Dance with Miss Arizona - XVI. fejezet

Zack és Tyler is ott álltak a barátnőimmel, reggel, amikor beértem az egyetemre. Rögtön észre is vettek, de nem volt őszinte a mosolyuk. Sőt.

- Mi volt ez az egész szombaton Hanna? – szólt rám hangosan Zack. Arca kemény volt és feszült, mégis ezt a hangnemet nem érdemeltem ki.

- Ezt nem érthetitek…

- Oliver orra eltört, a kedvenc barátod akár mehetne a börtönbe is.

- Ne túlozzunk Zack! Különben is velem te ne beszélj így – közöltem vele, mert én is kezdtem elveszteni a fejem. – Colin sajnálja, vannak dolgok, amikről nem beszélhetek, de ő csak engem akart megvédeni.

- Olivertől? Hanna, ez a srác egy elmebeteg.

- Most már hagyd abba Zack! – szóltam rá erélyesebben, mire Melanie lépett mellém.

- Hagyjátok abba! Oliverrel minden rendben lesz. Nyugodjatok le srácok.

- Remélem, többet nem kell látnunk ezt a bájgúnárt… - bökte oda Zack, majd megpuszilva Melaniet, távoztak. Dühös voltam, hogy Zack így rám támadt, bár Oliverre gondolva, rögtön átfutott az agyamon, hogy Colin félreértette a helyzetet és nem akarta őt bántani. Mégis eltörött az orra.

- Hanna mi folyik itt? – kérdezte Lisa. – Mi történt szombaton? – leültettem őket, mert tudtam bennük megbízhatok. Így tudtam csak megértetni velük miért tette Colin azt, amit tett.

- Colin húga néhány éve meghalt. Bulizott egy helyen és valaki beletett valamit az italába, majd megerőszakolta…

- Te jó ég - vágott közbe Lisa.

- A lány tizenhét évesen meghalt. Colin a hétvégén félreértette Olivert, azt hitte bele akar tenni valamit az italomba. Ezért történt, ami történt - Melanie és Lisa megdöbbenve néztek rám, majd egymásra, valószínűleg maguk sem tudták mit kezdjenek ezzel a helyzettel. Legbelül arra gondoltam, talán nem kellett volna megosztanom velük, mégis tudniuk kellett, hogy Colin csak meg akart óvni. Lisa szemlátomást előbb megértette a dolgot, mint Melanie, ő Oliver mellé állt, amit meg is értek, hiszen Colinnak nem kellett volna ennyire drasztikusnak lennie. Zack úgy látszik teljesen maga mellé állította a barátnőmet ebben a kérdésben.

- Sajnálom ami Colinnal történt Han. Borzasztó lehet egy ilyen eseményt megélni.

- Viszont nem szabadott volna verekednie… - tette hozzá Mel. – Zack is nagyon dühös rá.

- Kérlek Mel. Értsd meg a másik oldalt is. Különben is, Zack mióta irányít téged?

- Ez meg, hogy érted? – mérgesen csípőre tettem a kezem.

- Az, hogy nem mellettem állsz, hanem mellette?

- Hanna! Colin úgy viselkedett, mint egy őrült. Még szép, hogy elítélem az ilyesfajta viselkedést. Oliver pedig a barátunk.

- Azt hittem, hogy én is a barátod vagyok. Meg kell értened, hogy Colin nem akart rosszat és sajnálja a történteket.

- Lányok, fejezzétek be! – harsant fel Lisa.

- Akkor is Hanna, ez a viselkedés megengedhetetlen, még ha bele is vagy zúgva a srácba.

