Dance with Miss Arizona -VIII. fejezet

Reggel a kávém mellett ülve néztem a napfelkeltét. Nem igazán aludtam ki magam, de a mostani nyugalom az erkélyen jól esett. A város zaja nem is igazán zavart engem, mert csak arra tudtam gondolni, hogy elég bátorságot kell gyűjtenem, hogy oda merjek menni, abba a lakásba. Másfelől le kell győznöm a zavartságom, és azt kell szem előtt tartanom, hogy mennyire fontos számomra ez a fülbevaló. Édesanyám – mint aki megérzi a dolgokat -, felhívott, érdeklődött hogy vagyok, és mikor látogatom meg őket. Megígértem, hogy minél előbb, hiszen nagyon hiányoznak, szeretném már őket megölelni.

Nem sokkal később már az autóban ültem és az iskola felé tartottam, ahol a lányok az aulában vártak. Kíváncsiak voltak arra, hogy döntöttem.

- Elmegyek Colinhoz ma késő délután.

- Ez a beszéd – ujjongott Lisa.

- Egyébként Hanna, megígértél nekem egy bulit a múltkor – kezdett bele Melanie.

- Igen, igaz. Hétvége?

- Menjünk! – ujjongott Lisa. A nap átlagosan telt. Oliver talán megbékélt azzal, amit mondtam, hiszen szünetekben egy lánnyal láttam flörtölni. Megnyugodtam, hogy nem bánkódik a történtek miatt, de nincs is oka. Az egyik legjobb pasi a suliban. Délután a kávézóban dolgoztam, de megbeszéltem Mr. Sharppal, hogy egy kicsit korábban elmennék, nem szeretnék későn odaérni Colin házához. A munkaidőm alatt azon imádkoztam, hogy Colin otthon legyen és hogy megtaláljam a fülbevalómat. Ideges és zaklatott voltam, de igazából az zavart a legjobban, hogy Colinnal kell találkoznom. Épp egy kávét vittem ki, amikor csörögni kezdett a telefonom.

- Ugye nem gondoltad meg magad? – szólt bele csilingelő hangon Lisa.

- Nem, természetesen megyek. Mr. Sharp elengedett.

- Mesélj majd – figyelmeztetett, majd elbúcsúztunk. Négy óra után indultam el a kávézóból. Újra bepötyögtem a gps-be a címet, majd a ház felé tartottam. Annyira hihetetlennek tűnik ez a környék, mégis minden alkalommal magával ragad, mi több azért irigykedem is, hogy valaki erre lakik. Persze nem akarok sztár lenni, sem kőgazdag, de ez a része Los Angelesnek csupa csillogás. A szívem egyre jobban a torkomban dobogott, de csak egy cél lebegett a szemem előtt. Ahogy odaértem, megpillantottam egy Bentleyt, ebből reméltem, hogy Colin a házban tartózkodik. A kapuban a biztonsági őr ismét elkapott, kérte az igazolványaimat, de annak örültem, hogy tulajdonképpen megismert. Az ajtó felé haladva próbáltam elég bátorságot gyűjteni ahhoz, hogy bekopogjak. Néhány pillanat eltelt, majd kinyílt az ajtó.

- Hanna – nézett rám döbbenten Colin, de én még jobban meg voltam lepődve, amikor megláttam őt egy fekete farmerban, félmeztelenül. Hirtelen nem találtam a szavakat, zavartan álldogáltam vele szemben, s próbáltam elmondani miért is jöttem.

- Gyere be! – törte meg a csendet, miközben beljebb invitált. Az illata ismét bódító volt, miközben megigazította az amúgy is hollywoodi haját.

- Elnézést, hogy zavarok. Adódott egy kis problémám – hebegtem, mert Colinra rá se mertem nézni.  – Nos –folytattam - ,elvesztettem az egyik fülbevalóm, amit az anyukám vett nekem. Azt hiszem itt tűnhetett el, mert a forgatáson még megvolt.

- Oké, jól van. Nézzünk körül abban a szobában, ahol öltöztetek – mondta és a szoba felé vettük az irányt. Colin tökéletes teste elvonta a figyelmem a lakásról, követtem őt a helyiség felé. 

- Köszönöm – mondtam, amikor megálltunk az ajtónál -, ha dolgod van nyugodtan menj csak, én megkeresem.

- Segítek – válaszolta. Együtt léptünk be a szobába és kezdtük el keresni az apró arany-fülbevalót. Colin átnézte az ágyat, én pedig azt a helyet ahol a paraván állt. Kezdtem egyre idegesebb lenni, mert sehol sem találtuk. Tisztán megesküdtem volna, hogy Colin lakásában hagytam el. Aggódva néztem körül a szoba közepén állva, Colin arra az időre se állt le a kereséssel. 

- Anya meg fog ölni, ha nem lesz meg.

