Scripts from Esther

Még fél óra van kilencig. Minden pillanatban az órát néztem, a gyomrom pedig teljesen görcsben volt, hiszen Lisa elárulta Colinnak meddig dolgozom, ami pedig fix volt, mert ma én zárok ezért végig a kávézóban kellett maradnom. Az idő telt, miközben idegesen adtam ki az utolsó italokat zárás előtt. Nem voltam felkészülve a Colinnal való találkozásra, márpedig tőle kitelik, hogy eljön a kávézóba. Aggodalmam egy percig sem hagyott nyugodni, ezért továbbra is az órát bámultam, a köszönést is elfelejtettem a távozó vendégeknek viszonozni. Letöröltem a pultokat és az asztalokat, amivel némileg telt az idő. A pénztárgépet is sikeresen lezártam, majd áramtalanítottam, s miután bezártam, az autóm felé sétáltam. Megnyugodtam, hogy talán nem kell átélnem egy kínos beszélgetést, de amint a kocsimhoz értem Colin ott állt mögötte az autójának dőlve. Nem tudtam eldönteni, hogy dühös vagyok vagy örülök, hogy tartotta az ígéretét. Persze remekül nézett ki. Zsebre tett kézzel figyelt, a kék felsőjében és a fekete farmerjában. Olyan tökéletes volt, hogy kedvem lett volna átölelni, de az eszem rögtön visszavonulót fújt. Bedobtam a táskám a kocsim első ülésére, de mire megfordultam már ott is termett mögöttem. Kezével az autómnak támaszkodott, ezzel közelebb kerülve hozzám. Annyira közel, hogy parfümje illata rögtön elbódított, nehéz volt ellenállnom neki.

- Rengeteg üzenetet küldtem…

- Tudom, nem tudtam válaszolni.

- Nem akartál – mondta, miközben éreztem még közelebb van hozzám.

- Nézd Colin, mi nem vagyunk egymáshoz valók – de nem hagyta befejezni a mondatom, azonnal közbevágott.

- Miből gondolod? A horoszkópod jósolta? Azt hiszed véletlen, hogy itt vagyok…

- Kérlek, nem hiszem, hogy most ez a helyzet alkalmas erre…

- Miért? Mikor kellene ezt megbeszélnünk? Nem válaszolsz az üzeneteimre, folyton kerülsz – igaza volt. Nagyon is. Láttam, dühíti a helyzet, márpedig én döntésképtelen voltam. Colin csapott egyet a kocsimra mérgében, majd távolabb lépett.

- Colin…

- Azóta nem tudok másra gondolni Hanna, a videóklipet nézem minden pillanatban, olyan érzések kavarognak bennem, amit magam sem tudok értelmezni.

- Nem vagyok abba a világba való Colin. Nem vagyok modell, sztár. Nem lenne jó ez nekünk.

- Miből gondolod, hogy csatlakoznod kell ebbe a világba? Legyél csak Hanna. Én sem vagyok más, csak velem jár még pár dolog. Ismernek az emberek, nekem ez az életem, mint neked a tánc – majd újra közelebb lépett, szemeiben a szomorúságot véltem felfedezni, miközben az én szívem úgy kalapált a sötét Los Angeles-i éjszakában akár egy harang, amely kilóméterekre elhallatszik. Döntenem kellett azonnal. Colin rettenetesen érezte magát, próbált meggyőzni arról, hogy ő nem más, csak azért, mert híres.

- Legyünk barátok… egyelőre – böktem ki. Colin döbbenten nézett rám, szerintem erre az opcióra ő sem számított. Főleg nem tőlem. Pár pillanatig csendben álltunk egymással szemben. Fel sem tűnt mennyi járókelő haladt el mellettünk, csak Colint figyeltem, láttam rajta, hogy nem tudja, elfogadja ezt az az ajánlatot.

- Legyen – hangzott szomorúan -, barátok. – Nyújtotta felém a kezét.  – Hazavihetlek?

- Nem akarom itt hagyni a kocsit, de köszi.

- Jó éjt Hanna – nyomott az arcomra egy puszit.

- Neked is – köszöntem el, majd bepattantam a kocsiba, borzasztó érzésekkel mentem haza.

Reggel az órán Scott közölte, hogy szeretne pár embert benevezni versenyre. Ez azt jelenti, hogy, akit alkalmasnak talál tavasszal Atlantában fog színpadra állni az USA táncversenyén. Nem nagyon izgatott a dolog, tekintve, hogy már szerepeltem Colin klipjében, nem akartam elvenni senkitől a lehetőséget. Bíztatva Lisát és Melaniet, reméltem, hogy részt akarnak venni majd a versenyen. Scott a karácsonyi szünet előtt mindenkit megnéz majd, reméli, hogy több hallgató is képviselni tudja majd egyetemünket Atlantában. Nem véletlen, hogy ennyire kedvelem ezt az egyetemet, hiszen annyi lehetőséget ad, minél többet tanulni, de azt is, hogy megmérettessük magunkat. Scott szerint ez a verseny nagy lehetőség bárki számára. Aylin persze rögtön suttogni kezdett kedvenc barátnőinek, de próbáltam elengedni azt, hogy idegesítő egy lány. Természetesen gúnyos arccal méregetett, de pontosan tudtam mit akar ezzel elérni. Felőlem győzhet is. Nem nagyon érdekel. Lisa és Melanie óra után Colinról faggatott, próbáltam kitérni a válasz elől, semmi kedvem nem volt ismét róla beszélni. Lezártam, a barátság pedig pont elegendő számomra. A folyosón aztán Zack ugrott elénk egy szórólappal, mögötte Oliver és Tyler sétált.

- Lányok! Hétvégén nem akartok bulizni?

- De, pont arra készültünk – vágott vissza Mel.

- Nem fogjátok elhinni, de Los Angeles legjobb Dj-e, Adam Morris zenél majd…

- Nem ismerem – közöltem Zackkel. Lisa rögtön oldalba bökött.

- Adam a legjobb a városban, szerintem simán nemzetközi karrierje is lehetne. Ott leszünk feltétlen – válaszolt szinte ujjongva Lisa, amitől Zack arca felragyogott.

- Akkor ott találkozunk Melanie?

- Persze -, bólintott a barátnőm boldogan. Már kezdett kényes lenni a helyzet, ahogy ők ketten flörtöltek egymással. A srácok elköszöntek, Oliver óvatos pillantást vetett rám, én pedig közöltem Melanieval, hogy minél előbb a tettek mezejére kellene lépni.

- Ez a fiú alig várja, hogy összejöjjetek.

- Így van, ahogy Hanna mondja. Melanie, szombaton el ne engedd.

- Lányok! Tudjátok, hogy elég körülményes vagyok...

- Pont ez a baj… Zack egy cuki srác, kicsit legyél lazább és engedj neki – adott tanácsot Lisa.

- Sosem hagytok békén… - nevetett Mel, miközben a következő órára sétáltunk. Lisa foglalt helyet, mi addig Melanieval a büfében várakoztunk a kávéinkra.

 - Jól vagy Hanna?

- Persze, minden oké.

- Colin ugye?

- Próbálok nem rá gondolni és erre az egészre, ami kialakult közöttünk. Maradunk barátok. Így lesz a legjobb.

- Te tudod Hanna, de látom, hogy megvisel ez a dolog..