- Látom, nem állsz mellém és nem is akarsz megérteni… - emeltem fel a hangom, mire az aulában álldogáló egyetemisták mind rám figyeltek. – Azt hittem a legjobb barátnőm vagy, aki támogat, és akiben megbízhatok - közöltem, majd sarkon fordultam és végig száguldottam a folyosón egészen a teremig. Dühös és mérges voltam Melaniera, amiatt, hogy Zack véleményét osztja, ahelyett, hogy kicsit próbálna megérteni engem is. Az órán távolabb ültem a lányoktól. Lisát nem akartam ellökni magamtól, ő pedig óra alatt is üzeneteket küldött, hogy béküljek ki Melanieval, én pedig hallani sem akartam erről. Nagyon megbántott, de legjobban az szomorított el, hogy ilyen hirtelen át állt Zack oldalára. Miközben Mrs. Wright a pszichológiáról beszélt, írtam egy üzenetet Olivernek, melyben bocsánatot kértem a hétvégén történtek miatt, a magam és Colin nevében is. Meg akartam vele értetni, hogy nem akarta, mégis Oliver egy indulatos választ írt, néhány perccel később azonban megnyugtatott, hogy nem haragszik. Ez azért, némileg boldoggá tett, pedig ha tudná mennyire bánt, hogy ő jött ki ilyen rosszul az egészből. Lisa továbbra is próbált rábeszélni, hogy várjam meg őket óra után, én mégis ahogy a professzor asszony befejezte, távoztam a teremből. Az iskola tele volt egyetemistákkal, mindenki önfeledten beszélgetett vagy olvasott, de akadtak olyanok, akik zenét hallgattak. Csak én éreztem magam elveszettnek. Egy híres énekes elcsavarta a fejem, miközben a legjobb barátnőmmel összevesztem. Hol itt az összhang az életemben? Úgy éreztem senki nem ért meg, miközben egyre jobban csak Colin járt a fejemben, tudtam, hogy ki kell állnom a döntésem mellett, miszerint barátok vagyunk és azok is maradunk. Ez pedig egyre jobban nehezemre esett, főleg a hétvége után, mikor a karjaiban ébredtem. Elképzelni sem tudom, hogy sikerült így közel kerülnünk egymáshoz, mégis minden pillanatban az érintésére vágytam. Az öltözőben csak a vele való kapcsolatomat elemeztem, miközben átöltöztem és egy szürke melegítő nadrágot és egy fehér felsőt húztam, hogy Scott óráján kényelmesen tudjak táncolni. Melanie és Lisa távolabb öltözött, ami feltűnt Aylinnak és rögtön észrevettem, hogy sugdolózni kezd, majd rám figyelnek.

- Valami probléma van Aylin? – böktem oda, mialatt felkötöttem hosszú barna hajam.

- Ugyan, te is pontosan tudod, hogy kezdesz kívülálló lenni… -nevetett, zengett a vékony hangjától az egész öltöző.

- Miből gondolod ezt? Abból, hogy te akarsz itt a királynő lenni, de még sem sikerült…

- Nem hinném, hogy bármire is fenn hordhatnád az orrod, miközben két srác érted verekszik.

- Senki sem verekedett értem. Véletlen volt! – Aylin hangosan felnevetett, majd oldalba bökte barátnőjét, hogy megismételhesse az utolsó mondatom.

- Olyan szánalmas vagy Hanna, nem szégyelled magad, hogy egy olyan pasival bújsz ágyba, akinek van barátnője? – kacsintott a lányokra. Elöntötte a düh az arcom. Legszívesebben nekimentem volna, de próbáltam türtőztetni magam.

- Jobb, ha befogod Aylin. Pont te beszélsz, aki egy tanárt akart elcsábítani? Ja, hoppá sajnos nem sikerült, mert említésre sem vagy méltó.

- Most már elég legyen!  - kiáltotta el magát Melanie, amin magam is meglepődtem. – Hagyd békén Hannát, fogalmatok sincs, mik történnek vele. Aylin te pedig jobb, ha a véleményed megtartod magadnak vagy a kis barátnőidnek. Úgyis a pletykálás az életed. – Aylin olyannyira megsemmisült, hogy rögtön fogta a táskáját és távozott az öltözőből. Én is óvatosan pillantottam Melaniera, aki eléggé meg volt elégedve magával.

- Mel, ezt sosem gondoltam volna – karolta át barátnőnket Lisa.

- Köszönöm Melanie. Rendes volt tőled – hálálkodtam, hogy kiállt mellettem.

- Most már láthatod Hanna, hogy te is a barátnőm vagy.

- Tudom, sajnálom az előbbi kirohanásom, remélem nem haragszol.

- Nem, persze, hogy nem. Én is sajnálom Hanna – nyújtotta felém a kezét Mel.

