.png)
Nyolc óra
elmúlt, amikor felébredtem és a telefonomra néztem. A fejemhez kaptam, ami
sajgott, mert miután nem sikerült az éjjeli légyott, Colinnal, Mattel és a
fiúkkal megittunk pár pohár italt és tulajdonképpen azt sem tudom, hogyan
jutottam el a szobába. Az ágy mellett megpillantottam, ahogy a ruháim szanaszét
hevertek, minden eldobálva, a takaró alatt pedig nem viseltem semmit. Colin
édesen feküdt mellettem hason, meztelen háta és lába látszódott ki a takaró
alól. Egyenletesen mozgott a teste, ahogy a levegőt vette, annyira szexi és
ellenállhatatlan volt, hogy végig simítottam a hátán, mire ő kicsit megmozdult.
- Jó reggelt
– suttogtam a fülébe. Felnyögött, de tovább aludt. – Colin, jó reggelt – adtam
egy kis puszit az arcára, ő pedig elkezdett mocorogni.
- Hanna – szívta
be hosszan a levegőt, majd kinyitotta a szemeit és édesen rám nézett. – Jó
reggelt! Mért nem alszol? – kérdezte álmosan.
-
Felébredtem. Meg nagyon tetszett a látvány…
- Mire
célzol? - kérdezett vissza, mint aki
kapott az alkalmon.
- Hát… -
csókoltam meg. – Erre – folytattam. Colin rögtön felébredt, amint észrevette,
hogy nincs rajtam ruha, mintha a pasik be lennének programozva arra, hogy erre
a tevékenységre tökéletesen kell lenniük. Most is azonnal átvette az
irányítást, végig simítottam a mellkasán, egészen a férfiasságáig, amely szinte
kérlelte, hogy hozzáérjek és legyek jó hozzá. Ő pedig felülve csókolt az
ajkaimtól egészen a mellemig. Halk sóhaj hagyta el a szám, majd lehúztam a
boxerét, hogy kielégíthessem őt. Egyre hevesebben vette a levegőt, mellkasa
gyorsabban mozgott, miközben elkapta a karom és szorosan megfogta a csuklóm.
- Elég! –
szólt határozottan, majd felhúzott és a hátamra fektetett. – Ha minden reggel ilyen, akkor ki sem kelünk
az ágyból.
- Díjazom az
ötletet… - mosolyodtam el, megcsókolt, hosszan, nyelve olyan gyorsan mozgott és
olyan tüzesen, hogy levegőért kapkodtam.
Kezeimet a fejem mellé szegezte, szorosan lefogta, majd a testem minden
egyes pontját végig csókolta, a mellem hegyétől a legérzékenyebb pontig.
- Erről mit
gondolsz? – világította rám kék szemeit, amikor elkezdett kielégíteni.
- Nem jutok
szóhoz – lihegtem, de szinte kiabálni tudtam volna, mert ez maga volt a
mennyország és az élvezet. Egészen beleremegtem, miközben éreztem, hogy vágyom
rá, többre, mint amit most kaptam. Szorosan a párnát fogtam, majd Colin fölém
hajolt és továbbra is a csuklóm szorította, hogy szinte mozdulni sem bírtam.
Hosszasan rám nézett, a szemeiben áramló tűz még jobban lázba hozott. A nyakam
csókolta, majd óvatosan a fülemet, újra rám nézett az ajkába harapott és
elmosolyodott.
- Nem bírom
tovább… - könyörögtem érte, de továbbra is csak izgalomban tartott, amibe
mindenem beleremegett. – Colin meddig
csinálod még ezt velem? Tedd meg! – megrázta a fejét és óvatosan végig simított
a nyakamtól a hasamig. Fel akartam ülni, hogy elég volt, ne húzza tovább, de
nem engedte el a kezem, inkább a combom belső részét csókolta, amivel teljesen
az őrületbe kergetett. – Ha továbbra is
ezt csinálod, meg fogok bolondulni.