- Majd szombaton bulizunk – próbáltam terelni a témát, amivel Mel is egyet értett, majd megkapva a kávékat indultunk órára. Próbáltam figyelni, de csak azon kattogott az agyam, hogy minél előbb el kell felejtenem a Colinnal történteket, a szombati buli pedig tényleg pont kapóra jön. A telefonomon egy üzenetet láttam, amikor kiértem az óráról. Sienna volt, érdeklődött, hogy vagyok. Igyekszünk minden nap beszélni, mióta kiderült, hogy szerepeltem a klipben, leginkább ő az összekötő kapocs köztem és a szüleink között. Sienna elmesélte, hogy szerinte kezdenek megenyhülni, de most apa nagyon beteg, az orvos szerint tüdőgyulladása van. Már napok óta csak az ágyat nyomja. Aggódtam. Apa sosem szokott beteg lenni, ezért úgy döntöttem, hogy amint hazaérek, felhívom őket.

A lakásban ledobtam a táskám és a kanapéra ülve tárcsáztam anyát. Hosszú csengés után szólt bele, elég fáradt, meggyötört hangon.

- Anya, hogy vagytok? – érdeklődtem gyorsan. – Sienna mondta, hogy apa beteg.

- Igen, jól hallottad. Most volt kinn az orvos, azt mondta nem kell kórházba mennie.

- Annyira aggódtam. Mért nem hívtatok?

- Hanna…

- Tudom. Sajnálom, nem is tudod mennyire. De mégis tudnom kell, mi történik veletek. Ez pedig pont olyan, amikor nem kellene a haragod előtérbe helyezni – néhány másodpercnyi szünet következett.

- Igazad van. Lehet túlreagáltuk a dolgot. Csak nagyon haragudtam ezért a klippért…

- De ez nem befolyásolja a jövőm… sőt. Apával beszélhetek?

- Most nem tudom adni, alszik, de megmondom, hogy kerested.

- Sokszor ölelem, és kívánom, hogy gyógyuljon meg. Nagyon hiányoztok – csuklott el a hangom.

- Te is Hanna. Szeretünk. Jól megy az iskola?

- Persze, minden rendben. Lesz egy verseny a tavasszal Atlantában…

- Próbáld meg – vágta rá anya.

- Még meggondolom.

- Rendben kicsim. Örülök, hogy hallottam a hangod. Vigyázz magadra.

- Ti is, hívjatok, apának pedig jobbulást - búcsúztam el. Jó volt hallani a hangját, bár éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben, apa állapota pedig nagyon aggasztott. Tudtam mihamarabb haza kell mennem, hálaadás pedig pont alkalmas időpontnak tűnt. Este a sorozataimban elmerengve néztem a tévét, amikor Lisa küldött egy cikket, melyben Alexisszel készítettek interjút. Állította, hogy Colinnal nagyon jól megvannak, kapcsolatukat az sem befolyásolja, hogy ő rengeteget utazik az utóbbi időben. Próbáltam figyelmen kívül hagyni ezt az interjút és elkönyvelni, hogy ez az ő életük. Gondolhattam volna, hogy itt szó nincs semmiféle szakításról. Lisának is megírtam, hogy felejtsük el ezt az egészet.

Szombat reggel sokáig aludtam. Végre pihentem, úgy éreztem, most végre minden a helyére került. Pénteken anya felhívott, hogy apa kezd jobban lenni, sikerült néhány szót váltanom vele. Úgy éreztem, most minden rendben körülöttem, a családom pedig megbocsátott a videoklip miatt. Ezért nyugodtan tudtam készülni az esti bulira. Miután kicsit kitakarítottam a lakást, keresni kezdtem a legmegfelelőbb ruhát. Úgy döntöttem, hogy egy fekete csipke felsőt, szoknyát és harisnyát választok, ami nem kihívó mégis csinos. Lisa, Melanie úgy döntött, hogy buli előtt felugranak, majd taxival megyünk tovább. Beleegyeztem. A nap gyorsan telt, néhány órával a lányok érkezése előtt a kádban áztattam magam és hallgattam a legjobb zenéket. Gondoltam rákeresek Adamre, aki ma zenélni fog, a srác nagyon tehetséges, biztosan nem fogunk csalódni. Miután kicsit begöndörítettem a hajam, arcomra pirosítót és egy kis sminket tettem, felöltöztem. Úgy gondoltam, most végre jól fogom magam érezni, Oliver pedig pont jó, hogy ott lesz.

A naplementét néztem az erkélyen miközben vártam a lányokat. Los Angeles még ilyenkor, ebben a késő őszi időben is csodálatos. Megbontottam egy pohár bort, s miközben kortyoltam a telefonom megcsörrent, a lányok néhány perccel később már az ajtómon kopogtattak. Lisa piros ruhát viselt, nagyon jól állt neki, tekintve, hogy bőre kissé kreolos. Melanie is jó kedvű volt, hosszú királykék szoknyában és fehér vékony ingben jelent meg, eddig még sosem láttam ennyire csinosnak, nem is tudtam szó nélkül hagyni. A lányok már kellőképp jól érezték magukat, mivel az úton már néhány kortyot ittak a taxiban.

- Nagyon csinosak vagytok – jegyeztem meg, amikor megkínáltam őket a borból.

- Köszönjük – nevetett Melanie, miközben majdnem lesodorta a poharat az asztalról.

- Han, Zack küldött egy képet Melnek….

- Akarom tudni?

- Ne, ne, ne gondolj semmi rosszra Han – nevetett, alig bírta megállni. Elkezdett kutakodni a táskájában, ami nem igazán sikerült neki, megkérte Lisát, hogy segítsen. – Nézd! – mutatta felém a telefonját, amikor sikerült feloldania. Elképedtem. Ezek a Los Angeles-i pasik megőrjítik, az embert amint látom. Még Melanie-t is. Zack ugyanis készülődés közben küldött egy félmeztelen képet a barátnőmnek és meg kell jegyeznem, hogy a srác tudja, hogyan kell egy lányt levenni a lábáról. Melanie fülig pirulva feküdt az asztalon, azt sem tudta, hogyan reagáljon, de láttam rajta, mennyire megtetszett neki a fiú. Miután pár pohár bort megittunk taxit hívtunk és az Academy szórakozóhelyre mentünk. Mel üzent a fiúknak, hogy hamarosan mi is megérkezünk. Nagyon izgatottak voltak, hogy Tyler és Zack várnak rájuk. Gondoltam, én majd elleszek valahogy. A taxiból kiszállva megláttuk a tömeget, akik mind befele tartottak a szórakozóhelyre.

- Sziasztok! – termett hirtelen mellettünk Zack, átkarolva Melaniet. – Örülök, hogy itt vagytok. Mel,  de jól nézel ki – mérte végig barátnőnket. – Gyertek, a fiúk benn vannak. – Miután bementünk Zack a barátaikhoz vezetett minket, akik puszival köszöntöttek bennünket. Rögtön kértek nekünk italt, de épp, hogy belekortyoltunk volna, Adam jelent meg a színpadon, köszöntve a társaságot. Nagy ujjongás fogadta, a srác pedig nem sokáig húzta, rögtön belekezdett a buliba. Épp mozogni kezdtem a zenére, amikor Lisa oldalba bökött.

- Hanna….

- Tessék?  - de ahogy oldalra néztem megláttam Colint pár sráccal a pult másik végében. Úgy éreztem lőttek az estémnek, de mivel ő nem vett észre, láttam némi lehetőséget arra, hogy jól fogom magam érezni. Ez nem tartott sokáig, mert Colin is észrevett. Dühösen tekintettem felé, majd elfordultam, remélve, hogy érti a célzást.

- Jól vagy Han?

