Scripts from Esther

Szombat reggel rögtön hívtam a családot, hogy bekerültem és mehetek a versenyre. Anya ujjongott, majd kiabált apának, hogy tudassa, mi történt. Olyan hangos éljenzés volt, hogy el kellett tartanom a telefont a fülemtől.

- Annyira örülünk neked kislányom. Ez a legjobb hír. Mikor lesz a verseny?

- Április 14-én. Nagyon izgatott vagyok, biztosan sokat kell majd készülnünk.

- Menni fog kicsim. Annyira örülünk, komolyan.

- Anya, nagyon köszönöm. Hogy vagytok?

- Minden rendben, főleg most. Ilyen hír után – nevetett. – Mi van veled és Colinnal?

- Semmi. Tudod mi…

- Szakítottatok? – érdeklődött most már csendesebben.

- Igen. Sajnos nem vagyok abba a világba való …

- De még szereted ugye? – vágott közbe anya, amire persze rögtön azt mondtam volna, hogy igen, de inkább igyekeztem terelni a témát. Persze, hogy még mindig rá gondolok. Miután megbeszéltük a karácsonyi találkozást, amire nagyon várnak letettem a telefont. Eszembe jutott, hogy senkinek sem vásároltam ajándékot, de áttettem a következő hétre, most szerettem volna az esti bulira készülni. Los Angeles is kezdett már hűvösebb időbe burkolódzni, de ez a város csak a meleg időjárásától híres, itt szinte sosem esik a hó vagy van mínusz. A telek is kellemesek, nincs nagyon hideg. Legalább sötét és állandó szürkeség is elkerül. Melanie időközben a csoportban értesített bennünket, hogy ők késve érkeznek Zackkel, hogy a kis tortát amit rendeltünk elő tudjuk készíteni a buliban. Lisával igyekeztünk mindent megtenni, hogy Melanie kérését teljesítsük, ezért este nálam találkoztunk, hogy együtt mehessünk. Becsomagoltuk Zack ajándékát.

- Hanna, szerintem ezt vedd fel! – mutatott a szekrényem felé. Ahogy közelebb értem egy  ruhán akadt meg a szemem, amit még  Los Angelesbe költözésem előtt vásároltam.

- Na ne… - néztem rá.

- De, de – vigyorgott.  – Hanna, bejutottunk, minden remekül alakul. Ebben kell jönnöd és nincs ellenkezés!

- Lisa, te megőrültél – piszkáltam.

- Hanna, ne aggódj. Eldöntötted, hogy Colinnal véget vetsz a dolognak, most pedig szabad az út. Lesz más.

- Komolyan, ha nem te mondtad volna, nem hiszem el – ráncoltam a szemöldököm.

- Indulj öltözni! – utasított, kezembe nyomva a ruhát. Nagyon szép bordó színe volt, kedveltem ezt a színt, de ritkán hordtam. Most viszont Lisa szinte parancsolóan kötelezett, hogy vegyem fel. Nem ellenkeztem végül tényleg jó választásnak tűnt. Hajamat kiengedve hagytam. Egy kevés piros rúzst és szempillaspirált tettem magamra, Lisa a végén még bronzosítót is kiharcolt az arcomra, így egyezett bele abba, hogy elinduljunk. Ő pár tincset befont a hajából, a többit lógva hagyva behullámosította. Egy fehér –kék mintás miniruhát választott, ami nagyon jól állt a napbarnított bőréhez. Taxit hívtunk, amivel szerencsére még Melanie és Zack előtt odaértünk. Tyler és Oliver az ajtóban köszöntöttek minket és szinte tátva maradt a szájuk.

Pár perccel később pincérre vártunk, aki szerencsére segítségünkre volt, hogy a tortához előkészüljünk.

- Hanna remekül nézel ki – súgta a fülembe Oliver. – Remélem lesz alkalmunk táncolni is.

- Persze – mosolyogtam rá. Lélegzetelállító volt, csodálkoztam is, hogy nem tapadtak rá a csajok, mert szinte a legjobb pasi volt a buliban. Mindig annyira jól öltözött. A szakadt farmer és a hosszított póló remekül állt neki. Az illata pedig teljesen elkábított. Lisa közben megköszönte a tányérokat, a kést, amit a pultos hozott, kértek italokat is, amíg Oliverrel flörtöltem. Azt érzem jó hatással van rám.

- Nézzétek! Ott van Zack! – kiáltotta Lisa, majd meggyújtotta tűzijátékot a tortán és énekelni kezdtük a boldog születésnapot. Zack arcán döbbenet ült ki, de aztán nagyon örült. Rögtön átölelte Melanie-t, majd megköszönte nekünk is.

- Hat pohár pezsgőt kérek! – szólt oda a pultosnak Oliver, amivel együtt koccintottunk és megkóstoltuk a tortát.

- Nagyon ügyesek voltatok csajok – súgta oda Melanie. – Tényleg meglepetés lett – Mel ezután átadta az ajándékot barátjának, aki boldogan tépte szét a csomagolás. A parfüm nagyon tetszett neki, amit persze Melanie választott. Oliver és én közben egymásra mosolyogtunk, majd átkarolt, miközben tovább figyeltük Zack ajándékbontását. Minden olyan tökéletes volt, jó hangulatú, de a távolban megakadt a szemem egy ismerős tekinteten. Colinén. Ahogy hosszú ideig időztem rajta, ő is észrevette, hogy nézem. A barátaival volt, kezében valamilyen koktél, amit hirtelen letett, amikor meglátott.

- Táncolunk Han? – súgta a fülembe Oliver, mire én bólogattam, de a tekintetem nem tudtam levenni Colinról. Ahogy elhaladtam Lisa mellett, jeleztem felé mi történt, őt nem lepte meg a dolog és eléggé furcsállottam, mi az amiről én nem tudok. Nem is tudtam vele foglalkozni, mert rögtön Oliver karjaiban találtam magam, aki úgy pörgetett, hogy szinte elszédültem.

- Teljesen elszédültem – szóltam rá, amikor váltott a zene.

- Ugyan Hanna – szorított magához, ahogy a derekam átfogta. – Tudom, hogy szeretsz velem táncolni – nézett mélyebb a szemembe.

- Ez természetes – mosolyogtam, de a távolban megláttam Colin körül egy hosszú barna hajú miniszoknyás lányt legyeskedni. Olivernek nem tűnt fel, hogy én őket nézem, de bosszantott, hogy ez sem számít Colinnak és már csajozik. Ezért gondoltam nem fog érdekelni, közelebb húzódtam Oliverhez, kezeimmel átfontam a nyakát, de ahogy felnéztem rá, éreztem, hogy az egész testem beleremeg a tekintetébe.