- Csss –
csitított, miközben hozzám érintette kemény férfiasságát, ami aztán teljesen
megőrjített. Felnéztem, de erre ő óvatosan belém hatolt, mire én visszatettem a
fejem a párnára. Colin fölém hajolt, aztán egyre gyorsabban kezdett el mozogni,
miközben levegőért kapkodtam és hangos kiáltás jött ki a számon. Kezét az ajkaimra helyezte, eszembe juttatva nem egyedül vagyunk a házban, aztán még gyorsabban szexeltünk. A tűzijáték ehhez képest semmi, amit átéltem,
testünk összeért, ahogy egyre jobban átadtuk magunkat a gyönyörnek. Colin olyan
gyorsan mozgott, hogy a keze alatt alig tudtam visszatartani a hangom, majd
lihegve feküdt le mellém. Mindketten annyira ziháltunk, mintha lefutottunk
volna egy maratont, az ágy pedig inkább hasonlított egy csatatérre.
- Erre… erre
nincsenek szavak – nézett rám.
- Gondoltam
tegnap nem fejeztünk be valamit.
- Nagyon jól
gondoltad – mosolyodott el, majd felém fordult és átölelt. Hosszú percekig
feküdtünk így, majd eszembe jutott, hogy a szüleim már valószínűleg fenn
vannak. Kiugrottam az ágyból, felkaptam egy pólót és valami kényelmes
nadrágot. – Hova rohansz? – kérdezte
Colin.
- A szüleim
biztosan már fenn vannak, ne várassuk meg őket – mentem közelebb. – Megnézem,
minden rendben van e – nyomtam egy puszit a homlokára, mire ő behúzott maga mellé
az ágyba és szenvedélyesen megcsókolt. Nehéz volt felkelnem mellőle, az ölelése
és a teste annyira magával ragadott, de ellenálltam és kiszaladtam a szobából.
Anya a konyhában tett-vett, én pedig próbáltam rendbe hozni magam, tekintve az
elmúlt percek eseményeit. Sienna és apa
a nappaliban tévézett.
- Nagyon
finom illatok vannak – álltam meg a konyhában.
- Gondoltam
kicsit tevékenykedem. Jól vagy? – érdeklődött.
- Igen, igen
– igazítottam meg a hajam -. Colin is
mindjárt jön. – Együtt megreggeliztünk. Jó volt a családommal közösen tölteni a
reggelt. Sienna imádja a házat és szerintem Colin is nagyon szimpatikus neki,
mivel elég jól elbeszélgettek, de anyáék is hasonlóképp vélekednek arról a
férfiról akit szeretek.
Kora délután
egy kiadós ebéd után búcsúzkodtunk. Számtalanszor hálálkodtam, hogy eljöttek és
meglátogattak, főleg, hogy együtt töltöttük a születésnapom. Anya megígértette
velem, hogy ellátogatunk együtt a közeljövőben és Colinnak is megígérte, hogy
süt valami nagyon finom süteményt, mire megyünk. Tényleg annyira idilli volt,
főleg, hogy befogadták őt és elfogadták. Anya többször magához szorított, apa
pedig kezet rázott Colinnal. Amíg láttuk őket integettük, de aggódtam, mivel
elég hosszú út vár még rájuk.
- Mit
csináljunk ma? – kérdezte befele sétálva Colin.
-
Maradhatnánk itthon? – bólintott. –
Tudod – fogtam meg a kezét -, nagyon szép születésnapot csináltál nekem.
Tényleg köszönöm Colin.
- Ez
természetes azért, akit szeretek – léptünk be az ajtón, ahol megálltunk és
szenvedélyesen megcsókolt. Annyira csodálatos volt, tele szerelemmel, mély
érzésekkel, hogy nem bírtam betelni vele. Visszacsókoltam, mire Colin keze a
csípőmre csúszott, magához húzva szorosan.
- Azért –
kezdtem bele lihegve -, sok minden kimaradt az utóbbi időben.
- Mire
gondolsz? – érdeklődött huncut vigyorral az arcán.
- Ez is, az
is – húztam végig az ujjam a pólóján. – Tudod az egyetem nagyon magányossá tud
tenni.
- A
koncertek is. Borzasztó magányos, egyedül töltött esték… - folytatta Colin.