- Persze minden oké. Menjünk táncolni  - mutattam a tánctér irányába, de azzal a lendülettel húztam is magammal Lisát. Nem is akartam Colinra nézni.

- Nem lesz ez így jó, hogy bujkálsz.

- Érezzük jól magunkat Lisa – mondtam, miközben táncoltunk. Adam nagyon jól zenélt, a hely pedig megtelt emberrel. Úgy tűnt sikerül Colin nélkül is jól érezni magam.

Reggel épp, hogy beértem az iskolába ideges voltam és kialvatlan. Miután Colin hazavitt a lakásban elmélkedtem, mint valami remete és igyekeztem kiverni a fejemből a történteket. Az autót délután vissza is hozták, ami külön öröm volt, mert legalább nem szorulok senki segítségére. Amikor azonban fizetni akartam az úr jelezte, hogy kifizették a javítást, nincs további teendőm.  Ez még jobban felhúzott, Colin ne tegyen szívességet nekem. Bánom azt a pillanatot, amikor tőle kértem segítséget. Amint befele szaladtam az egyetemre Oliver kedves tekintetével találtam szemben magam, de így tettek a barátai is és a lányok akikkel együtt járok órára. Furcsa volt, próbáltam viszonozni, de nem igazán volt jó kedvem. A folyosón Lisa és Melanie vártak, meglepően türelmetlenül.

-  Hol voltál?

- Bocsi, csak elaludtam – nyugtattam őket, amikor ledobtam magam mellé a táskát és leültem a padra.

- Hanna, most már tudni akarjuk mi történt veled. Mi a baj?

- Ne most lányok, kérlek. Elég nehéz nekem erről beszélni. Hatalmas hibát követtem el. Kettőt is – Lisa Melaniera pillantott, láttam rajtuk, hogy nem tágítanak addig, amíg el nem mesélem a dolgokat, de nem akartam a suliban erről beszélni, pláne, hogy Aylinnak olyan füle van, hogy ha ezt kiszimatolja óriási botrány lesz. Az órák gyorsan elteltek, míg a táncon Scott vastapssal tapsoltatott meg bennünket és le is játszotta a videót a társainknak. Akkor láttam meg, hogy kiadtak egy a kulisszák mögötti videót is, ennek pedig nem örültem, főleg amiatt, amit anya mondott a telefonban néhány napja. Azért jól esett, hogy Scott ennyire örül a sikerünknek. Persze Aylin is boldog volt, reklámozta magát folyton, úgy érzi befutott sztár lett.  Suli után a kávézóban kellett lennem, így is sűrű elnézések közepette mentem be, mert hétfőn nem dolgoztam. Mr. Shapnak beadtam egy mesét, hogy rosszul voltam, szerencsére elhitte, de kérte, ne forduljon elő többet. Gyorsan felvettem a kötényt, felkötöttem a hajam és belekezdtem a munkába. Ez valamennyire elterelte a figyelmem arról, hogy Colinra gondoljak. Bár bevallva, nem tudom, hogy fogom ezt kiheverni.

- Szia Hanna! – ült le mögém Melanie, mellé pedig Lisa.

- Nem szabadulsz meg tőlünk. Mi van veled? – kérdezte, miközben kért egy lattét magának és Melnek. Ahogy elkészítettem és már vagy percenként könyörögtek, hogy áruljam el mi történt, így közelebb hajolva elmondtam a titkot.

- Lefeküdtem Colinnal…

- Miiiiiiiiiiii???? – kiálltott fel Lisa, úgy, hogy az egész kávézó minket figyelt.

- Csendesebben! –szóltam rá. – Igen, ez történt..

- De, hogy, mikor, hogyan? – türelmetlenkedett Lisa – Oké, oké. Mondj el mindent!

- Ő jött értem az esőben, amikor az autóm elromlott. Hozzá mentünk, ilyesmi, készített vacsit, aztán kicsit ittunk és…

- És megtörtént. Hanna ez… - ráncolta a szemöldökét Melanie. – Nem tudom, hogy helyes volt e.

- Persze, hogy az! – szólt rá Lisa. – Colin egy klassz srác, szerintem teljesen odavan Hannaért.

- Mi volt reggel? – kérdezte Melanie, amikor már én is leültem. Csendben, szomorúan. Az arcomra azt hiszem minden érzés kiült, amit azzal a reggellel kapcsolatban érzek.  

- Hanna… Mi történt?

- Pont ez az, hogy semmi. Úgy viselkedett, mintha ez természetes lenne. Nem bánt semmit sem. Lányok, ez a legborzasztóbb.

- Hanna ez a srác odavan érted. Csodálkozol, hogy nem bánta.

- De ő egy énekes. Nem vagyunk egy szinten, plusz, ott van neki Alexis. Vagyis azt mondta, hogy nincs…

- Akkor meg hol itt a probléma?

- Ott Lisa, hogy Hanna úgy érzi, nem illik bele abba a képbe. Hogy Colin bármelyik percben kihátrálhat. Ezek a hírességek minden lányt megkaphatnak – szólt közbe Melanie és sajnos azt kell mondjam teljesen igaza volt. Féltem és félek is a csalódástól. Úgy érzem, Colin kihasználna és ezt a fájdalmat akarom elkerülni. Amikor Adamnek megadtam az esélyt nem gondoltam, hogy ennyire elutasító lesz, amikor megtudta, hogy meg akarom valósítani az álmaimat és Los Angelesbe akarok költözni. Nagy szomorúságot okozott nekem, akkor azt hittem, hogy együtt éljük le az életünket és miután elvégzem, az iskolát összeházasodunk. Ehhez képest Adam tervei mások voltak és az én terveimet nem is tudta megérteni. Nincs jó tapasztalatom a pasik terén, de Colin nem ilyen, más. Nem vakítja el a siker. Vagy én vagyok vak?

- Hanna, szerintem esélyt kell adnod Colinnak.

- Nem tudom Lisa. Azóta nem is nagyon beszéltünk… Szomorú volt, amikor tegnap elköszöntem…

- Persze, hogy az volt. Hanna imád téged ez a pasi, mit nem értesz? Melnek ezegyszer nincs igaza. Eléggé ráérzek a dolgokra, ez pedig eléggé egyértelmű – közölte határozottan Lisa, mélyen értem mire akar célozni, amit talán tudok is. A Colinnal eltöltött éjszaka semmihez nem fogható. Biztos vagyok benne, hogy érez valamit főleg, hogy nem bánta meg az estét. Nehéz ez az ügy.

- Lányok, hanyagolhatnánk a témát? Most eléggé nehéz ez nekem. Pláne, hogy nem akarok bekavarni Colin kapcsolatába.

- Most mondod, hogy nincsenek együtt Alexisszel.

- Nem vagyok benne biztos, ő ezt mondta – majd a raktár ajtóban észrevettem Mr. Sharpot, rögtön úgy tettem, mintha kávét készítenék.  – Lányok! Mindegy.

- Mi lenne ha elmennénk egyet bulizni a hétvégén? Pasik nélkül – érdeklődött Melanie.

- Ez szuper ötlet – egyezett bele Lisa.  – Neked is jönnöd kell Hanna! – Én is csatlakoztam a lányokhoz, bár nem sok kedvem volt egy bulihoz. Nagyon lassan telt a délután. Azt hittem, hogy sosem lesz vége az amúgy is hosszú napnak. Mr. Sharp zárt, ezért tíz perccel előbb el tudtam jönni a kávézóból. Az autóba ülve csak egy dolog járt az eszemben: minél gyorsabban el kell felejtenem Colint. Ezt pedig addig sulykoltam magamban, amíg hazáig magam is elhittem. Úgy döntöttem, minden onnan folytatódik, ahol abbahagytam. Kivéve Colint.