- Ezt már szeretem! – szólt közbe Lisa önfeledten. – Végre nem kell villámhárítót játszanom.

- Lis – ráztam meg a fejem. A táncórára már együtt mentünk. Boldog voltam, hogy Melanieval rendeződött a kapcsolatunk, nem tudom, hogy viseltem volna nélküle az egyetemi napokat. Ő az, aki mindig mellettem állt és a kezdetektől fogva kedvelt. Az arizonai barátaim úgysem érdeklődnek felőlem és akkor eltűntek, amikor átléptem az államok közötti határt. Mindig sokat jelentett számomra a barátság, amit szeptember óta Melanie és Lisa erősített bennem, hogy tudjam, van, akikre számíthatok. A családom hiányát némileg a két lány enyhítette, velük boldog voltam, nem kellett másnak mutatnom magam, ők úgy fogadtak el, ahogy vagyok. Scott órája nagyon jól alakult. Új koreográfiát tanultunk, nagyon jó volt, élveztem a táncot, a szabadságot. Óra után, átöltöztünk, majd úgy döntöttünk együtt beülünk a kávézóba, ma úgysem kell dolgoznom. Az iskola elé érve hatalmas tömegben találtuk magunkat, Lisa döbbenten jegyezte meg, hogy biztos valami nagy dolog lehet, ha mindenki a telefonjáért nyúl és fényképez. A lépcsőn lesétálva aztán megláttam egy kék Aston Martint, ami pont olyan volt, mint Coliné. Azonnal az izgatottság lett úrrá rajtam, a szívem pedig annyira kalapált, hogy leginkább megfordultam volna, hogy visszamenjek az egyetem épületébe. Lisa állított meg.

 - Hanna ott van Colin. Mit keres itt? – kérdezte, én pedig össze-vissza hebegtem. Colin épp a hallgatókkal fotózkodott, reméltem csak véletlen egybeesés, hogy az egyetem parkolójában van, engem pedig észre sem vesz.

- Szerintem menjünk kávézni – jelentettem ki és ellenkező irányba indultunk.

- Hanna! – hallottam a nevem a hátam mögül. Mire megfordultam Colin ott termett mögöttünk.  – Sziasztok lányok! – Mindegyikünk fülig pirulva köszönt vissza Colinnak, ő pedig úgy vigyorgott, mint aki elérte, amit akart.   – Hanna, nincs kedved eljönni velem meginni valamit?

- Épp kávézni készültünk.

- A lányok biztosan megértik, hogy, ha velem tartasz. Ugye? – Lisa azonnal áhítattal teli arccal egyezett bele abba, hogy Colinnal tartsak. Már – már mindenki jobban rajongott érte, mint én, főleg, hogy rögtön levette a lábáról a lányokat. Valószínűleg a híressége csak töredéke annak, hogy miért rajonganak érte annyian. Olyan tökéletes, hogy akár egy festményen is mutogatni lehetne. A haja milliméter pontossággal áll minden alkalommal, jól öltözködik, és a lazaságával lekenyerez bárkit. Egyáltalán nem kisfiús, igazi férfias kisugárzása van, ez az alkatára is jellemző, bár néha a reakciói elég kisfiúsnak tűnhetnek. Azt hiszem így volt tökéletes. Kis habozás után Lisa természetesen nem ellenkezett, hogy a délutánt nélkülem töltsék.

- Hanna, ne kéresd magad. Gyere! – beleegyeztem, majd az egyetem hallgatói előtt kinyitotta az autó ajtaját. Mindannyian fotóztak bennünket, én pedig alig vártam, hogy eltűnjünk.

- Képes voltál idejönni az egyetemre? – kérdeztem kissé mogorván, miközben távolodtunk az iskolától.

- Igen, persze. Ugyan Hanna, nincs ebben semmi rossz, ne aggódj – próbált nyugtatni, de percekig inkább mérgelődtem, amíg az egyik utcában leparkolt.  – Hanna, kérlek elhoztalak egy kis üdítőre. A barátok ezt csináljak.

