,
VIII. fejezet
Nagy a sürgés –forgás, a
cselédlányok fel alá rohangálnak, miközben mindenhol angol lobogók vannak. A
folyosón sétálva értetlenül néztem végig, legtöbben teljes harci díszben
álldogáltak vagy beszélgettek, sugdolóztak. Nem tulajdonítottam neki nagy
jelentőséget, bár ennyi embert még nem láttam a palotában mióta itt vagyok. Azt hiszem a palota életéhez azóta is nehezen tudok hozzászokni. Mindig van
valamilyen összejövetel, vacsora, esetleg olyan alkalom, amikor a király
fogadja a környező városok, falvak lakóit, de előfordult olyan is, hogy lopás
és árulás miatt hallgatott ki embereket. A politikához továbbra sem értek, számomra
az is megrázó, hogy ártatlan emberek halnak meg csatákban, de a király szerint
szükséges ez a veszteség az ország életében. Sosem értettem miért kell a
folyamatos csatázás, de ő mint király megpróbálta elmagyarázni, megértetni
velem.
