Dance with Miss Arizona - XXII. fejezet

Péntek reggel Colin ébresztett. Egy fotót küldött a helyszínről, ami olyan óriási, hogy fél Kalifornia befér. Boldogan készített magáról is egy képet, jó volt látni, hogy ennyire örül és tényleg jó a hangulat. Eszembe jutott, hogy bár csak ott lehetnék vele, de sajnos, az egyetem miatt képtelenség lett volna odaérnem. Bár Colin mindvégig győzködött, ezt ki kellett hagynom, nem is tudja mennyire bántott, mert szerettem volna őt támogatni, együtt átélni azt a csodát, ami a koncerten van. Remélem azért, hogy nem haragszik és jól érzi majd magát. A suliban végre helyreállt a béke, Aylin leszállt rólam azután a nap után, amikor kicsit beolvastunk neki. Rettentően idegesítő és bosszantó, hogy folyamatosan engem szekál. Melanie biztos benne, hogy irigy rám, ez mégsem magyarázza azt, hogy folyton az útjában állok.

A nap olyan lassan telt, végtelennek tűntek a percek. Colin egyre kevesebbet írt, a szállodában készült az estére, majd koncert előtt interjúkat fog adni. Próbáltam megállni, hogy ne zavarjam, mert tudtam mennyire fontos számára az este, meg persze magamból kiindulva engem sem jó, ha bemutató előtt zavarnak. Inkább Melanieval és Lisával terveztük az estét. Oliver és barátai is eljönnek, ami legalább eltereli a figyelmem Colinról. Azonban az instagram tele volt a fotóival illetve a weboldalak is megjelentették, hogy épp merre tartózkodik. Délután beugrottam a kávézóba, hogy Mr. Sharppal megbeszéljem a beosztást. Szerencsére a péntekem is szabad volt, de mivel megkért, így elhoztam a papíromat. Melanie és Lisa nálam készültek az estére. Örültem, legalább addig is elterelik a figyelmem. Döbbenten figyeltük, ahogy Melanie csini, szexi ruhát húz elő, ami azért nem megszokott tőle. Lisa is meglepetten pillantott rám, én is széles vigyorral jegyeztem meg Melanie új stílusát.

- Meg vagyok lepve Melanie…

- Most miért? – fordult felénk. – Néha változtatnunk kell.

- Ezt pont te mondod? – vihogott Lisa. – Legutóbb még garbóban jártál.

- Hagyd abba Lis! – bökte oldalba Melanie, nevetve. Nekem is kiválasztottunk egy farmert és egy fekete pántos ruhát, most nem igazán akartam kiöltözni, de szórakozni azért szívesen mentem. Felkötöttem a hajam, pár tincset kihúzva. Lisa pedig rábeszélt, hogy sminkeljem ki magam, ezért leültetett és rögtön kézbe vette az irányítást. Amikor végül a tükröt elém tette meglepődve néztem magam, mennyire klassz lett a végeredmény. Persze Lisa boldog volt, hogy rávett erre a kis sminkre, de nem bántam. Amikor elkészültünk, még írtam Colinnak, hogy sok szerencsét kívánjak.

Alig várom, hogy találkozzunk..

Én is, érezd jól magad ma! – írtam. Fél órával később a szórakozóhely előtt várt minket Oliver, Zack és Tyler. Zack boldogan ölelte magához barátnőjét és Tyler és puszival köszöntötte Lisát. Nem is értem eddig még miért nem jöttek össze. Olivert is jó volt látni, mert az egyetemen ritkán beszélünk, de úgy tűnt örül, hogy újra együtt bulizhatunk. Jól nézett ki - bár ő mindig remekül néz ki- , a pasiknak nagyon jót tesz a tánc, neki pedig kifejezetten. Minden amit viselt nagyon jól állt rajta. Most sem volt ez másképp, mert egy fehér inget vett fel a sötétkék farmerjához. Próbáltam lágyan mosolyogni, mire a lányok behúztak a szórakozóhelyre. A pultnál rögtön italt kértek, hirtelen észbe kaptam már a másodikat ittuk. Zack és Mel eltűntek a tömegben, Tyler is Lisával táncolt nem messze tőlünk.

- Jó végre egy kicsit bulizni – mondta Oliver, miután ivott a söréből.

- Igen, ez az egyetem teljesen kikészít…

- Nem hiszem, hogy csak az. Látom, mennyiszer szerepelsz a paparazzi oldalakon.

- Te nézel ilyeneket? – döbbentem meg.

- Az egész suli erről beszél Hanna, nehéz lenne, nem látnom őket – húzta mosolyra a száját.

- Ennek nagyon örülök – morogtam.

