogta a karom, magához húzott és megcsókolt. De ez a csók más volt. Szenvedélyes, forró, érzéki, mintha egy más világba csöppentem volna. Megszűnt körülöttem minden, kezeim felemelkedtek, hogy azokkal átfonjam a nyakát, nem tudtam elengedni. Visszacsókoltam. Ez a srác nem tudott elengedni, most már értem mire ment ki a játék. Óvatosan elengedtem és hosszan a szemébe néztem. Láttam rajta, hogy más is átfutott az agyán.

- Mennem kell – adtam egy puszit először az arcára, majd az ajkaira, amelyek szikráztak, még többet kérve belőle.

- Hívj, ha hazaértél – bólintottam, majd beszálltam a taxiba. Amíg láttam, addig integettem, de ahogy elkanyarodtam rögtön megnéztem a telefonom. Lisa többször hívott és egy üzenetet is küldött: NÉZD MEG A TMZ OLDALÁT! AZONNAL!

Lüktetett a zene, a tánctéren rengeteg ember tombolt a zenére. Éreztem, ahogy hatni kezd az alkohol, egyre szabadabbnak, önfeledtnek éreztem magam. Oliver örömmel lépett oda hozzám, hogy táncoljunk, én pedig szívesen tettem a karom a nyakába, hogy aztán együtt mozogjunk a zenére. Hasonlóképp tett Lisa és Melanie is. Jó volt látni, hogy boldogok, a srácokkal pedig annyira jól érezték magukat. Oliver egyre közelebb húzott magához, engem pedig nem érdekelt, hogy ugyanott tartunk, mint az elején. Mindig is kedvelt engem, én is őt, nem volt probléma, hogy így viselkedik velem. Az arcán láttam, mennyire jól érzi magát velem, én pedig nem utasítottam vissza. A vakító fényben, ami a zene ritmusára változott, úgy éreztem az enyém az este. Elfelejthetek mindent, ami az utóbbi időben történt és végre elengedhetem magam.

- Hanna – hallottam közelről a nevem. Amint megfordultam Colin állt mögöttem, én pedig meglepetten néztem rá, majd Oliverre. – Beszélhetünk?

- Most nem érek rá.

- Akkor táncolunk? – lett idegesebb Colin.

- Nem, most nem – utasítottam el.

- Most velem táncol, rendben? – hajolt hozzá Oliver. Colin nem tágított. Újra megkérdezte, de miután másodjára is nemet mondtam visszatért a barátaihoz. Olivernek megköszöntem a segítséget, bár bántott, hogy ennyire ellenséges voltam, de akartam magamnak egy jó estét. Oliver megnyugtatott, hogy ne aggódjak, ő velem marad, majd tovább táncoltunk.

- Gyertek! Igyunk valamit! – Kiáltotta oda Zack és velük együtt a pult felé tartottunk. Melanie nagyon boldog volt, jól érezte magát Zackkel, aki végig átölelte a lányt, amíg Oliver kért mindegyikünknek egy italt. Épp inni akartam, amikor hirtelen azonban Colin jelent meg a semmiből és behúzott egyet Olivernek, aki a földre esett.

- Colin! Megőrültél? Mit csinálsz?  – kiabáltam, de ő dühösen nézett Oliverre, majd rám.

- Ezt nem ihatod meg!

- Ki vagy te, hogy ezt megszabd? – léptem elé, Olivert pedig felsegítették.

- Hanna… - hebegett, de a szeméből csak a düh áradt.

- Mit képzelsz? Idejössz verekedni? Menj el! – szóltam rá erélyesen. A barátai miután odaértek, kivitték a szórakozóhelyről. Meglepetten néztem körbe, mindenki bennünket figyelt és Olivert, akinek az orrát jegelte Zack és Melanie. Véres volt a pólója, én pedig rengetegszer bocsánatot kértem tőle Colin viselkedése miatt.

- Hanna, mi ütött Colinba? – kérdezte Melanie.

- Fogalmam sincs, de megtudom, majd véget vetek ennek a barátságnak. Így nem viselkedhet. Oliver, kérlek, ne haragudj, annyira sajnálom –  megfogtam a táskám és kirohantam, hogy utolérjem a feldühödött Colint. Sötét volt, csak a szórakozóhely előtti lámpák világították meg a teret, ami a bejárathoz vezetett. A padokon sokan ültek: voltak, akik csókolóztak, voltak, akik beszélgettek és voltak, akik a barátjukat próbálták meg nyugtatni. Rögtön láttam, hogy Colin az a haverjaival. Teljesen elöntött a harag, majd félre löktem az egyik srácot, hogy Colin elé lépjek, aki az egyik asztalon ült.

- Mit képzelsz? Ha nem az van, amit te akarsz, akkor rögtön verekedsz? Nem gondoltam volna Colin – kiabáltam vele, miközben a barátai próbáltak csitítani. Colin megkérte őket, hogy hagyjanak magunkra, én pedig továbbra is feldúltan álltam vele szemben.

- Hanna, kérlek hallgass meg …

- Nem, nem tudom megérteni, hogy tehetted ezt. Te, akiről azt hittem rendes vagy.

- Akkor mondhatnék én is valamit? – szólt rám erélyesen. Ezen meglepődve csendben maradtam.  – Tudnod kell valamit.  – Kérdőn néztem rá, aggódtam, hogy olyan dolog fog kiderülni róla, ami megrémiszt.

- Miről van szó?

- Kérlek, ülj le - megtettem, majd ő is mellém ült a padon. – El kell mondanom valamit, amit nagyon kevesen tudnak.  Több, mint két éve, a húgom meghalt.

- Tessék? – kérdőn néztem rá.

- Had folytassam… Nos, a húgom tizenhét éves volt. Elment a barátnőivel szórakozni, anya azt gondolta, minden rendben lesz vele. Sajnos nem így történt. A bulin megismerkedett egy sráccal, aki a barátnői szerint normális volt, mégis beletett valamit az italába. Lucy akkor este nem jött haza. A szórakozóhely parkolója melletti fás résznél találtak rá. Megerőszakolták. Senki nem vette észre, talán, ha előbb rátalál valaki megmenthették volna. – Colin hangja elcsuklott. Az én szívem pedig összeszorult a történet hallatán. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen terhet cipel magával.  – Lucyt megmenthettem volna, ha vele megyek, ha ott vagyok. Nem álltam mellette. Nem tudtam megakadályozni.

- Nem a te hibád – fogtam meg a kezét. – Nem te tehetsz róla. Ezt Lucy is így gondolja, biztos vagyok benne.

- Hogy tehet valaki ilyet, hogy belerak valamit az italába, majd megerőszakol egy lányt. Az a drog olyan erős volt, hogy Lucy nem bírta, megölte. – Colin a tenyerébe temette az arcát, miközben észrevettem magamon, hogy a könnyeim folynak. Colin szaporán vette a levegőt, éreztem, hogy hasonlóképp tesz ő is, ezért közelebb húzódtam és átkaroltam. Próbáltam megnyugtatni, mert tudtam, egy olyan sebet téptem fel, amiről talán sosem beszélt volna. Colin próbálta összeszedni magát, valószínűleg nem akarta, hogy lássam rajta, mennyire gyengévé teszi.

- Azt hitted Oliver beletesz valamit az italomba? – Colin bólintott. – Ő sosem tenne ilyet.

- Nem tudhatod. Te is fiatal vagy, szép. Amikor legelőször láttalak a buliban, tudtam veszélyes lehet neked egy ilyen szórakozóhely. Akkor öntötted rám az italod.

- Emlékszem.

- De arra nem, hogy a lábamban botlottál meg.

- Colin.

- Direkt csináltam, most már tudod.

- Engem is megakartál óvni? – újra bólintott, majd hirtelen felpattant a padról és könnyes szemmel rám nézett.

- Sajnálom az estét Hanna – majd távozott. Utána siettem, kezét megfogva magam felé fordítottam.

- Ne menj! Várj meg itt – kérleltem, de annyira bántották a történtek, hogy sokáig győzködtem, mire beleegyezett és leültettem egy padra, hogy megvárjon. Visszarohantam, hogy megkeressem a barátaimat. Oliver már jobban nézett ki, a pultnál ült, mellette Mel és Zack. Lisa akkor ért oda, amikor én, döbbenten pillantott Oliverre, mert ő eddig nem tudott semmit a történtekről.

- El kell mennem!

- Most? – nézett rám döbbenten Melanie.

- Colinnak szüksége van rám.

- Nekem is Hanna – nézett rám döbbenten Oliver.

- Tudom, tudom. Azt is, hogy most nem értitek az egészet, de ne aggódjatok. Van valami, amit nem mondhatok el egyelőre. Értsétek meg.

- Hanna… - mondta ki aggódva a nevem Melanie. – Nem mehetsz most el.

- Melanie, mennem kell. Oliver sajnálom, ami történt. Kérlek, ne haragudj – majd sarkon fordultam és kiszaladtam. Colin ott ült ahol hagytam. Megnyugodtam, hogy megvárt. Azonnal a telefonomért nyúltam, tudtam, most nem hagyhatom magára. Taxit hívtam, hogy hazavigyen bennünket, jobbnak láttam, ha nem marad most egyedül.

- Hazamegyünk – mondtam, majd amikor megérkezett a taxi, megkértem, hogy a lakásomhoz menjen.

- Hozzád megyünk? – kérdezte Colin. Bólintottam. Az út csendben telt. Nem akart beszélni, de most ebben a helyzetben megértem. Nem hittem volna, hogy ilyen titkot őriz és, hogy a kezdetektől figyelt rám. Ez pedig hozta magával azt is, hogy a vonzalma lehet nem is igazi. Nem érdekelt. Most nem. A taxi rövid időn belül végig hajtott a Los Angeles-i éjszakában, hamarosan már az ajtóban álltunk, én a kulcsokat kerestem. Colin rögtön a kanapéra ült, míg én lerúgtam a cipőt, elővettem két poharat, hogy megkínáljam egy kis erősítővel.

- Ez jót fog tenni – tettem elé a poharat. Colin meglepődött, de nem ellenkezett.

- Köszi – kortyolt, én pedig töltöttem magamnak is, majd az üveggel együtt leültem mellé.

- Örülök, hogy elmondtad nekem ezt. Sajnálom, hogy úgy kiabáltam veled.

- Nem tudhattad, én pedig ostobán viselkedtem. Nem szoktam verekedni.

- Pedig… - nevettem el magam.

- Férfias volt? – kacsintott. – Nehogy azt mond, hogy jól áll a verekedés?

- Nem. Nyilván nem.

- A barátodtól majd elnézést kérek. Remélem jól van.

- Rendbe jön, erős srác.

- Eléggé feldühített. Főleg, amikor helyetted beszélt – átfutott az agyamon, hogy Colin talán féltékeny is volt, lehet nem is bánja azt az ütést. Ezt nem akartam felhozni neki, nehogy véletlenül félre értse a gondolataimat. Beszélgettünk a húgáról. Elmesélte mennyire szerették egymást, mennyire felnézett rá Lucy. Imádta a divatot, szeretett volna egy divatcégnél dolgozni majd, az volt az álma, hogy létrehozhasson egy saját márkát. Jó érzés töltött el, amikor a húgáról beszélt: szeretettel, tényleg nagyon jóban lehettek. Töltöttem még egy pohárral és Colin tovább mesélt a családjáról.

- Egyszer elmentünk mindannyian a Grand Canyonhoz. Apa imádta a helyet, ő többször volt már. Lucy is szeretett kirándulni, a táj pedig lenyűgözte. Látnod kellett volna az arcát, amikor ott voltunk, azon a klassz helyen. Kivirult, haza sem akart jönni – Colin olyan szeretettel beszélt a húgáról, hogy megható volt hallgatni. – Lucy imádta, hogy két bátyja van. Ki is használta, mi pedig Matt-el mindig vigyáztunk rá, tudod ő volt a mi kis húgunk. A harmadik gyerek a családban, akit mindenki kényeztet és mivel lány, ez elmaradhatatlan volt.

- A szüleid? Ők, hogy viselték? – Colin nehezen válaszolt a kérdésemre, inkább kortyolt egyet az italból. Láthatóan minden egyes kérdés és válasz felkavarja.

- Anya rettenetesen. Hosszú ideig árnyéka volt önmagának. Alig beszélgettünk, a húgom szobája szentély lett, ahol képes volt órákat eltölteni. Persze a srácot aki ezt tette Lucyval hamar elfogták, mégis bennünk egy akkora törést okozott, amit sosem tudunk elfelejteni.

- Elvesztetted a húgod. Természetes, hogy így reagálsz….

- Ott kellett volna lennem – suttogta. Szomorú arccal rám nézett, miközben arra gondoltam, hogy az évek alatt felemésztette ez az egész. Az, hogy nem tudott segíteni a húgán. Megérintettem a kezét, miközben csendben néztük egymást. Colinnal aztán hosszasan beszélgettünk az életéről, amiről eddig azt hittem csodálatos és álomszerű. Az ember nem is gondolná, milyen terhet cipel, miközben kifelé más oldalát mutatja.

Reggel telefon csörgése hallatszott. Colin karjaiban ébredtem, abban a ruhában, amelyikben tegnap buliztam. Colin is rögtön felkelt, hogy a zsebéből előhalássza a telefonját és gyorsan felvegye.

- Hello! – köszönt, majd hosszú várakozás. – Nem, nem minden rendben. Igen tudom, hogy ma oda kell mennem. Kösz, hogy figyelmeztetsz Ethan – Colin  a szemeit forgatta, majd újra a beszélgetésre koncentrált. – Rendben, hívlak, ha indulok otthonról. Szia!

- Valami baj van? – kérdeztem, amikor letette a telefont és megdörzsölte a szemét.

- Nincs, ma egy műsorba vagyok meghívva, este nyolcra ott kell lennem – sóhajtott, majd hátradőlt a kanapén, próbált felébredni. Hasonlóképp éreztem magam én is, majd a konyhában igyekeztem egy jó erős kávét főzni.

- Kérsz valamit enni?

- Nem, köszi, szerintem jobb ha megyek.

- Egy kávét ihatnál azért – úgy láttam, ezzel meggyőztem, majd leült velem szemben a pulthoz. – Örülök, hogy elmesélted, ami a húgoddal történt. Szóval köszi, hogy megbíztál bennem.

- Vannak dolgok, amiket csak azok tudnak, akikkel olyan a kapcsolatom – nézett rám komolyan. Adta magát a kérdés.

- Velem milyen a kapcsolatod? – Colin arca ellágyult, mégis azt éreztem a válasza pont az lesz, amiben a múltkor megegyeztem vele.

- Pontosan tudod te azt – majd gyorsan megitta a kávét, amit néhány pillanattal előtte tettem elé.  – Szerintem Hanna felesleges hazudnod magadnak. Most mennem kell. Köszi az estét.

- Bármikor - az ajtóba érve visszafordult.

- Keresni foglak… Olivert pedig sajnálom. Még egyszer bocs.

- Ne aggódj, kiheveri.  – Egy puszit nyomott a homlokomra, amitől megremegett a lábam, magamhoz akartam húzni, de tudtam, egyelőre ennyi is elég lesz. Egyre jobban kezdtem belehabarodni, a szívem kalapált, ahogy a közelemben volt, mégis tudtam távolabb kell magamtól tartanom. Nem értem miért van rám ilyen hatással? Colin ahogy elsétált még egyszer visszanézett, én pedig boldogan intettem neki. Becsukva magam mögött az ajtót, hosszú percekig ábrándoztam a vele töltött estéről, hogy mennyit beszélt a családjáról, a gyerekkoráról, érdeklődött az én húgomról, nevettünk a gyerekkori csínytevéseinken. Megosztotta, hogy a bátyjával folyton verekedtek, a nagyszülei pajtáját pedig egyszer majdnem felgyújtották. Biztos voltam abban, hogy nem véletlen, hogy ennyi mindent elmondott. Természetesen tudtam mit érzek, de még magamnak sem akartam bevallani.