Dance with Miss Arizona - V.fejezet 2. ÉVAD

A napok egyre csak teltek, míg Colin az új dalával én az utazási listával foglalkoztam. Alapjáraton eléggé nyugis vagyok, de az elmúlt hetek izgalmai rávilágítottak arra, hogy mennyire felpörgött az életem, hiszen mindjárt Atlantában találom magam és lassan – lassan versenyeznem kell a legjobb táncosok ellen. A csapatunk egészen jól helyt fog állni, tulajdonképpen egészen sikerült összeraknunk a koreográfiát, amit mi másképp gondoltunk azt megoszthattuk Scottal és Jessicával, akik szintén jönnek velünk. Ez azért megnyugtató, legalább tudnak bennünket támogatni. A koreográfiát úgy állítottuk össze, hogy csapatként táncolunk, de belecsempésztünk kis egyéni részeket. Szerintem sikerünk lesz. Azért viszont még dolgoznunk kell ebben az egy hétben.

A verseny három napig tart, hiszen több iskola hallgatói méretik meg magukat és több forduló lesz, mire a döntőben lehetünk. Addig is néhány dolgot be kell szereznem, mivel három nap azért hosszú idő.

Délután a városban sétáltunk, miközben boltról –boltra jártam, hogy megvegyem, amiket felírtam magamnak.

- Hanna, nagyon fel vagy pörögve erre az utazásra – szólalt meg mögöttem Lisa.

- Nem, de fontos, hogy legyen például tusfürdőm – néztem végig a polcon.  – Különben is üres kézzel nem utazhatok.

- Mi van Colinnal? Nem igen hallunk róla…

- Semmi. Nagy semmi – feleltem, de legszívesebben kitértem volna mindenféle válaszadás elől.

- Miért? Baj van? – Megráztam a fejem. A baj, az ehhez képest semmi, mert mi konkrétan nem is látjuk egymást. Elfoglalt. Folyamatosan a stúdióban van, szervezi a videoklipet és Ethan mindenféle interjút és tévé felvételt szervez.

- Nem is találkozunk. Úgyhogy itt kifújt a dolog.

- Ugyan, most kicsit sűrű ez az időszak a számotokra. Minden rendben lesz – vett le a polcról egy parfümöt Mel és azt szagolgatta. Nekünk is megmutatta.

- Talán igazad van. Nem akarok eltávolodni tőle – szegtem le a fejem, szomorkodva.

- Ne aggódj, nem azért küzdött érted annyit, hogy most tönkre tegye. Amúgy meg vegyél egy szexi hálóinget és minden meg van oldva – Lisa felé kaptam a fejem.

- Vegyél te – szúrtam oda nevetve. Lisa megrázta a fejét, majd tovább válogattunk. Azért izgatott is voltam, mert sosem jártam Atlantában, vártam, hogy megismerhessem az ottani életet, a várost, kíváncsi voltam.

Késő délután értem haza, de Colin autója nem állt még a ház előtt. Sőt a garázsban sem volt. Rettentően elkeseredtem, de végül is elfoglaltam magam, gondoltam biztos Ethan tartotta fel. Néhány pillanattal később nagy nevetések hallatszottak a bejárat felől. Teljesen bezengték a lakást, én pedig értetlenül vonultam ki a konyhából.

- Ó, szia Hanna – nézett rám meglepetten Colin. – Azt hittem később érsz haza.

- Nem. Itthon vagyok.

- Ethan beugrott egy italra és had mutassam be… - állt három csaj mellettük.

- Ne fáradj, majd én bemutatkozom – léptem közelebb a lányokhoz és szúrós, már -már vesébe látó tekintettel rájuk néztem.  – Hanna vagyok, Colin barátnője – erőltettem némi mosolyt az arcomra. A három lány szájtátva figyelt rám, majd a fiúkra. Azzal a lendülettel fogtam magam és dühöngve kivonultam és a konyhába érve rácsaptam a pultra, ami nekem fájt jobban.

- Mi volt ez az egész? – suttogott mögöttem erélyesen Colin. Uralkodnom kellett magamon, hogy ne kiabáljak vele, de próbáltam higgadt maradni.

- Mi volt mi? – értetlenkedtem felé fordulva. Colin felhúzta a szemöldökét, miközben kezét a csípőjére tette.

- Miért voltál ilyen ellenséges? Ethan a menedzserem, ő segít mindenben. Azt hittem ez érthető.

- Na és ez a három ribi? – vágtam rá. – Ők is segítők vagy csak gondolták hazakísérnek?

- Ne légy féltékeny. Szerepet kaptak a videóklippben, több más emberrel együtt.

- Milyen érdekes, csak nehogy a történelem ismételje magát.

- Ez övön aluli volt ugye tudod. Nem értem, mi a baj?

- Akkor eléggé nem ismersz Colin – keltem ki magamból. – Hetek óta még csak egy délutánunk nem volt együtt. Ma végre lett volna egy közös esténk, erre te idehozod ezt a három csajt.