- Ami a múltkor történt ... – kezdte, de az ujjam a szájára tapasztottam.

- Csss. Minden rendben. Táncoljunk. – Oliver együttműködően mosolygott rám, a zenére pedig együtt mozogtunk. Egész testem átjárja a zene és az, hogy Oliverrel nagyon közel voltunk egymáshoz. Ám, ahogy megfordított, hogy hátulról öleljen át, szintén Colin és a lány került a szemem elé. Oliver lágyan ölelt, ahogy a csípönk együtt mozgott, de Colinnak is feltűnt kettőnk látványa. Több sem kellett átölelte a lányt, majd együtt italoztak. Dühös lettem, hogy neki semmi sem szent, de tudtam, hogy ez egy rossz játék, amibe bele fogok menni, ezért Oliverrel szexi táncot lejtettünk. Tudomást sem vettem Colinról és a csajról, de emiatt a tánctól Oliver teljesen másképp viselkedett.

- Iszunk valamit? – kérdeztem, majd a pulthoz mentünk. Oliver rendelt két italt, majd együtt megiszogattuk. Melanie és Lisa is utána ért vissza, majd kicsit távolabb húztak, hogy együtt is táncoljunk. Jó volt hármasban a lányokkal.

- Zack annyira cuki – lelkendezett Mel. – Ma nála alszom…

- Jujj Melanie, ez igen – vigyorgtott Lisa. Közben pedig Oliverrel szemeztünk. A távolban Colin figyelt, de ahogy észrevette, hogy ismét találkozott a tekintetünk átfogta a lány derekát.

- Mi a helyzet Oliverrel? – kérdezte Lisa.

- Tessék? – kaptam vissza a tekintetem.

- Mi van Oliverrel? Látom nagyon jól elvagytok.

- Forr köztetek a levegő – jegyezte meg Melanie. – Zack mondta, hogy Oliver teljesen beléd van zúgva – kiabálta, hogy a zene mellett is halljam amit mond.

- Nem tudom mi lesz, de valóban jó pasi – jegyeztem meg. Kis tánc után újra a pultnál kötöttünk ki egy újabb itallal. Oliver nagyon lovagias volt, mindig meghívott, de alig várta, hogy táncolhassunk. Egyik alkalommal aztán már nem láttam Colint, ami megnyugtatott, hogy végre nem kell végig néznem, amit csinál. Az italok aztán egymás után jöttek, Oliverrel olyan táncban volt részem, ami még soha, nem érdekelt, ha a keze néha-néha eltévedt, remekül éreztük magunkat.

- Melanie, csúcs a buli – léptem mellé, amikor Zackkel mellettünk táncoltak.

- Igen, de mi lassan lelépünk – vigyorgott, miközben a két srác egymással beszélgetett.

- Ne már, elmentek?

- Muszáj Hanna, elvégre Zack szülinapja….

- Jó, jó nem vagyok kíváncsi a részletekre – kacsintottam. Kis ideig még mellettünk maradtak, aztán elköszöntek. Lisa és Tyler maradtak és körülbelül három óra után indultunk el haza. Oliver szintén hazakísért, de a taxiban már csókolóztunk. Próbáltam ellenállni, de annyira megnyerő volt, hogy képtelen voltam nemet mondani neki.

- Bejössz? – kérdeztem, amikor nyitottam ki az ajtót.

- Hááát…

- Na gyere már ! – húztam be a lakásba. – Nem akarod, hogy egyedül legyek ugye?

- Mit akarsz Hanna? – nézett rám csábítóan.

- Semmit… - a fürdőszobában gyorsan átöltöztem pizsibe, majd lefeküdtem Oliver mellé. Pólóban és boxerben várt az ágyamon, de ahogy lefeküdtem rögtön átkarolt és megcsókolt.

- Nem akarok olyat, amit te nem akarsz.

- Tudom – még egy fél órát beszélgettünk, de annyira fáradtak voltunk, hogy elaludtunk.

Reggel vízcsobogásra ébredtem. Ahogy a párnák közül felnéztem, láttam, hogy egy bőrdzseki hever a fotelon. Eszembe jutott, hogy Oliver nálam aludt, mégis nem értettem, hogy mit kereshet a fürdőszobában. A telefonom hét órát jelzett, a hajam az arcomban lógott, gyorsan megigazítottam és a fürdő felé vettem az irányt. Ahogy benyitottam Oliver ruhái hevertek a pulton, ő pedig benn állt a zuhany alatt.

- Ó te jó ég, Oliver! – szólaltam meg meglepetten.

- Hanna! Jó reggelt – köszönt, én pedig elfordultam.

- Találtál törölközőt? – érdeklődtem.

- Nem, nem. Hoznál kérlek? – gyorsan kisiettem a fürdőből és az ajtónál izgalommal telítve lihegtem. A szekrény aljából előhúztam egy nagy kék törölközőt, majd visszamentem a fürdőszobába.

- Leteszem ide, rendben?

- Megtennéd, hogy odaadnád a kezembe?

- Tényleg?  - kérdeztem.

- Persze, gyere. Telement a szemem a kókuszillatú tusfürdőddel – na szépen vagyunk gondoltam, majd a törölközőt szorongatva közelebb mentem a zuhanyzóhoz, amit már ellepett a pára. Oliver elhúzta az ajtót, kinyújtotta a kezét. Ekkor pillantottam meg tökéletes testét, ami csak annyiban hibázott, hogy nem mindene látszódott. Nagyot nyeltem, zavaromban szinte elfelejtettem mit csinálok. Oliver rögtön megmosta a szemét, amíg én a zuhany kabin előtt húztam az időt.

- Odaadod? – kérdezte vigyorogva. Hirtelen felnéztem rá, biztosan észrevette, hogy mindenét bámulom. Felé nyújtottam a törölközőt, de ő elkapta a karom és berántott maga mellé olyan szorosan, hogy mozdulni sem tudtam.

- Mit csinálsz Oliver? Tiszta víz leszek.

- Annyi baj legyen - simította végig a testem, majd nekitámaszkodott a kabin falának.

- Kiengednél? – érdeklődtem, de megakadt a szemem a teste olyan pontján, amit aztán eddig még sosem láttam. Zavaromban tiszta vörös lettem és próbáltam úgy tenni, mint aki semmit sem látott.