- Lenne kedved táncolni? – nyújtotta a kezét felém. Természetesen kaptam az alkalmon, aztán már a tánctér közepén találtuk magunkat. Imádok Oliverrel táncolni, mert rettentő tehetséges, érzi a zenét és a partnerét. Fel sem tűnik, hogy mennyire egymásra tudunk hangolódni, pedig ő diktálja a tempót. A zene nagyon jó volt, mindegyik kedvenc, a Dj remekül keverte őket. Szinte fel sem tűnt milyen hosszú ideje táncoltunk, de szomjas voltam, ezért kértem Olivert, hogy menjünk vissza. Ahogy a pulthoz közeledtünk Lisa és Melanie gondterhelt arca nézett vissza rám, ami aggasztott.

- Mi a baj? – kérdeztem, amint melléjük léptem.

- Minden oké Han – mondta Lisa, ahogy a telefonját szorongatta a kezében.

- Látom, hogy valamit nem akartok elmondani.

- Kérek italt addig – szólt közben Oliver, de miután beleegyeztem, újra a lányok felé fordultam.

- Mutassátok a telefont – kértem nyomatékosan Lisát.

- Nem biztos, hogy jó ötlet – nézett rám Melanie. Kikaptam Lisa kezéből a telefont, amin Alexis instagram profilja jelent meg. Az első képen pedig egy közös fotó Colinnal.

- Ez meg mit jelentsen? – kérdeztem, miközben egyre idegesebb lettem. – Mi a fene ez? – a kép alá, csak ennyi volt írva: A legjobb énekes. A koncert előtt készülhetett a kép, ráadásul a színpad mögött. Éreztem, ahogy a sírás kerülget, de Lisa átkarolt, ami jól esett, tekintettel, hogy alig bírtam megállni a dühtől.

- Hanna, kérlek. Nyugodj meg, ez nem jelent semmit.

- Nem, biztosan nem – de ezt én sem akartam elhinni. Rögtön a keresőbe írtam Alexis nevét, majd megpillantottam, hogy ő és modell barátnői pont a mai napon voltak egy Prada rendezvényen. A fotókat nézve találtam olyanokat, ahol köszöntik egymást Colinnal, a színpad mögött. A cikk pedig ezzel a címmel készült „Újra együtt?”

- Jól vagy? – érdeklődött Melanie. Le kellett ülnöm, majd visszanyomtam a telefont Lisa kezébe. Épp eleget láttam. Oliver elém rakta az italt, amit rendelt, rögtön megittam, bízva abban, hogy az idegességem némileg elmulasztja.  Nem így történt. Kértem még egyet, mire Lisa leállított.

- Ennek így nem lesz jó vége Han. Nyugi, biztos, hogy véletlen egybeesés.

- Véletlen mi? – dühöngtem. – Elég érdekes, ez a véletlen. Oliver! – mutattam felé. – Kérek még egyet.

- Hanna, higgadj le – fogta le a kezem Lisa. – Colin szeret téged.

- Valóban? Érdekes, Alexis pont ott van, ahol ő, az anyja egyenesen utál. Szerintem nem véletlen, hogy Alexis épp ott van. Most pedig… – megittam a következő pohárral is. Olivert elkapva visszahúztam a tánctérre, hogy elfelejtsem mindazt, amit néhány perccel ezelőtt láttam. Bíztam benne, hogy mindez egy rossz vicc, hamarosan pedig felébredek és nem történt meg ez az egész. De a fények, a zene és Oliver szerencsére egy kis időre elfeledtették velem, próbáltam jólérezni magam és táncolni. Élveztem az estét és Oliver társaságát.

- Hanna, késő van, mi elindulunk – lépett mellém Melanie és Lisa.  – Jössz?

- Nem – válaszoltam –, mi még maradunk. Ugye Oliver? – úgy tűnt nem akar választani, ezért beleegyezett.

- Megleszel?

- Persze! Sziasztok! – köszöntem el a lányoktól, majd újra átkaroltam Olivert és tovább táncoltunk. Kikapcsoltam, se Colin, se Alexis csak én és a zene. Ez volt a legjobb gyógyír a bánatomra. Oliver pedig nagyon jó partner volt.

Valamikor négy óra körül fáradtan ültünk le a pultnál álló bárszékekre. Nagyon fáradtak voltunk és a lábam is nagyon fájt a magassarkúban. Hihetetlen, hogy fel sem tűnt, áttáncoltuk az éjszakát. Oliver kért még egy koktélt, de miközben a iszogattam, megkértem, hogy induljunk haza. Mivel nem akarta, hogy egyedül menjek, ezért rábeszélt, hogy hazajön velem, hogy tudja, rendben bejutok a lakásba. Ezt kikértem magamnak, de mivel a bárszékről is alig tudtam leszállni, végül beleegyeztem. Hívott egy taxit, majd karon fogva kisétáltunk a szórakozóhelyről. A kocsiban zúgott a fejem, úgy éreztem, forog körülöttem a világ, de Oliver próbált ébren tartani. Borzasztó, ha az embert az alkohol teljesen eltelíti, ritkán történt velem ilyen, de tudtam, nem aludhatok el, annak nem lett volna annyira jó vége. Gyakran kérdezte, hogy jól vagyok e, de próbáltam meggyőzni arról, hogy nincs semmi gond. Természetesen rémesen éreztem magam. A ház előtt aztán Oliver megkérte a taxist, hogy várja meg, ő pedig felkísért a lakáshoz.

