Scripts from Esther

A nap fénye megvilágította a szobát, amikor felébredtem és kinyitottam a szemem. Úgy bevilágította, hogy szinte lehetetlenség lett volna visszaaludni. A késő téli időjárásban az volt a jó, hogy a Nap mindig ragyogott, jobb kedvre derítve mindenkit. Ahogy megdörzsöltem a szemeim és kinyújtóztam feltűnt, hogy egyedül vagyok a szobában. Csend volt és nyugalom. Elfogott az elégedettség, hogy tudom, most minden rendben van az életemben. Felültem az ágyon, elmélyedtem a távolban, ami mindig is olyan nagyon tetszett…

Colin és Hanna újra együtt

 Colin és a táncosa újra egymásra találtak

 Colin Shepherd táncosával randizik ,

  Colin Alexis után, táncosával vigasztalódik.

Ilyen és hasonló címek jelentek meg, miután újra összejöttem Colinnal. Az újságok címlapját ellepték a közös képeink, az internet hetekkel később is velünk foglalkozott. Hol pozitív hangot kapott a mi kapcsolatunk, hol Alexist sajnálták, mintha én tehetnék arról, hogy Colinnal nincsenek együtt. Mindenesetre nem foglalkoztam már azzal, ha követnek, hogy egy fotót készítsenek rólunk, ha az újságban megjelentünk vagy, ha a közös képünk nézett vissza a DailyMail oldaláról. Egyszerűen élveztük egymás társaságát, azt, hogy együtt lehetünk. Teljesen megváltozott minden, az érzéseim erősebbek lettek, a gondolataim mindig csak Colin körül jártak, minden pillanatban vele akartam lenni. Este hosszas telefonbeszélgetés után aludtam el, napközben pedig folyton üzengettünk egymásnak.

Két hónap telt el azóta, hogy Lisa közbenjárásával Szilveszterkor minden rendeződött és a helyére került. Colinnal az élet pedig maga a csoda és a mennyország. Amikor tudunk, együtt vagyunk. Legszívesebben nála szeretek lenni, összebújva tévézni, látni minden rezdülését, a nevetését, ha valami vicces. De akkor is beleszeretek, amikor izgatottan nézi az akció filmet. Neki fel sem tűnik, ha figyelem, engem pedig boldogság fog el újra és újra látni, büszkévé tesz, hogy velem van. Szinte teljesen rózsaszín ködben éreztem magam. Olyan, mint mikor az ember méterekkel a föld felett érzi magát és soha nem fog leszállni. Nem is akarok. Az életem most éreztem teljesnek. Colinnal.

- Jó reggelt – lépett be az ajtón, ezzel kizökkentve a gondolataimból. – Látom nagyon elmerengtél. Min gondolkoztál?  - elmosolyodtam. Ezek a gondolatok annyira erősen hatottak rám, hogy inkább megtartottam magamnak, mert minden másodpercet inkább vele töltenék.

- Azt, hogy milyen szép a kilátás innen.

- De mindig ilyen Han… – ugrott be mellém az ágyba, s próbálta ugyanazt a pontot nézni, amit én.

- Colin – néztem rá. Tökéletes külseje mindig is elvarázsolt és még ébredés után is minden annyira makulátlan volt rajta. A haját félretűrte, ezt imádtam benne, legszívesebben egész nap ezt nézném,  a mozdulatért pedig mindenem odaadnám.  – Ez a látvány a kedvencem. Annyira szép a kilátás, élvezem nézni, ahogy ébredezik a város – néztem le rá, miközben ő támaszkodva szegezte rám kék szemeit. A mosolya annyira ellenállhatatlan volt,  a tekintetétől megremegtem.  – Merre jártál? – érdeklődtem.

- Mit gondolsz? – kacsintott.  – Ha felébredtél és egy időre magadba szívtad Los Angeles látványát, akkor akár meg is reggelizhetnénk.

- Ez egy nagyon jó ötlet – taglaltam. Colin tudta, mikor kell levenni a lábamról. A hétvégét nála töltöm, és úgy bánik velem, mint egy király-kisasszonnyal. Ki hinné, hogy Colin Shepherd a nagy énekes reggelit készít? És azt ki hinné, hogy házias. Ha segíteni akartam, nem hagyta, inkább ő próbálkozott, de nem állt messze tőle az sem, hogy egy kis vacsorát készítsen. Néha hangos nevetésbe torkollt az egész, ha valami nem sikerült vagy elrontott. Ilyenkor elfogadta a segítségem. Minden annyira természetes volt. Colin addig könyörgött, amíg kikeltem az ágyból. Rajta csak egy melegítő nadrág volt, miközben én magamra kaptam egy köntöst. El kell ismerni, hogy nagyon figyelmes. Ezt pedig bizonyította, amikor az étkezőben megterített asztal várt. Kávé, gyümölcslé, croissant, tojás, pirítós, gyümölcs és miután leültetett goffrit is hozott a konyhából.

- Nem térek magamhoz… - néztem végig az asztalon.

- Nem tetszik? – ijedt meg.

- Dehogynem. Ez csodálatos és te is az vagy – adtam egy puszit az arcára, amibe egészen belepirult. – Büszke vagyok rád.

- Akkor kóstold csak meg a goffrit – tette le elém, miután leültem. Ő is mellém ült, töltött a csészékbe kávét, majd figyelte a reakcióm.

