Dance with Miss Arizona - III. fejezet 2. ÉVAD

- Boldog Szülinapot! – hallatszott egy hang a távolból. Azt hittem álmodom, de újra, egyre közelebbről hallottam. – Boldog Szülinapot Hanna!

- Nem akarok felkelni! – jelentettem ki, miközben a fejemre húztam a takarót.

- Ma van a születésnapod Han.

- Nem akarok születésnapot – morogtam, mire Colin levette rólam a takarót. – Kérlek ne most! – szóltam rá.

- Hanna, nagy nap a mai, gyere. – Felültem, morcosan, kócosan, de az előttem álló férfinak, akinek a mosolya napfényként ragyogott rám, nem tudtam ellenállni. Ennek most már két hete.

Amint beleegyeztem, hogy hozzá költözöm, Colin rögtön hívott egy céget, akik a házához szállították a dolgaimat. Lisa és Melanie segítettek összepakolni. Sosem gondoltam volna, hogy ennyi holmim van, de azóta még több lett, mióta Los Angelesbe költöztem.
Amikor az utolsó darab tárgyat eltettem a dobozba, körbe néztem a Wilshire Boulevardon lévő lakáson rájöttem, hogy annyi sok emlék köt oda . Ez a lakás adott számomra otthont, nyugalmat és biztonságot. Itt kezdtem el ismerkedni a várossal, azzal, milyen az egyedüllét, az, hogy magamnak kell fenntartani. Itt váltam felnőtté. Ezek tettek azzá, aki vagyok és, hogy Colin az életem részévé vált. Szerettem ezt a lakást. Kicsi, egyszerű, de mégis hangulatos, Los Angeles fényeit legyen szó akár reggelről vagy estéről, mindig örömmel néztem. Hiányozni fog.

- Hanna, minden rendben? – kérdezte Melanie, ahogy felkapta az utolsó kisebb dobozt.

- Persze. Vigyázzatok erre a lakásra –mondtam, mire ő beleegyezően bólogatott. Ő és Zack nagyon örültek, hogy felajánlottuk nekik, hogy költözzenek be a lakásba. Anyát felhívtam, hogy beszélje meg az ismerősével, remélve, hogy beleegyezik és megengedi, hogy Melanie és Zack odaköltözhessen. Természetesen nem okozott neki gondot, így boldogan adtam át a kulcsokat, amikor kiléptünk az ajtón. Tudtam, hogy jó kezekben lesz az a hely, ahol minden elkezdődött.

 Colin házában mindent kis zugot meg kellett ismernem. Persze voltak helyek, amiket már úgy ismertem, mint a tenyeremet. A hatalmas szekrények közül alig tudtam kiválasztani, hogy melyik legyen az enyém és hova tegyem a ruháimat. Ott álltam, teljesen lefagyva, közben pedig arra gondoltam, hogy ismét egy új fejezet nyílik az életemben azáltal, hogy Colinnal lakom együtt. De boldog voltam, ez pedig feledtette mindazt, amik gyötörtek. Legalább egy nap kellett, mire berendezkedtem. A ruháim Colin szekrénye mellett helyeztem el, közben pedig átnéztem az övéit is. Rengeteg ing lógott ott, az illatuk pedig emlékeztetett a kapcsolatunk kezdetére. Előfordult, hogy napközben egyedül voltam, igyekeztem mindent felfedezni, megismerni, de szívesen készítettem vacsorát, aminek nagyon örült, ha hazaért esténként. Így teltek a napok és a hetek.

A szülinapom reggelén azonban ő készült. Sosem szerettem a szülinapokat, talán csak gyerekkoromban, mert akkor a zsúrokon kicsit a középpontban lehettem. Jó volt, hogy a rokonok, barátok velem ünnepelnek, de amikor Sienna megszületett, kicsit háttérbe került a nagy szülinapozás. Picit jobban foglalkoztak vele, mint második gyerek és kislány, aztán végül nem nagyon érdekelt a szülinap.   Colin addig nem hagyott békén, míg fel nem keltem. A szobából kilépve a folyosón díszek, lufik lógtak, amint tovább haladtam a nappaliban egy hatalmas lufi, rajta az évszám: 19.  Colin körbevezetése itt nem ért véget, mert az asztalon reggeli várt.