- Valami gond van? – kérdezte és huncut vigyort engedett meg magának. Megráztam a fejem, miközben a vizes teste teljesen magára vonta a tekintetem. Tudtam, hogy Oliver teste tökéletes, de ez a látvány.   – Mi lenne, ha te is csatlakoznál? Meztelenül.

- Még mit nem…

- Nyugi, nyugi – csitított, majd rögtön megcsókolt. Testem egyszeriben elengedte magát, átadva Olivernek, aki forrón csókolta végig a nyakamon egészen a mellkasomig. Felnézett, barna szemeivel mélyen, majd lehúzta a felsőm pántját, hogy hozzáérhessen a melleimhez. Újra elárasztott a csókjaival, miközben a kezem végig vezettem tökéletes testén, ő már a nadrágomat húzta le, hogy megszabadítson minden ruhámtól. Teljesen vizes voltam, de már egyáltalán nem érdekelt, mert ez az élmény feledtetett mindent. Oliver mindenféle módon kényeztetett, a hangos nyögésekben visszhangzott a fürdőszoba. Megfordított, hogy a nyakamtól egészen a hátamon keresztül a fenekemig végig simítson, kezét lágyan érintette a bőrömhöz, amitől egyre jobban vert a szívem, kívánva őt. Némi vizet vett a kezébe, amelyet lecsorgatott a hátamon, majd visszafordított. A falhoz szorított, hogy lábam felemelhesse és megtörténhessen közöttünk az, amit már hetek óta akartunk, mert a pezsgés és a tűz mindvégig elkísért bennünket. Oliver teste beleremegett, ahogy megtörtént, testünket pedig a víz áztatta. Néhány pillanattal később az ágyban feküdtünk vizesen. Oliver háton fekve nézte a plafont, addig én magamra rántottam a takarómat. Kidolgozott teste azonban nem tudta elvonni a figyelmem róla, ezért fölé hajoltam, hogy megcsókoljam.

- Hanna, nem is tudom, mit mondjak.

- Nem kell semmit.

- Tudod – fordult felém -, kezdettől fogva, ahogy a parton sétáltunk, amikor együtt táncoltunk, tudtam kialakult valami vonzalom. Ez pedig most, tökéletes volt – simította végig az arcom a kezével. Elmosolyodtam, de abban a pillanatban eszembe jutott Colin.

- Nézd Oliver – gyűrtem magam köré a takarót -, nem ígérhetek semmit, ezt pedig kérlek, értsd meg. – Aggodalom vette át az eddigi érzéseimet, amik tényleg a csillagok közé repítettek, de Colinra gondolva rájöttem, hibát követtem el.

- Hanna, mi a baj? – kérdezte, arcomat pedig maga felé fordította. Ő sem mosolygott már, ahogy meglátta a bánatos arcom.  – Szereted még őt ugye? – szomorúan néztem rá, amiből ő egyből következtetett a válaszra.

- Oliver…

- Ne mondj semmit Hanna – ült fel az ágyon, hogy felöltözzön.

- Oliver, annyira sajnálom, de nem akarlak becsapni – ugrottam ki az ágyból, hogy elé álljak. A nadrágját húzta, amikor egyik kezemmel megérintettem izmos karját, ő pedig szomorúan nézett rám, csurom vizes haja szeme elé lógott. Annyira tökéletes volt, én pedig rettenetesen megbántottam.

- Hanna, nekem ez volt a legcsodálatosabb élmény, amit valaha átéltem. Én tényleg nagyon kedvellek – nagyot nyeltem, a szívem pedig a torkomban kalapált, ki akart ugrani.

- Én is kedvellek Oliver, de nem akarlak átverni. Nem akarlak bizonytalanságban tartani.

- Miért akkor ez mi Hanna? Ami az előbb történt a zuhanyzóban? Mi történt? – vette fel a pólóját, teste megfeszült, ahogy megfogtam a karját, nehogy elmenjen.

- Akartam Oliver, tényleg. Nem bántam meg, hiszen én is ott voltam veled.

- Akkor még is… jobb, ha elmegyek.

- Kérlek, beszéljük meg. Nem akartalak megbántani – könyörögtem, ahogy a nappaliba követtem. Felvette a cipőjét, majd a dzsekijét. – Ne menj el Oliver – folytak a könnyeim.

- Jobb lesz így Hanna – nyomott egy puszit a homlokomra, majd becsukta maga mögött az ajtót, én pedig összetörve rogytam le a padlóra.

Izgatottan álldogáltunk a koreo –terem előtt a legkényelmesebb ruhámban, ahol már legalább tizenöt hallgató táncolt a bizottság előtt. Scott, Jessica, az igazgató, továbbá előző, befutott diákok is bírálni fogják a táncot, amivel aztán részt vehetünk a tavaszi versenyen. Scott szerint tíz hallgató indulhat majd, őket pedig a zsűri választja ki. Az utóbbi egy hétben igyekeztem készülni, de az első két napban csak sírtam. Annyira boldogtalan és átvert voltam, hogy alig bírtam kimozdulni a lakásból, nem akartam az egyetemre sem menni, de a lányok rábeszéltek, hogy legalább az órákra járjak be. Ám ez sem mentett meg az estétől, amikor egyedül ültem otthon a csendben magam elé bámulva és a Colinnal közös képeimet nézegettem a telefonomon. Hiányzik. Dühös vagyok rá. Utálom. Soha nem akarom látni többé. Szeretem. Elég volt. Végeztem vele és ezzel a hollywoodi őrültséggel, amibe pár hónappal ezelőtt belekeveredtem. Miután eljöttem, Colin napokig hívogatott, üzeneteket írt, sőt még a lakásomnál is járt, csak hogy megbeszéljük a történteket, de nem akartam. Sosem fogadna el a világ, sőt egyáltalán senki, még ha szeretjük is egymást, bár az a szombati este, amikor megláttam Alexisszel, elkeserített.

- Hanna, én jövök – bökött oldalba Melanie.

- Mel, annyira szurkolok! Ügyes légy!

- Hajrá Mel! – bíztatta Lisa. Néha azt hiszem nem vagyok a jelenben, állandóan a gondolataim uralnak, mert képtelen vagyok elfelejteni Colint. Ennek ellenére próbáltam támogatni a lányokat, hogy sikeresen előadják a táncot. Néhány perccel később Melanie úgy rohant ki az ajtón, mint akit kergetnek, hamar kiengedte a haját és sóhajtozva leült közénk.

- Hogy ment? – kérdeztem.

