Scripts from Esther

2017. november 26., vasárnap

Az örökös - III.fejezet

Névtelen Az örökös , Az örökös-III.fejezet 0 Comments

III. fejezet

Magamba roskadva álldogáltam a fafaragású szekrény előtt, amelyet még nagyapa készített nekem. Szerettem ezt a szekrényt, olyan szép és díszes volt, illett abba a kis szobába, ahol minden nap álomra hajtottam a fejem. Az ágy, a képek, a bútorok, mind, mind hozzátartoztak a napjaimhoz, ahhoz az élethez, amit a birtokon töltöttem el, amióta megszülettem. Sosem szenvedtem hiányt semmiben, a családom mindenben csak segített, amiben csak tudott. Megadtak nekem mindent, nagymama zongorázni tanított, nagyapa lovagolni és a birtok körüli teendőkre. Édesanyám olvasni tanított, mindig is figyelmeztetett, hogy a kiváló olvasásra, mindig szükségem van, de a francia nyelvet is elsajátítottam. Amikor dühös voltam valakire, gyakran elejtettem néhány francia szót, ekkor megbizonyosodtam róla, hogy még mindig jól tudok beszélni. A szekrény előtt állva aztán könnyek szöktek a szemembe, de igyekeztem túl lenni szomorúságomon, erősnek maradni. Az ajtaját kinyitva ott tornyosultak a ruhák, azok, amiket varrtunk, és amiket a piacon szereztünk be, de az a kedvenc ruhám is, amelyet a helyi varrónő készített kifejezetten nekem. Sosem érdekelt az, hogy miféle ruhában járok, nagyon is jól éreztem magam a bőrömben, itt a birtokon vagy a lovak között. Egyenként szedegettem elő ezeket, a darabokat, majd az ágyra hajítva, sírva roskadtam le a padlóra, úgy éreztem, hogy a mellkasom összeszorult a rám nehezedő teher alatt. Zokogtam, egyre hevesebben, a szobámba időközben belépő Klara se tudta enyhíteni. Megölelt, de tudtam, ezek az utolsó ölelések egyike, nem akartam elválni senkitől a házból. Klara aztán munkához látott, miközben a padlón ültem, s könnyeimet törölgettem. Egy ládát helyezett az ágyam elé, amelybe gondosan összehajtogatta a ruháimat, szoknyákat, továbbá ékszereket, majd a kis szekrényről leemelte a kedvenc könyvemet. Néztem, ahogy elteszi, majd arra gondoltam, milyen jó lesz valamivel elütni az időt. Halk kopogás hallatszott az ajtón. Édesanyám lépett be, de ahogy meglátott a padlón ülve, azonnal hozzám sietett, megölelt, majd igyekezett letörölni a könnyeimet. Bánatosan néztünk egymásra, Klara is lassabban tette a ruhákat a ládába.

2017. november 21., kedd

Az örökös - II.fejezet

Névtelen Az örökös , Az örökös-II.fejezet 0 Comments

II. fejezet.

Az istállóban álldogálva igyekeztem Olivernek segíteni a lovakat lecsutakolni, melyekkel aztán minden héten a városba megy, hogy a megtermelt zöldséget és gyümölcsöt eladja. Nagyapa hosszú ideje termeszt mindenféle növényt a birtokon, ezeknek termesztésében és a ház körüli munkákban több segítségre volt szüksége. Olivert már kiskora óta ismeri, erős, megbízható fiú, aki a lovak nyelvén is ért. Nagyapa több lovat tart, nagyon szereti őket, ahogy én is, már gyerekként megtanított lovagolni, szívesen töltöttem az időm a lovak közelében, nagyapa pedig gyakran járt vadászni.
Miközben Oliver a lovakat rendezte, az egyik oszlopnál figyeltem őt, s igyekezett meggyőzni arról, hogy később lovagoljunk ki a birtok melletti mezőre. Gyakran tettünk így, szívesen tartottam vele. Édesanyám ezt ellenezte, legtöbbször nem engedte, hogy kilovagoljak, szerinte veszélyes, de én általában ragaszkodni szoktam az elhatározásaimhoz.

- Lizy odaadnád a vödröt? – nézett rám, amiből kizökkentett a gondolkodásomból.

- Persze. – bólintottam, majd ahogy odanyújtottam neki, megsimogattam a lovat. Hirtelenjében egy furcsa érzés tört rám, mintha egy másik helyen és világban lettem volna. Szemeim előtt magas tornyok jelentek meg a zord felhők között, s ezt valami nyomasztó érzés követte. Úgy éreztem, mintha lebegnék, de Oliver hangja hozott vissza a látomásból.