- Muszáj
leszünk tenni ez ellen – taglaltam, hozzáérve a testéhez, ami forróbb volt, mint
valaha. A bőre érzésétől mindig lázba jövök, imádom kidolgozott testét, aminek
minden egyes része tökéletes, szinte vonzza a kezem, azt, hogy csókoljam. Colin
kapva kapott az alkalmon, mint egy kisgyerek, aki nem kapott meg valamit és
most meglepik. Azonnal a kanapéhoz húzott, támlájának dőlve vadul csókolni
kezdett és azonnal a földre dobta a pólóm. Fel se tűnt, de hihetetlenül gyorsan
lekerült rólunk minden ruha és a kanapén feküdtünk, hogy újra egymáséi
lehessünk.
A vasárnap
izgalmasan telt. Olyan jó volt, minden porcikáját, testének rezdülését újra
érezni, hogy nem tudtam leállni. Csodás
az élet ezzel a sráccal, annyira kívánom és legszívesebben az egyetemre sem
jártam volna be, hogy vele együtt lehessek. Azonban a versenyre készülni
kellett. Több órát gyakoroltam naponta, hogy a mozdulataim profibb legyenek,
még a házban is ezzel töltöttem az estéket. Lisa, Melanie és a többiek is
rengeteget próbáltak és együtt, ez pedig a tanulmányainkról elvonta a figyelmem. Fáradt
voltam és sokszor fájt mindenem.
Késő délután
épp szokásos pihenőnket tartottuk.
- Kértek
valamit inni? - érdeklődtem, miközben a
lányok elfekve próbálták kifújni a fáradtságot.
- Én egy
hordó vizet…
- Én pedig
egy tartállyal – hebegett Lisa. Az automatából aztán szereztem pár palack
italt.
- Mire a
verseny lesz tönkre fogunk menni. - Ezzel egyetértettek a lányok. Lisa a
telefonjához kapott és vigyorgó fejjel pötyögött rajta valamit. Gyanakodva
figyeltem, mire ő rám szegezte a tekintetét és értetlenkedett. A telefonja újra
jelzett. Továbbra is vidáman írt és már-már elpirult.
- Azt hiszem
valamiről nem tudunk – jegyeztem meg, mire Melanie is felkapta a fejé, kivéve
Lisa.
- Ja, ja
most rólam van szó? – kapta fel a fejét. – Mit akarsz tudni Han?
- Mi volt
köztetek Coryval?
- Coryval? –
vágott közbe kíváncsian Mel. Felhúzott szemöldökkel vártam barátnőnk válaszát,
aki látta rajtam, hogy valamit tudok.
- Mit tudsz
Hanna? – vigyorgott elpirulva Lisa, miközben maga mellé tette a telefonját,
mintha meg tudná állni, hogy ne írjon vissza az üzenetekre. Mindketten nagyon
vártuk, hogy mi fog kiderülni a szülinapom estéjéről, de eszembe jutott Tyler
is, aki nyilvánvalóan semmit sem tud az esetről. – Történt ez az…
- Ne csigázz
Lis, mesélj!
- Melanie,
te milyen kíváncsi vagy – kacsintott Lisa, mire elmosolyodtunk. – Na jó, Coryval kicsit beszélgettünk..
- Ja,
beszélgettetek – komolytalankodtam.
- Hanna! –
kiáltott rám Lisa. – Na, jó, több is volt. Jóban lettünk és… - habozott,
miközben a hajával babrált -, csókolóztunk.
- A mi
fürdőszobánkban – szekáltam. – Láttuk Lisa.
- Láttátok?
- Colin és
én épp beszélgettünk, amikor hangokat hallottunk.
- Te akkor
tudtál róla? Nagyon jól titkolod – mosolygott.
- Mihez
kezdesz most Lisa? – fordítottam komolyra a szót. – Tyler szeret téged…
- De nem
tudok így élni, Tyler megfojt ebben a kapcsolatban. Cory pedig izgalmas, szexi
és veszélyes.
- Ha az
veszélyes, hogy a fürdőszobánkban bujkáltok akkor, tényleg az.
