Dance with Miss Arizona - III. fejezet

III. fejezet

Annyian voltak szerda délután a kávézóban, hogy alig bírtam kiszolgálni a vendégeket. Mr. Sharp is fáradtan ugrált az asztalok között. Ahhoz képest, hogy az elején fenntartásaim voltak a munkát illetően, mára eléggé megkedveltem. Sikerült szereznem néhány ismerőst, akik  minden nap ebbe a kávézóba járnak. Volt, akiét fejből tudtam, ha megláttam, már tudtam is mit fog kérni. A délután nagyon lassan telt, még szerencse, hogy Melanie beugrott kicsit beszélgetni.

- Hogy van Lisa? – kérdeztem, miközben a jegeskávét készítettem Melnek.

- Egy órája írtam  üzit neki, azt válaszolta, holnap már jön – Lisa ugyanis csak egy- egy órára jött be a héten. Eléggé elkeserítette a hétvégén történtek.

- Aggódom érte Mel, alig válaszolt nekem is. Nem akarom, hogy baja legyen, amiatt, hogy hiányzik a suliból.

- Remélem én is, hogy nem lesz ebből gond. Elképesztő milyen bunkók ezek a pasik – ehhez a mondatához csak helyeselni tudtam.

- Ne csak a szád járjon Hanna, a kezed is – szólt közbe Mr. Sharp.

- Milyen szigorú a főnököd! – forgatta a szemeit Melanie, amikor kifizette a kávéját. Ekkor lépett be az ajtón Scott, a koreográfus, majd hatalmas vakító mosollyal közeledett felénk. Melanie tátott szájjal nézett fel a jóképű férfira, akinek már csak a puszta jelenlététől zavarban voltunk. A latinos temperamentuma annyira szexi volt, hogy élvezettel figyeltük őt minden koreográfia alatt. Elakadt a szavam, amikor kért egy kávét, de úgy láttam Melanie sem tud szóhoz jutni.

- Már hozom is tanár úr – mondtam.

- Ugyan, sulin kívül nyugodtan hívjatok Scottnak – Melanie mosolyogva nézett rám, majd elkezdte legyezni magát a szalvétájával.

- Rendben Scott – hebegtem, alig bírtam kiejteni a nevét. A távolból ekkor egy vékony, nyávogó hangot hallottunk.

- Scott. Úgy örülök, hogy itt találkozunk, én is épp kávéért jöttem. Hello Hanna – bökte oda Aylin.  – Alig várom az új koreográfiát Scott, a legutóbbi is csúcs volt.

- Örülök, hogy tetszett Aylin – mondta, miközben átadtam a kávéját.

- Köszönöm a kávét – mosolygott, majd távozott. Melanieval azonnal egymásra néztünk, miközben Aylin megsemmisülve álldogált a pultnál, faképnél hagyva. Nehezen bírtam ki nevetés nélkül, ő pedig dühösen kirohant a kávézóból. Magamban csak arra tudtam gondolni mennyire megérdemelte, Aylin ugyanis elég sokat képzel magáról. Este későn zártunk be, fáradtan mentem haza, ekkor tudtam csak felhívni anyát, hogy megkérdezzem mi a helyzet velük. Ő is kedvetlenül szólt bele a telefonba, elmondta, hogy a húgom mindenáron buliba akar menni, erről a szüleim pedig hallani sem akarnak. Próbáltam rábeszélni, hogy néhány órára engedjék el, de édesanyám képtelen ebbe beleegyezni, nem beszélve édesapámról, aki meg sem hallgatta a húgom. Miután letettem a telefont, akkor vettem észre, hogy Sienna reggel már írt egy üzenetet ezzel kapcsolatban. Gyorsan visszapötyögtem, hogy megpróbáltam meggyőzni őket.

Köszi, hogy méltóztatsz visszaírni  – jött a válasz. Éreztem az írásából mennyire ki van akadva, de igyekeztem megnyugtatni, hogy következő nap megpróbálok újra beszélni anyáékkal. Sienna sírós fejeket küldött, de jobbnak láttam, ha inkább lezuhanyozom és ágyba bújok. Reggel az erkélyen ittam meg a kávémat, s figyeltem, ahogy felkel a nap. Még csend volt, ahhoz képest, hogy  Los Angelesben mindig pörgés van, most  mégis minden olyan nyugodt volt. Ilyenkor eszembe szokott jutni, milyen messze vagyok Winslowtól, a családomtól. Vannak pillanatok, amikor nehezen viselem a hiányukat. A barátaim többsége otthon maradt, az utóbbi időben a legjobb barátnőm is alig ír. Sajnos eltávolodunk egymástól, ezt pedig nem könnyű elfogadni. Az órára pillantva hamar készülni kezdtem, előkaptam egy világoskék pólót, egy farmer szoknyát, barna hajam pedig a fejem tetejére fésültem, ezután copfba kötöttem. Nem igazán öltöztem ki sosem a suliba, most sem lesz ez másképp. Némi szempillaspirált is feldobtam, de pont a tánc miatt, s ennek velejárói miatt a sminkelés is ritka volt az életemben.  Anya szerint a barna szemeim így szépek ahogy. Néha egyet is értettem vele, főleg mert leginkább rá hasonlítok.
Nem sokkal később már az iskola parkolójában állítottam le az autót. Aylint pár lány követte, aki arról ábrándozott, hogy ma biztos bemutathat egy koreográfiát Mr. Harvey óráján. Szem forgatva mentem fel a második emeletre, ahol Melanie és Lisa már rám vártak. Lisa úgy tűnt kiheverte a hétvégi parti fáradalmait, kicsit jobb kedve volt. Az órára közben megérkezett Mrs. Jenkins, aki tovább folytatta a tánc történetének előadását. Igyekeztem jegyzetelni, de mellettem egész órán Mel és Lisa sugdolóztak, nem győztem csitítani őket. Mrs. Jenkins a következő héten dolgozatot irat velünk, erre pedig fel kell készülnöm.  A következő órán Mr. Scott és egy másik koreográfus mutatott be nekünk egy táncot, melyet aztán utánoznunk kellett.

- Azt tudjátok ugye, hogy az iskola befejező évében saját koreográfiátokkal kell majd előállnotok? – kezdett bele Jessica Reed tanárnő. – Sőt a szemeszter végén egy általatok kiválasztott táncstílusban kell majd vizsgáznotok. Nem árt, ha időben kiválasztjátok.

- Én már tudom - szólt közbe Aylin -, a tanár úr nagyon sok jó ötletet adott – vihogott.  – Remélem a segít is a felkészülésben – kacsintott. Jessica csendre intette őket, majd Scottal közösen egy koreográfiát adtak elő, amelyet nekünk is párban kell majd bemutatnunk. Jessica és Scott úgy mozogtak együtt, hogy nem volt nehéz rájönnünk mennyire összhangban vannak. Mindketten fiatalok, biztosan többször táncoltak már közösen, mi több lehet más is van közöttük kollégákon kívül. Nyilván ezt nem fogják a tudtunkra adni. Gyerekkorom óta a tánc éltet. Az egyik tanár fedezte fel még kisiskolásként mekkora tehetségem, van hozzám, ezért édesanyám nem sajnálta tőlem a különórákat. Több versenyen is indultam Arizonában, amiből ötöt meg is nyertem. Imádom a hiphop-ot, a balettot és a rock and rollt. Igazából bármire szívesen táncolok, de ezek állnak a legközelebb hozzám. Melanieval közösen utánoztuk Scott és Jessica koreográfiáját, Aylin természetesen ott lebzselt körülöttük.

- Nagyon idegesítő ez a csaj. A vak is látja mennyire, odavan Mr. Harveyért – súgta oda Melanie.

- Nekem mondod. Szegény Scott, látszik, hogy teljesen zavarban van tőle.

- Jobb lenne, ha a leállítaná magát, mielőtt nagyobb bajt csinál – folytatta -, nem hiszem, hogy egy közel harminc éves tanár egy fiatal diákkal kezdene.