- Remélem jól – lihegett. – Nagyon izgultam. Viszont Hanna…

- Hanna Larsson a következő – nyílt ki újra az ajtó, majd elindultam a terem felé. A lányok aggódva figyeltek, ahogy távolodom, de abban bíztam, hogy táncolok, jól érzem magam és vége is az egésznek. A hatalmas terem szinte sötétbe burkolózott, csak a táncteret és az előtte álló zsűrit világította meg a lámpafény. Ahogy óvatosan közeledtem a székek mellett, az asztalnál ülők összesúgtak, miközben Scott ott álldogált velük szemben, de ahogy meglátott mosolyogni kezdett. Gyanútlanul léptem mellé, majd ahogy szembe fordultam a zsűrivel, megláttam Colint is, aki komoly tekintettel mért végig.

- Azt hiszem meggondoltam magam – abban a pillanatban visszafordultam. Scott elkapta a karom és megkért, hogy ne menjek el, táncoljam végig.

- Tedd meg! Nyerhetsz Hanna, benned van…- suttogta, majd Colinra néztem, aki úgy tett, mintha tényleg azért ülne csak ott, hogy a hallgatókat zsűrizze. Nem tudom, hogy intézte el, de rettentően bosszantott a jelenléte. A zene megszólalt, én pedig próbáltam megemészteni, hogy ő is ott van, de nem törődni vele Igyekeztem magamból kihozni a legjobbat. Justin Bieber – What do you mean című dala volt, amit választottam. Eleinte bizonytalan voltam, mégis ahogy múltak a másodpercek átvette az uralmat az, ami mindig is bennem volt. Nem számított kik vannak jelen, csak az, amit mindig is szerettem, ez pedig a tánc. Szinte átadtam magam a zenének, a mozdulataim pedig olyanok voltak, ahogy azt begyakoroltam. Arra lettem csak figyelmes, hogy tapsolnak és megköszönik a részvételt. Boldogan indultam kifelé, alig pillantva az engem néző Colinra. Kivágtam az ajtót, a lányok pedig rögtön elém ugrottak, hogy mi volt.

- El akarok menni innen. Nem is kellett volna jelentkeznem – morogtam, ahogy az öltöző felé tartottam.

- Hanna, még Lisa nem is táncolt…

- Igazatok van. Bocs Lisa – ültem le a padra. – Kezd sok lenni az, hogy Colin Shepherd bárhol felbukkanhat.  Csak ott ült, elégedetten.

- Hanna, ki kéne békülnötök. Rémes ezt az egészet még hallgatni is – vágott közbe Lisa, ahogy követtem őket vissza a terem elé.

- Nem akarok vele kibékülni, jobb lesz nekem nélküle, pláne, hogy Alexis újra felbukkant.

- Komolyan Hanna, nem tűnik fel, hogy nem történt köztük semmi?

- Valószínű, azért nyilatkozta azt Alexis, hogy minden rendben. Lisa, tudom, hogy próbálsz vigasztalni, de köszi. Megvagyok.

- Feladom – nézett Melaniera, majd vissza rám, én pedig továbbra is szomorú arccal ültem a terem előtt. – Hanna, be kéne fejezned a nyávogást és beszélni vele. Hidd el, biztos vagyok, hogy megoldódik.

- Köszi, nem kérek belőle – ahogy ezt kimondtam Lisát is szólították, de innentől kezdve Melanie véleményét kellett hallgatnom az ügyemmel kapcsolatban, még szerencse, hogy Zack, a fiúja megmentett. Melanie és Zack olyannyira egymásba szerettek, hogy az utóbbi időben csak együtt lógnak, a szünetekben is egymás társaságát keresik. Időközben azt is kitalálták, hogy a következő tanévtől összeköltöznek. Nem akartam beleszólni, végül is tényleg nagyon szeretik egymást, ezért helyeseltem az ötletet. Leült mellénk, hogy érdeklődjön, hogy ment a tánc, de addig is elmélyedhettem a gondolataimban, amíg ők beszélgettek.

- Sziasztok! – jött oda Oliver. – Mindenkinek jól ment? – kérdezte.

- Igen, klassz volt, meglátjuk, hogy döntenek – válaszolta Melanie.

- Hanna, minden oké? – kérdezte.

- Persze. Te is jelentkeztél Oliver? – érdeklődtem, ahogy felé fordultam. Fehér mintás trikót viselt, szürke melegítőnadrággal, lélegzetelállító volt. Amióta történt közöttünk az a csók egészen másképp nézek rá, pláne, hogy nem is beszéltünk még a történtekről.

- Megpróbáltam a lehetetlent, úgyhogy igen.

- Oliver kiváló táncos, biztos bekerül – jegyezte meg Zack.

- Tudom – néztem fel rá, amire ő elmosolyodott.

- Van valami, amiről nem tudunk? – nézett értetlenül Zack.

- Nincs – vágtam rá, óvatosan Oliverre pillantva, nehogy véletlenül elszólja magát. Lisa örömmámorban rohant ki a teremből. Bízott abban, hogy be fog kerülni, szerinte a tánca remekül sikerült. Boldogan mentünk haza, de eszembe jutott, hogy szinte minden tárgyból vizsgám lesz, ezért kedvtelenül huppantam az ágyba, ahol olvasni kezdtem a jegyzeteimet. Milyen kár, hogy alig tudtam koncentrálni, mert csak Colin járt a fejemben, mégis a vizsgáimra készülnöm kellett. Jobban érdekelt a tévé, az utcán sétáló emberek, a telefonom még a közös képeink is Colinnal. Rögtön felhívtam Lisát, mert tudtam Melanie Zackkel randizik.

- Tanulsz Hanna?

- Áh dehogy, nem tudok koncentrálni Lis. Mit csináljak?

- Colin a gond?

- Ki más. Nem tudom kiverni a fejemből, hiába is próbálom.

- Komolyan Hanna, kellett neked ez a balhé? Colin akkor is odavan érted – sóhajtottam.

- Akkor mit keresett ott Alexis? Miért volt Colin félmeztelen… áh, túl sok a kérdés.

- Meg sem próbáltad megérteni, megkérdezni – mint mindig most is igaza volt Lisának, de akkor is bántott a dolog, azóta pedig, mióta nem reagálok az üzenetekre, Colin láthatólag megváltozott. Ami a zsűrizésen történt erre utal.

- Hagyjuk is Lis. Ez veszett ügy. Mikor bulizunk inkább?

- Hétvége? – válaszolta rögtön.