- Ne szekáld
már Hanna – szólt közbe Mel. – Sajnálom, hogy Tylerrel nem működött, de azt
javaslom, hogy mindenképpen beszélj vele – Lisa beleegyezően bólogatott. Az
pedig, hogy Coryval kavar, eléggé furcsa. Nagyon jó pasi és elfogyasztott pár
barátnőt, de nem egy hűséges típus. Az a tipikus rosszfiú, aki mindent megkapott,
amit akart. Colin mesélte, hogy nem volt éppen ártatlan, az egyetem
focicsapatának legjobb játékosaként a lányok tapadtak rá. Ezt megosztottam
Lisával is, de nem igazán érdekelte, szerintem most teljesen elcsavarta a
fejét. Ami biztos nehéz lesz a számára, hogy ezt Tylerrel közölje. Annyira
beleélte magát a srác és odáig van Lisáért.
Colinnak
írtam, hogy későn érek haza, de ő is hasonlóképp tett, mert stúdióban dolgoznak
Ethannel. Így legalább nem várunk majd egymásra. Colin újabb dalokon dolgozik,
ezért szinte minden percét a stúdióban tölti, Ethan pedig kíméletlenül beosztja
az idejét. Tulajdonképpen ő az, aki intézi, egyezteti a dolgait, eléggé
rátermett, mégis néha a hátam közepébe kívánom, amikor percenként keresi.
Viszont Colin dalait nézve sikert hoz a számára, ezért nem is firtatom ezt a
kérdést. Örülök, ha ő boldog.
Este még Mr.
Sharppal is megbeszéltem a következő heti műszakot, aztán hazamentem. Furcsa,
hogy már több időt utazom az egyetemtől, de minden egyes nap boldogan megyek a
Carla Ridge-re, ahol élek. Együtt. Colinnal. Számomra még mindig hihetetlen.
Mel és Zack persze nagyon jól berendezkedtek a lakásomban, vagyis a volt lakásomban.
Szuperül érzik magukat, aminek én örülök, picit azért hiányzik az a kis kuckó
ahol elkezdtem mindent. Colin testőre a háznál volt, ő engedett be. Vicces,
hogy eleinte féltem tőle, sőt úgy nézett rám, mint aki a legrosszabbat
feltételezi, de Paulról kiderült rendes pasas. A házhoz érve benyomtam a
riasztó kódját és belépve ledobtam a táskám, aztán a kanapéra ültem. A
telefonom néma maradt, Colin egy árva üzenetet nem írt, valószínűleg elfoglalt.
Gyorsan készítettem egy spagettit aztán a tévé elé bekucorodva vártam, hogy
hazaérjen.
- Hanna –
hallottam egyre közelebbről, hogy valaki szólít. – Hanna, ébredj! – morogtam
egy kicsit, miközben kinyitottam a szemem. Colin ült mellettem a kanapén,
mosolyogva figyelt.
- Hol
voltál? – kérdeztem. – Hány óra?
- Hajnali
kettő.
- Kettő? –
csattantam fel. – Colin, egész este vártalak.
- Tudom, és
ne haragudj, de elhúzódott a dalfelvétel, aztán Ethannal megittunk pár
pohárral…
- Ezt nem
tudtad volna mondani, hogy ne várjalak?! – ugrottam fel.
- Ne
haragudj – hebegte, miközben áradt belőle az alkohol.
- Hol a
kocsid?
- A stúdió
előtt hagytam… Hanna, kérlek, ne légy morcos.
- Nem
vagyok… a vacsorád valószínűleg kihűlt, én pedig megyek és lefekszem. – Ahogy
ezt kimondtam sarkon fordultam és a szoba felé vettem az irányt. Annyira
elborított a düh, hogy nem láttam, pláne, hogy miközben tudja, hogy szinte alig
látjuk egymást mostanság ő inkább iszogat valahol Ethannel. Bevágtam magam
mögött az ajtót és levágtam a szürke felsőm és nadrágom a földre, majd
belebújtam a pizsimbe. Colin kitárta az ajtót, épp, hogy beljebb tudott lépni
rajta.