A lakásba érve megszólalt a mobilom, de csak egy üzenet fogadott, amikor feloldottam.

„Beszélnünk kell!”

Hihetetlen, hogy még mindig üzenget. Azonnal töröltem és nem is reagáltam rá. Természetesen másnap reggel vagy hat üzenet várt, de ismételten nem foglalkoztam vele. A fürdőszobában gyorsan elkészültem, kis sminket dobtam magamra, a hajam pedig copfba kötöttem, úgy a legegyszerűbb. Sosem szerettem, ha csak úgy lóg, meg persze táncórák alatt elég nagy előny, ha nem az arcomban van az összes tincs. Apropó arc. A szemeim alatt óriási karikák jelentek meg, ami vagy a kialvatlanságtól van vagy pedig, hogy stresszes az életem. Valószínűleg mindkettő. Azonnal nyomtam egy kis alapozót a kezemre, hogy megpróbáljak javítani a helyzeten, de szerintem csak egy kiadós alvás segíthet. Miután felkaptam egy farmert és egy pólót, rögtön autóba ültem, hogy a suliba menjek.

- Hanna, nem fogod kitalálni mi történt… - kezdte köszönés nélkül Lisa, amikor leültem mellé a teremben. Kérdőn néztem rá, miközben kipakoltam. – Az a pletyka járja, hogy Aylin és Oliver összejöttek.

- Ne! – mérgelődtem. – Ugye csak pletyka?

- Nem tudom pontosan, de tegnap látták őket smárolni.

- Ezt nem hiszem el. Remélem valami véletlen és Oliver rá se néz erre a buta libára. Biztos provokálta. Ki mondta?

- Nicole mondta Kylie-nak, tőle hallottam én is.

- Lisa, ugye nem akarod elhinni? Nicole a nagy barátnője. Aylin biztos kitalálta az egészet.

- Lehet, hogy nem és tényleg..

- Akkor legyenek boldogok.. – vágtam oda, de bíztam benne, hogy nem igaz. – Remélem Olivernek több esze van, mint, hogy ezzel az Aylinnal kezdett – mérgelődtem tovább, majd elkezdődött az óra. Melanie is épp az utolsó pillanatban toppant be, elmeséltük neki, mit hallott Lisa. Melanie is meglepődött, de szerinte is csak kitaláció az egész. Óra alatt jelzett a telefonom. A twitter jelét láttam meg, majd miután az asztal alatt megnyitottam, Colint képe jelent meg, ahogy Los Angeles utcáin sétál az egyik barátjával. A fotósok természetesen ott voltak, hogy lefényképezzék őket. Össze szorult a szívem. Már két napja nem reagáltam az üzeneteire sem, nem is tudok róla semmit. Csak ez a kép, ami twitteren megjelent mutatja, hogy biztosan jól van. Hiába dobbant akkorát a szívem, az eszem mégis azt mondta, hogy helyesen döntöttem, nem szabad belebonyolódnom ebbe az egészbe. Colinnak barátnője van, hiába is romlott meg köztük minden, most ezt mondja, lehet, később nem újra visszatalál majd Alexishez. Lisa oldalba bökött, ami kizökkentett, az amúgy is bonyolult gondolatmenetemből. Meglátta a telefonomon megnyitott képet.

- Han, beszélj vele…

- Nem lehet.

- Hanna, látom, hogy érzel valamit iránta, ha a képét nézed már percek óta.

- Lisa, kérlek. El kell őt felejtenem. Jobb lesz ez így – majd lezártam a telefonom és próbáltam a professzorra figyelni, de természetesen a gondolataimat csak Colin töltötte ki. Az iskola folyosóján sétálva sem tudtam odafigyelni Lisa és Melanie beszélgetésre, amit néhol valószínűleg nekem céloztak, de teljesen el voltam foglalva saját magammal.

- Hanna, ezt már nem lehet kibírni – közölte Mel, amikor beléptünk a kávézó ajtaján.  – Most már azt kell mondanom, hogy zárd le Colinnal a dolgot vagy beszélj vele. Nem tudsz koncentrálni.

- Tudom Mel, de képtelen vagyok. Magamban sem vagyok biztos, nem tudnék most vele beszélni.

- Ez borzasztó Hanna. Ez a srác a kezdetektől odavan érted, te meg agyalsz.

- Nem olyan egyszerű Lisa.

- Te bonyolítod meg – talán igaza van.

- Beszélhetnénk másról? – állítottam le a témát gyorsan.

- Ahogy akarod, de a dolog nem változik – közölte Lisa.

- Hétvégén akkor buli? – érdeklődtem, miközben mindenkinek készítettem egy jegeskávét.

- Mindenképpen. Már alig várom – mondta Melanie. – Zack elég sokat érdeklődik irántam, egészen kedvelem.

- Nocsak! – nézett meglepetten Lisa. – Valami kezd alakulni köztetek? – nevetgélt.

- Még az is lehet – kacsintott barátnőnk. Amint a kávét tettem a pultra, az ajtóban megjelent Colin egy másik sráccal. Lisa és Melanie aggódva tekintettek rám, én pedig próbáltam úgy tenni, mintha észre sem vettem volna őket.

- Két lattét kérünk Hanna – lépett oda a pulthoz.  – Sziasztok lányok! – köszönt a barátnőimnek. Csendben megfordultam és rögtön elkészítettem a kávékat.

- Még valamit adhatok? – kérdeztem.

- Beszélnünk kell…..

- Most nem lehet.

- Akkor este visszajövök.

- Felesleges… - vágtam vissza.

- Kilencig dolgozik – szólalt meg hirtelen Lisa.

- Köszi – kacsintott Colin, majd miután ott hagyta a kávék árát távozott.

- Ezt most mért kellett Lis?

- Nem bírjuk nézni már a szenvedésed. Inkább hálásnak kéne lenned, hogy segítettem.

- Köszi, nagyon örülök – gúnyolódtam.

Csendben ültem Colin autójában. A ruhám teljesen átázott, fáztam, de ami ennél is rosszabb volt, hogy teljesen el voltam keseredve. Azt egyelőre nem tudom, hogy fog a családom megbocsátani, sosem volt még ilyen, hogy ennyire megharagudjanak rám. Sok csínytevést csináltunk a húgommal, de egyik sem volt olyan mértékű, mint ez. Anya csalódott bennem. Csalódást okoztam, ezt pedig annál is jobban sajnálom, mint, hogy hazudtam. Persze egyik sem jó, de végül is. Mindegy. Nem akarják, hogy haza menjek. Ez pedig mindent elmond. Colin szerencsére gyorsan ott termett – most épp Bentleyvel, hogy a segítségemre legyen. Hálás vagyok neki, hogy ezt megtette, hiszen ott állhattam volna egész éjszaka. Úgy döntött, hogy elvisz magához, mert közelebb vagyunk, látva, hogy mennyire megáztam. Én ugyanis mérgemben nem ültem vissza az autóba, ezért a ruháim használhatatlanok, a hajamból pedig csavarni lehetne a vizet.

- Jól vagy? – kérdezte csendesen, miközben az utat figyeltem, de szemem sarkából láttam, hogy engem néz.

- Megvagyok, köszi – de igazából nem voltam jól. Nem akartam beszélgetni, nem akartam semmit. Amikor megérkeztünk, leparkolt a ház előtt, elintézett egy gyors telefont, amíg engem bekísért a lakásba. Megígérte, hogy odaküld valakit a kocsiért, akik majd elviszik és megjavítják.