- Oliver, nagyon köszi, hogy segítesz… - bukdácsoltam fel a lépcsőn a liftig.

- Nem gond. Kapaszkodj erősen – majd hívta a liftet, amikor leért, besegített a liftbe, ahol leginkább a korlátba kapaszkodtam, nehogy elessek, de Oliver amint benyomta a gombot, rögtön elkapott.

- Húú, bocsi. Ez irtó ciki – láttam Oliver mosolyát, de szorosan megfogott, nehogy újra elessek.

- Melyik ajtó? – kérdezte Oliver, amikor elkérte a lakás kulcsot. Megmutattam, ő pedig gyorsan kinyitotta.

- Kösz Oliver – majd megálltunk az ajtóban. – Köszi, hogy hazahoztál.

- Nincs mit, megleszel? – érdeklődött.

- Azt hiszem. Remélem – pillantottam fel rá. Elmélyedtem a tekintetében, aztán közelebb léptem. Oliver is így tett, elkapva a derekam, magához húzott. Erős, izmos karjával szorosan tartott, miközben égtem a vágytól, hogy megcsókolhassam. Oliver aztán előbb lépett és hirtelen már vadul csókolt, szinte meg sem tudtam állni a lábamon. Azt vettem észre, hogy az ingét gombolom, izmos mellkashoz ér a kezem, ami hevesen mozgott, ahogy a levegőt kapkodta. A keze egyre lejjebb csúszott a testemen, ami engem is teljesen beindított.

- Hanna, ne! Nem lehet – állította meg a kezem a farmerja gombjánál.

- Mi történt? Nem akarod?

- Ezt te megbánnád, így pedig nem tudom megtenni. Akarom, hidd el – nézett rám szomorú szemekkel, mégis amint azt mondta, hogy ezt megbánnám eszembe jutottak az elmúlt percek történései.  – Sajnálom Hanna, tudod, hogy akarnám, nagyon is, de …

- Kérlek, ne mondj semmit!

- Megyek. Pihend ki magad – gombolta vissza az ingét, miközben én is felhúztam a pántot a felsőmön.

- Oké.

- Szia! – búcsúzott el, mielőtt pedig beszállt a liftbe még visszanézett. Legszívesebben a fejem a falba verném, de erre sem erőm, sem időm nem volt, mert lehámoztam a ruháimat és az ágyba zuhantam.

Reggel a telefonom csipogására ébredtem. Egymás után. Hason fekve, szinte az egész ágyat elfoglalva feküdtem, a fejem sajgott, amikor próbáltam valahogy magamhoz térni. Rég nem éreztem magam így, rengeteg italt megihattam. A szemeim alig bírtam kinyitni, a fény zavarta, ami beszűrődött a szobába. Óvatosan felkeltem, mert minden egyes hirtelen mozdulattól rosszul voltam, aztán kutatni kezdtem a táskámban a telefonomért. Miután  az ágyra ültem megnyitottam és rengeteg üzenetet találtam Colintól és a lányoktól. Akkor döbbentem rá, hogy dél van és arra is, hogy mit tettem éjjel. Fájdalommal teli fejem csak fogni tudtam, hogy mekkora hülye voltam, akkor amikor Olivert megcsókoltam. Valószínűleg teljesen elment az eszem. Az üzeneteket olvasva Colin érdeklődött a buliról és folyamatosan írta merre van éppen és mikor ér Los Angelesbe. Rögtön látni akart, amint hazaért. Melanie és Lisa is kíváncsi volt, hogy vagyok, továbbá egy interjút találtak Alexisszel. Amikor megnyitottam és beleolvastam, láttam, hogy kérdezték Colinnal való kapcsolatáról, amire ő azt mondta, hogy minden rendben és jól vannak.

- Na persze, hazug kígyó … - idegesítettem magam az interjún. Aztán rájöttem, hogy egy hideg zuhany és egy kávé igazán jólesne. Később írtam a lányoknak, hogy mi történt az éjjel, ők pedig alig akarták elhinni a történteket, bár én is törölném, mert nagy őrültség volt, még időm sem volt, hogy végig gondoljam, Colin telefonált.

- Szia! Jól vagy?  Nem írtál vissza…

- Bocs, hosszú volt az éjszaka – válaszoltam, de tudtam mit művelt ő is az éjjel.