- Én
szeretlek Hanna – motyogta, miközben próbált felém haladni. Bevágtam magam az
ágyba és szótlanul figyeltem a borzalmas járását. – Bocsáss meg…
- Colin,
jobb lesz, ha lefekszel.
- Veled
akarok lenni, nem fekszem le. Csókolj meg – ült le mellém. Megráztam a fejem,
miközben figyeltem mennyire szerencsétlen, valószínűleg több volt az, mint pár
pohár. Ide –oda dőlt, közben pedig meg akart ölelni.
- Feküdj le
és aludd ki magad.
- Szeretlek.
Ugye tudod. Kérlek ne ha… - hebegett. A beszéde is rémes volt, de képtelen volt
ülve maradni ezért lefeküdt mellém. Borzasztóan dühös voltam, mostanság egy
közös esténk sem volt, ezt pedig sikerült teljesen elszúrnia. Nem is figyeltem
oda mit halandzsázik össze- vissza, alig bírtam megérteni. A félhomályban aztán
arra kaptam fel a fejem, hogy egyenletesen szuszog. Ahogy lefeküdt, úgy el is
aludt. Rögtön. Megpróbáltam pár ruhadarabot lecibálni róla, de aztán feladtam,
nem akartam felébreszteni.
Korán reggel
már az egyetemen kezdtem. Colin még aludt, amikor eljöttem, eléggé haragudtam
az éjjel történtek miatt, bár néha kell a kikapcsolódás, mégis vágytam arra,
hogy vele lehessek olyan sok kihagyott nap után. A tánc sem abban a ritmusban
ment, ahogy szokott, kedvetlen voltam, mégis tudtam a versenyre mindennek jól
kell alakulnia. Átadtam magam a zenének, nem gondoltam semmire sem, csak
magamra.
- Bejöhetek?
– csukódott be az ajtó Oliver után. – Bocsi, csak jöttem a próbára.
- Persze –
álltam le, majd lekapcsoltam a zenét.
- Mióta vagy
itt? – kérdezte, ahogy a sötétkék sporttáskáját a székre tette.
- Talán egy
órája. Kicsit gyakorolni akartam.
- Túlhajtod
magad Hanna. Mire a verseny kezdődik, elfáradsz. Tudod mi történik a testtel,
ha…
- Pontosan
tudom, kösz Oliver – vágtam a szavába.
- Jó, jó
csak mondtam. – Pár másodpercig csendben pakoltunk egymás mellett, aztán
közelebb lépett. – Valami baj van? -
megráztam a fejem. Amióta történtek a dolgok igyekeztem úgy viselkedni, mint
egy barát, mert Olivert nem akartam elveszíteni. Jó srác, helyes és kedves.
Odaadó, mégis miután úgy megbántottam és kibékültünk Colinnal jobbnak láttam,
ha a kapcsolatomat fel sem hozom, inkább átlagos dolgokról dumáltunk. Azonban
eléggé mérges voltam ahhoz, hogy ne vegye észre rajtam, hogy nem vagyok jól.
- Minden
rendben Oliver, jól vagyok.
- Párszor
már megpróbáltak becsapni. Hamar rájövök, hogy ki mikor mond igazat. Nos?
- Kérlek, ne
firtassuk – próbáltam lezárni a dolgot. – Minden oké.
- Jó, te tudod…, de elmondhatod, ha bánt
valami. - Bólintottam. Nem hinném, hogy pont Olivert érdekelné, a mi
veszekedésünk Colinnal. Az ajtó kinyílt és a verseny résztvevői léptek be
egymás után. Melanie, Lisa is megérkezett, akik persze tudták, hogy mi volt az
éjjel, úgyhogy rögtön mellém lépve kérdezősködtek. Oliver hallott minden egyes
dolgot, de inkább Zackkel próbált beszélgetni, miközben bánatos szemekkel
nézett rám. Ennél kellemetlenebbül már nem is alakulhatott volna a reggel,
próbáltam csitítani is a lányokat. A próba megkezdése előtt aztán egy üzenet
jött Colintól.
Hiányzol. Remélem nem haragszol…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése