Dance with Miss Arizona - XXIII.fejezet

Izgatottan álldogáltunk a koreo –terem előtt a legkényelmesebb ruhámban, ahol már legalább tizenöt hallgató táncolt a bizottság előtt. Scott, Jessica, az igazgató, továbbá előző, befutott diákok is bírálni fogják a táncot, amivel aztán részt vehetünk a tavaszi versenyen. Scott szerint tíz hallgató indulhat majd, őket pedig a zsűri választja ki. Az utóbbi egy hétben igyekeztem készülni, de az első két napban csak sírtam. Annyira boldogtalan és átvert voltam, hogy alig bírtam kimozdulni a lakásból, nem akartam az egyetemre sem menni, de a lányok rábeszéltek, hogy legalább az órákra járjak be. Ám ez sem mentett meg az estétől, amikor egyedül ültem otthon a csendben magam elé bámulva és a Colinnal közös képeimet nézegettem a telefonomon. Hiányzik. Dühös vagyok rá. Utálom. Soha nem akarom látni többé. Szeretem. Elég volt. Végeztem vele és ezzel a hollywoodi őrültséggel, amibe pár hónappal ezelőtt belekeveredtem. Miután eljöttem, Colin napokig hívogatott, üzeneteket írt, sőt még a lakásomnál is járt, csak hogy megbeszéljük a történteket, de nem akartam. Sosem fogadna el a világ, sőt egyáltalán senki, még ha szeretjük is egymást, bár az a szombati este, amikor megláttam Alexisszel, elkeserített.

- Hanna, én jövök – bökött oldalba Melanie.

- Mel, annyira szurkolok! Ügyes légy!

- Hajrá Mel! – bíztatta Lisa. Néha azt hiszem nem vagyok a jelenben, állandóan a gondolataim uralnak, mert képtelen vagyok elfelejteni Colint. Ennek ellenére próbáltam támogatni a lányokat, hogy sikeresen előadják a táncot. Néhány perccel később Melanie úgy rohant ki az ajtón, mint akit kergetnek, hamar kiengedte a haját és sóhajtozva leült közénk.

- Hogy ment? – kérdeztem.

- Remélem jól – lihegett. – Nagyon izgultam. Viszont Hanna…

- Hanna Larsson a következő – nyílt ki újra az ajtó, majd elindultam a terem felé. A lányok aggódva figyeltek, ahogy távolodom, de abban bíztam, hogy táncolok, jól érzem magam és vége is az egésznek. A hatalmas terem szinte sötétbe burkolózott, csak a táncteret és az előtte álló zsűrit világította meg a lámpafény. Ahogy óvatosan közeledtem a székek mellett, az asztalnál ülők összesúgtak, miközben Scott ott álldogált velük szemben, de ahogy meglátott mosolyogni kezdett. Gyanútlanul léptem mellé, majd ahogy szembe fordultam a zsűrivel, megláttam Colint is, aki komoly tekintettel mért végig.

- Azt hiszem meggondoltam magam – abban a pillanatban visszafordultam. Scott elkapta a karom és megkért, hogy ne menjek el, táncoljam végig.

- Tedd meg! Nyerhetsz Hanna, benned van…- suttogta, majd Colinra néztem, aki úgy tett, mintha tényleg azért ülne csak ott, hogy a hallgatókat zsűrizze. Nem tudom, hogy intézte el, de rettentően bosszantott a jelenléte. A zene megszólalt, én pedig próbáltam megemészteni, hogy ő is ott van, de nem törődni vele Igyekeztem magamból kihozni a legjobbat. Justin Bieber – What do you mean című dala volt, amit választottam. Eleinte bizonytalan voltam, mégis ahogy múltak a másodpercek átvette az uralmat az, ami mindig is bennem volt. Nem számított kik vannak jelen, csak az, amit mindig is szerettem, ez pedig a tánc. Szinte átadtam magam a zenének, a mozdulataim pedig olyanok voltak, ahogy azt begyakoroltam. Arra lettem csak figyelmes, hogy tapsolnak és megköszönik a részvételt. Boldogan indultam kifelé, alig pillantva az engem néző Colinra. Kivágtam az ajtót, a lányok pedig rögtön elém ugrottak, hogy mi volt.