- Nagyon vicces Colin. – Kiszálltam az autóból, majd egy Green Grotto nevű helyre vezetett. Belépve Colint rögtön ismerősként köszöntötték, gyanítom többször járt már itt. A dzsúsz bár nagyon fiatalos volt és modern. Minden tele volt gyümölcsökkel és zöldségekkel ami még jobban feldobta a helyet.  Colin rögtön rendelt magának egy narancslevet, engem pedig kért, hogy nézzem meg, hogy mit szeretnék inni.

- Annyi itt a válaszék, hogy nem tudok dönteni – mosolyogtam Colinra. – Tetszik ez a Heaven on Earth nevű ital.

- Ebben alma, sárgarépa, narancs és cékla van – válaszolt a pult mögött álló lány. Érdekesen hangozott, úgyhogy erre esett a választásom.

- Nem vagy éhes Han? – kérdezte Colin, mire megráztam a fejem és helyet foglaltunk. Pár perc múlva hozták is az italokat. Belekortyolva nagyon finomnak tűnt, amit kértem, meglepetten észleltem, hogy nem is olyan rossz ennyi mindennel.  – Ízlik?

- Nagyon … - Colin elmosolyodott.  –Örülök, hogy ide hoztál. Gondolom ezt akartad hallani.

- Ha már így mondod, nagyon szívesen. Tartogatok azért még valamit a mai napra.

- Kíváncsian hallgatom.

- Majd meglátod. – Kacsintott és mindketten elfogyasztottuk a finom italunkat. A délután olyan gyorsan telt. Colin elvitelre is kért a dzsúszokból, majd visszamentünk az autójához és elindultunk. Továbbra sem akarta elárulni hova akar vinni. Már késő délután volt, amikor még mindig autóztunk. Gyönyörű helyeken, dombok között haladtunk, de amikor megláttam a Hollywood feliratokat rögtön sejtettem merre vagyunk. Colin többször mosolyogva nézett rám, miközben felértünk a hegyre.

- Izgulsz?

- Nem – közöltem. – Elárulhattad volna, hogy ide hozol.

- Abban mi lenne az érdekes – kacsintott, majd egyszer csak a Canyon Lake úton lehúzódott és leállította az autót. Ami a szemem elé tárult egyszerűen elkápráztatott. Colin mintha tudta volna mire vágytam, amióta Los Angelesbe költöztem. A Hollywood felirat ott állt előttem, s ahogy kiszálltam az autóból hosszú másodpercekig nem tértem magamhoz. Ahogy visszanéztem Colin a vezető ülés ajtajánál állt, annyira hálás voltam neki, hogy visszaszaladtam és megöleltem. Boldog voltam, mert egy álmom vált valóra.

- Colin, ez egyszerűen csodálatos. Annyira tetszik. Mindig is ide akartam eljönni. Látni akartam.

- Tudom – húzta mosolyra a száját.

- Tudod? – bólintott.

- Kaptam egy tippet. De ez maradjon titok – kacsintott. Biztos voltam benne, hogy Lisa árulta el, hogy ez az, amire annyira vágytam. Colin az autónak támaszkodva nézte, amíg én legalább százszor lefotóztam. Colin kezébe nyomtam aztán a telefonom, hogy csináljon rólam képeket. Ekkor született meg az első közös szelfink is, amelyet ő készített.

- Egészen vállalható vagyok melletted.

- Még a végén le kell vágnod a fotóról – forgattam a szemeim, majd együtt az autója elejének támaszkodva néztük a feliratot. Hihetetlen volt. – Van kedved közelebbről is megnézni?

- Mire gondolsz?

- Menjünk, másszunk fel.

- Nem, nem – ellenkeztem -, azt nem lehet. Nem szeretnék a börtönben éjszakázni.

- Ne legyél már ennyire félős. Nem lesz semmi gond.

