Dance with Miss Arizona - XX.fejezet

Az egyetemet is más színben láttam amióta Colinnal együtt vagyunk. Tulajdonképpen minden rózsaszín lett és hihetetlenül boldog vagyok. Ezt persze Mel és Lisa is észrevette, szekálnak is eleget, de főképp a pletykaoldalakon megjelenő képeket mutogatják. Általában véleményezik az adott fotót, hogy nézek ki és viccből mindig okítanak, legközelebb, hogyan kellene majd viselkednem. Nyilván nem vesszük ezt annyira komolyan, legalábbis én biztosan, hiszen itt Colin az, akiről mindent tudni akarnak. Hihetetlen mennyire távol áll tőlem ez a paparazzi világ, az, hogy mivel jár, ha valaki híres. Nem is akartam ebbe a világba csatlakozni, jó nekem az, ahogy most állnak a dolgok. Estéinket mindig együtt töltjük, nála vagy nálam. Olyan, mintha már hosszú ideje megélnénk ezeket az órákat, napokat, annyira boldoggá tesz, hogy ezt az érzést azelőtt nem is ismertem. Colin megígérte, hogy a nyáron elvisz a kedvenc helyére, biztos benne, hogy tetszeni fog nekem is. Tervezi a jövőt! Velem. Néha magamba kellett csípnem, hogy elhiggyem, minden velem történik. Nehéz is volt egy-egy hétvége vagy este után visszatérni az egyetemre és koncentrálni a kötelességeimre. 

Az órák olyan végtelennek tűntek, de Colin gyakran írt, nem is tudtam megállni, hogy ne beszéljek vele. A hét a számára is elég sűrű lesz, hiszen Las Vegasban fog fellépni pénteken, ezért már szerdán elutazik, hogy próbálni tudjon a koncertre. Szerette volna, ha vele tartok, de mivel a munka és az egyetem miatt nem tudok elutazni, sajnos le kellett mondanom. Elképzelni sem tudom, milyen klassz lehet a színpad mögül végignézni egy koncertet. Sajnos ezt ki kell hagynom.

- Hanna, tedd már el a telefonod… Kinek írogatsz?

- Melanie. Szerinted? – válaszolt a kérdésére Lisa.

- Bocs lányok, Colin pénteken Las Vegasban fog koncertezni, pár napunk van csak a héten.

- Hanna, annyit találkoztok úgyis. Ez a pár nap pedig egészséges. Jó lesz utána a hangulat…, ha érted – kacsintott Lisa.

- Oké, oké – majd bedobtam a táskámba a telefont.

- Mi is bulizhatnánk pénteken – dobta fel az ötletet Lisa.

- Zack is jöhet? – szólt közbe Melanie.

- Persze, de akkor jön az egész haveri kör – jegyeztem meg. Megbeszéltük a lányokkal, hogy ne unatkozzam, amíg Colin bulizik, mi is elmegyünk. Jó fog tenni, kicsit a lányokkal is lenni. Órák után a kávézóba mentünk, amíg én dolgoztam Melanie és Lisa a pultnál ülve szóval tartottak. A jegeskávét készítettem el nekik, amikor megszólalt a telefonom. Colin arca jelent meg a képernyőn, majd rögtön felkaptam.

- Hanna, szia! Jó, hogy elérlek.

- Baj van? – kérdeztem, miközben a lányok is döbbent arccal néztek rám.

- Nincs, nincs. Holnap dolgozol?

- Nem. Holnap pont nem. Colin miért vagy ilyen zaklatott?

- Elfelejtettem anya születésnapját. Holnap vacsora lesz nálunk, el tudnál jönni velem? Remek alkalom lenne, hogy bemutassalak a családnak – szinte szavakat nem találtam. – Ugye eljössz? – Meglepve néztem a lányokat, akik szintén ugyanígy tettek.

- Nem is tudom Colin.

- Kérlek gyere el. Megismernéd a családom. Mindenképp ott kell lennem. Kérlek Hanna – Colin nagyon könyörgött, pedig közben engem a kétségbeesés gyötört. Nem tudom fel vagyok e készülve arra, hogy Colin családjával találkozzam.  – Nos?

- Rendben, veled tartok – Colin ujjongott, próbáltam csitítani, de nagyon boldognak hallatszott.

- Holnap ötkor ott leszek érted – elbúcsúztunk, majd letettem a telefont.

- Mi történt Hanna? – kérdezte Melanie.

- Holnap lesz Colin anyukájának a születésnapi vacsorája. Megkért, hogy kísérjem el.

- Az olyan rossz? – érdeklődött Melanie.