- Most srácok válasszatok párt magatoknak!  - szólalt meg hirtelen Jessica. Melanieval aggódva tekintettünk egymásra, majd egyszer csak Oliver lépett oda hozzám, hogy felkérjen. Ebben legalább az a jó, hogy a legtöbb srác iszonyú jól néz ki, sportosak, mellette pedig még jól is táncolnak. Oliver is pont ilyen volt. Fekete, rövid haját felzselézve hordta, a táncórán pedig fehér trikót és szürke melegítőt viselt.  Mellettem állva csak izmos karját tudtam figyelni. Jessica és Scott közben egy másik koreográfiát mutatott be, ami elég túlfűtött volt. Oliver megragadta a derekam, majd együtt próbáltuk utánozni a tanárjainkat. Jó érzés volt az izmos karját megfogni, ő pedig hosszasan időzött a kezével a derekamon.

- Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jól mozogsz – jegyezte meg egy mosollyal.

- Nem akartam dicsekedni – nevettem el magam. Óra után az öltözőben pakoltam el a ruháimat, amikor Aylin dühöngött Jessicára.

- Elképesztő ez a nő, hogy mit meg nem mer tenni. Végig Scott körül legyeskedett, mikor látta, hogy én is táncolnék vele – egyre jobban idegesített a butasága Aylinnak.

- Bezzeg Hanna kifogta a másik legjobb pasit. Oliver akár egy görög isten – mondta a barátnőjének, aki helyeselt a lánynak. Hajából kivette a csatot, majd hosszú sötét haja a derekára hullott.

- Miért kell minden óra után megjegyzéseket tenni? – érdeklődtem.

- Jaj ne játszd meg magad Miss Arizona. Ne mond, hogy nem örültél Olivernek? A legjobb pasi a csoportban.

- Ugyan már Aylin. Egyfolytában Scotton lógsz, amikor látszik, hogy nem akar tőled semmit. Gondolod kockáztatná az állását miattad? – Aylin arca komorrá vált.

- Én mindig elérem, amit akarok. Téged is lazán eltávolíthatlak innen. Scott az enyém lesz.

- Álmodozz csak királylány – fordultam el tőle, amit ő nyilván meghallott.

- Miről beszélsz? Nehogy azt hidd, hogy labdába rúghatsz mellettem. Ha továbbra is így viselkedsz sötét időszak, veszi kezdetét számodra az egyetemen.

- Most aztán nagyon megijedtem – vágtam vissza, majd Lisa és Melanie jobbnak látták, ha kivisznek az öltözőből.

- Annyira idegesít ez a csaj – dühöngtem -, miért hiszi, hogy különb másoknál?

- Ne törődj vele Han – mondta Lisa, miközben Oliver jött velünk szemben.

- Remélem legközelebb is táncolunk együtt – kacsintott, amikor elhaladt mellettünk.

- Persze – mosolyogtam.

- Ez a srác – jegyezte meg Melanie -, egy főnyeremény. Nehogy elutasítsd, ha akar tőled valamit.

- Ugyan Mel, nem biztos, hogy akar tőlem bármit is.

- Hanna! – kiáltott rám Lisa. – Igen is jó csaj vagy. Miért ne akarna.

A délutánt a kávézóban töltöttem. Ma szerencsére jóval kevesebb ember volt, mint előző nap. Mr. Sharp nem volt benn, helyette a felesége ült az irodában, ketten pedig tartottuk kinn a frontot. Sienna egész nap az üzeneteivel zaklatott, ezért a szünetemben felhívtam anyát, hogy újra megpróbáljam rávenni, engedje el Siennát a hétvégi bulira. Anya továbbra is tartotta magát az álláspontjához, amin még én sem tudtam változtatni, akárhogy igyekeztem meggyőzni. Megértem, hogy óvják és féltik, de csak ellökik maguktól, ha ennyire tiltják. Ezt próbáltam anyának is szépen beadagolni, amire ő teljesen megsértődött, nem akarta tovább firtatni a témát, inkább érdeklődött a suliról. Megosztottam vele az elmúlt nap eseményeit, majd visszatértem a pult mögé. Néhány perccel később Oliver sétált be az ajtón, a kocsiban egy haverja várhatta.

- Helo – köszönt – két jeges teát kérek elvitelre.