- El akarok menni innen. Nem is kellett volna jelentkeznem – morogtam, ahogy az öltöző felé tartottam.

- Hanna, még Lisa nem is táncolt…

- Igazatok van. Bocs Lisa – ültem le a padra. – Kezd sok lenni az, hogy Colin Shepherd bárhol felbukkanhat.  Csak ott ült, elégedetten.

- Hanna, ki kéne békülnötök. Rémes ezt az egészet még hallgatni is – vágott közbe Lisa, ahogy követtem őket vissza a terem elé.

- Nem akarok vele kibékülni, jobb lesz nekem nélküle, pláne, hogy Alexis újra felbukkant.

- Komolyan Hanna, nem tűnik fel, hogy nem történt köztük semmi?

- Valószínű, azért nyilatkozta azt Alexis, hogy minden rendben. Lisa, tudom, hogy próbálsz vigasztalni, de köszi. Megvagyok.

- Feladom – nézett Melaniera, majd vissza rám, én pedig továbbra is szomorú arccal ültem a terem előtt. – Hanna, be kéne fejezned a nyávogást és beszélni vele. Hidd el, biztos vagyok, hogy megoldódik.

- Köszi, nem kérek belőle – ahogy ezt kimondtam Lisát is szólították, de innentől kezdve Melanie véleményét kellett hallgatnom az ügyemmel kapcsolatban, még szerencse, hogy Zack, a fiúja megmentett. Melanie és Zack olyannyira egymásba szerettek, hogy az utóbbi időben csak együtt lógnak, a szünetekben is egymás társaságát keresik. Időközben azt is kitalálták, hogy a következő tanévtől összeköltöznek. Nem akartam beleszólni, végül is tényleg nagyon szeretik egymást, ezért helyeseltem az ötletet. Leült mellénk, hogy érdeklődjön, hogy ment a tánc, de addig is elmélyedhettem a gondolataimban, amíg ők beszélgettek.

- Sziasztok! – jött oda Oliver. – Mindenkinek jól ment? – kérdezte.

- Igen, klassz volt, meglátjuk, hogy döntenek – válaszolta Melanie.

- Hanna, minden oké? – kérdezte.

- Persze. Te is jelentkeztél Oliver? – érdeklődtem, ahogy felé fordultam. Fehér mintás trikót viselt, szürke melegítőnadrággal, lélegzetelállító volt. Amióta történt közöttünk az a csók egészen másképp nézek rá, pláne, hogy nem is beszéltünk még a történtekről.

- Megpróbáltam a lehetetlent, úgyhogy igen.

- Oliver kiváló táncos, biztos bekerül – jegyezte meg Zack.

- Tudom – néztem fel rá, amire ő elmosolyodott.

- Van valami, amiről nem tudunk? – nézett értetlenül Zack.

- Nincs – vágtam rá, óvatosan Oliverre pillantva, nehogy véletlenül elszólja magát. Lisa örömmámorban rohant ki a teremből. Bízott abban, hogy be fog kerülni, szerinte a tánca remekül sikerült. Boldogan mentünk haza, de eszembe jutott, hogy szinte minden tárgyból vizsgám lesz, ezért kedvtelenül huppantam az ágyba, ahol olvasni kezdtem a jegyzeteimet. Milyen kár, hogy alig tudtam koncentrálni, mert csak Colin járt a fejemben, mégis a vizsgáimra készülnöm kellett. Jobban érdekelt a tévé, az utcán sétáló emberek, a telefonom még a közös képeink is Colinnal. Rögtön felhívtam Lisát, mert tudtam Melanie Zackkel randizik.

- Tanulsz Hanna?

