Scripts from Esther

Sziasztok!

Köszönöm a bizalmatokat és azt, hogy olvassátok a történetet, továbbá azt is, hogy szavaztatok. Sajnos, lassan, de biztosan közeledünk a végéhez, ezért mindenképpen szeretném megismertetni veletek, hogy kiket képzeltem és, hogy képzeltem a szereplőket a történethez. 

Mivel most már legalább 14 éve, hogy írogatok (eleinte kisebb terjedelmű történeteket), de nálam a történet kitalálása után rögtön az az első, hogy átgondolom, hogy nézzenek ki a szereplőim, akikhez próbálok arcot társítani. Tehát, miután megvan  a sztori, az internetet böngészem nem csak adatgyűjtés után, de olyan hírességeket keresek, akik kb megegyeznek az én szereplőimmel. Most sem volt ez másképp. Hanna karaktere rögtön megvolt, viszont Colin szerepére (mert általában Jason Ackles vagy Chace Crawford akiket imádok főszereplő pasinak) olyat szerettem volna, aki tényleg olyan Colinos. Nem is találhattam volna jobbat Matt Lanternél. 

De, hogy miről is beszélek, tartsatok velem, hogy a főbb szereplőkről mindent megtudhassatok!
A történet 2017. szeptemberétől játszódik...

Hanna Larsson: Születési idő : 1999. március 20.
Szülei: Eve és Alec Larsson
Testvére: Sienna Larsson
Lakhely: 10 365 Wilshire Blvd, LA

Külső tulajdonságok: barna haj, barna szem. 167 cm, vékony, sportos testalkat. 

Belső tulajdonságok: becsületes, ambiciózus, szorgalmas, barátságos, társaságkedvelő. Legfőképp: tehetséges.

Felvételt nyert a Los Angeles-i Egyetemre, hogy álmait megvalósítva tánctanár lehessen. Arizonából költözik a nagyvárosba, ahol megkezdi tanulmányait, barátokat szerez. Colin Shepherd videóklipjében kap szerepet, mint táncos, amivel megváltozik az egész élete.

Colin Shepherd: Születési idő: 1994. május 7.
Szülei: Cordelia és Bradley Shepherd
Testvérei: Matthew (27) és Lucy Shepherd +
Lakhely: 1870, Carla Ridge, Beverly Hills CA 

Külső tulajdonságok: szőkés barna haj, kék szem, 178 cm.  Sportos testalkat.

Belső tulajdonságok: romantikus, tehetséges, segítőkész.

Colin Shepherd egy éve befutott énekes. Mindig is érdekelte a zene, de egészen mást tanult szülei hatására. A Friends című dala hozta meg számára a sikert, ezt követték még dalok, illetve egy kiadott album, amiből rengeteget eladott. Azóta több koncertet adott, műsorokban vett részt. Barátnője a modell Alexis Greene, akivel egy évet voltak együtt.
Testvére, 17 évesen halt meg egy szórakozóhelyen, ami miatt a fiúnak bűntudata van.  Colin, ahogy megismerkedik Hannával, rögtön megtetszik neki a lány, szeretné őt megvédeni, miközben ellenállhatatlan vonzalom alakul ki közöttük. Szereti a teniszt, a sportokat. 

Melanie Abrams: Születési idő: 1999. január 11.
Szülei: Anne és George Abrams
Testvére: Kyle Abrams

Külső tulajdonságok: barna haj, barna szem 165 cm. 

Belső tulajdonságok: visszafogott, barátságos, szerény

Melanie is a tanévkezdésre költözött Los Angelesbe.  A tánc az élete, emiatt is próbálta meg a felvételt az UCLA-ra. A szerelmével távolt éltek egymástól, Shane szakított is Melanieval. Az idő múlásával összebarátkozott Hannával és Lisával, majd Zack-el egyre közelebb kerültek egymáshoz.

Lisa Ferrers: Születési idő: 1998. augusztus 29.
Szülei: Olivia és Thomas Ferrers  - 3 éve elváltak.

Külső tulajdonságok: világosbarna haj, barna szem 170 cm
Belső tulajdonságok: szókimondó, társaságkedvelő, vidám

Lisa Los Angelesben lakott amióta megszületett. Együtt járt középiskolába Aylin Dawsonnal, akivel az egyetemre is együtt kerültek be. Itt ismerkedik meg Hannával és Melanieval, akikkel nagyon jó barátságot köt. Szókimondó, mindig megmondja, amit gondol, ezzel segítve barátnőit. Tökéletes tánctehetsége révén igyekszik megvalósítani álmát, hogy egyszer saját táncterme legyen. Szeret ismerkedni, Tylerrel érzi a legjobban magát.

Oliver Harrison: Születési idő: 1998. szeptember 12. 

Szülei: Paris és John Harrison
Testvére: Landon Harrison

Külső tulajdonságok: sötét haj, barna szem, 182 cm, izmos, sportos testalkat. 

Belső tulajdonságok : magabiztos, kedves, 

Oliver Los Angelesben született, azóta a városban él. Gyerekkora óta táncol, tehetsége miatt került be az egyetemre is. Oliver és Hanna az első koreográfia órán találkoztak, azóta barátok, sőt elég közelebbi kapcsolatba kerültek egymással. Barátságos, segítőkész fiatal, aki szívesen röplabdázik vagy űz különböző sportokat. 

Aylin Dawson : Születési idő: 1999. február 19. 

Szülei: Lynn és Peter Dawson 

Testvére: Jane Dawson 

Külső tulajdonságok: szőke haj, kék szem, 169 cm. Vékony, sportos testalkat.

Belső tulajdonságok: törtető, határozott, szókimondó, 

Aylin Los Angelesben született. Lisával régóta ismerik egymást, de az egyetemen sem lettek barátok. Aylin szeret maga köré gyűjteni olyan lányokat, akik őt istenítik, hallgatnak rá és támogatják. Szókimondó, határozott jellem, amit célul tűz maga elé, bárkin átgázolva próbálja érvényesíteni. Hanna életét megnehezíti az egyetemen, folyamatos konfliktusban vannak. 

A születésnapi buli után, ahogy a lakásba értem Colin rögtön hívott, de lenémítottam a telefonom, inkább beálltam a zuhany alá és csak sírtam. Magam sem tudom miért, mi fájt jobban, de főként az az érzés, hogy Colin anyja meg sem próbálta elviselni, hogy a fia mással van. Annyira szomorú voltam, hogy végül lefeküdtem és a sírásba aludtam el. Reggel, amikor felébredtem rengeteg üzenet várt.

Nem megyek el a koncertre, lemondom.

Hanna, kérlek válaszolj.

Reggel hívj fel!

Ilyen és ehhez hasonlóak ugrottak fel a telefonomban, számtalan hívással. Hosszú percekig csak néztem őket, arra gondolva, hogy mi lenne a legjobb, amit tehetnék Colinnal. Fontos számára ez a koncert, miattam, pedig ne mondja le, ezért írtam neki.

Minden rendben. Menj csak el. H.

Ahogy elküldtem az üzenetet, rögtön megszólalt a telefonom. Colin arca mosolygott vissza, s bár nem akartam felvenni, mégis megtettem.

- Hanna, végre. Miért nem jelentkeztél?

- Colin, elég volt anyukádat este elviselnem…

- Tudom – vágott közbe -, beengedsz?  - érdeklődött. Kiugrottam az ágyból és az ablakhoz rohantam. A parkolóban Colin autóját pillantottam meg, majd megszólalt a csengő. Felvettem egy pulcsit a pizsamámra, kinyitottam az ajtót. Colin a telefont tartva a kezében, szomorú tekintettel nézett rám.

- Bejöhetek? – kérdezte újra. Kitártam az ajtót, majd ahogy belépett úgy meg is állt velem szemben. – Hanna, tudom, hogy borzasztó volt a tegnap este, de hidd el, ha tudtam volna, akkor nem vittelek volna oda. Borzasztó estém volt, tudva, hogy mennyire rosszul érezted magad…

- Nekem milyen rossz volt az este.

- Nézd, nem tudtam, hogy anya ennyire túltolja a dolgot. Hidd el, megkapta tőlem már amit érdemelt – hosszan sóhajtottam, de arcomról biztosan az egész esti sírás nyomai néztek vissza rá.  – Nem tudok így elmenni, hogy te boldogtalan vagy.

- Colin, ez nem a te hibád. Az anyád imádja Alexist és a tudtunkra is hozta. Ettől függetlenül menj el, ez a te koncerted.

- Így nem Hanna! – jelentette ki dühösen, majd leült a kanapéra. Becsuktam az ajtót, próbáltam nem morogni, hogy ennyire önfejű. Egyértelműen megmondtam neki, hogy mehet a koncertre, mégis mit nem ért?

- Tényleg Colin, minden oké – ültem le vele szemben. A karját keresztbe tette, akár egy duzzogó kisfiú, teljesen megmakacsolta magát.  – Colin, el fogsz késni. Hidd el, hogy minden rendben van – ám ő még mindig nem szólalt meg, engem pedig egyre jobban kezdett idegesíteni a dolog, főleg, hogy délben már órán kellene lennem. Továbbra is, mint egy makacs kisfiú ült és még csak az órát sem figyelve, ráncolta a homlokát, akárhányszor próbáltam bizonygatni, hogy jól vagyok. Mérgemben a konyhapulthoz mentem és főztem egy kávét, hogy beindítsa az amúgy is remekül alakuló napomat. Bíztam benne, hogy Colin is meglágyul és a kávé illatának nem tud ellenállni, de felőle fejen is állhattam volna, akkor sem állt fel a kanapéról. Nyugodtan kortyoltam el a kávét, ő pedig szinte rám sem nézett, ez pedig egyre jobban idegesített.

- Abba hagynád, kérlek ezt a duzzogást? Kezd idegesíteni. Ha azt mondom, hogy minden oké, akkor az úgy is van – tettem le a bögrét a pultra.

- Na persze… - villantotta rám kék szemeit, de úgy, hogy hosszan elkapta a tekintetemet. Kegyetlen játékot űz, amiben ő nyerhet, mert ennek a pillantásnak képtelen vagyok ellenállni. Ő pedig pontosan tudta. Éreztem, hogy az arcom lágyabb lesz, kék szemei nyugtatólag hatottak rám.

- Colin menj el a koncertre. Semmi gond – mondtam most már nyugodtabban. – Nem rád haragszom és tudom, hogy te megtettél mindent. Nem a te hibád – Colin úgy ugrott fel a kanapéról, mintha mindvégig ezt a hangot akarta volna hallani. Közelebb lépett, átfogta a derekam. Kedvesen rám nézett, magához húzott, átölelt, éreztetve, sosem állhat semmi közénk.

- Szeretlek Hanna! Még anyám sem szólhat bele…

- Tudom. Én is – lágyan megcsókolt. – Menj, el ne késs.

- Hidd, el megvárnak – kacsintott -, akkor megyünk, amikor én akarom. – Mosolyogva húzott újra magához, majd az ajtó felé kísértem, hogy elbúcsúzzunk. Nehezemre esett ez a búcsú. Próbáltam húzni a perceket, még egy ölelést, még egy csókot, de tudtam, hogy el kell őt engednem. Rossz volt, hogy egy kis mosolyszünet után kell elválnunk, ráadásul három napra, de úgy érzem mégis egy mérföldkő, mert ez csak erősít bennünket. Colin újra megcsókolt.

- Menj csak…

- Olyan rosszkor jött ez az egész. Tényleg nem akartam, hogy így alakuljon a vacsora.

- Ne aggódj. Rendben leszek – Colin szomorú tekintettel nézett rám, bántotta a dolog, mégis nem hibáztathatom, hiszen az édesanyja volt, aki kegyetlenül viselkedett. Könnyezve búcsúztam el tőle, nehezen engedtem el, de amikor mégis megtettem, lassan becsuktam az ajtót, de Colin visszatette a kezét, hogy újra belépjen és megcsókoljon úgy, mint még soha. A falhoz nyomott, két kezében tartotta és simította az arcom. Rögtön felkapott, majd bevitt a szobába, ahol letépte rólam először a pulóvert, majd a pizsamát . Tudtam, nincs sok időnk, ezért hasonlóképp tettem, de egy pillanatra sem akartam őt elengedni, ezért nem vacakoltam sokat azzal, hogy megszabadítsam a ruháitól. Azonnal a hátamra fektetett, ő pedig tovább csókolt, karján támaszkodva simította végig a hajam. Gyors szeretkezés volt, mégis az eddigi legjobb élményünk, ami valaha történt velünk. Nem akartam, hogy véget érjen,  örökké csak a miénk legyen a szoba.

- Hanna – szólalt meg, amikor öltözött. -  Nagyon fogsz hiányozni.

- Te is – mosolyogtam rá, majd én is felkaptam magamra egy szabadidő ruhát illetve egy köntöst. – Örülök, hogy eljöttél.

- Azt elhiszem - kacsintott. – Legalább szombaton még jobban fogsz várni.

- Nagyon várlak…  – úgy döntöttem, hogy lekísérem az autóig. A liftben is egymást öleltük, amíg a bejárati ajtóhoz nem értünk, de olyan meglepetés várt ott ránk, amire talán egyikünk sem számított. Fotósok hada állta el az utat, szinte az ajtót sem lehetett kinyitni. Ahogy megláttak bennünket rögtön kattintások hangja hallatszott, egymás után rengetegszer. Colinnal döbbenten néztünk egymásra, ő pedig azonnal jelezte, menjek vissza a lakásba. Megcsókolt, aztán kinyitotta az ajtót, a fotósok pedig azonnal ellepték, végül azt sem láttam, ahogy beszáll az autójába. Szomorúan ballagtam vissza a lakásba, hogy elkészüljek az egyetemre, mert így is késésben voltam.

Egy órával később már Lisa fogadott a parkolóban, kezében a telefonjával. Amikor kivettem a táskám a hátsó ülésről, már az orrom alá nyomta a fotókat, én pedig dühösen elindultam az egyetem bejárata felé.

- Elképesztő Hanna, a lakásod előtt? – kérdezősködött Lisa.

- Lisa, kérlek.

- De köntösben vagy lefotózva. Mondtam, hogy jó benyomást kellene keltened a fotósoknak.

- Nem akarok jó benyomást szerezni – folytattam dühösen és a lépteim is egyre gyorsabbak lettek.

- Azért vehettél volna fel jobb ruhát is – megtorpantam, majd Lisával néztem farkasszemet.

- Nem számítottunk a fotósokra. Különben is nem volt időm rendes ruhát felvenni – Lisa megdöbbent a reakciómon, ami dühös egyben határozott volt.

- Vicceltem Han, nyugi. Mi a baj?

- Semmi – majd tovább folytattuk az utunk az egyetem felé. Lisa addig kérdezősködött, amíg elmeséltem neki az estét Colin családjánál, majd a mai reggelünket is. Lisa teljes megdöbbenéssel hallgatta, miközben ő sem értette Cordelia ellenségeskedését velem szemben. A beszélgetéshez aztán csatlakozott Melanie is, aki szintén mindent tudni akart. A pszichológia órán is csak erről beszélgettünk, miközben a professzor asszony igyekezett tájékoztatni minket a vizsgákkal kapcsolatos tudnivalókról. Semmi sem érdekelt, sőt csak a telefonomat tudtam nézni, hogy Colinnal beszélni tudjak. Az internetet elárasztották a köntösös képeim, illetve, ahogy Colin az autójához rohant. Persze, amikor oldalra néztem Aylin és Nicole gonosz tekintetével találtam szemben magam, akik gúnyosan mutogatták a telefonjukon a fotósok által készített képeket. Nem tudom mi zavar jobban, hogy lefotóztak vagy, hogy mindenki rajtam nevet. Colin még óra közben írt, hogy hamarosan megérkezik Las Vegasba, gyorsan válaszoltam, nem igazán érdekelt az óra, pedig a professzor asszony hangosan és határozottan magyarázott. Azokra a percekre gondoltam, amiket a búcsúzás előtt éltünk át Colinnal. Arra, hogy milyen vágy és szenvedély alakult ki közöttünk, pedig elég rettenetesen indult ez az egész kapcsolat. Most pedig, hiányzom annak az embernek, akiért milliók rajonganak. Colinról az ember azt hinné, hogy egy beképzelt, nőcsábász, de nem. Odaadó, amiről álmodni sem mertem. Boldog vagyok, hogy én élhetem meg vele mindezeket. Óra után a büfében ültünk, hogy egy kis szendvicset együnk és kávét igyunk, de ezt Aylin és társasága megzavarta. Haját átdobta a válla fölött és fülig érő vigyorral ült le mellém az üres székre.

- Hanna, nem is tudtam, hogy ilyen sztár lettél. Köntösben.. Nahát – vigyorgott a lányokra.

- Aylin nem mennél arrébb…?- szólt rá Lisa. – Nem vagyunk rád kíváncsiak.

- Lisa, ugyan. Érdeklődőm, hogy van a barátnőtök a mai paparazzi fotózás után?

- Remekül. Aylin miért nem foglalkozol magaddal?

- Azért, mert érdekes, hogy Colin téged választott. Akkor most már a versenyre sem jössz? Befutottál Colin mellett?

- Nem ugródeszkának használom őt, ha erre célzol.

- Oh, halljátok ezt lányok….

- Nevezek a versenyre Aylin. Nem adom meg az örömöt, hogy te nyerj – Aylin dühösen meresztette a szemeit, egyszeriben lefagyott a mosoly az arcáról.

- Valami gond van Aylin? – érdeklődött Melanie.

- Hanna, mi azt akarjuk, hogy ne nevezz a versenyre! – szólalt meg a háttérből Kim, aki úgy vette át a szót Aylintól, hogy neki fel sem tűnt. Észre sem vettem, hogy Kim ilyen szószóló lett.  – Nyilván esélyes, hogy Colin lefizeti a zsűrit.

- Kim… , ezt majd én elintézem – teremtette le Aylin.

- Miből gondoljátok? Én a saját erőmből fogom elérni amit élérek. Lehet, hogy nektek pénzre van szükségetek, hogy nyerjetek, de én a tehetségem miatt fogok ott állni – Aylin megsemmisülve süllyedt a székbe, miközben a barátnői sem hitték el amit hallottak. Lisa és Melanie elismerősen vigyorogtak. Nicole a barátnője vállát veregette, hogy induljanak.

- Meglátjuk Arizona, de azért mert Colin Shepherd a pasid, a mi szemünkben egy senki vagy.

- Le lehet lépni Aylin – szólt rájuk Lisa. – Köszörüljétek a nyelveteket valaki máson – Aylin intett a barátnőinek, majd távoztak. Idegesen tekintettem utánuk, megérdemelte volna, hogy leöntsem a kávéval.

- Hanna, minden oké? – érdeklődött Melanie.

- Persze. Aylin még megemlegeti ezt – igyekeztem nem törődni a történtekkel, s miután megittuk a kávét az öltözőbe mentünk, hogy Scott megtarthassa a táncórát. Izgatottak voltunk, mert egy hét van a bemutatóig, amire fel kell készülni. Tulajdonképpen Aylin kellett ahhoz, hogy rájöjjek, meg kell próbálnom a versenyt és mindent elkövetni azért, hogy jó helyezést érhessek el. Ez pedig azt jelentené, hogy elismernének, a célom pedig könnyedén elérhetném.

Az egyetemet is más színben láttam amióta Colinnal együtt vagyunk. Tulajdonképpen minden rózsaszín lett és hihetetlenül boldog vagyok. Ezt persze Mel és Lisa is észrevette, szekálnak is eleget, de főképp a pletykaoldalakon megjelenő képeket mutogatják. Általában véleményezik az adott fotót, hogy nézek ki és viccből mindig okítanak, legközelebb, hogyan kellene majd viselkednem. Nyilván nem vesszük ezt annyira komolyan, legalábbis én biztosan, hiszen itt Colin az, akiről mindent tudni akarnak. Hihetetlen mennyire távol áll tőlem ez a paparazzi világ, az, hogy mivel jár, ha valaki híres. Nem is akartam ebbe a világba csatlakozni, jó nekem az, ahogy most állnak a dolgok. Estéinket mindig együtt töltjük, nála vagy nálam. Olyan, mintha már hosszú ideje megélnénk ezeket az órákat, napokat, annyira boldoggá tesz, hogy ezt az érzést azelőtt nem is ismertem. Colin megígérte, hogy a nyáron elvisz a kedvenc helyére, biztos benne, hogy tetszeni fog nekem is. Tervezi a jövőt! Velem. Néha magamba kellett csípnem, hogy elhiggyem, minden velem történik. Nehéz is volt egy-egy hétvége vagy este után visszatérni az egyetemre és koncentrálni a kötelességeimre. 

Az órák olyan végtelennek tűntek, de Colin gyakran írt, nem is tudtam megállni, hogy ne beszéljek vele. A hét a számára is elég sűrű lesz, hiszen Las Vegasban fog fellépni pénteken, ezért már szerdán elutazik, hogy próbálni tudjon a koncertre. Szerette volna, ha vele tartok, de mivel a munka és az egyetem miatt nem tudok elutazni, sajnos le kellett mondanom. Elképzelni sem tudom, milyen klassz lehet a színpad mögül végignézni egy koncertet. Sajnos ezt ki kell hagynom.

- Hanna, tedd már el a telefonod… Kinek írogatsz?

- Melanie. Szerinted? – válaszolt a kérdésére Lisa.

- Bocs lányok, Colin pénteken Las Vegasban fog koncertezni, pár napunk van csak a héten.

- Hanna, annyit találkoztok úgyis. Ez a pár nap pedig egészséges. Jó lesz utána a hangulat…, ha érted – kacsintott Lisa.

- Oké, oké – majd bedobtam a táskámba a telefont.

- Mi is bulizhatnánk pénteken – dobta fel az ötletet Lisa.

- Zack is jöhet? – szólt közbe Melanie.

- Persze, de akkor jön az egész haveri kör – jegyeztem meg. Megbeszéltük a lányokkal, hogy ne unatkozzam, amíg Colin bulizik, mi is elmegyünk. Jó fog tenni, kicsit a lányokkal is lenni. Órák után a kávézóba mentünk, amíg én dolgoztam Melanie és Lisa a pultnál ülve szóval tartottak. A jegeskávét készítettem el nekik, amikor megszólalt a telefonom. Colin arca jelent meg a képernyőn, majd rögtön felkaptam.

- Hanna, szia! Jó, hogy elérlek.

- Baj van? – kérdeztem, miközben a lányok is döbbent arccal néztek rám.

- Nincs, nincs. Holnap dolgozol?

- Nem. Holnap pont nem. Colin miért vagy ilyen zaklatott?

- Elfelejtettem anya születésnapját. Holnap vacsora lesz nálunk, el tudnál jönni velem? Remek alkalom lenne, hogy bemutassalak a családnak – szinte szavakat nem találtam. – Ugye eljössz? – Meglepve néztem a lányokat, akik szintén ugyanígy tettek.

- Nem is tudom Colin.

- Kérlek gyere el. Megismernéd a családom. Mindenképp ott kell lennem. Kérlek Hanna – Colin nagyon könyörgött, pedig közben engem a kétségbeesés gyötört. Nem tudom fel vagyok e készülve arra, hogy Colin családjával találkozzam.  – Nos?

- Rendben, veled tartok – Colin ujjongott, próbáltam csitítani, de nagyon boldognak hallatszott.

- Holnap ötkor ott leszek érted – elbúcsúztunk, majd letettem a telefont.

- Mi történt Hanna? – kérdezte Melanie.

- Holnap lesz Colin anyukájának a születésnapi vacsorája. Megkért, hogy kísérjem el.

- Az olyan rossz? – érdeklődött Melanie.

- Remélem nem – válaszoltam, majd folytattam a vendégek kiszolgálását. Késő este végeztem, már nagyon fáradt voltam. Az időjárás kellemes volt így november végén. Szinte elég volt egy hosszú felső, de kocsival hamar hazaértem. A lakásban aztán a szekrényemben kezdtem el kutakodni, mit is vehetnék fel a bulira. Közben pedig rettegtem attól, hogy fog alakulni az este. Még sosem találkoztam ilyen neves családdal, márpedig Colin családja híres Los Angelesben az ingatlan cégük miatt, amiből biztos jócskán van bevételük. Nem tudom, hogy fogadnak majd.

Reggel kócosan néztem bele a tükörbe, még magam is megijedtem attól mennyire karikásak a szemeim, de abban a pillanatban eszembe jutott az esti program. Az ez egyetemen sem figyeltem, izgatott voltam. A koreográfia viszont szerencsére kikapcsolt. Scott remek táncot rakott össze, amiből december elején szeretné, ha bemutatót tartanánk, még a versenyre jelentkezés előtt. Még több teendő, még több tanulnivaló. Órák után aztán azonnal rohantam haza, hogy elkészüljek. Hosszú ideig zuhanyoztam, hogy átgondoljam, hogy mire is számítsak majd. Félig feltűztem a hajam, majd egy kicsit behullámosítottam. Némi sminket is kentem magamra, de végül letöröltem. Feleslegesnek tartottam azt is. A szekrényem előtt állva aztán számtalan ruhát megpróbáltam, végül találtam egy virágos csipkés térdig érő ruhát. Egyértelműen erre esett a választásom.

Colin mielőtt elindult felhívott. Írtam a lányoknak, hogy hamarosan indulok a vacsorára, ők pedig szurkolnak, hogy minden rendben menjen. Bárcsak így lenne. Colin hamarosan a lakás előtt várt, fehér inget és sötét farmert viselt, a haja pedig milliméter pontosan be volt állítva.

- Colin, egészen kitettél magadért – jegyeztem meg, amikor beültem.

- Köszi, te pedig őrülten csinos vagy – kacsintott, majd egy csókkal köszöntött. Az út nem volt hosszú. Végig próbált nyugtatni, hogy ne aggódjak, a családja nagyon rendes, mégis nagyon izgultam. Amint a hegyre felértünk a napnyugtát csodáltuk az autóból. Pár perccel később Colin leparkolt egy gyönyörű fehér ház előtt. Ahogy kiszálltam ismét ámulatba estem, mert tényleg gyönyörű volt, minden. A lépcsők kivilágítva, szép virágdekoráció volt a bejárat előtt. Colin megfogta a kezem és felvezetett a lépcsőn az üvegajtóig. Egyik ámulatból a másikba estem, amint egy magas barna hajú férfi kinyitotta előttünk az ajtót.

- Colin! – ölelte meg a férfi, mosolya akár Coliné, ahogy jobban megnéztem, teljesen hasonlítanak is egymásra.

- Matt, had mutassam be a barátnőmet Hanna Larssont. Hanna, ő a bátyám Matt.

- Nagyon örülök Hanna, hogy megismerhetlek – mosolygott, miközben kezet fogott velem.

- Én is – hebegtem.

- Gyertek beljebb – hívott be minket Matt. Azt hittem Colin lakásánál nincs feljebb, de ez felülmúlja az övét is. Hatalmas ablakok, csodálatos fények és szinte rögtön a nappaliba értünk. Szorosan Colin mellett haladtam, de próbáltam a döbbenetemet leplezni, hiszen ez számomra nem megszokott. Minden natúr színű volt, krém, fehér és fa, a bio kandalló is márványfalba volt beépítve.

- Colin nem említetted, hogy ilyen helyre jövünk –súgtam a fülébe.

- Ne aggódj Hanna, minden rendben lesz.

- Hogy vagy öcsi? – csapta hátba Matt Colint. – Nem nagyon hívsz, pedig gondoltam elmehetnénk teniszezni.

- Nincs időm rá Matt…

- Lefoglal a barátnő, ugye? – szekálta Colint, majd ledobta magát a kanapéra. A medence felől aztán egy szőkésbarna hajú lány közeledett felénk. Aranyozott, hosszú ruhát viselt, mintha ráöntötték volna. Ránk mosolygott, én pedig abban bíztam, hogy jó helyen vagyok, hiszen nagyon kedvesnek tűnt.

- Sziasztok! – köszönt.

- Lena, örülök, hogy látlak – ölelte meg Colin. – Ő itt a barátnőm Hanna.

- Hanna, nagyon örülök, Lena Rowan vagyok, Matt barátnője. Matt meg sem kínáltad a vendégeket?

- Még csak most jöttek.

- Férfiak… Gyere Hanna, keresünk poharakat és italokat. – Colin büszkén bólogatott, én pedig óvatosan követtem Lena-t, minden annyira tiszta, csillogós volt. Szinte a tükörképem láttam a pulton. Egy csodálatosan berendezett raktárba vezetett, ahonnan elővettük a poharakat illetve a bortartóból választottunk borokat.

- Szereted a bort ugye?  - bólintottam.  – Matt apja a whiskyt kedveli, úgyhogy abból is viszünk.

- Ők hol vannak? – érdeklődtem, miközben megfogtam az ezüsttálcát, rajta a poharakkal.

- Készülődnek, Cordelia képes órákig szépítkezni. Gyere, kínáljuk meg a fiúkat.  – Lena légies léptekkel már a nappaliban termett, de Colin inkább üdítőt ivott, hogy tudjon később vezetni.

- Itt is aludhatnátok öcskös. Nem kell rögtön haza sietni.

- Matt, nem szeretnénk itt aludni, nem úgy készültünk, holnap én indulok Las Vegasba – Matt szem forgatva kortyolt az italából.

- Akinek bejött a biznisz…

- Matt – szólt rá Colin. Ahogy körbe néztem megakadt a szemem egy díszes ezüstképkereten, a fotón pedig egy mosolygós lány nézett vissza rám. Ragyogott, szinte megérintette az ember lelkét.

- Ő itt Lucy – vette ki a kezemből a képet Colin édesanyja, majd visszatette pontosan oda ahonnan elvettem. – Biztosan hallottál már róla – bólintottam.

- Anya, ő itt a barátnőm Hanna.

- Hanna… ah, értem – majd a kezét nyújtotta felém.  – Cordelia.

- Örülök Cordelia – próbáltam mosolyogni, de a komoly asszony teljesen megszeppentett. Mögötte egy Matthez hasonló magas, erős férfi állt, haja félig ősz, de szemei akárcsak Coliné.

- Hello Hanna, Bradley vagyok, de szólíts csak Bradnek – üdvözölt.

- Becézgessen, becézgessen.. – jegyezte meg halkan, de hallhatóan Cordelia. Úgy járt kelt a királykék térdig érő ruhájában, mint egy királynő. Az étkező asztal szépen volt megterítve, minden ragyogott, akár egy álomvilágban. Cordelia kérte a felszolgálókat, hogy hozhatják az előételt, majd töltsék ki az italokat. Úgy ittam abból a borból, mintha víz lenne, miközben Cordelia le sem vette rólam a szemét.

- Ismerős vagy Hanna, találkoztunk már? – érdeklődött Lena.

- Nem, nem….

- Hanna szerepelt a legutóbbi videóklipemben – vette át a szót Colin, miközben a salátából falatozott.

- Hanna egy táncoslány? – kérdezte az asztal másik végéből Cordelia.

- Tánctanárnak készülök, az UCLA-n tanulok. 

- Az más… tánctanár – kortyolt a borából. Colin észrevette aggodalmam és inkább a mindennapokról kezdte kérdezni a családját. Úgy láttam Brad meg sem mer szólalni felesége mellett, csak akkor, ha a vállalat került szóba. A férfiak leginkább erről csevegtek, hiszen Matt is a családi cégnél dolgozik. A főétel garnéla volt, gomba illetve Cordelia a kaviárt is kérte, hogy szolgálják fel. Mivel nem igazán kedvelem ezeket az ételeket, keveset fogyasztottam, ami feltűnt neki is, villájával jelezte, hogy kóstoljam meg az ételeket.

- Colin és mi a helyzet a hajóddal? – felkaptam a fejem.

- Van egy hajód? – fordultam meglepetten Colin felé.

- Nem mesélted a barátnődnek a hajód? Miféle kapcsolat ez Colin? – érdeklődött Cordelia.

- Volt más programunk, mint hogy erről meséljek – nézett rám Colin, én pedig éreztem, hogy kezdek egyre idegesebb lenni. – Van egy hajóm, amit csinosítgatok, javítgatok, ha van rá időm. De semmi extra.

- Alexisszel gyakran hajóztatok. Tényleg hogy van? – kérdezte Cordelia. Colin terelte a témát. Kortyoltam a borból. Újra és újra. Később kihozták Cordelia kétemeletes tortáját, amin tűzijáték és rengeteg gyertya volt. Boldogan fújta el a gyertyákat, mindenki ünnepelte, én inkább a háttérbe húzódva figyeltem a nagy boldogságot.

- Hanna, kérlek, gyere és ülj le közénk – lépett mellém Lena.

- Nem is ismer. Egész este engem piszkál. Mi a baja velem?

- Semmi. Meg fog békélni veled, ne aggódj.

- Persze – majd újra ittam a pohárból. Annyira idegesített ez az egész, hogy legszívesebben elindultam volna haza. Colin jólérezte magát, nem akartam megzavarni, de ez a nagy boldogság nem tetszett. Cordelia pedig élvezte.

- Colin, mikor indulsz Las Vegasba?

- Holnap este. Ott leszek szombat reggelig. Muszáj próbálnunk, hogy jól menjen a koncert.

- Hanna, te is mész drágám? – érdeklődött Cordelia.

- Nem, az egyetem és a munka miatt nem tudok.

- Oh, de kár. Szabad tudnunk, hogy hol dolgozol?

- Egy kávézóban – válaszoltam, mire Cordelia felhúzta a szemöldökét, láthatóan nem tetszett neki, hogy a fia barátnője egy kávézóban dolgozik.

- Egy kávézóban? Colin…

- Elnézést ki kell szaladnom a mosdóba – mondtam, majd hirtelen felállva elszaladtam. Hosszú ideig bolyongtam mire megtaláltam, majd magamra zártam az ajtót. Rettenetesen éreztem magam, főleg mert tudtam: Colin anyja engem egyáltalán nem kedvel, ezt pedig a tudtomra is adja. Az, hogy Alexis előkerül nem lehet véletlen, egyértelműen ő az, akit Colinnak szán, ez pedig borzasztóan rosszul esett. A vécének támaszkodva a márvány falat vizslattam - itt minden abból volt-  jobbnak láttam, ha elő sem bújok, mert ez az este el van átkozva attól a perctől, ahogy betettem a lábam a házba.

- Hanna! – hallatszott a kopogás az ajtón. – Hanna, kérlek gyere ki! – kinyitottam az ajtót, Colin támasztotta a falat, ahogy megjelentem előtte. – Mi van veled Hanna?

- Velem? Inkább kérdezd az anyád. Egész este megaláz, nem akarja, hogy itt legyek.

- Ez nem igaz, csak nem ismer. Kérlek Hanna.

- Colin. Én azonnal haza akarok menni – Colin szomorúan nézett rám. Tudtam, hogy fontos számára a család, de még egy megalázást nem bírtam volna elviselni. – Ha te maradni szeretnél, nyugodtan. Én elmegyek – majd ahogy távolodni akartam Colin megfogta a karom.

- Han, tudod, hogy fontos, hogy itt legyek, de azt is tudnod kell, hogy nem akarom, hogy rosszul érezd magad. Sosem volt még ennyire fontos számomra senki, mint te – megszakadt a szívem, próbáltam magam meggyőzni, hogy kibírom az este hátralevő részét, amikor Cordelia jelent meg.

- Mindenhol kerestelek kisfiam. Nem fogod kitalálni, Alexis most küldött egy születésnapi üdvözletet – majd a telefonját Colin kezébe nyomta, hogy olvassa el. – Remek lány ez az Alexis. Oh – nézett rám, mintha eddig fel sem tűntem volna neki -, azt hiszem visszamegyek Matthez.

- Colin, most megyek haza – sarkon fordultam és elköszöntem a család többi tagjától.

- Anya, ezt jól megcsináltad! – hallottam a hátam mögül még Colin vádló hangját, aki rohant utánam, majd a lépcső alján lépett elém. – Hanna, áll meg! Annyira sajnálom, nem tudtam, hogy ez lesz – majd tovább mentem. – Ne tedd ezt, hazaviszlek.

- Jó, vigyél haza – Colin némiképp megnyugodott, bennem pedig annyira elszabadultak az indulatok, hogy legszívesebben kiabálni tudtam volna, de egész úton csendben ültem Colin mellett. Elkeseredett, szomorú és megalázott voltam, miközben tudtam, hogy mindig is Alexist fogják sztárolni, hiába szeretem őt annyira, nem érzem magam odavalónak. Az a húsz perc síri csendben telt el, Colin sem próbált meg velem beszélni, biztosan látta, mennyire dühös vagyok. A ház elé érve rögtön ki akartam szállni az autóból, de Colin nem hagyta.

- Hanna, nagyon kérlek, tényleg nem tudtam, hogy ez lesz. Hidd el, nem vittelek volna el.

- Tudod Colin, sosem éreztem még így magam – mondtam könnyes szemmel. – Ez pedig azt bizonyítja, hogy nem fognak elfogadni. Melléd más lányt szánnak.

- Nem, nem, nem. Nem akarok mást, csak téged.

- Jó éjt Colin, utazz jól holnap – adtam egy puszit az arcára és bementem a házba.

Az életem fenekestül felfordult, amikor Colin belecsöppent az életembe. Az, hogy kitartott és az én elutasításomat is elviselte, azt bizonyítja, amit pár napja kimondott. Amivel megváltoztatta nem csak a saját, de az én sorsomat is.  Megváltozott a világ, a levegő, a hangulatom, az érzéseim pedig egyre jobban felerősödtek, ahogy Colin a közelemben volt. Minden annyira más lett, én pedig boldogabb voltam, mint valaha. A napjainkat együtt töltöttük, nála vagy nálam aludtunk és minden reggel az ő mosolygós tekintetére ébredtem. Már az sem érdekelt, ha lefotóznak minket. Azt éreztem, hogy madarat lehet velem fogatni, mert Colin azt adja nekem amire mindig is vágytam. Nem gondoltunk semmire, mit hoz a holnap, mit hoz a jövő, fürödtünk a boldogságban, el sem tudja képzelni mit okozott nekem ezzel. Délutánonként a kávézóban beszélgettünk vagy elvitt egy klassz étterembe. Hétvégén pedig előfordult, hogy bevitt a stúdióba, ahol a dalait veszik fel. Minden alkalommal isteni volt hallgatni a hangját, pláne, hogy nekem énekelte a dalait. Elterveztük, hogy írni fog egy dalt, ami az érzéseiről szól, Ethannak is tetszett az ötlet, de hozzátette, hogy nem akar nyálas szöveget, nem áll jól Colin imidzsének. Nyilván ő sem gondolta komolyan, persze megfogadtuk a tanácsot. Boldog voltam, hogy Colin mennyire élvezi az éneklést, elkezdett dolgozni egy új albumon, állítása szerint én adtam neki az ihletet, tényleg büszkévé tett.

Hálaadásra hazautaztam, Colinnal megígértettem, hogy legközelebb jön velem, de még nem láttuk elérkezettnek az időt, hogy elmondjuk mi is a helyzet. Elég volt feldolgozni anyáéknak, hogy egy videóklipben szerepeltem. Az út hosszú volt, el is felejtettem mennyi időt tettem meg anno Los Angelesig, de boldog voltam, hogy láthattam a családot. A kis városom Winslow mit sem változott, amióta elmentem. Ahogy beparkoltam a ház elé, anya rögtön az ajtóban termett. A Gilmore Street, Winslow északi részén helyezkedett el. Itt nőttem fel, ez az otthonom, mióta a világon vagyok. Anya hamar beljebb invitált, de addig is számtalanszor megölelt. A házban csak ő volt, Sienna és apa a hálaadásnapi pulykáért mentek.

- Pakolj le a szobádban, aztán gyere, készítettem neked egy kis sütit – felszaladtam a lépcsőn, majd a szobám jött velem szembe, ami semmit sem változott. Minden ugyanúgy volt, ahogy hagytam. Az illat ugyanaz volt, ami annyi emléket ébresztett fel bennem. Az ágyam szélén ugyanaz a meleg pléd volt, amit hűvös estéken magamra terítettem tanulás közben.

- Hanna! Igyekezz! – Anya türelmetlen volt, ezért engedelmeskedtem és már a nappaliban termettem, hogy kikérdezhessen. Így is tett. Finom csokis sütit tett le elém, tudta mennyire szeretem.

- Apa, jól van? – érdeklődtem, miközben a sütiből falatoztam.

- Igen, szerencsére jobban. De te mesélj, hogy vagy? Egyetem? Hogy telnek a napjaid Los Angelesben? – nagyot nyeltem, majd inkább ittam egy kortyot az előttem lévő pohár vízből.

- Minden rendben. A versenyre készülök, decemberben meghallgatás – válaszoltam.

- Annyira boldog vagyok, hogy megpróbálod és nem ilyen klippekre pazarolod az időd.

- Anya, el kell mondanom valamit….

- Sziasztok! – toppant be apa, kezében a pulykával. – Itt van a mai vacsoránk! Hanna! – kiáltott, amikor meglátott. Le is tette rögtön a pulykát és megölelt, úgy, hogy szinte felemelt a padlóról. Apa mindig magas, erős testalkatú volt, nem volt nehéz felemelnie. Barna haja, már már őszbe kezdett fordulni, de így is jóképű volt.  – Mikor jöttél?

- Nemrég. Örülök, hogy látlak! – mosolyogtam. – Sienna! – láttam meg a húgom apa mögött, akinek szintén nagyon örültem. Sienna némileg alacsonyabb nálam, de egyre szebb, ahogy telik az idő. Arca kezd karakteresebbé válni, eltűnni a gyermeki vonásai, nőiesebb.

- Én nekilátok a pulykának, ti addig beszélgessetek – vonult el anya a pulykával.

- Meddig maradsz Han? – kérdezte apa, ahogy lekapta a csizmáját és a kanapéra dőlt.

- Vasárnap korán indulok. Hétfőn előadást kell tartanom, úgyhogy a hétvégén még tanulnom kellene.

- Oh, azt hittem hosszabb ideig látunk majd. Mesélj, milyen utad volt? Látom jól működik a kocsi még.

- Apa, tökéletes. Tudod, hogy mindig jót választasz.

- Tudom – kacsintott. Elmeséltem milyen az élet Los Angelesben, mennyire más, milyenek az emberek és azt is, hogy az egyetem mennyire szuper. Sienna addig anyának segített, jó volt apával kettesben lenni. A televíziót közben bekapcsolta, hogy a baseballt nézni tudja, a kedvenc sportja. Később felmentem a szobámba, hogy üzenjek Colinnak, minden rendben. Ő is a családjával ünnepeli a hálaadást, de elmondhatatlanul hiányzik.

Hiányzol. alig várom már a vasárnapot. – jött a válasz, ami annyira jól esett a lelkemnek. Anya közben jelezte, hogy kész a vacsora, az asztalhoz parancsolta a családot. Apa duzzogva állt fel a tévé elől, de anya neki sem kegyelmezett. Gyertyát gyújtott a szürke terítős asztalon, aztán hozzá láttunk a finom pulykának. Sienna közben elmondta, hogy New Yorkban akarja majd folytatni a tanulmányait, de apa csitította, hogy még várjon vele. Egyetértettem. Olyan csodálatos érzés volt velük lenni.

A következő napokban Winslowban autóztunk apával. Elmentünk a város melletti Nemzeti Parkba, ahol sziklákat másztam gyerekkoromban. Most is jó érzés volt visszatérni. A Kis Colorado folyónál megállva újra megcsodáltam a táj szépségét. Feltöltött ez a hely.

Este szintén sportot néztünk a tévében, Sienna a telefonját nyomkodta, míg anya a kedvenc újságját lapozgatta. Az asztalon hagyott mobilom hirtelen megcsörrent, amit Sienna rögtön kiszúrt.

- Han… Colin keres – majd pár másodperces csend következett. – Hanna, ez az a Colin?

- Sienna! – felugrottam a kanapéról és kikaptam a kezéből a telefont. Az emeletre siettem, ahol magamra zártam az ajtót.

- Colin. Szia, hogy vagy?

- Most már jól. Mi a helyzet Arizona? – a hangja mindig nyugtatóan hatott rám, de a szívem egyszeriben kezdett hevesen dobogni.

- Várom, hogy lássalak.

- Én is. Jól érzed magad otthon?

- Igen…, de még nem tudnak kettőnkről. Bár most biztosan leszűrték.

- Tessék?

- Semmi, semmi. Lényegtelen. Milyen volt a hálaadás?

- Remek – de éreztem nem túl boldog. – Anya teljesen ki van akadva, hogy Alexis meg én. Tudod. Bocs, ezt nem is kellett volna mondanom.

- Semmi gond. Megértem.

- De, ne hidd azt, hogy bármi változott volna Hanna. Vasárnap bepótoljuk ezt a néhány napot.

- Az nagyon jó lenne.

- Ott foglak várni a lakás előtt és el sem engedlek többet.

- Suliba kell mennem…

- Majd bezárom az ajtót – nevetett.

- Nagyon jól kitaláltad ezt.

- Mert tényleg várom. Komolyan. Holnap hívlak. Mikor indulsz?

- Korán, biztosan hosszú lesz, mire LA-be érek. Colin…

- Tessék?

- Nagyon hiányzol – sóhajtottam.

- Te is. Pihenj, holnap hosszú utad lesz.

- Rendben. Aludj jól.

- Veled fogok álmodni. – Miután elköszöntünk pár percig még a szobámban ültem. Lassan haladtam lefelé. Apa továbbra is a televíziót nézte, anya a mosogatógépbe pakolta a tányérokat, Sienna pedig továbbra is a telefonját nyomkodta.

- Mondanom kell valamit. Amit már akkor el akartam mondani, amikor hazajöttem.

- Miről van szó kicsim? – fordult meg anya, majd közelebb jött.

- Anya, egyértelmű – szólt közbe Sienna. – Ha nem esett volna még le Hanna bepasizott.

- Köszi Sienna – néztem rá mérgesen. – Colinnal, akinek a klipjében szerepeltem szerelmesek lettünk egymásba – síri csend lett a házban. Egyedül Sienna írt a telefonján. Neki már elhintettem a dolgot, de reméltem engedi majd, hogy úgy közöljem, ahogy én akarom. A szüleim nehezen veszik az ilyen eseményeket. Anya döbbenten állt a konyha közepén, de apát nem igazán érdekelte a dolog.

- Egy híres férfiba? Hanna, nem hiszem, hogy ez volt a legjobb ötlet.

- Anya, Colin más, mint ahogy te elképzeled.

- Ezt mondtad Adamnél is – jegyezte meg Sienna.

- Azt hittem te mellettem állsz.

- Így is van. Csak mondtam – közölte Sienna miközben felnézett a telefonjából.

- Hanna – lépett közelebb anya -, ha boldog vagy akkor lehet Colin vagy más a neve, örülni fogok. – Annyira boldog voltam, ahogy ezt mondta, nagy kő esett le a szívemről, hiszen annyira dühösek voltak a klip miatt is. Úgy éreztem, hogy most megértette és elfogadja a döntésem. Végre nyugodtan hajtottam álomra a fejem este, minden a helyére került.

Reggel korán ébredtem. Hamar reggeliztem és elbúcsúztam a családomtól. Nagyon fájdalmas volt a búcsú, de megígértették velem, hogy karácsonyra Colinnal érkezem majd. Igyekeztem megígérni, majd a csomagjaim a kocsi hátsó ülésére téve elindultam a hosszú úton. Nem járt más az eszemben, hogy olyan tökéletes most minden és alig várom, hogy Colint láthassam. A forgalom Los Angeles közelébe érve egyre sűrűsödött, de ez nem vette el a kedvem, tudtam, hogy hova tartok és minél előbb ott akartam lenni.

Útközben többször megálltam, hiszen nem lehetett elfeledkezni arról, hogy fél nap, mire Los Angelesbe érek. Hiába indultam el reggel nyolc után, majdnem öt óra volt, mire bekanyarodtam a Wilshire Boulevardra. Fáradtan másztam ki az autóból, de ahogy kivettem a csomagjaimat, és igyekeztem a lakás felé, megláttam Colint a kezében egy csokor rózsával.

Azonnal ledobtam a bőröndömet, hogy a nyakába ugorhassak, rettenetes volt nélküle ez a pár nap is.

- Hiányoztál – suttogta. – Hoztam vacsit, biztos éhes vagy – tette hozzá. Átvettem a rózsát, ő pedig behozta a táskáim.

- Jó ötlet volt a vacsora – mondtam, ahogy a szobában pakoltam ki a ruháimat.

- Tudtam, hogy örülni fogsz – hallatszott a hangja a konyhából. – Hogy utaztál?

- Jól, de nagyon fárasztó ez az út. Boldog vagyok, hogy itt vagy – léptem mellé, hogy egy puszit nyomjak az arcára. Colin felém fordulva átkarolta a derekam és szorosan magához húzott. Mélyen a szemembe nézett, én pedig elaléltam a tekintetétől. Nem telt bele pár percbe, már az ágyamban találtam magam, lehetetlen volt Colinnak ellenállni. Olyan álomszerű az egész, ahogy végül ránk esteledett, mi pedig egymást öleltük. Colin érintése megbolondított, Adam után nem hittem volna, hogy lesz, akit ennyire tudok szeretni, mint Colint. Tudtam, hogy valami olyan kapocs alakult ki közöttünk, ami szétszakíthatatlan.

- Holnap délután mit csinálsz? – kérdezte.

- Dolgozom – mondtam szomorúan. –, Mr. Sharpnál így is kihagytam két napot.

- Hanna, miért dolgozol?

- Ezt meg hogy érted?

- Nincs szükséged munkára – fordult felém. Nem értettem mire akar utalni. – Rám számíthatsz bármikor. Különben sem kell itt laknod, lakhatnál nálam – szinte szóhoz sem jutottam.

- Nem hiszem Colin, hogy ennek most van itt az ideje. Szeretek dolgozni és akarok is, ez a kis lakás pedig nekem tökéletes.

- De nálam csomó szoba van, jöhetne a családod is látogatóba. Együtt lehetnénk. – Folytatta határozottan, biztos voltam benne, hogy nem fogja elfogadni, hogy még korainak tartom a költözést.

- Colin, kérlek ezzel még várjunk – visszafeküdt az párnára. – Ez nem von le semmit abból, amit irántad érzek, de még maradjon minden úgy ahogy van.

- Rendben – egyezett bele érezhetően szomorú hangon. Hozzábújtam, hogy érezze, semmi sem változott azzal, hogy most nem egyeztem bele abba, amit szeretett volna. Jól esett, hogy minél közelebb akar magához, de egyelőre jól érzem magam így.