- Colin, édes vagy, de nem kellett volna – néztem rá, ahogy zavaromban eltűrtem a fülem mögé a hajam.

- Dehogynem. Ma van a szülinapod Hanna.

- Ne is emlékeztess… - szóltam rá. – De a reggeli nagyon gusztusos.

- Lesz ma még egy meglepim.

- Komolyan? Micsoda? – kérdeztem kíváncsian, ahogy töltöttem magamnak egy kis kávét.

- Ne kíváncsiskodj. A meglepetés, az meglepetés.

- Naaa – kérleltem, de hajthatatlan volt. Leült mellém és együtt megreggeliztünk. Később kitalálta, hogy nézzünk meg egy filmet, de volt egy olyan érzésem, hogy húzni akarja az időt, belementem a játékba. Colin folyton az óráját nézte, hol pedig a telefonját. Kezdtem kicsit ideges lenni, mert többször felállt és eltűnt a lakásban. Ami viszont meglepő volt, hogy a lányok sem jelentkeztek. Bíztam benne, hogy Colin nem talált ki valamit, mert miattam aztán nem kell semmit rendeznie. Már délután volt, amikor vége lett a filmnek. Colin persze a végén már nem volt velem, helyette telefonált. Állítása szerint van egy kis munkája, de ne aggódjak, hamar elintézi. Mérges voltam, mert ő akart filmezni, de nem is látott belőle tíz percnél többet. Csengettek.

- Colin várunk valakit?

- Nem, senkit! – kiabált a konyhából. – Megnéznéd ki az?

- Persze – mérgelődtem. Felkaptam a köpenyem, majd az ajtóhoz indultam, hogy kinyissam. Ekkor olyan döbbenet ült ki az arcomra, ami talán kívülről nézve eléggé vicces lehetett.  – Anya! – kiáltottam, ahogy a nyakába ugrottam. A családom minden egyes tagja ott álldogált az ajtóban. Hihetetlen volt,  hogy mindannyian itt vannak, együtt vagyunk. Colin is megjelent mögöttem, hatalmas mosollyal az arcán, látta mennyire boldog vagyok.

- Colin – öleltem meg is megcsókoltam. – Köszönöm – suttogtam a fülébe. Ezután beljebb tereltem a családomat, Colin pedig örömmel mutatkozott be nekik. Ez aztán tényleg egy jó szülinapnak ígérkezik. Apa határozottan megállt előttem és a háta mögül előhúzott egy kis dobozt, amelyet átnyújtott nekem. Örömmel átvettem, megöleltem őket, az asztalnál pedig izgatottan elkezdtem kicsomagolni az ajándékot. Egy gyönyörű szép karkötő volt a dobozban, amelyen kis betűk jelezték az ő nevüket. Meghatódtam, mert szép ajándék és jelképezi az összetartást közöttünk. Nem győztem meghálálni nekik.

  Megmutattam a szobájukat, ahol eltölthetik az estét, Colin pedig kérte, hogy ameddig ők kicsomagolnak, menjek be vele a szobánkba.

- Mondanom kell valamit – csukta be maga mögött az ajtót. Kérdőn néztem rá. – Este vacsorázni megyünk, mindenki, köztük az én családom is.

- Tessék? – értetlenkedtem.

- Itt az alkalom, hogy mindenki megismerkedjen egymással...

- Az anyukád élve felfalja a családomat – vágtam közbe.

- Ugyan, ne túlozzunk. Ez a mai a te napod. Anya visszafogja magát.