- Nem hinném – mondta az ágy mellett térdelve. Izmai most látszottak csak igazán. Nem hittem volna, azok után, ami történt velünk, elgyengülök egy ilyen látványtól. Colin együttérzően állt fel az ágy mellől, majd szomorúan léptem ki a szobából.

- Bíztam benne, hogy megtalálom – ültem le a szoba melletti kis fotelba, majd az arcom a kezembe temettem. Éreztem, hogy a sírás kerülget. Hogy fogok anya szemébe nézni, ráadásul egy olyan helyzetben, amilyen ez is? Már temettem magam és a családdal való kapcsolatomat, amikor felnéztem és Colin térdelt előttem a tenyerében egy csillogó aranyfülbevalóval. Felragyogott a szemem, szomorúságom azonnal elszállt és kikaptam a kezéből az ékszert.

- Megtaláltad – lelkendeztem.  – Annyira hálás vagyok!  - öleltem meg hirtelen felindulásból. Az ölelés azonban hosszabb volt, mint képzeltem, kihűlt kezeim a nyakát szorították, de a végén mindketten kapcsoltunk, hogy mi történt.

- Köszönöm Colin. Tényleg sokat segítettél.

- Ugyan, megértem, hogy fontos számodra ez a fülbevaló – húzta mosolyra a száját, amitől szinte remegni kezdett a lábam.

- Akkor nem is zavarok – majd lassú léptekkel a bejárati ajtó felé indultam, de mielőtt azt kinyithattam volna Colin az ajtónak támaszkodott.

- Örülök, hogy láttalak. Legalább most nem történt semmi incidens... - vigyorgott.

- Sosem hagyod abba?! Én is örülök…  – akadt el a szavam, miközben végigmértem. Amióta a házban vagyok egyre gyengébbnek érzem magam, ahogy a közelemben van. Magam sem értem miért van ilyen hatással rám, hiszen néhány nappal ezelőtt egy bunkónak képzeltem. Colin mindenféle szempontból tökéletesen nézett ki, mégis tudtam, most azonnal el kell indulnom.

- Akkor köszönöm még egyszer.

- Nincs mit – mondta, miközben megérintette a karom, világító kék szemeivel pedig rám nézett. Elakadt a szavam, átfutott az agyamon, hogy legszívesebben megcsókolnám, de tudtam, erről szó sem lehet.

- Colin! – vágta ki az ajtót egy magas szőke hajú lány. Mindhárman meglepetten néztünk a másikra, Colin pedig zavartan álldogált kettőnk között.

- Te ki vagy?

- Had mutassam be Hannát. Ő is szerepelt az új klippemben – mosolygott Colin, én pedig a lány felé intettem köszönésképp.

- Hello Alexis vagyok, Colin barátnője.  – Azt éreztem, mintha leforráztak volna. A modell barátnő, jutott eszembe.

- Akkor én megyek is. Mindent köszönök, sziasztok – búcsúztam el, majd rohamléptekkel igyekeztem a kocsim felé.  Amikor beültem legszívesebben a kormányba ütöttem volna egy hatalmasat, olyan dühös voltam, amiért lejárattam magam. Azt éreztem, hogy a lehető legnagyobb felelőtlenség volt, hogy eljöttem ebbe a házba és, hogy Colin kihasználta a lehetőséget, hogy zavarba ejtsen. Ő egy énekes, aki abból él, hogy a lányok imádják, ezt pedig biztosan élvezi. Tuti bolondot csináltam magamból, nem vagyok ebbe a világba való. Néhány perc dühöngés után indultam el, s ahogy hazaértem levágtam a táskám és a kanapéra feküdtem. Arra gondoltam, hogy mennyi minden történt velem, mióta Los Angelesbe költöztem, teljesen megváltozott az életem, nem beszélve arról, hogy a családom előtt is titkolózom, amit eddig sosem tettem meg. Többször ránéztem édesanyám telefonszámára, próbáltam bátorságot gyűjteni, hogy felhívjam és elmeséljem neki, hogy mi történt, de már előre tudom mit fog mondani. Borzasztóan idegesített, hogy hazudtam, de mégsem mertem erőt venni magamon. Vacsorára készítettem egy kis lazacot zöldségekkel, de még be sem fejeztem a főzést Lisa és Melanie hívtak.

- Mesélj mi volt Colinnál? – érdeklődött Mel.

- Katasztrófa. Nem fogjátok elhinni, hogy nyitott ajtót – lányok könyörögtek, hogy ne csigázzam őket, mondjam már el mi történt.  – Félmeztelen volt – folytattam -, pláne, hogy búcsúzáskor volt egy elég érdekes helyzet, amikor.....

- Amikor? – várta a folytatást Lisa.

- Amikor megjelent Alexis.

- Ki az az Alexis? – kérdezte Mel, én pedig hatalmasat sóhajtottam.