- Rendbe szedném magam - mondtam, amikor a becsukta maga mögött az ajtót. Colin, mint valami hangya rögtön fel-alá kezdett járni, de hirtelen megállt.

- Hozok neked száraz ruhákat, törölközőt pedig találsz a fürdőszobában

- Köszi – majd amikor a fürdőben a tükörbe néztem, újra a könnyeimmel küszködtem. Hogy tehettem ezt?  - Ez nem is az én arcom – támaszkodtam a pultra.

- Meghoztam a ruhákat – lépett be halk kopogás mellett Colin és óvatosan a pultra tette a ruhákat. – Nem is zavarok akkor.  – Beálltam a zuhanyzóba és rendületlenül hulltak a könnyeim. Egy pillanatra azt kívántam, bár csak elmúlna  ez az egész érzés, mert teljesen felemészt. Miután hajat mostam és lezuhanyoztam felvettem Colin által behozott ruhákat, amik kissé nagyok voltam rám, mert férfi szabadidőnadrág és póló volt. Ahogy beleszagoltam, olyan jó illata volt. Hálás vagyok neki, hogy segített rajtam. A fürdőszobából kilépve nem találtam Colint. Mondjuk amekkora a ház, nem csoda, lehet el is tévedtem. A márvány járólapokon lépkedve aztán a nappali felől hallottam hangokat. Áthaladtam a nappalin, amelynek az amúgy óriási üvegablaka jó idő esetén teljesen egybenyitja a kertet a helyiséggel, most zárva volt az eső elől. Átkerültem a konyhába, amit eddig még sosem láttam. Minden ragyogott, a pult, az eszközök, a tányérok. Egytől egyig csillogtak. Colin épp rendezkedett, míg én leültem az egyik bárszékre.

- Egész jól áll a pólóm.

- Köszi – nyújtottam ki még jobban – legalább száraz.

- Készítettem egy kis vacsit – mutatott maga mögé a fehér tányérra, majd óvatosan elém rakta. – Csak saláta meg egy kis grill csirke volt itthon, remélem jó lesz. Ha gondolod, összedobhatok egy palacsintát.

- Nem akarom elhinni, hogy Colin a híres énekes palacsintát tud sütni – mosolyodtam el, amikor elkezdtem szemezgetni a tányérból.

- Sok mindent nem tudsz rólam – kacsintott. Míg én fürödtem ő is átöltözött, mert hasonló szürke nadrágot viselt, hozzá fehér pólót, amiből az izmai így is –úgyis látszottak. Miért kedves velem ez a pasi? Hiszen csak az idejét vesztegeti, biztos lenne jobb dolga is, hogy engem pesztráljon.

- Sajnálom, hogy csődbe ment az estéd – adtam hangot a gondolataimnak.

- Semmi gond, úgysem volt jobb dolgom, meg hát, nem vagyok legalább egyedül – néhány pillanatra szótlan volt, majd a pultra könyökölve rám nézett. – Te jól vagy?  - kiabálni tudtam volna, hogy nem és, hogy nem tudom, mit hoz a holnap, de nem hiszem, hogy Colint érdekelné.

- Azt hiszem, megleszek. Nem hittem volna, hogy míg én tudok örülni ennek, addig a családom kitagad otthonról.

- Nem tagadtak ki csak dühösek rád, de hidd, el megbocsátanak majd neked.

- Bár úgy lenne.   – Később visszatértünk a nappaliba, Colin pedig készített egy teát, mert még mindig  fáztam. Nem volt jó ötlet az esőben álldogálni.  Még szerencse, hogy a segítségemre sietett. A kanapé széléről magamra húztam egy puha takarót, kicsit felmelegített a teával együtt.

- Haza kellene mennem – szóltaltam meg, amikor megittam a teát.

- Szó sem lehet róla. Óriási vihar van, te meg épp most fáztál meg, majd a vendégszobában alszol. Nem gond.

- Colin…

- Nem! Itt maradsz Hanna, különben is nagyon késő van – meggyőző volt, úgyhogy nem vitatkoztam. Colin elfeküdt a kanapén majd bekapcsolta a tévét. Jó volt ott ülni vele és beszélgetni. Biztonságban éreztem magam mellette.

- Szeretnék kérdezni valamit – Colin feszülten rám nézett. – Miért változtál meg így? Hiszen az elején ki sem bírtad volna, ha nem szúrsz oda valamit, most meg szinte megmentettél – láttam némileg zavarba jött, majd elmosolyodott.

- Akkor sem akartam bunkózni, de azóta megkedveltelek. Szerintem egész jóban lettünk a kezdeti találkozáshoz képest…

- Ahhoz képest mindenképp – nevettük el magunkat. 

- Mi lenne, ha megünnepelnénk, hogy ilyen jóban lettünk, az ingem leöntése óta? – Felugrott, majd kiment a konyhába, ahonnan csak zörgést és csörömpölést hallottam. Pár perc múlva tért vissza és megjelent egy üveg whiskyvel és két pohárral.  – Ez biztos felmelegít, ha még fáznál – majd töltött a poharakba és koccintottunk. Nem tagadom jól esett, kicsit ellazított ebben a kényes, zavart helyzetben. Egymás után töltögette az italt, egyre jobban megeredt a nyelvem és végén ott ocsúdtam fel, hogy ledobtam magamról a takarót és bemutattam Colinnak azt a balett táncot, amivel 14 évesen bekerültem a középiskolába. Colin ámulva nézte a mozgásom, bár a több pohár whisky biztosan meglátszott már, de talán eléggé jól sikerült bemutatnom öt év távlatából. Sokat jelentett nekem az a felvételi. Az, hogy mennyire tehetségesnek tartottak és milyen tapsot kaptam utána. Colin jól szórakozott aztán rajtam, amikor elmeséltem az egyik osztálytársam vicces történetét, annyira nevettünk, hogy megbotlottam és az ölében kötöttem ki.

- Jaj, ne haragudj – nevetgéltem tovább. Colin hosszan a szemembe nézett, majd amikor észrevettem, hogy ez már nem vicces, ugyanígy tettem. Annyira meghitt lett a pillanat, hogy a pulzusom egyre gyorsabbra váltott. Colin végig simította a kezét a hajamon, majd azon kaptam magam, hogy a kezem a nyaka köré fonom és a szám az ő szájára tapasztom, ami ugyanolyan selymes és puha volt, mint legutóbb, amikor ránk nyitottak.

- Ó, ne haragudj – kapcsoltam, amikor rájöttem mit tettem. Colin szó nélkül újra megcsókolt és egyre jobban felforrósodott a levegő. Az ölében ülve szinte megszűnt körülöttünk a világ, olyan szorosan magához húzott, hogy ha akartam volna sem tudtam volna megmozdulni. Kezét aztán végig simította a hátamon, majd az arcomra tévedt. Éreztem, ahogy egyre jobban kívánom őt, akartam, hogy megtörténjen az, amire mindketten vágyunk. Colin átfogta a derekam, majd felállt, hogy a szobájába vigyen. Körül sem néztem, elvesztem Colin forró csókjaiban, amikor az ágyra fektetett. A kis lámpa fénye világította csak be a szobát, épp, hogy láttam őt. Az ágyon fekve Colin hirtelen lekapta a pólóját, izmos felsőteste elvarázsolt, tudtam, hogy meg akarom érinteni. Kezem az izmos hátát simította, karjai között biztonságban éreztem magam. Fölém hajolt és újra csókolni kezdett, majd szája lejjebb tévedt a nyakamra, aztán a pólóm kezdte el egyre jobban feljebb húzni. Ezt aztán hamar megelégeltem, majd magamtól vettem le, nem tudom, hogyan lettem ennyire bátor. Colin szemeiben tüzet láttam, de rögtön hátamra fektetett és tovább csókolta a testem. Arra ocsúdtam fel, hogy mindketten ruha nélkül vagyunk, én pedig Colint csókolom, teljesen elvesztve a kontrollt. 

- Akarom! – jelentettem ki az egyik pillanatban.

- Hanna…

- Most!  - mondtam fejvesztve, ő pedig nem ellenkezett. A mennyország semmi ehhez képest, ahogy Colinnal telt el az idő. Minden olyan tökéletes és varázslatos volt, Colin pedig gyengéd mégis tapasztalt. Szinte elfelejtettem hol is vagyok, arra tudtam csak gondolni, hogy ez a pillanat a miénk, amikor megéljük azt, amire már olyan régen vágyunk. Boldog és felszabadult voltam.

Másnap reggel hatalmas fény árasztotta el a szobát. Nehezen nyitottam ki a szemeim, a fejem sajgott és mintha a világ is forgott volna velem. Ahogy felébredtem rögtön körbe néztem, hogy hol vagyok. Mellettem Colin az igazak álmát aludta, felém fordulva, miközben egyenletesen szuszogott. A fehér takaró csak az alsó testét takarta, ahogy engem is, majd rájöttem, hogy nincs rajtam ruha. Az ablakon kinézve hét ágra sütött a nap, nyoma sem volt a tegnapi időjárásnak, a várost pedig az ablakból látni lehetett. Felkaptam a másik takarót az ágyról és az ablakhoz mentem. Eszembe jutott a Colinnal töltött éjszaka, az az érzés, amit akkor éreztem semmihez sem fogható. Ugyanúgy vágyakoztam az érintésére, arra a pillanatra, amit együtt éltünk át. Azonban belém hasított egy fájdalmas érzés, ami visszarántott a jelenbe.

- Hanna… - szólalt meg Colin mögülem. Az ágyon felkönyökölve álmosan pillogott, azt akartam bárcsak megállna az idő.

- Jó reggelt! – köszöntöttem.

- Jól vagy? – kérdezte, miközben megdörzsölte a szemét, majd hátra tűrte az amúgy is kócos haját. Bólintottam. – Nem jössz vissza? – lassú léptekkel ültem mellé az ágyra. Hatalmas kék szemeivel nézett fel rám, mintha ő is ugyanazt érezné, amit én.

- Colin, szerintem hatalmas hibát követtünk el.

- Ne mondd ezt, én jól éreztem magam veled – a szívem sajgott, ahogy ezt kimondta.  – Nem bántam meg semmit, ha erre célzol.

- Még nem – néztem magam elé.  – Neked ott van Alexis. Énekes vagy. Én meg csak…

- Sssss – csitított, majd megfogta a kezem. – Alexis egy ideje a múlté, csak fenn tartjuk a látszatot, de két hónapja, hogy nincs közöttünk semmi. Kérlek, ne légy elkeseredve. Minden oké. Mi lenne, ha úsznánk egyet? – kacsintott. – Úgy sincs rajtunk ruha.

- Colin…

- Mi van? Elmúlt az eső… - aztán eszembe jutott a telefonom, ami a nappaliban maradt a töltőn. Gyorsan kirohantam és bekapcsoltam, ahol rengeteg üzenet várt. Colin egy pólóban és egy boxerben ballagott utánam.

- Kérsz kávét? – bólintottam, majd azonnal írtam a lányoknak, hogy ne aggódjanak, továbbá valószínűleg ma kihagyom a sulit. A telefonom azonban rögtön megszólalt, Lisa hívott.

- Mi van veled Han? Hol vagy? – szólt bele idegesen.

- Lisa, most nem tudok beszélni, elég hosszú történet…

- Hanna… Mi történt?

- Colin lakásán vagyok, itt aludtam – suttogtam bele a telefonba.

- Ne már… Juhuuuu!! – kiabált.

- Csendesebben! Később felhívlak. – Ekkor Colin visszatért a nappaliba.

- Aggódnak érted a lányok?

- Igen.

- Nem gondoltad meg magad? Nagyon jó a medence – leültem a kanapéra, majd átvettem Colintól a csészét. Tudtam, hogy ezt az estét még nagyon bánni fogja, ezért muszáj, vagyok taktikát váltani, nem akarom én húzni a rövidebbet. Azt sem akarom, hogy fájjon.

- Colin, ha most nem is, később tudni fogod, hogy hibát követtünk el.

- Ez nem igaz, különben is én tudom, hogy mikor követek el hibát és mikor nem. Most ezt nem érzem hibának.

- Még…

- Hanna, kérlek, ne gondold ezt, azt csinálok, amit akarok, ez az én életem. Ha Alexisnek nem tetszik akkor tehet egy szívességet – a lelkiismeretfurdalásom nem hagyott alább, ezért megkerestem a ruháimat, amik szerencsére megszáradtak az este óta, majd azonnal a kijárat felé indultam, de Colin megállított.

- Kérlek ne menj el!

- Mennem kell…

- Nincs is kocsid – emlékeztetett, amiben teljesen igaza volt, bár jelenleg gyalog is hazasétáltam volna, jobb is lettFelajánlotta, hogy hazavisz, de először ellenkeztem. Colin azonban nagyon kitartó. Addig könyörgött, ameddig bele nem egyeztem. Colin hamar elkészült, már ő sem volt felhőtlenül vidám, mint én, ez érződött a kocsiban. Szinte alig szóltunk egymáshoz. Rettenetesen éreztem magam, annak ellenére, hogy azt mondta, nem jelent neki Alexis semmit. Hihetetlen, hogy azt hittem, együtt lehetek valakivel, de akkor miért van lelkiismeret-furdalásom? Colin folyton figyelt, de a pillantásait nem viszonoztam, csendben ültem mellette.

- Köszi, hogy elhoztál – próbáltam minél gyorsabban elköszönni.

- Felkísérlek – jelentette ki határozottan. Láttam rajta, hogy dühíti, hogy nem beszéltem vele, miközben ragaszkodott ahhoz, hogy a lakásomig eljöjjön. Miután kinyitottam az ajtót, próbáltam ismét rövidre zárni a dolgot, de Colin megfogta az ajtót.

- Hanna, ez így nem mehet.

- Én is tudom.

- Ami történt azt mind a ketten akartuk. Nem értem, hogy most miért vagy ilyen ellenséges.

- Számomra nehéz ez a helyzet Colin – hebegtem -, de köszönök mindent, a segítséget is. – Colin szomorúan nézett rám.

- Holnap reggel itt lesz kocsid – Colin egy puszit nyomott a homlokomra, majd becsuktam az ajtót.