- Benne vagyok! Jöhetnének a srácok is – Lisával miután megbeszéltünk mindent visszatértem a tanuláshoz, bár még mindig nem volt kedvem.

A hét elég lassan telt, pláne, hogy több vizsgát is beiktattak, amit igyekeztem jól teljesíteni. A hétvégi buli is kellett ahhoz, hogy egy kis időre ki tudjam verni a fejemből Colint. Nagyon jól éreztem magam a barátnőimmel és a fiúkkal, tekintve, hogy Oliver mindig jobb kedvre derít.  Nagyon kedves hozzám és úgy éreztem, teljesen megbízhatok benne. Igazi barátom lett, de még mindig izzott közöttünk a levegő. Ez pedig azért volt jó, mert Colint kis időre feledtetni tudta.

Az egyetemen többször lógtunk együtt, meghívott kávézni, ez pedig a lányoknak is feltűnt, de az is, hogy egyre jobban érdekel a bulizás. Hiába magyaráztam nekik, hogy mindez azért van, hogy kicsit kikapcsoljak. Persze, nem csak Colin miatt, hanem a rengeteg tanulnivaló is borzasztó rosszkor jött és tudtam, nem szabad, hogy rosszul teljesítsek. Már  a második hete, hogy szinte a munkahelyem is hanyagoltam, csak a szobában gubbasztottam és tanultam, emiatt kellettek a hétvégi szórakozások.

- Szia Han! – hívott fel Melanie. – Zack szülinapja most lesz pénteken, hétvégén megtartanánk a buliját a kedvenc helyünkön.  Van kedved jönni?

- Naná, persze. Alig várom.

- Örülök. Parfümöt szeretnék neki venni, aprósággal, beszállsz?

- Mindenképpen. Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen jól megvagytok.

- Köszi Hanna – válaszolt Melanie, majd miután elbúcsúztunk egymástól visszatértem a tanuláshoz. Este a tévét bekapcsolva Jimmy Fallon műsorában Colin tűnt fel. Annyira jóképű volt, jól öltözött, de érezhetően nem szívesen válaszolgatott a kérdésekre. Elkapott egy borzasztó érzés, hiányzott. Szomorúvá tett, hogy látom őt a tévében, nem tudom vele megbeszélni, s bár megtehetném, hogy felhívom, azt mindig beugrott, hogy nem tartozom ebbe a világba, amibe ő.

A következő napok is a vizsgákról és a dolgozatokról szóltak. Szinte kapkodtam a fejem, mire és mikorra kell készülnöm. Az az egy bíztatott, hogy azt is kihirdetik, hogy ki fog részt venni a versenyen a tavasszal. Ezt a napot pedig mindannyian vártuk. Melanie Zackkel érkezett, amikor Lisa, Oliver és én már a teremben várakoztunk. Ideges voltam, mert elvégre nagy lehetőség lenne számomra ez a verseny.

- Mizujs? – kérdezte Melanie.

- Még semmi, várjuk a zsűrit – válaszoltam.

- Nagyon kíváncsi vagyok, hogy bekerülünk e – lelkendezett Lisa. A terem közben megtelt  hallgatókkal, mindenki rettenetesen izgatott volt. Az ajtó kinyílt és egymás után vonult fel a zsűri, szemben a jelentkezett hallgatókkal. Colin is köztük volt, de igyekeztem nem rá figyelni, bár nehéz volt megállnom, hogy a tekintetét elkerüljem. Többször kék szemei vonzásába kerültem, amitől remegni kezdett a lábam, de ahogy Scott szót kért, próbáltam visszatérni a jelenbe.

- Kedves Hallgatók! Mint tudjátok azért vagyunk itt, hogy kihirdessük kik azok, akik tavasszal megmutathatják tehetségüket és kiállhatnak az ország legjobb táncosaival szemben. Külön öröm, hogy ennyien jelentkeztetek, de nehéz dolga volt a zsűrinek, mivel mindenki remekül szerepelt. Köszönjük! – tapsolt meg bennünket, a zsűri többi tagja is követte a példáját.  – Most pedig térjünk rá arra, amiért itt vagyunk. Kihirdetjük azon jelentkezők neveit, akik tavasszal képviselhetik egyetemünket. Hosszan tanácskoztunk, de szerencsére akadt segítségünk. Megkérem Jessicát és Colint, aki örömmel vállalta el a zsűrizést …

- Azt meghiszem – súgtam Lisa fülébe.

- Hirdessék ki, kik azok akik továbbjutottak – fejezte be Scott, majd Jessica átvette a szót.

- Köszönjük mindenkinek a részvételt, most pedig hallgassátok meg a neveket. Öt- öt nevet fogunk felsorolni Colinnal. Kezdjük is el: Patricia Jonas, Oliver Harrison, Melanie Abrams, Leslie Parker, Virginia Anne Cane. Colin most a következő öt neveket sorolja – adta át a szót Jessica. Colin megköszönte, majd mély sóhaj után folytatta a nevek felsorolását. A szívem eközben vadul kalapált.

- Lisa Ferrers, Zachary Mason, Kimberly King, Hanna Larsson – nézett fel rám, de ezt mosollyal viszonoztam –, és Nicole Davis. Köszönjük a többi jelentkezőnek is, de gratulálunk a győzteseknek – mindenki ujjongásban tört ki, amikor kihirdették a neveinket. Colin gyorsan távozott a zsűri asztaltól, de mivel tudtam, hogy ez nem befolyásolja a kapcsolatunkat, szerettem volna megköszönni neki. Utána szaladtam. 

- Colin! Colin! Kérlek állj meg! – rohantam utána, majd a folyosó közepén megtorpant. – Szerettem volna megköszönni. Hálás vagyok, hogy te is hozzásegítettél – Colin mély sóhaj után, leszegte a fejét, hogy felnézhessen rám.

- Tudom, hogy mennyire fontos ez neked Hanna. Én pedig nem állok az utadba, még ha azt is hiszed.

- Nem, nem. Hidd el, tudom. Köszönöm.

- Sok sikert Han – adott az arcomra egy puszit, majd távozott. Azt éreztem, hogy ebben volt valami végleges. Furcsa és megmagyarázhatatlan fájdalom nyilallt a mellkasomban, miközben ő távoldott.

- Hanna, győztünk! – ugrott mellém Lisa, majd Melanie, őket követték a srácok.

-Igen, nagyon örülök – erőltettem mosolyt az arcomra, s mire visszanéztem Colin már el is tűnt.