- Na persze, nem arról híres – méltatlankodtam, ahogy átfutott az agyamon, milyen stílusú is Colin édesanyja. Közelebb lépett, kérlelőn nézett rám, amely azt sugallta, hogy próbáljam meg, nincs vesztenivalóm. Azonban mégis féltem attól, hogy alakul az este. Colin nyugtatólag megölelt, ami kicsit megemésztette velem, hogy beleegyezzem a vacsorába.

- Megnyugodtál? – kérdezte halkan, mire én bólintottam. – Akkor…

- Akkor? – kérdeztem vissza csábító mosollyal. – Mi a terve Mr…

- Ha elmondanám, akkor a pokolra jutnék… - kacsintott. Átfogta a derekam és szenvedélyesen megcsókolt, úgy, hogy minden porcikámat átjárta, a testem pedig teljesen beleremegett. Lassan, lassan az ágy felé haladtunk, miközben a keze a pólóm alá csúszott, végig simítva rajtam, majd magára húzott. Hosszasan időzött a combomon a kezével, majd egyre feljebb húzta, én pedig égtem a vágytól, többet akarva. Szenvedélyesen csókoltuk egymást, vadabbul.

- Hanna, Hanna drágám itt vagy? – hallatszott a kérdés, vele a kopogás. Colin és én hirtelen az ajtó felé, majd egymásra néztünk.

- Persze anya, rögtön megyek, átöltözöm – kiáltottam, mire Colin elkeseredve nézett fel rám.  – Ne dühöngj, nem épp ez a legjobb alkalom erre – néztem rá, ő pedig a plafont fürkészte. Felugrottam az ágyból és a szekrény felé sétáltam.

- Az átöltözésre kíváncsi vagyok – mondta vigyorogva. A szekrényből elővettem egy aranyszínű felsőt és egy fekete szoknyát, ami eléggé testhez simuló volt, mintha csak rám öntötték volna. Colin végig nézte, ahogy felveszem a ruhadarabjaimat, kérlelő szemekkel tekintett végig rajtam, ahogy öltöztem.

Este a The Palm Los Angeles előtt álltunk meg. Végig titkolta, hogy hova megyünk, de amikor megláttam a helyet rögtön elképedtem, mennyire jól néz ki. Sienna is el volt ájulva, persze Colin lakása már teljesen elvarázsolta, ahogy a szüleimet is. A kilátás mindenkinek főnyeremény volt, Colin pedig nem győzte bezsebelni a bókokat. Anyának már az, hogy Los Angelesben van, boldogság volt, de ahogy belépett az étterembe, láttam az arcán mennyire el van bűvölve. Kicsit régimódi stílusú, hatalmas csillárok, barna bőrkanapék, zenészek, színészek portréja a falon. Bámulatos volt és hangulatos. Az étteremben lágy zene szólt, míg én körbenéztem Colin a foglalásáról érdeklődött. Ekkor derült ki, hogy Colin családja már az asztalnál ülnek. Éreztem, hogy leforráztak, mert legalább kis időt adhattak volna, mire felkészülök, de most rögtön üdvözölnöm kell Cordeliát, aki biztos vagyok benne, hozni fogja a formáját. Colin látva aggodalmam próbált nyugtatni, de egyáltalán nem éreztem magam jól. Az asztalunk az egyik sarokban volt, Cordelia, Brad, Matt és Lena is. Mindenki boldogan köszöntött minket, kivéve Cordelia, akinek nehezére esett bemutatkozni, Colint persze hosszasan magához ölelte.

- Had mutassam be a szüleimet és a húgomat – mondtam, mire készségesen kezet fogott velük Colin családja. A vacsora csendesen telt. Apa és Brad Arizonáról beszélgettek, eléggé egymásra találtak, Lena pedig érdeklődött az egyetemről és a versenyről. A családból talán Lena az, akivel alkalomadtán tartom a kapcsolatot és érdeklődünk egymásról. Annyira kedves és annyira nem való ebbe a családba. A vacsora befejeztével Colin elvonult, Cordelia szúrós szemekkel figyelt engem, de próbáltam ügyet sem vetni rá, inkább anyával beszéltem, aki boldog volt, hogy láthat.