2017. november 15., szerda

Az örökös - I. fejezet

Névtelen Az örökös , Az örökös-I.fejezet 1 Comments

I.fejezet

17 évvel később…

Az eső csendes, majd egyre erősödő kopogására ébredtem, amely az ablak párkányára hullott. Nehezen tudtam felébredni, az idő komorsága, s a kevés fény arra sarkallt, hogy minél tovább és tovább aludjak. Álmosan tekintettem körbe a szobámban, hogy ismét szemügyre vegyem minden a helyén, van. A nagyapám által szépen kifaragott szék még mindig az ágy előtt álldogált, rajta az este levetett fehér köntösömmel. Miután kimásztam a jó meleg paplan alól, az ablakhoz sétáltam, hogy megállapítsam, ma sem jobb az idő. Jó pár napja csak az eső esik, a felhők mögül ritkán bukkan elő a nap, ez pedig tovább rontott a kedvemen. A távolba révedve csak a zöldellő mezőt láttam, melyet az eső áztatott, de továbbra sem lehet kimozdulni a nagy sár miatt. Hátrafordulva a köntösömre nézve eszembe jutott az, ami miatt néhány napja alig alszom, gyorsan felkaptam a ruhadarabot, hogy a folyosón végig szaladva megálljak a vastag, díszesre faragott faajtó előtt. Klara a szobalány állított meg, kérlelt, hogy ne zavarjam a nagymamámat, éppen a doktorúr vizsgálja. Nehezemre esett megérteni, hiszen minden vágyam volt, hogy a pár hónapja beteges nagymamámat magamhoz öleljem.

2017. november 11., szombat

Az örökös - Prológus

Névtelen Az örökös , Az örökös-Prológus 0 Comments

PROLÓGUS

Triesdorf

1728. augusztus

- Érkezik a király! – jelentette ki Thomas von Wallmoden, majd utasította a személyzetet, hogy azonnal készítsék elő a legszebb szobát, továbbá készüljenek fejedelmi vacsorával. Aggodalom ült ki az arcára, melyet feleségének és két lányának nem mutatott, inkább magába meredve próbált mindent elkövetni azért, hogy Anglia újdonsült királya jól érezze magát a rezidenciájukon. George, Anglia királya Thomas régi barátja. Fiatalon együtt jártak vadászni, gyakran töltötték az idejüket a birtokon. Azonban a mostani látogatása más. Titkos és természetesen a város lakói sem tudhatják azt, miért érkezik éppen ebben az időszakban a király. A cselédlányok eközben fel s alá szaladgáltak, hogy minél hamarabb berendezhessék a birtok egyik legjobb szobáját, amelynek ablakán a lenyugvó napot is lehet csodálni. George számára ez volt a legideálisabb. A birtok évszázadok óta a család tulajdona, de a von Wallmoden családot, mégsem veti fel a pénz, Thomas tanácsadásból és a birtokról eladott gyümölcsökből, zöldségekből tartja fenn a családot. Szomorúan töltött el kis időt az úr a könyvtár szobában, ez volt a kedvenc helye a birtokon. Magába roskadva próbált erőt venni, hogy örömmel fogadhassa rég nem látott barátját. Nyomasztó és rossz érzés kerítette hatalmába, amelytől már hónapok óta nem tudott szabadulni. Úgy érezte, hogy borzasztó napok kezdődnek, s ezek a napok, hónapok és évek rányomhatják a bélyegét a család életére.....

Rólam

Névtelen rólam , 0 Comments

Kedves Olvasó!

Néhány gondolatban megosztanám Veletek és írnék magamról, hogy jobban megismerhessétek az oldal készítőjét.

1992. 02.16-án születtem, édesanyám névnapján Győrben. 20 éves koromig egy kis falucskában laktam, amelyet a mai napig imádok, és életem végéig az otthonom lesz. 20 éves korom óta élek Budapesten, ahol dolgozom és itt ismertem meg a férjemet is.

Kiskorom óta imádom a történelmet, az érdekes történeteket: A Régi magyar mondákon nevelkedtem, sőt a fáraók titkai is rendkívül érdekeltek. Ezen kívül a későbbiekben VIII. Henrik világa és feleségei, egyszóval egy történelem fanatikussal van dolgotok, szívesen kutakodok, olvasgatok, nézek filmeket ezekből a korokból.

Az írás szeretete talán általános iskola elejére tehető, 12 éves lehettem, amikor verseket kezdtem írni, amelyeket a mai napig féltve őrzök, de éreztem, hogy nem ez az én utam, inkább a hosszabb terjedelmű művek azok, amikben ki tudom fejezni önmagam. Természetesen ez nem ment egyszerre nekem sem olyan flottul, keveset írtam, amely inkább ajánlónak lehetett volna betudni, mintsem egy fejezetnek. Aztán ahogy nőttem, nagyobb lettem, többet tapasztaltam, olvastam egyre többet és többfélét írtam. Ezeket pedig a legjobb barátaimmal osztottam meg. Ők véleményezték, segítettek, ötleteltek a regényekhez. Első körökben füzetekbe írtam, amelyeket akár órákon is képes voltam írni, főleg, ha volt hozzá ihlet és kedv.
Leginkább a misztikus, mágikus világban mozgok otthonosan, ám az utóbbi években nem mindig találom meg önmagam ebben. Néha már picit erőltetettnek érzem, inkább igyekszem más jellegű és ezt kizárva írni olyanokat, amelyek enélkül is lehetnek izgalmasak. Készült már a mai korban íródott történet, de általában a régebbi századokban találom meg önmagam. Gyakran írok olyan történeteket, amelyek 1700-1800 vagy az 1900-as években játszódnak. Rengeteget olvasok arról a korról, hogy képben legyek az akkori dolgokkal, hogy ezeket hitelesen és korhűen tudjam visszaadni a történeteimben.
A jelenleg folyamatban lévő két írásom is más századokban játszódik, de igyekszem izgalmasnak és olyannak megírni, hogy az lekösse az olvasó figyelmét.

Hogy miért most osztom meg Veletek az írásaimat?

Hiába telt el annyi év, nem volt bennem elég bátorság ahhoz, hogy merjek bármit is kitenni, másokkal is láttatni. Igazából ez az én hibám, örültem ,ha a baráti társaságnak tetszik amit csinálok, őszintén szólva talán most érzem azt, hogy bevállalhatom azt, hogy mást is szórakoztassak azzal, ami engem feltölt és az egyik legnagyobb hobbimmá vált.

Remélem szívesen olvassátok a most készülő történetemet is, melyben és a többiben is hálás köszönettel tartozom sokaknak :) , hogy kiknek is KATTINTS IDE.

Esther

Köszönet

Névtelen köszönet , 0 Comments

Azon emberek neveit találjátok itt, akiknek sokat köszönhetek...

Szilvi: A legjobb barátnőm, aki amellett, hogy az élet minden területén támogat, a regény írásaim egyik legfőbb támogatója, és asszisztense. Évek óta segít ötletelni, kitalálni jeleneteket, neveket, helyszíneket. Az egyik legnagyobb segítőtársam, aki nem csak a regényekben támogat, de az oldal neve is hozzá fűződik.

Manci:Szándékosan írtam így, hiszen ő a másik jó barátnőm és hű olvasóm, akinek véleményét bármikor kikérhetem. Segít és bármikor számíthatok rá.

Maris: A középiskola óta az egyik legnagyobb kritikusom, legjobb barátnőm, aki szintén ötleteivel, rengeteg lexikális tudásával segítette a regényeim útját, aki mellett a középiskolában folyamatosan tudtam írni a füzeteimet és boldogan olvasta az újabbnál újabb történeteimet.

Andy: Az utóbbi időben a segítő és kritikus társam, akivel szintén megoszthatom gondolataimat, szívesen segít, ötleteit örömmel megossza velem, amelyeket be tudok építeni a saját gondolatmenetembe.

...és hát a férjem, aki évek óta tudja, hogy ez mennyire fontos nekem, elviseli a papírozásokat, a füzeteket itt -ott amelyekbe az ötleteimet írom és segít, ha valamiben elakadok.

Továbbá köszönöm azoknak, akik az elkövetkezendőben olvassák és szeretik majd az oldalt.

2017. november 5., vasárnap

Köszöntő

Névtelen köszöntő , 2 Comments

KÖSZÖNTÖK MINDENKIT

a SCRIPTS FROM ESTHER oldalon, ami most már hivatalosan is megnyílt.

Nagy vágyam válik ezzel valóra, hiszen 12 éves korom óta porosodnak az irományok a fiók és a szekrény aljában és ezeket általában a barátnőim látták és olvasták. Most azonban döntöttem és elhatároztam szeretném megmutatni a világnak és magamnak, hogy a történeteim igen is érdekelhetnek másokat is, esetleg szívesen olvassák a regényeimet.

Remélem velem tartotok a továbbiakban !

Hamarosan érkezik az első fejezet, addig is néhány bejegyzés következik még, rólam illetve azokról a személyekről, akik ebben segítettek és támogattak engem, nélkülük nem lennék most itt.

Első körben köszönet Szilvi barátnőmnek, aki a blog nevét adta! <3 :)

Puszi

Esther