- Akkor holnap mehet a buli?  - érdeklődött Zack. Mindegyikünk beleegyezően bólogatott, miközben Lisa Tylert vigasztalta, hogy nem jutott tovább. Úgy tűnt Tylert nem hatotta meg a dolog, mégis biztos szeretett volna ő is ott lenni a versenyen. 

- Gyertek! Meghívlak titeket egy kávéra - vette át a szót Oliver. Ennek az ajánlatnak pedig egyikünk sem tudott ellenállni. 

Péntek reggel Colin ébresztett. Egy fotót küldött a helyszínről, ami olyan óriási, hogy fél Kalifornia befér. Boldogan készített magáról is egy képet, jó volt látni, hogy ennyire örül és tényleg jó a hangulat. Eszembe jutott, hogy bár csak ott lehetnék vele, de sajnos, az egyetem miatt képtelenség lett volna odaérnem. Bár Colin mindvégig győzködött, ezt ki kellett hagynom, nem is tudja mennyire bántott, mert szerettem volna őt támogatni, együtt átélni azt a csodát, ami a koncerten van. Remélem azért, hogy nem haragszik és jól érzi majd magát. A suliban végre helyreállt a béke, Aylin leszállt rólam azután a nap után, amikor kicsit beolvastunk neki. Rettentően idegesítő és bosszantó, hogy folyamatosan engem szekál. Melanie biztos benne, hogy irigy rám, ez mégsem magyarázza azt, hogy folyton az útjában állok.

A nap olyan lassan telt, végtelennek tűntek a percek. Colin egyre kevesebbet írt, a szállodában készült az estére, majd koncert előtt interjúkat fog adni. Próbáltam megállni, hogy ne zavarjam, mert tudtam mennyire fontos számára az este, meg persze magamból kiindulva engem sem jó, ha bemutató előtt zavarnak. Inkább Melanieval és Lisával terveztük az estét. Oliver és barátai is eljönnek, ami legalább eltereli a figyelmem Colinról. Azonban az instagram tele volt a fotóival illetve a weboldalak is megjelentették, hogy épp merre tartózkodik. Délután beugrottam a kávézóba, hogy Mr. Sharppal megbeszéljem a beosztást. Szerencsére a péntekem is szabad volt, de mivel megkért, így elhoztam a papíromat. Melanie és Lisa nálam készültek az estére. Örültem, legalább addig is elterelik a figyelmem. Döbbenten figyeltük, ahogy Melanie csini, szexi ruhát húz elő, ami azért nem megszokott tőle. Lisa is meglepetten pillantott rám, én is széles vigyorral jegyeztem meg Melanie új stílusát.

- Meg vagyok lepve Melanie…

- Most miért? – fordult felénk. – Néha változtatnunk kell.

- Ezt pont te mondod? – vihogott Lisa. – Legutóbb még garbóban jártál.

- Hagyd abba Lis! – bökte oldalba Melanie, nevetve. Nekem is kiválasztottunk egy farmert és egy fekete pántos ruhát, most nem igazán akartam kiöltözni, de szórakozni azért szívesen mentem. Felkötöttem a hajam, pár tincset kihúzva. Lisa pedig rábeszélt, hogy sminkeljem ki magam, ezért leültetett és rögtön kézbe vette az irányítást. Amikor végül a tükröt elém tette meglepődve néztem magam, mennyire klassz lett a végeredmény. Persze Lisa boldog volt, hogy rávett erre a kis sminkre, de nem bántam. Amikor elkészültünk, még írtam Colinnak, hogy sok szerencsét kívánjak.

Alig várom, hogy találkozzunk..

Én is, érezd jól magad ma! – írtam. Fél órával később a szórakozóhely előtt várt minket Oliver, Zack és Tyler. Zack boldogan ölelte magához barátnőjét és Tyler és puszival köszöntötte Lisát. Nem is értem eddig még miért nem jöttek össze. Olivert is jó volt látni, mert az egyetemen ritkán beszélünk, de úgy tűnt örül, hogy újra együtt bulizhatunk. Jól nézett ki - bár ő mindig remekül néz ki- , a pasiknak nagyon jót tesz a tánc, neki pedig kifejezetten. Minden amit viselt nagyon jól állt rajta. Most sem volt ez másképp, mert egy fehér inget vett fel a sötétkék farmerjához. Próbáltam lágyan mosolyogni, mire a lányok behúztak a szórakozóhelyre. A pultnál rögtön italt kértek, hirtelen észbe kaptam már a másodikat ittuk. Zack és Mel eltűntek a tömegben, Tyler is Lisával táncolt nem messze tőlünk.

- Jó végre egy kicsit bulizni – mondta Oliver, miután ivott a söréből.

- Igen, ez az egyetem teljesen kikészít…

- Nem hiszem, hogy csak az. Látom, mennyiszer szerepelsz a paparazzi oldalakon.

- Te nézel ilyeneket? – döbbentem meg.

- Az egész suli erről beszél Hanna, nehéz lenne, nem látnom őket – húzta mosolyra a száját.

- Ennek nagyon örülök – morogtam.

- Lenne kedved táncolni? – nyújtotta a kezét felém. Természetesen kaptam az alkalmon, aztán már a tánctér közepén találtuk magunkat. Imádok Oliverrel táncolni, mert rettentő tehetséges, érzi a zenét és a partnerét. Fel sem tűnik, hogy mennyire egymásra tudunk hangolódni, pedig ő diktálja a tempót. A zene nagyon jó volt, mindegyik kedvenc, a Dj remekül keverte őket. Szinte fel sem tűnt milyen hosszú ideje táncoltunk, de szomjas voltam, ezért kértem Olivert, hogy menjünk vissza. Ahogy a pulthoz közeledtünk Lisa és Melanie gondterhelt arca nézett vissza rám, ami aggasztott.

- Mi a baj? – kérdeztem, amint melléjük léptem.

- Minden oké Han – mondta Lisa, ahogy a telefonját szorongatta a kezében.

- Látom, hogy valamit nem akartok elmondani.

- Kérek italt addig – szólt közben Oliver, de miután beleegyeztem, újra a lányok felé fordultam.

- Mutassátok a telefont – kértem nyomatékosan Lisát.

- Nem biztos, hogy jó ötlet – nézett rám Melanie. Kikaptam Lisa kezéből a telefont, amin Alexis instagram profilja jelent meg. Az első képen pedig egy közös fotó Colinnal.