- Boldog Szülinapot Hanna – lépett mögém Colin egy hatalmas tortával, rajta a tűzijátékkal és a családdal együtt elénekelték nekem a szülinapi dalt.

- Nagyon köszönöm, tényleg nem kellett volna – mondtam miután elfújtam a gyertyákat. – Köszönöm mindenkinek.

- Hanna, szeretnénk átadni az ajándékunkat, amit Colin szüleivel együtt választottunk – kezdett bele Lena, aki egy hatalmas dobozt nyújtott át nekem, csodálatos csomagolásban. Mindenkinek megköszöntem, Colin pedig sürgetve kérte, hogy nyissam ki. Izgatottan húztam szét a világos rózsaszín szalagot, majd nyitottam fel a dobozt, amelyben egy bordó csipkés ruha nézett vissza rám. Ahogy kihúztam nem győztem gyönyörködni benne, tényleg szép volt.

- Boldog Szülinapot Hanna.

- Köszönöm szépen! – mosolyogtam hálálkodva.

- Gondoltuk legyen egy klassz ruhád, ha esetleg a fiammal valami hivatalos eseményre kellene menned – mondta, miközben éreztem a gúnyt a mondatában. Ő pedig gorombán vigyorgott.

- Köszönöm – de valójában a gondolatot is utáltam, hogy bármit is kaptam tőle.

- Hannának van ruhája, nagyon szépek… - szólt közbe anya.

- Ehhez kétség sem fér Eve – kortyolt szem forgatva a pezsgőből Cordelia.

- Ki kér tortát? – érdeklődött Colin, terelve a kínos beszélgetést, majd mindannyiunknak vágott egy szeletet. Kezdtem várni, hogy vége legyen az estének, mert borzalmas volt Cordeliával egy asztalnál ülni. Nyolc óra elmúlt, amikor vége lett a közös vacsoraidőnek és elindultunk haza. Matt és Lena úgy döntöttek velünk tartanak, szívesen töltenék velünk az est hátralévő részét. A házhoz megérkezve több autó parkolt ott, Colin nyugtázta, hogy biztosan a szomszédban bulit tartanak, úgyhogy elhittem. Azonban, ahogy kinyitotta az ajtót mindenki egyhangúan kiáltotta, hogy Boldog Születésnapot! Annyira meglepődtem, de egyúttal örültem, hogy azt sem tudtam kit öleljek meg először. Ott voltak a barátaim, Colin legjobb barátai még az egyetemről, Ethan, mindenki aki számít.

- Boldog Szülinapot Hanna – következett a sorban Oliver. Megölelt, mire Colin mellém lépett.

- Gyere Hanna! Látnod kell a tortát – mosolygott, majd elhúzott Olivertől. Tényleg csodálatos volt minden, a buli pedig még csak most kezdődött. A lányok örömmel ugráltak körbe, miközben Colin a barátaival beszélgetett.

- Látom meglepődtél – vigyorgott Lisa.

- Persze, nagyon tetszik minden és annyira szép meglepetést hozott össze Colin..

- És milyen rövid idő alatt – jegyezte meg Mel. – Ez a pasi egy főnyeremény, most már én is belátom.

- Hanna, ki az a szőke srác, akivel Colin beszélget? – kérdezte Lisa, mire én is odanéztem.

- Ő Cory. Még az egyetemről ismeri Colin, együtt jártak politológiára. Jó barátok. – Visszanéztem Lisára, aki áhítattal figyelte továbbra is Coryt. – Mi van Tylerrel?

- Óh, hagyjuk is, viszont Cory…

- Lisa… - szólalt meg hirtelen Mel. – Mit forgatsz a fejedben?

- Semmit – de mosolya nem erről árulkodott.

- Sziasztok! – jött oda Zack, mögötte Oliver. – Szuper ez a hely Han. Örülünk, hogy itt lehetünk.