- Áh dehogy, nem tudok koncentrálni Lis. Mit csináljak?

- Colin a gond?

- Ki más. Nem tudom kiverni a fejemből, hiába is próbálom.

- Komolyan Hanna, kellett neked ez a balhé? Colin akkor is odavan érted – sóhajtottam.

- Akkor mit keresett ott Alexis? Miért volt Colin félmeztelen… áh, túl sok a kérdés.

- Meg sem próbáltad megérteni, megkérdezni – mint mindig most is igaza volt Lisának, de akkor is bántott a dolog, azóta pedig, mióta nem reagálok az üzenetekre, Colin láthatólag megváltozott. Ami a zsűrizésen történt erre utal.

- Hagyjuk is Lis. Ez veszett ügy. Mikor bulizunk inkább?

- Hétvége? – válaszolta rögtön.

- Benne vagyok! Jöhetnének a srácok is – Lisával miután megbeszéltünk mindent visszatértem a tanuláshoz, bár még mindig nem volt kedvem.

A hét elég lassan telt, pláne, hogy több vizsgát is beiktattak, amit igyekeztem jól teljesíteni. A hétvégi buli is kellett ahhoz, hogy egy kis időre ki tudjam verni a fejemből Colint. Nagyon jól éreztem magam a barátnőimmel és a fiúkkal, tekintve, hogy Oliver mindig jobb kedvre derít.  Nagyon kedves hozzám és úgy éreztem, teljesen megbízhatok benne. Igazi barátom lett, de még mindig izzott közöttünk a levegő. Ez pedig azért volt jó, mert Colint kis időre feledtetni tudta.

Az egyetemen többször lógtunk együtt, meghívott kávézni, ez pedig a lányoknak is feltűnt, de az is, hogy egyre jobban érdekel a bulizás. Hiába magyaráztam nekik, hogy mindez azért van, hogy kicsit kikapcsoljak. Persze, nem csak Colin miatt, hanem a rengeteg tanulnivaló is borzasztó rosszkor jött és tudtam, nem szabad, hogy rosszul teljesítsek. Már  a második hete, hogy szinte a munkahelyem is hanyagoltam, csak a szobában gubbasztottam és tanultam, emiatt kellettek a hétvégi szórakozások.

- Szia Han! – hívott fel Melanie. – Zack szülinapja most lesz pénteken, hétvégén megtartanánk a buliját a kedvenc helyünkön.  Van kedved jönni?

- Naná, persze. Alig várom.

- Örülök. Parfümöt szeretnék neki venni, aprósággal, beszállsz?

- Mindenképpen. Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen jól megvagytok.

- Köszi Hanna – válaszolt Melanie, majd miután elbúcsúztunk egymástól visszatértem a tanuláshoz. Este a tévét bekapcsolva Jimmy Fallon műsorában Colin tűnt fel. Annyira jóképű volt, jól öltözött, de érezhetően nem szívesen válaszolgatott a kérdésekre. Elkapott egy borzasztó érzés, hiányzott. Szomorúvá tett, hogy látom őt a tévében, nem tudom vele megbeszélni, s bár megtehetném, hogy felhívom, azt mindig beugrott, hogy nem tartozom ebbe a világba, amibe ő.

A következő napok is a vizsgákról és a dolgozatokról szóltak. Szinte kapkodtam a fejem, mire és mikorra kell készülnöm. Az az egy bíztatott, hogy azt is kihirdetik, hogy ki fog részt venni a versenyen a tavasszal. Ezt a napot pedig mindannyian vártuk. Melanie Zackkel érkezett, amikor Lisa, Oliver és én már a teremben várakoztunk. Ideges voltam, mert elvégre nagy lehetőség lenne számomra ez a verseny.

- Mizujs? – kérdezte Melanie.

- Még semmi, várjuk a zsűrit – válaszoltam.