- Ez meg mit jelentsen? – kérdeztem, miközben egyre idegesebb lettem. – Mi a fene ez? – a kép alá, csak ennyi volt írva: A legjobb énekes. A koncert előtt készülhetett a kép, ráadásul a színpad mögött. Éreztem, ahogy a sírás kerülget, de Lisa átkarolt, ami jól esett, tekintettel, hogy alig bírtam megállni a dühtől.

- Hanna, kérlek. Nyugodj meg, ez nem jelent semmit.

- Nem, biztosan nem – de ezt én sem akartam elhinni. Rögtön a keresőbe írtam Alexis nevét, majd megpillantottam, hogy ő és modell barátnői pont a mai napon voltak egy Prada rendezvényen. A fotókat nézve találtam olyanokat, ahol köszöntik egymást Colinnal, a színpad mögött. A cikk pedig ezzel a címmel készült „Újra együtt?”

- Jól vagy? – érdeklődött Melanie. Le kellett ülnöm, majd visszanyomtam a telefont Lisa kezébe. Épp eleget láttam. Oliver elém rakta az italt, amit rendelt, rögtön megittam, bízva abban, hogy az idegességem némileg elmulasztja.  Nem így történt. Kértem még egyet, mire Lisa leállított.

- Ennek így nem lesz jó vége Han. Nyugi, biztos, hogy véletlen egybeesés.

- Véletlen mi? – dühöngtem. – Elég érdekes, ez a véletlen. Oliver! – mutattam felé. – Kérek még egyet.

- Hanna, higgadj le – fogta le a kezem Lisa. – Colin szeret téged.

- Valóban? Érdekes, Alexis pont ott van, ahol ő, az anyja egyenesen utál. Szerintem nem véletlen, hogy Alexis épp ott van. Most pedig… – megittam a következő pohárral is. Olivert elkapva visszahúztam a tánctérre, hogy elfelejtsem mindazt, amit néhány perccel ezelőtt láttam. Bíztam benne, hogy mindez egy rossz vicc, hamarosan pedig felébredek és nem történt meg ez az egész. De a fények, a zene és Oliver szerencsére egy kis időre elfeledtették velem, próbáltam jólérezni magam és táncolni. Élveztem az estét és Oliver társaságát.

- Hanna, késő van, mi elindulunk – lépett mellém Melanie és Lisa.  – Jössz?

- Nem – válaszoltam –, mi még maradunk. Ugye Oliver? – úgy tűnt nem akar választani, ezért beleegyezett.

- Megleszel?

- Persze! Sziasztok! – köszöntem el a lányoktól, majd újra átkaroltam Olivert és tovább táncoltunk. Kikapcsoltam, se Colin, se Alexis csak én és a zene. Ez volt a legjobb gyógyír a bánatomra. Oliver pedig nagyon jó partner volt.

Valamikor négy óra körül fáradtan ültünk le a pultnál álló bárszékekre. Nagyon fáradtak voltunk és a lábam is nagyon fájt a magassarkúban. Hihetetlen, hogy fel sem tűnt, áttáncoltuk az éjszakát. Oliver kért még egy koktélt, de miközben a iszogattam, megkértem, hogy induljunk haza. Mivel nem akarta, hogy egyedül menjek, ezért rábeszélt, hogy hazajön velem, hogy tudja, rendben bejutok a lakásba. Ezt kikértem magamnak, de mivel a bárszékről is alig tudtam leszállni, végül beleegyeztem. Hívott egy taxit, majd karon fogva kisétáltunk a szórakozóhelyről. A kocsiban zúgott a fejem, úgy éreztem, forog körülöttem a világ, de Oliver próbált ébren tartani. Borzasztó, ha az embert az alkohol teljesen eltelíti, ritkán történt velem ilyen, de tudtam, nem aludhatok el, annak nem lett volna annyira jó vége. Gyakran kérdezte, hogy jól vagyok e, de próbáltam meggyőzni arról, hogy nincs semmi gond. Természetesen rémesen éreztem magam. A ház előtt aztán Oliver megkérte a taxist, hogy várja meg, ő pedig felkísért a lakáshoz.

- Oliver, nagyon köszi, hogy segítesz… - bukdácsoltam fel a lépcsőn a liftig.

- Nem gond. Kapaszkodj erősen – majd hívta a liftet, amikor leért, besegített a liftbe, ahol leginkább a korlátba kapaszkodtam, nehogy elessek, de Oliver amint benyomta a gombot, rögtön elkapott.

- Húú, bocsi. Ez irtó ciki – láttam Oliver mosolyát, de szorosan megfogott, nehogy újra elessek.

- Melyik ajtó? – kérdezte Oliver, amikor elkérte a lakás kulcsot. Megmutattam, ő pedig gyorsan kinyitotta.

- Kösz Oliver – majd megálltunk az ajtóban. – Köszi, hogy hazahoztál.

- Nincs mit, megleszel? – érdeklődött.

- Azt hiszem. Remélem – pillantottam fel rá. Elmélyedtem a tekintetében, aztán közelebb léptem. Oliver is így tett, elkapva a derekam, magához húzott. Erős, izmos karjával szorosan tartott, miközben égtem a vágytól, hogy megcsókolhassam. Oliver aztán előbb lépett és hirtelen már vadul csókolt, szinte meg sem tudtam állni a lábamon. Azt vettem észre, hogy az ingét gombolom, izmos mellkashoz ér a kezem, ami hevesen mozgott, ahogy a levegőt kapkodta. A keze egyre lejjebb csúszott a testemen, ami engem is teljesen beindított.

- Hanna, ne! Nem lehet – állította meg a kezem a farmerja gombjánál.

- Mi történt? Nem akarod?

- Ezt te megbánnád, így pedig nem tudom megtenni. Akarom, hidd el – nézett rám szomorú szemekkel, mégis amint azt mondta, hogy ezt megbánnám eszembe jutottak az elmúlt percek történései.  – Sajnálom Hanna, tudod, hogy akarnám, nagyon is, de …

- Kérlek, ne mondj semmit!

- Megyek. Pihend ki magad – gombolta vissza az ingét, miközben én is felhúztam a pántot a felsőmön.

- Oké.

- Szia! – búcsúzott el, mielőtt pedig beszállt a liftbe még visszanézett. Legszívesebben a fejem a falba verném, de erre sem erőm, sem időm nem volt, mert lehámoztam a ruháimat és az ágyba zuhantam.