Fél nyolcat mutatott az óra a telefonomon, amikor kiszálltam a taxiból. A távolban a város és a lemenő nap fényeit véltem felfedezni és miután a taxi elhajtott, továbbra is a naplementében gyönyörködtem. Észre sem vettem, hogy mennyien érkeztek és sétáltak be a házba, teljesen elmerülve álltam a ház előtt.  A lakásomban néhány órája azon tűnődtem, hogy fog telni Colin bulija és, hogy miért is fogadtam el a meghívást?! Kicsit lassú tempóban készültem el, de végül is időben a lakáshoz értem. Ethan hangját hallottam a távolból, ahogy a nevemet kiáltja. Izgatott és ideges voltam. Boldog, mert Colin klipje debütál, velem, mégis feszült, hogy vele kell lennem. Nehéz beszélni az érzéseimről, ez biztos. A lakásba érve fények, a hatalmas asztalon mindenféle finomság a vendégek között pedig felszolgálók járkáltak. Beljebb érve, a nappaliban és a kertben gyülekeztek azok az emberek, akik kíváncsiak voltak Colin klipjére, mindegyikük kezében egy-egy ital. Szerényen mindenkinek köszöntem, de jobbnak láttam, ha kimegyek a kertbe. A medence mellett megállva merültem bele a ház alatt elterülő városba, annyira csodálatos volt, minden este tudnám ezt a kilátást nézni. Aki nem él ebben a világban, luxusban, annak –mint ahogy nekem is- élmény egy ilyen ház.

- Hanna – köszöntött Colin, amikor mellém lépett. Felé fordulva megölelt és két puszit nyomott az arcomra. Elképedtem milyen természetesen tettem ezt én is. – Örülök, hogy eljöttél.

- Megígértem. Meg persze nem volt választásom annyi figyelmeztetés után – elmosolyodott. Őszintén. Úgy láttam rajta, örül, hogy lát. Most is, mint mindig annyira elegáns volt. Fekete inget és sötét farmert viselt, csuklóján egy karkötőt. Nagyon megnyerő volt, pláne, hogy olyan közel állt hozzám.

- Nagyon csinos vagy – dicsérte meg a ruhám, miközben végig nézett rajtam. Bár, én úgy éreztem kicsit túlöltöztem. – Jól áll ez a ruha.

- Köszi – s éreztem, hogy elpirultam.

- Iszol valamit?

- Csak egy üdítőt…

- Naa, most itt vagyok, majd, ha sok lenne, leállítalak – vágott közbe.

- Nagyon vicces.

- Colin gyere!  - kiabált ki Ethan. Beljebb mentünk, Colin pedig a férfi mellé állt, aki egy pálmafás ingben fogadta a vendégeket. Mondhatom stílusos, pont Los Angelesben. Az egyébként halkan szóló zenét rögtön lekapcsoltatta, a fényeket pedig teljes világosságra cseréltette, mert elérkezett a pillanat.

- Kedves vendégeink. Colin tehetségét már régóta a szívemen viselem, ezért vagyok nagyon boldog, hogy bejelenthetem az első olyan dalt és persze hozzá a videóklipet, amit ő maga írt – teljesen ledöbbentem. Colin írta a Love and Liest? Valószínűleg észrevette a meglepődést az arcomon, mert mélyen a szemembe nézett. – Most pedig az a klip következik, amiért ma összegyűltünk, Colin első, saját szerzeményével. Colin! Gratulálunk! – majd mindenki tapssal fejezte ki gratulációját. Ezért volt olyan fontos neki ez a dal? Ő írta, az ő érzéseivel. Mégsem olyan rossz srác ez a Colin. Helyet foglaltunk, majd elkezdődött a klip vetítése. Szuper lett az operatőri munka, a jelenetek, szerintem egész tűrhető az én karakterem is a klipben. Furcsa így látni magam, de ez nem jelenti azt, hogy nem vállalnék el többször egy ilyen jellegű munkát. Élveztem. Nyilván kellett némi színészi teljesítmény is hozzá, de a tánctudásom kellőképp be lett mutatva. Ami Aylint illeti, ő is remekül fest a videóban, biztosan hétfőn tőle lesz hangos az UCLA. A legjobb jelenetek az éjszakaiak, annyira profin megcsinálták, hogy többször újra fogom nézni, mert nagyon tetszik. A közel négy és fél perc leteltével hangos taps kerekedett a lakásban. Colin meghajolt, Ethan kezet fogott vele, majd egy hosszú szőke hajú hölgy derekát kezdte el szorongatni. Mindenki gratulált Colinnak, mialatt a tálcáról elvettem egy pezsgőt és én is ugyanígy tettem, de elém lépett egy magas srác, aki azonnal Colin kezét kezdte rázni, majd megölelte.

- Gratulálok Colin – léptem oda, amikor a srácok széles mosollyal ütögették egymás hátát.

- Köszönöm. Én is neked – kacsintott. – Had mutassam be a legjobb barátomat Jessiet. Jessie ő itt Hanna Lester, a klipem egyik szereplője.

- Örülök, hogy megismerhetlek végre Hanna – vigyorgott, miközben én is és Colin is ámulva néztünk rá, amit ő észre is vett. – Akarom mondani, Colin említette, hogy lesznek táncosai és, hogy nagyon profik vagytok – Jessie újra hátba veregette Colint, én pedig továbbra is szem forgatva figyeltem a jelenetet. Teljesen el tudom képzelni, hogy kibeszéltek minket. Jessie egyébként olyan, mint egy kolosszus. Magas, izmos, de a legjobban a sötét kreol bőre tetszett. Biztosan spanyol vagy afrikai ősei vannak, de kitudja.

- Szeret viccelni - zökkentett ki Colin. – Akkor ezek szerint tetszett a klip?

- Igen, remek munkát végeztek. Minden olyan tökéletes benne.

- Egyetértünk.

- Alexis nem jött el? – jutott eszembe Colin barátnője, hiszen mégiscsak ez egy fontos esemény. Próbáltam úgy tenni, mint aki nem látta a képeket Párizsból.

- Nem, tudod, ő Párizsban van. Gyakran utazik – bólintottam.

 Fél órával később már teljes hangerőn szólt a zene. A vendégek többsége itallal a kezében táncolt, én pedig kissé elveszettnek éreztem magam abban a nagy házban. A kanapén ülve épp a sokadik italt kortyolgattam és írtam a lányoknak mi a helyzet a bulin.

Lisa: Hajts rá Colinra, úgysincs a közelben a barátnője.

Én: Nem szoktam más pasijával kavarni.

Melanie: Lisa már megint magadból indulsz ki.

Én: Colin haverja is kellőképp jól érzi magát. Ethan is becsípett. Dülöngélve táncol a szőke barátnőjével. Aki nem lehet idősebb nálunk.

Lisa: Képet kérünk!!

Én: Szerintem hazamegyek. Ez már kezd eldurvulni, én pedig senkit sem ismerek.

Lisa: Maradj méééééég. Hátha.

Melanie: Ha nem érzed jól magad, menj haza. Lányok lassan megyek, Zack mindjárt itt lesz értem. Szorítsatok.

- Hoztam neked egy italt – ült le mellém Jessie.

- Köszi – majd elvettem tőle és a felét meg is ittam.

- Hű, azt a mindenét. Colin nem is mondta, hogy te…

- Miért mit mondott rólam Colin? – vettem át a szót most már bátrabban.

- Semmi, semmi - hebegett. 

- Ugyan Jessie, biztos vagyok abban, hogy sikerült kibeszélnie minket - aztán a maradék italt is felhajtottam. 

- Sziasztok! Mi a helyzet? – lépett oda Colin.

- Épp beszélgetünk, nem látod? – szóltam rá, de a gyorsan felhúzott pia beszélt belőlem.

- Jessie, magunkra hagynál?

- Persze, haver. Örültem Hanna – majd sietősen távozott.

- Most mért kellett elküldeni? – fakadtam ki, miközben Colin kezét a sajátomon éreztem.

- Mert nem lesz jó vége a féktelen ivászatnak.