- Rendben, máris hozom – elkészítettem az italokat és elkértem a pénzt. De Oliver a pultnál maradt amint átvette a teákat.

- Van kedved a hétvégén eljönni a partra? Röplabdázunk páran, fürdés, ilyesmi – haboztam.

- Nem is tudom.

- Gyere, hozhatod a barátnőidet is – kacsintott, gondolom így akart meggyőzni.

- Jó, rendben. Elmegyek – Oliver ujjongva szállt be az autóba. A híreket pedig megírtam Lisának és Melanienak a csoportba, akik nagyon örültek a hétvégi programnak. Szombat reggel sokáig aludtam, aztán rájöttem, elő kell kutatnom a fürdőruhám. Nagyon izgatott voltam, amiatt, hogy Oliver elhívott. Persze, nyilván lesznek ott többen, de mégis egy ilyen jó pasi akarja velem tölteni a délutánját. Összekészítettem a táskám, majd a part felé felvettem Lisát és Melaniet is. Amint leparkoltam megláttam mennyi ember van a parton, ahogy közeledtünk megláttuk Olivert és a többi srácot. Letettük a táskáinkat, majd leültünk a takaróra. Oliver félmeztelenül röplabdázott, de arra volt ideje, hogy rám mosolyogjon. Lisa rögtön oldalba bökött.

- Hanna, ez a félisten rád mosolygott. Észrevetted?

- Persze, ne szekálj már – nevettünk, majd levettem a szoknyám és a felsőm, aztán a víz felé indultam.

- Most mit csinálsz? – kérdezte Mel.

- Úszom egyet – nevettem s a vízbe szaladtam. Feltűnt, hogy Oliver is figyeli, amit csinálok,  de én nyugodtan mártóztam meg a vízben. Lisa és Melanie olvasgattak, amikor visszatértem, de rögtön megjelent mögöttem Oliver.

- Van kedved sétálni? – kérdezte, mire én bólintottam. Ahogy visszanéztem a lányok örömujjongást, rendeztek.

- Hallottam, hogy Arizonából jöttél. Hogy tetszik itt?

- Szerintem a legjobb hely Los Angeles, nagyon szeretek itt lakni.

- Örülök, hogy eljöttél. Tudod, klassz volt veled a tánc. Nem gondoltam volna.

- Ennek örülök. Veled is.

- Esetleg a továbbiakban táncolnék veled párban. Ha gondolod.

- Oké, benne vagyok – mosolyogtam. Eléggé pirulhattam, hiszen Oliver még csak egy pólót sem vett fel, tényleg úgy nézett ki, mint egy félisten. Azt hittem egy beképzelt bunkó, de szerencsére kedvesen viselkedett velem. A haverjai aztán cukkolni kezdték, amiért velem sétált, addig nem hagyták békén, amíg újra be nem állt játszani. A parton ülve tátott szájjal néztük őket.
- Hú, Ray is milyen jó pasi. Nézzétek csak az izmait. Azt hiszem, elmennék vele én is sétálni.

- Lisa! – szóltam rá.

- Mi van? Nem hiszem el, hogy még nem másztál rá Oliverre. Ez a pasi egy főnyeremény. Biztos tehetséges is.

- Nem biztos, hogy szerencsés lenne rámásznom Lisa. Várjuk ki a végét.

- Csodálkozom Hanna. Én már a látványtól is kivagyok – Melanieval elnevettük magunkat. Lisa letette az újságot, hogy minél inkább a srácokra koncentrálhasson. Már késő este volt, amikor készültünk haza. Csodás napot töltöttünk a parton, Oliver pedig még röplabdázni is hívott bennünket. Mondanom sem kell, hogy kikaptunk a srácoktól. A lányok bepakoltak a csomagtartóba, míg én összehajtottam a takarót.

- Örülök, hogy eljöttél – adta a kezembe a kosarat Oliver.

- Köszi a meghívást.

- Bármikor – kacsintott, majd megfogta a kezem. Nem tudom milyen felindulásból, adtam az arcára egy puszit és a kocsi felé sétáltam.

- Hú Hanna, nem semmi – szekált Lisa, majd elindultunk haza.