Reggel a telefonom csipogására ébredtem. Egymás után. Hason fekve, szinte az egész ágyat elfoglalva feküdtem, a fejem sajgott, amikor próbáltam valahogy magamhoz térni. Rég nem éreztem magam így, rengeteg italt megihattam. A szemeim alig bírtam kinyitni, a fény zavarta, ami beszűrődött a szobába. Óvatosan felkeltem, mert minden egyes hirtelen mozdulattól rosszul voltam, aztán kutatni kezdtem a táskámban a telefonomért. Miután  az ágyra ültem megnyitottam és rengeteg üzenetet találtam Colintól és a lányoktól. Akkor döbbentem rá, hogy dél van és arra is, hogy mit tettem éjjel. Fájdalommal teli fejem csak fogni tudtam, hogy mekkora hülye voltam, akkor amikor Olivert megcsókoltam. Valószínűleg teljesen elment az eszem. Az üzeneteket olvasva Colin érdeklődött a buliról és folyamatosan írta merre van éppen és mikor ér Los Angelesbe. Rögtön látni akart, amint hazaért. Melanie és Lisa is kíváncsi volt, hogy vagyok, továbbá egy interjút találtak Alexisszel. Amikor megnyitottam és beleolvastam, láttam, hogy kérdezték Colinnal való kapcsolatáról, amire ő azt mondta, hogy minden rendben és jól vannak.

- Na persze, hazug kígyó … - idegesítettem magam az interjún. Aztán rájöttem, hogy egy hideg zuhany és egy kávé igazán jólesne. Később írtam a lányoknak, hogy mi történt az éjjel, ők pedig alig akarták elhinni a történteket, bár én is törölném, mert nagy őrültség volt, még időm sem volt, hogy végig gondoljam, Colin telefonált.

- Szia! Jól vagy?  Nem írtál vissza…

- Bocs, hosszú volt az éjszaka – válaszoltam, de tudtam mit művelt ő is az éjjel.

- Hanna, mi van veled?

- Semmi – zártam rövidre. – Fáj a fejem.

- Ugye nem ittál sokat? – nevetett.

 - Dehogy.

- Valami baj van? Fura a hangod. Történt valami?

- Mond meg te… - Colin sóhajtott és pár másodpercig szótlan volt.

- Ezek szerint láttad. Hidd el, fogalmam sem volt, hogy ott lesz és…

- Azért remekül elvoltatok és, ha már ott volt gyorsan fotózkodtatok.

- Féltékeny vagy? Nem történt semmi. Nem vagyunk együtt.

- Hagyjuk Colin, érdekes mostanság mindig minden Alexis körül forog…

- Téged szeretlek, hiszen tudod.

- Én is, mégis minden kezd romokban lenni…

- Este átmegyek, beszéljük meg.

- Nincs mit beszélnünk Colin. Jó utat haza! – azzal letettem a telefont és eldőltem a kanapén. Egyrészt az átbulizott éjszaka után borzasztóan éreztem magam, másrészt ez az egész Colin, Alexis dolog is bosszantott. Az egész világ összeesküdött ellenem, amiből nem találom a kiutat. Szeretem Colint, mégis úgy látom Alexis-től nem tud szabadulni. Nem tudom milyen volt az ő kapcsolatuk, de már az is megfordult a fejemben, hogy talán nem felejtette el, én pedig egy kis kaland leszek az életében. Mi van, ha Aylinnak igaza volt és Colin engem is csak egy ideig akart használni? Rettenetes gondolatok kavarogtak a fejemben, s bár rájöttem butaság, lehet, én reagálom túl, egy részük nem hagyott nyugodni. Dühösen forgolódtam a kanapén egy filmet nézve, amiben reménykedtem eltereli a figyelmem. Nem így történt. Kezdtem nagyon rosszul viselni, mert belegondolva nagyon bután viselkedtem Colinnal, ezt pedig a lányoknak is leírtam, akik arra biztattak, hogy menjek el hozzá. Magamnak sem akartam bevallani, de igazuk van. Igazuk van abban, hogy nem bíztam meg benne és még mindig nem akartam elhinni, hogy ez a pasi engem akar. Annyira féltem attól, hogy megbánt és talán elhitettem magammal, jobb, ha én lépek, mielőtt ő. Lisa javaslatára azonnal felöltöztem, majd a farmerkabátom is felkapva beültem a kocsiba, hogy elmenjek hozzá. Bár, azt képtelen vagyok elmondani neki, hogy mi történt Oliverrel, biztosan ott ásnám el magam örökre. Mindennél jobban vágytam egy olyan pasira, mint Colin, egy olyanra, akivel tényleg boldog lehetek és felhőtlenül érezzem magam. Ő ezt megadta. Elfelejtettem mindent, csak neki élek, annak, hogy mennyire szeret és mindig olyan helyzetekbe kavarodunk, amiben nem szabadna. Biztos voltam benne, hogy ezek csak erősítenek bennünket, hogy megéljük és tanuljunk belőle. Mégis ez a világ, az ő világa még mindig idegen a számomra.

A ház előtt leparkolva a biztonságiőr hamar beengedett, szinte kedves ismerősként köszöntött, mint akik rég látták egymást. Ahogy az ajtó fele közeledtem felhőtlenül boldog voltam, tudva, hogy ez egy kis vita volt, megoldjuk, megbeszéljük. Elnézést fogok kérni a bunkó viselkedésemért és folytatni fogjuk ott, ahol abbahagytuk. Megkönnyebbülve kopogtam be, de láttam résnyire nyitva van az ajtó ezért beléptem. De erre a meglepetésre én sem számítottam.

- Mi a fene?! – kiáltottam fel. Tátott szájjal álltam Colin ajtajában, miközben ő és Alexis a nappaliban beszélgetett.

- Hanna, megmagyarázom! – döbbent meg ugyanúgy Colin is.

- Ne fáradj, nem kell – ahogy kimondtam már ajtón kívül voltam és rohantam le a lépcsőn. Hallottam Colin kiabálását utánam, de nem is figyeltem oda. A kapuban aztán elkapott.

- Nem történt semmi. Higgy nekem…

- Azért vagy félmeztelen?

- Éppen zuhanyoztam, ezt tudtam… Mindegy is, Hanna kérlek beszéljük meg, tényleg nem az aminek látszik.

- Beszéljük meg, beszéljük meg. Tudod Colin túl sok itt az egybeesés. Megint Alexis. Belefáradtam. Jó szórakozást! – majd kitéptem magam a kezei közül, beültem az autóba és ahogy tudtam elhajtottam. A visszapillantóból még láttam, hogy Colin ott áll, ameddig el nem távolodtam a házától.