- Hanna, mi van veled?

- Semmi – zártam rövidre. – Fáj a fejem.

- Ugye nem ittál sokat? – nevetett.

 - Dehogy.

- Valami baj van? Fura a hangod. Történt valami?

- Mond meg te… - Colin sóhajtott és pár másodpercig szótlan volt.

- Ezek szerint láttad. Hidd el, fogalmam sem volt, hogy ott lesz és…

- Azért remekül elvoltatok és, ha már ott volt gyorsan fotózkodtatok.

- Féltékeny vagy? Nem történt semmi. Nem vagyunk együtt.

- Hagyjuk Colin, érdekes mostanság mindig minden Alexis körül forog…

- Téged szeretlek, hiszen tudod.

- Én is, mégis minden kezd romokban lenni…

- Este átmegyek, beszéljük meg.

- Nincs mit beszélnünk Colin. Jó utat haza! – azzal letettem a telefont és eldőltem a kanapén. Egyrészt az átbulizott éjszaka után borzasztóan éreztem magam, másrészt ez az egész Colin, Alexis dolog is bosszantott. Az egész világ összeesküdött ellenem, amiből nem találom a kiutat. Szeretem Colint, mégis úgy látom Alexis-től nem tud szabadulni. Nem tudom milyen volt az ő kapcsolatuk, de már az is megfordult a fejemben, hogy talán nem felejtette el, én pedig egy kis kaland leszek az életében. Mi van, ha Aylinnak igaza volt és Colin engem is csak egy ideig akart használni? Rettenetes gondolatok kavarogtak a fejemben, s bár rájöttem butaság, lehet, én reagálom túl, egy részük nem hagyott nyugodni. Dühösen forgolódtam a kanapén egy filmet nézve, amiben reménykedtem eltereli a figyelmem. Nem így történt. Kezdtem nagyon rosszul viselni, mert belegondolva nagyon bután viselkedtem Colinnal, ezt pedig a lányoknak is leírtam, akik arra biztattak, hogy menjek el hozzá. Magamnak sem akartam bevallani, de igazuk van. Igazuk van abban, hogy nem bíztam meg benne és még mindig nem akartam elhinni, hogy ez a pasi engem akar. Annyira féltem attól, hogy megbánt és talán elhitettem magammal, jobb, ha én lépek, mielőtt ő. Lisa javaslatára azonnal felöltöztem, majd a farmerkabátom is felkapva beültem a kocsiba, hogy elmenjek hozzá. Bár, azt képtelen vagyok elmondani neki, hogy mi történt Oliverrel, biztosan ott ásnám el magam örökre. Mindennél jobban vágytam egy olyan pasira, mint Colin, egy olyanra, akivel tényleg boldog lehetek és felhőtlenül érezzem magam. Ő ezt megadta. Elfelejtettem mindent, csak neki élek, annak, hogy mennyire szeret és mindig olyan helyzetekbe kavarodunk, amiben nem szabadna. Biztos voltam benne, hogy ezek csak erősítenek bennünket, hogy megéljük és tanuljunk belőle. Mégis ez a világ, az ő világa még mindig idegen a számomra.

A ház előtt leparkolva a biztonságiőr hamar beengedett, szinte kedves ismerősként köszöntött, mint akik rég látták egymást. Ahogy az ajtó fele közeledtem felhőtlenül boldog voltam, tudva, hogy ez egy kis vita volt, megoldjuk, megbeszéljük. Elnézést fogok kérni a bunkó viselkedésemért és folytatni fogjuk ott, ahol abbahagytuk. Megkönnyebbülve kopogtam be, de láttam résnyire nyitva van az ajtó ezért beléptem. De erre a meglepetésre én sem számítottam.

- Mi a fene?! – kiáltottam fel. Tátott szájjal álltam Colin ajtajában, miközben ő és Alexis a nappaliban beszélgetett.

- Hanna, megmagyarázom! – döbbent meg ugyanúgy Colin is.

- Ne fáradj, nem kell – ahogy kimondtam már ajtón kívül voltam és rohantam le a lépcsőn. Hallottam Colin kiabálását utánam, de nem is figyeltem oda. A kapuban aztán elkapott.

- Nem történt semmi. Higgy nekem…

- Azért vagy félmeztelen?

- Éppen zuhanyoztam, ezt tudtam… Mindegy is, Hanna kérlek beszéljük meg, tényleg nem az aminek látszik.

- Beszéljük meg, beszéljük meg. Tudod Colin túl sok itt az egybeesés. Megint Alexis. Belefáradtam. Jó szórakozást! – majd kitéptem magam a kezei közül, beültem az autóba és ahogy tudtam elhajtottam. A visszapillantóból még láttam, hogy Colin ott áll, ameddig el nem távolodtam a házától.