- Higgyétek el, meglepetés volt nekem is, de köszi, hogy eljöttetek.

- Táncolunk egyet Mel? – kérdezte Zack a barátnőmtől, majd együtt távolabb vonultak. Körbe nézve mindenki boldogan ünnepelt. Anya, apa a kertben nézték a város fényeit, Sienna Lenaval beszélgetett, míg Colin a fiúkkal társalgott.

- Tetszik? – kérdeztem anyáékat, akik a napozóágyon hátra dőlve nézték a várost.

- Nagyon, egy élmény ez a ház – mosolygott.

- Ez a Colin srác tud valamit… - jegyezte meg apa. – Ilyen lakást fenn tartani, nagyon szerencsés vagy Hanna.

- Ugyan, de tényleg boldog vagyok vele.

- Ennek igazán örülünk. Látom, mennyire szeret téged, aki ennyi mindent megtesz a szülinapodra.

- Tudom.

- Hanna gyere! – kiáltott a nappaliból.

- Menj csak – nézett fel rám anya -, mi itt nagyon jól pihenünk. Öregek vagyunk már a bulihoz. -  Visszatérve a nappaliba Colin már kissé több alkoholt ivott, mint kellett volna tósztot mondott a születésnapom alkalmából. Tényleg olyan kedvesen és szépen beszélt rólam, hogy nem győztem hálálkodni neki is és a többieknek, hogy eljöttek, hogy velünk együtt ünnepeljenek. Miután folytatódott a buli, Colin nem akart elengedni.

- Menjünk be a szobába most!

- Nem lehet – szóltam vissza. – Nem hagyhatjuk itt a vendégeket, miattam vannak itt.

- Kit érdekel? Azt csinálsz, amit akarsz a szülinapodon.

- Colin… - szóltam rá, miközben a nyakam kezdte el csókolgatni.

- Menjünk! Most! – eltoltam magamtól.

- Hagyd abba, kicsit sokat ittál.

- Nem érdekel – folytatta a csókot, majd letette a pezsgőspoharat és a szoba felé kezdett el húzni. A keze ide-oda tévedt, miközben annyira vadul csókolt, hogy átadtam magam neki, és ahogy távolodtunk a nappalitól mindenhol megálltunk, mert szinte a folyosó kellős közepén magáévá tett volna. A hálóhoz közeledve, ahol szinte csak hangulatfények voltak a szoknyám felhúzva simított végig a lábamon, miközben alig bírtuk abbahagyni a csókolózást. Heves volt, a nyögések egymás után hagyták el az ajkainkat, teljesen megvadított.

- Colin! – lihegtem, majd a távolból furcsa hangokra lettem figyelmes. – Colin, Colin állj le…

- Mi az, mi a baj? – suttogta, majd tovább simogatott és csókolt.

- Colin te nem hallod?  - megrázta a fejét, aztán lehúzta a ruhám pántját.  – Colin, valaki van itt – toltam el magamtól.

- Biztos képzelődsz. Menjünk be a szobába – fogta meg a kezem, de akkor is hallottam a hangokat. – Mi volt ez? – kérdezte.

- Erről beszéltem.  – Óvatosan lábujjhegyen mentünk a hangok irányába, amik egyre erősebbek lettek, ahogy közelebb értünk. A fürdőszoba ajtaja résnyire nyitva volt, de benn nem világított lámpafény, teljesen sötét volt. Colin kérdőn nézett rám, mire én csendre intettem, próbáltam óvatosan benézni a fürdőbe.

- Kik vannak benn? – kérdezte.

- Ezt próbálom kideríteni, maradj csendben. – Az ajtót kinyitva a tükörre láttam rá. Próbáltam minél jobban figyelni, hogy lássam, kik vannak benn, de pár pillanatnak el kellett telnie, hogy kivehetőek legyenek.

- Na? – érdeklődött.

- Nem fogod elhinni – néztem rá, ahogy behúztam az ajtót. – Cory és Lisa.