- Szó sem lehet Colin! – szóltam rá határozottan. – Nekem ez is egy nagy élmény. – Colin belátta, hogy hirtelen döntés volt, hogy másszunk fel a betűkhöz, mégis jól esett, hogy ezt is megtenné. Már esteledett, amikor elindultunk. Szerette volna, ha egy kicsit beugrunk a házába és mivel közelebb voltunk a Canyon Lake-hez, beleegyeztem. Az úton végig hálálkodtam, hogy elhozott, ő pedig úgy tűnt örült a boldogságomnak. A kis út közelebb hozott egymáshoz bennünket, elfeledtette velem mihez is kell tartanom magam, bár tudtam, Colin nem nagyon akart barátságot a kezdetektől fogva. Mégis most ez egy jó lépés volt, hogy továbbra is jóban legyünk. Ki akartam kerülni az olyan helyzeteket, mint amikor elromlott az autóm. A ház előtt leparkolt, majd együtt bementünk. Jó volt újra a házban lenni. A nappaliban álldogálva előjöttek az emlékek, az illatok, minden a legutóbbi látogatásom juttatta eszembe. Colin a konyha felől két pohárral érkezett és elővett egy üveg bort.

- Mire készülsz? Nem fogsz leitatni.

- Nem is szándékoztalak. Gondoltam egy pohár még nem árthat – kacsintott, majd azonnal töltött és a kezembe nyomta a poharat. Leült a kanapéra, kérve, hogy én is tegyem ezt.

- Colin, remélem nem akarod megnehezíteni a helyzetet? Így is eléggé bonyolult.

- Nincs ebben semmi bonyolult, te bonyolítod meg Hanna. Ezek egyértelmű dolgok – letettem a poharat az asztalra.

- Ne mondd ezt. Érthetően elmondtam, hogy teljesen más világ vagyunk.

- Ez csak a te fejedben van így…

- Alexis?

- Mért hozod fel Alexist? – kérdezte, most már ingerültebben.  – Semmi közöm hozzá.

- Ehhez képest pár napja azt mondta, hogy jól megvagytok – Colin felnevetett, de nem tudom, hogy zavarában vagy tényleg viccesnek találta, amit mondok.

- Nincs köztünk semmi, ő lehet szeretné, de tudja, hogy a médiának kellett a kapcsolatunk. Oké, régen szerettük egymást, de nem ő lett az igazi.

- Akkor is, jobb ha barátok maradunk továbbra is – Colin ezt már nem állhatta szó nélkül, közelebb hajolt, miközben ő is letette a poharat.

- Nem unalmas még Hanna, hogy folyton ezt ismételgeted? Itt már rég nem barátság van… és sosem volt – nagyot nyeltem. Zavaromban a szemébe sem tudtam nézni, leginkább az érdekelt, mikor távolodik el, de szó sem volt arról, inkább a közelségével próbált nyomást gyakorolni rám. Azt tudtam, hogy, ha nem lépek, rögtön megcsókol és akkor nincs visszaút.

- Mennem kell! Holnap suli – Colin meglepődött.

- Hazaviszlek.

- Nem! Ittál, hívok inkább egy taxit – jelentettem ki, miután pedig telefonáltam összeszedtem a táskám. Colin idegesen járt fel s alá, láttam, hogy megbántottam.  – Köszönök mindent Colin. Tényleg nagyon jó nap volt.

- Mégis elmész.

- Nem tehetek mást – Colin aztán kikísért a taxihoz, ami meg is érkezett amikor kiértünk.

- Beszélünk? – kérdezte.

- Igen, persze. Jó éjszakát Colin – mondtam, majd kinyitottam a taxi ajtaját.

- Hanna… - majd amikor megfordultam, olyan dolog történt, amire magam sem számítottam. Colin megfogta a karom, magához húzott és megcsókolt. De ez a csók más volt. Szenvedélyes, forró, érzéki, mintha egy más világba csöppentem volna. Megszűnt körülöttem minden, kezeim felemelkedtek, hogy azokkal átfonjam a nyakát, nem tudtam elengedni. Visszacsókoltam. Ez a srác nem tudott elengedni, most már értem mire ment ki a játék. Óvatosan elengedtem és hosszan a szemébe néztem. Láttam rajta, hogy más is átfutott az agyán.

- Mennem kell – adtam egy puszit először az arcára, majd az ajkaira, amelyek szikráztak, még többet kérve belőle.

- Hívj, ha hazaértél – bólintottam, majd beszálltam a taxiba. Amíg láttam, addig integettem, de ahogy elkanyarodtam rögtön megnéztem a telefonom. Lisa többször hívott és egy üzenetet is küldött: NÉZD MEG A TMZ OLDALÁT! AZONNAL!