- Mit érdekel az téged, hogy mit és mennyit iszom? Nem vagy az apám – dühöngtem, majd hirtelen felhúzott a kanapéról és a folyosón haladtunk végig. Bár,  nem kellett vinnie, a lábaim önálló életet élve mentek utána. A fürdőbe érve aztán becsukta maga mögött az ajtót és megnyitotta a csapot.

- Most meg mit csinálsz? – közelebb húzott és lemosta az arcom. Kissé furcsa volt a helyzet, de egyből másképp láttam mindent és ott álltam Colinnal szemben egy csilli-villi fürdőszobában. A kezembe adott egy krémszínű törölközőt, majd a tükörbe nézve megigazítottam a tincseimet.

- Bocs, hogy így berángattalak, csak nincs jó tapasztalatom az alkohollal. Általában ezért szoktam az ismerőseimnek segíteni – mosolygott.

- Köszi és ne haragudj, amiért kicsit mogorva voltam.

- Ugyan, nem gond – tette a kezét a vállamra. A dübörgő zene zaját lehetett csak hallani, de emellett szinte csendes volt a fürdőszoba. Colin arcát egyre közelebb éreztem az enyémhez, kék szemei szinte világítottak. Éreztem, ahogy a keze egyre lejjebb csúszik a karomon, majd megáll a derekamon és még közelebb kerülök hozzá. A szívem akkorát dobbant, hogy bárki meghallhatta volna, de most nem érdekelt. Az érintésére annyira vágytam, hogy az akartam sose érjen véget a pillanat, hosszú ideig a fellegekben akartam járni. Egy hang pedig azt kiabálta belül, hogy még-még-még! Colin puha ajkát már az enyémen éreztem és tudtam ez nem lehet más, mint, hogy ő is kedvel. Másik kezével az arcomat érintette és még szorosabban húzott magához.

- Colin! – hallatszott egy hang az ajtóból. Mintha egy filmben szakították volna meg a legjobb jelenetet, úgy rebbentünk mi is szét, komor arccal, mélyen megtörve. – Bocsánat a zavarásért – folytatta Ethan – az operatőr szeretne elköszönni tőled.

- Rendben megyek – mondta, majd Ethan becsukta az ajtót. – Hanna, én…

- Semmi gond, menj csak.

- Kérlek, várj meg! Azonnal visszajövök – kérlelt, majd kirohant. A fürdőkád szélére ülve próbáltam magam észhez téríteni, arra gondolni, hogy ez a srác sosem lehet az enyém, és ami történt biztosan csak egy hiba volt a számára. Azonnal tárcsáztam a taxitársaságot és hívtam egyet a lakás elé. Nem sokkal később már a ház előtt álltam és vártam. Szomorúan néztem vissza oda, ahonnan még mindig hangos zene és kiabálás hallatszott. Nekem mégis mennem kellett.

Másnap reggel legalább öt üzenet várt. Ezek mind Colintól érkeztek: Hanna, hol vagy? , Elmentél? , Beszélnünk kell!  Ahogy beültem a taxiba az éjjel, a táskám mélyére tettem a telefont, nehogy ezeket látnom kelljen. Bár most olvasva is ugyanolyan bosszantóak, mint az éjjel lettek volna. Persze nem írtam vissza Colinnak, inkább készítettem magamnak egy kis reggelit és a tévé előtt ülve abból szemezgettem. Lisa volt az első, aki érdeklődött az este után, de félszavakban válaszoltam. Melanie biztos aludt, reméltem, hogy jól érezte magát Zackkel. A youtube-ra bepötyögve láttam meg, hogy a klip fenn van és már fél milliónál tart a megtekintés. Gyorsan elküldtem Lisának, aki annyira el volt ájulva a kliptől, hogy egész végig szivecskéket küldözgetett, hogy boldogságát kifejezze. Örültem, hogy meg van elégedve a klippel, szerinte szuper a mozgásom, Aylint pedig nyilván mindennek elmondta. Még ha olyan is, mint amilyen, el kell ismerni a tehetségét. 

Délutánra az idő rosszabbodott. A zápor pont akkor kapott el, amikor úgy döntöttem, hogy a városban ebédelek. Végre volt kedvem kimozdulni otthonról. Az autóban ülve vártam, hogy elálljon az eső, amikor megcsörrent a telefonom. A kijelzőn anya képe mosolygott rám, néhány pillanatig elgondolkodtam, hogy nem veszem fel.

- Szia anya! Mi újság? – kérdeztem, amint az eső kopogtatta a szélvédőmet.

- Hanna… el sem tudom mondani.

- Valami baj van?

- Baj? Nem hittem volna, hogy idejutunk. Bánom, hogy engedtem azt, hogy Los Angelesbe költözz, hogy a tehetséged fejleszd. Mélységesen csalódtunk. Benned! Akinek mindent megadtunk és megtettünk. Hogy tehetted ezt? 

- Anya… - próbáltam közbe szólni.

- Te csak ne szólj közbe, ne mondj semmit. Hazudtál, és hosszú ideig nem mondtad el az igazat. Mégis hogy tehetted ezt? A lányom egy ócska videóklipben? Ott riszálod magad egy pasinak. Hogy nézek az ismerősök szemébe?

- Anya, ez egy rendes videoklip, semmi olyan nincs benne, amit szégyellni kellene.

- Lehet, hogy te nem szégyelled, de mi igen. Nem egy videóklipbe vonagló életre szántunk. Egy hivatásos táncosnak. De tudod, az fáj a legjobban, hogy hazudtál. Hazudtál nekem és az egész családnak.

- Kérlek, ne mond ezt, nem akartam, hogy így legyen, haza megyek, a hétvégére beszéljük meg.

- Most inkább ne gyere. Édesapád is nagyon mérges és el van keseredve. Hova jutottál Hanna? –elhallgatott. Most mennem kell. Légy jó. Majd beszélünk – mondta, miközben szomorúságot véltem felfedezni a hangjában. El sem tudtam köszönni tőle, rögtön letette a telefont, én pedig sírva borultam a kormányra. Dühös voltam magamra. Mert csak magamra lehettem dühös, amiért becsaptam a családomat, elkeseredett, amiért nem értették meg azt, hogy nekem fontos ez a klip. Fontos, hogy legyen egy referenciám, azt, hogy tudjam, tehetséges vagyok, hiszen nem véletlenül választottak ki. Rosszul érintett, hogy anya és a családom ezt nem tudja elfogadni. Beindítottam a motort, könnyes szemekkel indultam útnak a szakadó esőben. A fájdalom, amit okoztam, elviselhetetlen volt. Anya szavai végig a fejemben üvöltöttek, hangulatomat pedig csak ehhez az időhöz tudtam hasonlítani: szürke, lehangolt és szomorú. Órák óta autózhattam már, amikor egyszer csak megállt az autó alattam. Azóta besötétedett, de az eső továbbra is ömlött. Mérgesen kiszálltam a kocsiból, körbe nézve persze egy lélek sem járt arra, én pedig rúgtam egyet a kerékbe, ami persze nekem fájt a legjobban. Rögtön írni akartam a lányoknak, de feltűnt, hogy lemerülőben van a telefonom. Gyorsan pötyögtem a csoportba, de egyikük sem írt vissza. A piros jelzés és a százalék vészesen villogott, én pedig egyre ingerlékenyebb voltam, hogy nem lesz senki, aki a segítségemre sietne, márpedig nincs ínyemre az autóban éjszakázás, egyedül Los Angeles utcáján. A névlistában Colin nevére ugrott a telefon, ahogy pörgettem kinek is tudnék szólni. Nem tehettem mást írtam egy üzenetet, majd a telefonom azonnal megadta magát.