- Te meg egyfolytában Oliverrel lógsz a táncórákon. Az nekem, hogy esik szerinted? – Ha volt valami, amit nem vártam Colintól, akkor az ez. Legszívesebben leöntöttem volna, de inkább hosszasan ránéztem, hogy érezze, ezzel most borzasztóan megbántott. Én sem voltam éppen a legkedvesebb, de a feltételezés is sértő volt. A hálószoba felé vettem az irányt. Ethan a nappaliban ölelgette a lányokat, fel sem tűntem nekik annyira jól érezték magukat.

Talán húsz perc telt el, én azóta az ágyban feküdtem kisírt szemekkel, ha megtehettem volna, összecsomagolok és eltűnök a házból, mert semmi kedvem nem volt egy levegőt szívni egyikőjükkel sem. Annyira belekerültünk ebbe a mókuskerékbe, hogy elfelejtettük, hogy mire van szüksége a másiknak. Tapintatra biztosan.

- Beszélhetünk? – csukta be maga mögött Colin az ajtót. A zár kattanása is visszhangzott a csendben.  Az ágyra feküdt, mellém, hogy szembe nézzen velem. A szemeim biztosan elárulták mennyit sírtam, pedig próbáltam letörölgetni a könnyeimet, de sajnos nehezen tudtam eltüntetni a vörös foltot.

- Nem akarok beszélgetni.

- Sajnálom, amit az előbb mondtam – kezdte, majd megfogta a kezem. – Te vagy továbbra is a legfontosabb nekem.

- Nekem meg elegem van Colin, ebből az egészből. Az, hogy én el akarok tölteni veled egy kis időt, te pedig nem.

- Ne mondd ezt, nem igaz.

- Valóban? Inkább iszogatsz éjjelig, csajokat hozol oda, ahol elvileg együtt lakunk…

- Igazad van, tényleg rossz ötlet volt, de nem ellened irányult.

- Ugyan, ha velem akarnál lenni, nem hoztad volna ide őket, ez ennyire egyszerű… - vágtam rá, mire ő a hátára fordult és a plafont kezdte el nézni.

- Igazságtalan vagy.

- Én? Akkor nem tudom ki vágta hozzám Olivert. Ha tudni akarod, folyamatosan próbálunk az egész csapat, de ne izgulj egy hét múlva négy napig nem is látsz… - Colin felém fordult, szomorú volt az arca.

- Sajnálom Hanna.

- Legszívesebben összepakolnék és elmennék. Eltávolodtunk Colin, én pedig kapálózok utánad, te pedig tudomást sem veszel erről.

- Igazad van… sajnálom. Lehet, hogy nem mentség, de nem volt soha senki, akivel együtt éltem volna, aki vár itthon. Sokat dolgozom és jó a kikapcsolódás. – Szótlanul hallgattam, de igazából nem mond újdonságot, mert mindketten elfoglaltak vagyunk. – Sajnálom tényleg, tekintettel kellett volna lennem rád.

- Colin, te kérted, hogy költözzem ide. Ha jobb neked, hogy minden este bulizol, felőlem.

- Nem, dehogy. Nem akartalak megbántani.

- Én is dolgozom és napi 8 órát gyakorlok a versenyre. Én is elfáradok és vágyom arra, hogy veled legyek, erre csajokkal állítasz be? – Colin szomorúan nézett rám, remélem belátta mennyire rossz helyzetbe kevert.

- Meg tudsz bocsátani? – kérdezte bűnbánóan. – Szörnyen viselkedtem. Én is veled akarok lenni, veled élni… Hidd el – pislogott rám a kék szemeivel. Kezével óvatosan megsimogatta az arcom, majd egyre közelebb és közelebb húzódott hozzám. Én is tapasztalatlan voltam, sosem laktam együtt senkivel, de mégis mivel Colin egy sztár imádják őt a lányok. Ami igazából nem is zavart, de ez az esti húzása már nekem is sok volt. Ethan pedig még teszi alá a lovat, nem is kell neki több. De ez a kettőnk lakása, ahol a magánéletünket élnénk. Legalábbis én így gondoltam. Azt vettem észre, hogy Colin karjaiban fekszem, ő simogat, én pedig próbálom megérteni ezt az egészet, ami velünk történik. Nem akarom őt elveszíteni, mégis bántott, hogy valami nyilvánvalóan megváltozott.

Szombaton délelőtt a gardrób egyik sarkából előszedtem a bőröndöm és elkezdtem összecsomagolni azokat a dolgokat, amire a verseny ideje alatt szükségem lesz. Persze olyan nehezen akadtak a kezembe a tárgyak, folyton folyvást csak Colin járt az eszembe, aki korán reggel elment, mert egy reggeli műsorba volt hivatalos. Bekapcsoltam a tévét, hogy amíg pakolok hallgassam. A háttérben aztán Colin hangja szólalt meg. Igazán csinos volt, erre pedig nagyon büszke voltam. Gyorsan eldobtam mindent és a kanapéra ugrottam. Colin mindig is tudta, hogyan legyen sármos és elragadó, ezt pedig a műsorban is hozta.