- Nagyon kíváncsi vagyok, hogy bekerülünk e – lelkendezett Lisa. A terem közben megtelt  hallgatókkal, mindenki rettenetesen izgatott volt. Az ajtó kinyílt és egymás után vonult fel a zsűri, szemben a jelentkezett hallgatókkal. Colin is köztük volt, de igyekeztem nem rá figyelni, bár nehéz volt megállnom, hogy a tekintetét elkerüljem. Többször kék szemei vonzásába kerültem, amitől remegni kezdett a lábam, de ahogy Scott szót kért, próbáltam visszatérni a jelenbe.

- Kedves Hallgatók! Mint tudjátok azért vagyunk itt, hogy kihirdessük kik azok, akik tavasszal megmutathatják tehetségüket és kiállhatnak az ország legjobb táncosaival szemben. Külön öröm, hogy ennyien jelentkeztetek, de nehéz dolga volt a zsűrinek, mivel mindenki remekül szerepelt. Köszönjük! – tapsolt meg bennünket, a zsűri többi tagja is követte a példáját.  – Most pedig térjünk rá arra, amiért itt vagyunk. Kihirdetjük azon jelentkezők neveit, akik tavasszal képviselhetik egyetemünket. Hosszan tanácskoztunk, de szerencsére akadt segítségünk. Megkérem Jessicát és Colint, aki örömmel vállalta el a zsűrizést …

- Azt meghiszem – súgtam Lisa fülébe.

- Hirdessék ki, kik azok akik továbbjutottak – fejezte be Scott, majd Jessica átvette a szót.

- Köszönjük mindenkinek a részvételt, most pedig hallgassátok meg a neveket. Öt- öt nevet fogunk felsorolni Colinnal. Kezdjük is el: Patricia Jonas, Oliver Harrison, Melanie Abrams, Leslie Parker, Virginia Anne Cane. Colin most a következő öt neveket sorolja – adta át a szót Jessica. Colin megköszönte, majd mély sóhaj után folytatta a nevek felsorolását. A szívem eközben vadul kalapált.

- Lisa Ferrers, Zachary Mason, Kimberly King, Hanna Larsson – nézett fel rám, de ezt mosollyal viszonoztam –, és Nicole Davis. Köszönjük a többi jelentkezőnek is, de gratulálunk a győzteseknek – mindenki ujjongásban tört ki, amikor kihirdették a neveinket. Colin gyorsan távozott a zsűri asztaltól, de mivel tudtam, hogy ez nem befolyásolja a kapcsolatunkat, szerettem volna megköszönni neki. Utána szaladtam. 

- Colin! Colin! Kérlek állj meg! – rohantam utána, majd a folyosó közepén megtorpant. – Szerettem volna megköszönni. Hálás vagyok, hogy te is hozzásegítettél – Colin mély sóhaj után, leszegte a fejét, hogy felnézhessen rám.

- Tudom, hogy mennyire fontos ez neked Hanna. Én pedig nem állok az utadba, még ha azt is hiszed.

- Nem, nem. Hidd el, tudom. Köszönöm.

- Sok sikert Han – adott az arcomra egy puszit, majd távozott. Azt éreztem, hogy ebben volt valami végleges. Furcsa és megmagyarázhatatlan fájdalom nyilallt a mellkasomban, miközben ő távoldott.

- Hanna, győztünk! – ugrott mellém Lisa, majd Melanie, őket követték a srácok.

-Igen, nagyon örülök – erőltettem mosolyt az arcomra, s mire visszanéztem Colin már el is tűnt.

- Akkor holnap mehet a buli?  - érdeklődött Zack. Mindegyikünk beleegyezően bólogatott, miközben Lisa Tylert vigasztalta, hogy nem jutott tovább. Úgy tűnt Tylert nem hatotta meg a dolog, mégis biztos szeretett volna ő is ott lenni a versenyen. 

- Gyertek! Meghívlak titeket egy kávéra - vette át a szót Oliver. Ennek az ajánlatnak pedig egyikünk sem tudott ellenállni.