- Ki lenne Melanie, a barátnője – oktatta ki Lisa. Igaza volt. A modell barátnője, aki gyönyörű és gazdag. Biztosan jól szórakoztak rajtam, amikor eljöttem. Egyébként rá kell jönnöm, hogy nem érdekel. Colin is ugyanolyan mint más ember, a barátnője is ugyanígy. Ez pedig csak munka volt.

- Utána néztem ennek a csajnak – kezdett bele Lisa. – Azért nem egy makulátlan. Elég sokat balhéznak Colinnal, mellesleg ő már szakított egyszer ezzel a csajjal.

- Nekünk ehhez mi közünk? – ugrottam.

- Csak az, hátha belőled is sztár lesz Han.

- Nagyon vicces – ugrattam. – Egyszeri munka volt.

- Lehetne többszöri is – mondta Lisa, közben pedig éreztem a hangjában az ujjongást és a rajongót is. – Hanna igazán elmondhatnád milyen lesz a dal és a klip.

- Igen Hanna, a legjobb barátnőid és fő támogatóid vagyunk.

- Nem ér ezt a kártyát bedobni. Nem mondhatok semmit. Várjátok ki türelmesen…

- Csak egy pici apró momentumot…

- Nem! – harsantam fel, de közben az ételt is figyelnem kellett.

- Undok vagy Hanna – jegyezte meg szomorúan Lisa. Megbeszéltük, hogy a hétvégén elmegyünk bulizni. Emlékeztettem őket erre, amitől ellágyultak és nem voltam szemét a telefonbeszélgetés további részében. Elbúcsúztam tőlük és a finom illatokkal elárasztott nappaliban a tévé előtt elfogyasztottam a vacsorát. Időközben írtam a családnak, hogy minden rendben és jól érzem magam. Sienna szokás szerint panaszkodott a szüleinkre, amin már meg sem lepődőm, hiszen a annyira tini, hogy most senkire sem hallgat. Jó testvérek vagyunk, bár az utóbbi években Sienna nehezen értett szót velem, hiszen ő a tanácsaimat egyenesen támadásnak vette. Pláne, hogy a titkait is őriztem, ezáltal anya sok dologról nem tud. Ott van ez az eset, amikor a barátnője és én falaztunk neki, hogy egy sráccal lehessen. Aki ráadásul egy agyon tetovált, piercinges alak volt, 5 évvel idősebb a húgomnál. Próbáltam a lelkére beszélni, de akkoriban tényleg nem hallgatott rám, ezért csak igyekeztem megóvni. Szerencsére ennek a történetnek vége lett, legnagyobb örömömre. Sienna abszolút a család vadócabbik tagja. Elmagyarázta, hogy a suli sem úgy megy, ahogy ő szeretné, de igyekszik. Anya nagyon ragaszkodik hozzá, hogy olyan szakot válasszon a későbbiekben, amiből meg is tud élni. Annak örülök, hogy az én tánckarrierem végig támogatta. Sienna szerintem emiatt is akar kitűnni. Késő este fejeztük be a pötyögést, a fürdőben pedig letusoltam és alváshoz készültem, amikor Lisa arca jelent meg a telefonom kijelzőjén a facebook chatjén. Egy képet küldött, ami Colin új klipjének promó képe volt. Nem mondom, elég jól néz ki a fotón, abban a fekete szerelésben, amiben a hétvégén is volt. De Colinnal ennyi. Nyilván eléggé tetszett a dolog a múlt hétvégén, illetve, amikor elmentem a fülbevalóért. Lisának konstatáltam egy mosolygós fejet, aztán lefeküdtem. Reggel a telefonom vijjogására ébredtem, az ébresztő visított. Fáradtan keltem, de igyekeztem elkészülni. Az időjárás nem épp megfelelő, szakadó esőben rohantam be az egyetem ajtaján. Leráztam magamról az eső áztatta kabátom, majd az aula felé vettem az irányt. A távolban Oliver a haverjaival beszélgetett, egy mosolyt eresztettem feléjük, aztán leültem a kispadra, hogy kifújjam magam a futástól. Pár perccel később Lisa huppant le mellém, neki jobb kedve volt.

- Áll még a hétvégi buli?

- Persze – értetlenkedtem.

- Arra gondoltam, hogy Melanienak beújíthatnánk egy pasit.

- Nem tudom mennyire örülne neki.

- Tuti. Nézd! Oliver haverjai között akad olyan, akitől eldobná az agyát.

- Lis.

- Tessék?

- Melanie talán még nem készült fel egy kapcsolatra.

- Én sem arról beszélek – nevetett.

- Hihetetlen vagy.

- Ugyan már. Te pedig életed két óriási lehetőségét szalasztottad el, úgyhogy.

- Oliverrel nem volt meg a tűz…

- Bezzeg Colinnal – vágott közbe.

- Colinnal sem – mosolyogtam, pedig mi tagadás hihetetlenül szexi volt. Gondolatomból Melanie hangja zökkentett ki, de ahogy megpillantottuk Lisával, azonnal egymásra kacsintottunk. Esetleg tényleg működhet Lisa terve.