- Mikor hallhatjuk a következő dalod? – érdeklődött a műsorvezető.

- Hamarosan. Egy dalszöveg videó fog kikerülni napokon belül és a klip hozzá egy hónap múlva. Szerintem nagyon klassz lett, de rengeteg munka van mögötte.

- És az album?

- Most dolgozunk azon is, de ahhoz még hosszabb időre van szükség, jelenleg a Fire című dal kislemeze fog kijönni.

- Ez nagyon jól hangzik – mosolyog a hölgy. – Beszéljünk egy kicsit a magánéletedről – Colin arca lefagyott. – Az újságok most a párkapcsolatoddal foglalkoztak. Mi történt Alexisszel? – Colin kicsit elgondolkodott, bár ismerem minden rezdülését, eléggé zavarba hozta most a nő.

- Alexisszel régóta nem vagyunk együtt. Ezt tudom ezzel kapcsolatban elmondani.

- Akkor igazak a hírek, miszerint a táncosoddal vagy együtt?

- Nem igazán szeretnék erre válaszolni, mert ez nyilván privát.

- Azért azt elárulhatod, hogy szingli vagy –e?

- Nem, nem vagyok – próbált okosan kitérni a válasz elől. A tévé előtt nevettem, de azért örülök, hogy ennyire próbálja óvni a kettőnk dolgát. Talán kicsit túlreagáltam az utóbbi időszakot, de mivel annyira akartam, hogy jó legyen minden eltávolodtunk.

- Megjöttem! Hanna, itthon vagy? – kérdezte kora délután Colin, ahogy beért a lakásba. Kiszaladtam a szobából és a nyakába ugrottam. – Ünneplünk valamit?

- Nem ölelhetlek meg? – néztem rá.

- Dehogynem. Azt hittem még tart a haragszom rád!?

- Nem. Na jó csak egy kicsit. Láttam az interjút – Colin elmosolyodott. – Tudom, hogy te is elfoglalt vagy csak egyszerűen hiányzol.

- Megértem és én is borzasztóan viselkedtem, hogy nem figyeltem oda eléggé rád – majd a távolba nézett. – Készülsz valahova?

- Összepakoltam hétfőre, amíg nem voltál itthon – szomorkodtam, tudva, hogy több napig nem találkozunk.

- Valahogy átvészeljük. A lényeg, hogy győzz! Mi lenne, ha elmennénk ma bulizni? Jöhetnének a barátnőid, esetleg Cory – kérdőn néztem Colinra, aki kikerült mire rákérdezhettem volna a tervére. A konyháig követtem, mert tudtam, hogy valamit kitalált vagy pedig Cory bízta meg valamivel.

- Mire megy ki a játék?

- Semmire – terelte a témát, mire én nem hagytam, hogy tovább folytassa, amibe belekezdett. Colin tudta, hogy el kell árulnia mire, készül, addig úgysem hagyom békén. – Na jó, kicsit segíteni akartam Cory-nak Lisával kapcsolatban.

- Mi lett belőled kerítő? Szerintem ők meg tudják oldani a dolgokat.

- Nem olyan biztos. – Colin addig-addig győzködött, amíg beleegyeztem az esti buliba. A lányok természetesen rögtön kaptak az alkalmon, úgyhogy alig várták, hogy jöhessenek. A szerelmem sürgetésére gyorsabban készültem el, mint szoktam, de még mindig nem tudtam mit akar elérni azzal, ha Cory-t is elhívja a buliba. Szegény Lisa még maga sem tudja, hogyan zárja le Tylerrel a kapcsolatát, most még Cory is megjelenik, szerintem elég veszélyes dolog, amit kitalált. A szórakozóhely előtt találkoztunk a lányokkal, velük tartott Zack is. A szórakozóhely telítve volt, már attól is boldog voltam, hogy a pultig elértünk, Colin rögtön rendelt mindenkinek egy italt, ő maga azonban nem ivott csak az ajtót figyelte.

- Mi a baj?

- Semmi, semmi… - csitított.

- Colin, mond, el mi folyik itt? – kérdeztem most már egyre izgatottabban.

- Cory azt gondolja, hogy felesleges lépnie, mert tudja, hogy Lisának ott van Tyler. Szerintem pedig Lisa is akar tőle valamit.

- Honnan veszed?

- Te magad mondtad – Colinra néztem, előre láttam ebből még baj is lehet.

- Ha ezt mondtad Corynak, akkor… később még számolunk. Nem kellett volna bekavarnod.

- Cory a haverom. A legjobb – de ahogy ezt kimondta, már a távolban megjelent Cory és Colin azonnal intett felé, hogy megtaláljon bennünket. Forgattam a szemeim, tudtam, ha Lisa meglátja rögtön sejti, hogy mi folyik itt. Cory nagy vállveregetéssel üdvözölte Colint, mire én Lisa felé kaptam a fejem. Bíztam abban, hogy Cory tudja, mit csinál és nem az én barátnőmet szemelte ki arra, hogy megbántsa. Tekintve, hogy sosem volt egy jófiú.