- Remélem nem – válaszoltam, majd folytattam a vendégek kiszolgálását. Késő este végeztem, már nagyon fáradt voltam. Az időjárás kellemes volt így november végén. Szinte elég volt egy hosszú felső, de kocsival hamar hazaértem. A lakásban aztán a szekrényemben kezdtem el kutakodni, mit is vehetnék fel a bulira. Közben pedig rettegtem attól, hogy fog alakulni az este. Még sosem találkoztam ilyen neves családdal, márpedig Colin családja híres Los Angelesben az ingatlan cégük miatt, amiből biztos jócskán van bevételük. Nem tudom, hogy fogadnak majd.

Reggel kócosan néztem bele a tükörbe, még magam is megijedtem attól mennyire karikásak a szemeim, de abban a pillanatban eszembe jutott az esti program. Az ez egyetemen sem figyeltem, izgatott voltam. A koreográfia viszont szerencsére kikapcsolt. Scott remek táncot rakott össze, amiből december elején szeretné, ha bemutatót tartanánk, még a versenyre jelentkezés előtt. Még több teendő, még több tanulnivaló. Órák után aztán azonnal rohantam haza, hogy elkészüljek. Hosszú ideig zuhanyoztam, hogy átgondoljam, hogy mire is számítsak majd. Félig feltűztem a hajam, majd egy kicsit behullámosítottam. Némi sminket is kentem magamra, de végül letöröltem. Feleslegesnek tartottam azt is. A szekrényem előtt állva aztán számtalan ruhát megpróbáltam, végül találtam egy virágos csipkés térdig érő ruhát. Egyértelműen erre esett a választásom.

Colin mielőtt elindult felhívott. Írtam a lányoknak, hogy hamarosan indulok a vacsorára, ők pedig szurkolnak, hogy minden rendben menjen. Bárcsak így lenne. Colin hamarosan a lakás előtt várt, fehér inget és sötét farmert viselt, a haja pedig milliméter pontosan be volt állítva.

- Colin, egészen kitettél magadért – jegyeztem meg, amikor beültem.

- Köszi, te pedig őrülten csinos vagy – kacsintott, majd egy csókkal köszöntött. Az út nem volt hosszú. Végig próbált nyugtatni, hogy ne aggódjak, a családja nagyon rendes, mégis nagyon izgultam. Amint a hegyre felértünk a napnyugtát csodáltuk az autóból. Pár perccel később Colin leparkolt egy gyönyörű fehér ház előtt. Ahogy kiszálltam ismét ámulatba estem, mert tényleg gyönyörű volt, minden. A lépcsők kivilágítva, szép virágdekoráció volt a bejárat előtt. Colin megfogta a kezem és felvezetett a lépcsőn az üvegajtóig. Egyik ámulatból a másikba estem, amint egy magas barna hajú férfi kinyitotta előttünk az ajtót.

- Colin! – ölelte meg a férfi, mosolya akár Coliné, ahogy jobban megnéztem, teljesen hasonlítanak is egymásra.

- Matt, had mutassam be a barátnőmet Hanna Larssont. Hanna, ő a bátyám Matt.

- Nagyon örülök Hanna, hogy megismerhetlek – mosolygott, miközben kezet fogott velem.

- Én is – hebegtem.

- Gyertek beljebb – hívott be minket Matt. Azt hittem Colin lakásánál nincs feljebb, de ez felülmúlja az övét is. Hatalmas ablakok, csodálatos fények és szinte rögtön a nappaliba értünk. Szorosan Colin mellett haladtam, de próbáltam a döbbenetemet leplezni, hiszen ez számomra nem megszokott. Minden natúr színű volt, krém, fehér és fa, a bio kandalló is márványfalba volt beépítve.

- Colin nem említetted, hogy ilyen helyre jövünk –súgtam a fülébe.

- Ne aggódj Hanna, minden rendben lesz.

- Hogy vagy öcsi? – csapta hátba Matt Colint. – Nem nagyon hívsz, pedig gondoltam elmehetnénk teniszezni.

- Nincs időm rá Matt…

- Lefoglal a barátnő, ugye? – szekálta Colint, majd ledobta magát a kanapéra. A medence felől aztán egy szőkésbarna hajú lány közeledett felénk. Aranyozott, hosszú ruhát viselt, mintha ráöntötték volna. Ránk mosolygott, én pedig abban bíztam, hogy jó helyen vagyok, hiszen nagyon kedvesnek tűnt.

- Sziasztok! – köszönt.

- Lena, örülök, hogy látlak – ölelte meg Colin. – Ő itt a barátnőm Hanna.

- Hanna, nagyon örülök, Lena Rowan vagyok, Matt barátnője. Matt meg sem kínáltad a vendégeket?

- Még csak most jöttek.

- Férfiak… Gyere Hanna, keresünk poharakat és italokat. – Colin büszkén bólogatott, én pedig óvatosan követtem Lena-t, minden annyira tiszta, csillogós volt. Szinte a tükörképem láttam a pulton. Egy csodálatosan berendezett raktárba vezetett, ahonnan elővettük a poharakat illetve a bortartóból választottunk borokat.

- Szereted a bort ugye?  - bólintottam.  – Matt apja a whiskyt kedveli, úgyhogy abból is viszünk.

- Ők hol vannak? – érdeklődtem, miközben megfogtam az ezüsttálcát, rajta a poharakkal.

- Készülődnek, Cordelia képes órákig szépítkezni. Gyere, kínáljuk meg a fiúkat.  – Lena légies léptekkel már a nappaliban termett, de Colin inkább üdítőt ivott, hogy tudjon később vezetni.

- Itt is aludhatnátok öcskös. Nem kell rögtön haza sietni.

- Matt, nem szeretnénk itt aludni, nem úgy készültünk, holnap én indulok Las Vegasba – Matt szem forgatva kortyolt az italából.

- Akinek bejött a biznisz…

- Matt – szólt rá Colin. Ahogy körbe néztem megakadt a szemem egy díszes ezüstképkereten, a fotón pedig egy mosolygós lány nézett vissza rám. Ragyogott, szinte megérintette az ember lelkét.

- Ő itt Lucy – vette ki a kezemből a képet Colin édesanyja, majd visszatette pontosan oda ahonnan elvettem. – Biztosan hallottál már róla – bólintottam.

- Anya, ő itt a barátnőm Hanna.

- Hanna… ah, értem – majd a kezét nyújtotta felém.  – Cordelia.

- Örülök Cordelia – próbáltam mosolyogni, de a komoly asszony teljesen megszeppentett. Mögötte egy Matthez hasonló magas, erős férfi állt, haja félig ősz, de szemei akárcsak Coliné.

- Hello Hanna, Bradley vagyok, de szólíts csak Bradnek – üdvözölt.

- Becézgessen, becézgessen.. – jegyezte meg halkan, de hallhatóan Cordelia. Úgy járt kelt a királykék térdig érő ruhájában, mint egy királynő. Az étkező asztal szépen volt megterítve, minden ragyogott, akár egy álomvilágban. Cordelia kérte a felszolgálókat, hogy hozhatják az előételt, majd töltsék ki az italokat. Úgy ittam abból a borból, mintha víz lenne, miközben Cordelia le sem vette rólam a szemét.

- Ismerős vagy Hanna, találkoztunk már? – érdeklődött Lena.

- Nem, nem….

- Hanna szerepelt a legutóbbi videóklipemben – vette át a szót Colin, miközben a salátából falatozott.

- Hanna egy táncoslány? – kérdezte az asztal másik végéből Cordelia.

- Tánctanárnak készülök, az UCLA-n tanulok. 

- Az más… tánctanár – kortyolt a borából. Colin észrevette aggodalmam és inkább a mindennapokról kezdte kérdezni a családját. Úgy láttam Brad meg sem mer szólalni felesége mellett, csak akkor, ha a vállalat került szóba. A férfiak leginkább erről csevegtek, hiszen Matt is a családi cégnél dolgozik. A főétel garnéla volt, gomba illetve Cordelia a kaviárt is kérte, hogy szolgálják fel. Mivel nem igazán kedvelem ezeket az ételeket, keveset fogyasztottam, ami feltűnt neki is, villájával jelezte, hogy kóstoljam meg az ételeket.

- Colin és mi a helyzet a hajóddal? – felkaptam a fejem.

- Van egy hajód? – fordultam meglepetten Colin felé.

- Nem mesélted a barátnődnek a hajód? Miféle kapcsolat ez Colin? – érdeklődött Cordelia.

- Volt más programunk, mint hogy erről meséljek – nézett rám Colin, én pedig éreztem, hogy kezdek egyre idegesebb lenni. – Van egy hajóm, amit csinosítgatok, javítgatok, ha van rá időm. De semmi extra.

- Alexisszel gyakran hajóztatok. Tényleg hogy van? – kérdezte Cordelia. Colin terelte a témát. Kortyoltam a borból. Újra és újra. Később kihozták Cordelia kétemeletes tortáját, amin tűzijáték és rengeteg gyertya volt. Boldogan fújta el a gyertyákat, mindenki ünnepelte, én inkább a háttérbe húzódva figyeltem a nagy boldogságot.

- Hanna, kérlek, gyere és ülj le közénk – lépett mellém Lena.

- Nem is ismer. Egész este engem piszkál. Mi a baja velem?

- Semmi. Meg fog békélni veled, ne aggódj.

- Persze – majd újra ittam a pohárból. Annyira idegesített ez az egész, hogy legszívesebben elindultam volna haza. Colin jólérezte magát, nem akartam megzavarni, de ez a nagy boldogság nem tetszett. Cordelia pedig élvezte.

- Colin, mikor indulsz Las Vegasba?

- Holnap este. Ott leszek szombat reggelig. Muszáj próbálnunk, hogy jól menjen a koncert.

- Hanna, te is mész drágám? – érdeklődött Cordelia.

- Nem, az egyetem és a munka miatt nem tudok.

- Oh, de kár. Szabad tudnunk, hogy hol dolgozol?

- Egy kávézóban – válaszoltam, mire Cordelia felhúzta a szemöldökét, láthatóan nem tetszett neki, hogy a fia barátnője egy kávézóban dolgozik.

- Egy kávézóban? Colin…

- Elnézést ki kell szaladnom a mosdóba – mondtam, majd hirtelen felállva elszaladtam. Hosszú ideig bolyongtam mire megtaláltam, majd magamra zártam az ajtót. Rettenetesen éreztem magam, főleg mert tudtam: Colin anyja engem egyáltalán nem kedvel, ezt pedig a tudtomra is adja. Az, hogy Alexis előkerül nem lehet véletlen, egyértelműen ő az, akit Colinnak szán, ez pedig borzasztóan rosszul esett. A vécének támaszkodva a márvány falat vizslattam - itt minden abból volt-  jobbnak láttam, ha elő sem bújok, mert ez az este el van átkozva attól a perctől, ahogy betettem a lábam a házba.

- Hanna! – hallatszott a kopogás az ajtón. – Hanna, kérlek gyere ki! – kinyitottam az ajtót, Colin támasztotta a falat, ahogy megjelentem előtte. – Mi van veled Hanna?

- Velem? Inkább kérdezd az anyád. Egész este megaláz, nem akarja, hogy itt legyek.

- Ez nem igaz, csak nem ismer. Kérlek Hanna.

- Colin. Én azonnal haza akarok menni – Colin szomorúan nézett rám. Tudtam, hogy fontos számára a család, de még egy megalázást nem bírtam volna elviselni. – Ha te maradni szeretnél, nyugodtan. Én elmegyek – majd ahogy távolodni akartam Colin megfogta a karom.

- Han, tudod, hogy fontos, hogy itt legyek, de azt is tudnod kell, hogy nem akarom, hogy rosszul érezd magad. Sosem volt még ennyire fontos számomra senki, mint te – megszakadt a szívem, próbáltam magam meggyőzni, hogy kibírom az este hátralevő részét, amikor Cordelia jelent meg.

- Mindenhol kerestelek kisfiam. Nem fogod kitalálni, Alexis most küldött egy születésnapi üdvözletet – majd a telefonját Colin kezébe nyomta, hogy olvassa el. – Remek lány ez az Alexis. Oh – nézett rám, mintha eddig fel sem tűntem volna neki -, azt hiszem visszamegyek Matthez.

- Colin, most megyek haza – sarkon fordultam és elköszöntem a család többi tagjától.

- Anya, ezt jól megcsináltad! – hallottam a hátam mögül még Colin vádló hangját, aki rohant utánam, majd a lépcső alján lépett elém. – Hanna, áll meg! Annyira sajnálom, nem tudtam, hogy ez lesz – majd tovább mentem. – Ne tedd ezt, hazaviszlek.

- Jó, vigyél haza – Colin némiképp megnyugodott, bennem pedig annyira elszabadultak az indulatok, hogy legszívesebben kiabálni tudtam volna, de egész úton csendben ültem Colin mellett. Elkeseredett, szomorú és megalázott voltam, miközben tudtam, hogy mindig is Alexist fogják sztárolni, hiába szeretem őt annyira, nem érzem magam odavalónak. Az a húsz perc síri csendben telt el, Colin sem próbált meg velem beszélni, biztosan látta, mennyire dühös vagyok. A ház elé érve rögtön ki akartam szállni az autóból, de Colin nem hagyta.

- Hanna, nagyon kérlek, tényleg nem tudtam, hogy ez lesz. Hidd el, nem vittelek volna el.

- Tudod Colin, sosem éreztem még így magam – mondtam könnyes szemmel. – Ez pedig azt bizonyítja, hogy nem fognak elfogadni. Melléd más lányt szánnak.

- Nem, nem, nem. Nem akarok mást, csak téged.

- Jó éjt Colin, utazz jól holnap – adtam egy puszit az arcára és bementem a házba.