- Ha attól félsz, hogy nem jó, akkor el kell, hogy keserítselek. Nagyon finom. Minden tökéletes. Nagyon kedves tőled, hogy így kitettél magadért.

- Megérdemled – vigyorgott, majd együtt megreggeliztünk.  – Mi a mai program?

- Reméltem, hogy itthon maradunk – válaszoltam, miközben áfonyát kanalazott a tálkájába.

- Hanna… elmehetnénk valahová. Jöhetnének a barátaid is. Az egyetem miatt alig mozdulsz ki. Hidd el, a kikapcsolódás jót tesz.

- Mire akarsz kilyukadni?

- Az, hogy kimerült vagy – nézett rám kérlelő szemekkel.

- Meg kell értened, hogy fontos számomra a verseny, de közben a tanulás is.

- Tudom, de attól még a mai nap a pihenésé, menjünk el valahová. – Beleegyeztem. Colin majdnem kiugrott a bőréből, de én egyáltalán nem voltam elragadtatva. Bár, tudtam igaza van abban, hogy kicsit rápörögtem az egyetemre. Alig két hónap múlva lesz a verseny, emiatt a tanulmányaimat sem akarom elhanyagolni. Fontos számomra a részvétel, igyekszem, minden tőlem telhetőt megtenni azért, hogy jó helyezést érhessek el. Nekem másodsorban az álmaim is fontosak, ez pedig lehetőséget ad, hogy megvalósítsam őket. Annyi jó dolog történt mostanság, bízom abban, hogy a verseny számomra csak hab lesz a tortán.

Egyedül iszogattam a kávét, amikor rájöttem, hogy tíz óra is elmúlt. Sokáig aludtam volna? Igazából jól esett kipihenni a hetet. Colin fel s alá sétált a lakásban, hol a fürdőben hol a konyhában, hol pedig a szobában volt, míg én teljesen fel nem ébredtem.

- Készülsz valahova? – érdeklődtem, amikor megállt előttem felöltözve farmerban.

- Mehetünk?

- Colin, ha nem tűnt volna fel most fejeztem be a reggelit.

- Akkor, igyekezz. Öltözz!! – vigyorgott. Ezt pedig nem annyira kedveltem, mert tudtam, hogy mindig tervez valamit. Bevonultam a szobába, az egyik szekrény polcáról elővettem egy farmert és egy fehér mintás pólót. A fürdőszobában némileg rendbe tettem az arcom, hajam pedig copfba kötöttem. Tekintve, hogy Colin időt sem hagyott arra, hogy elkészüljek. Már az ajtóban toporgott, amikor megjelentem előtte, ő pedig nyitotta az ajtót és indította az autót.

- Most már tudni akarom, hogy hova rohanunk? – kérdeztem, amikor beültem mellé az autóba.

- Hanna, miért vagy olyan kíváncsi? – tekintett rám világító kék szemeivel, ahogy vártuk, hogy a kapu kinyíljon. Az úton Colin teljesen másról beszélt. Tulajdonképpen már nem is érdekelt, hogy mit titkol, reménykedtem benne, hogy hamarosan kiderül. Olyan csodálatos volt a szombat Los Angelesben. Sütött a nap, a levegő is más volt, kezdett feléledni minden. Colin a kávézó előtt állt meg, ahol Lisa és Tyler várakozott.

- Sziasztok! – köszöntem, ahogy kiszálltam a kocsiból. – Mi a helyzet?

- Jöttünk veletek kávézni egyet – ölelt át Lisa.  – Nem tudtad? – megráztam a fejem. Colin is közben mellém ért és elégedetten nézett rám és Lisára.

- Colin most már megmondhatod, hogy mire készülsz?  - súgtam a fülébe.

- Hanna, kimozdítottalak otthonról – éreztem, hogy valami titok van még a dologban, de nem firtattam. Mr. Sharp épp benn volt, kedvesen kiszolgált minket, addig beszélgettünk. Néhány perccel később Melanie jelent meg az ajtóban, mögötte Zack sétált, aki a pulthoz ment kávét kért.

- Most már elmondanátok, hogy miért vagyunk itt? – kérdeztem egyre idegesebben. Lisa Colinra mosolygott. Ez pedig nekem is feltűnt.

- Mond el neki Colin, nagyon aggódik - nevetett Zack, mire összeráncolt szemmel néztem rá.

- Igen, mond csak el – fordultam Colin felé.

- Arról lenne szó Hanna, hogy este lesz egy fellépésem – kezdett bele lassan -, ahol mindannyian ott lesztek a backstage-ben.

- Ezt nekem miért nem mondtad? – dühöngtem.

- Mert tudjuk, hogy nem jöttél volna – szólt közbe Lisa. – Mostanában sehova sem mész Han. A bulikat is kihagyod. De ami jó – vigyorgott Lis -, hogy mi is megyünk.

- Kár, hogy eltitkoltátok. Mentem volna, így is úgyis.

- Dehogy! Mostanság, a fősulin és otthon élsz – szólt közbe Mel. Forgattam a szemeim. Lehet igazuk van. Az utóbbi időben teljesen beleástam magam a tanulásba illetve rengeteg óraszámban táncolok, hogy a versenyre minden tökéletes legyen. Talán emiatt is vártam mindig, hogy Colinnal kicsit együtt legyek.

A kávézás után Colinnal átmentünk egy étterembe, majd hazamentünk, mert állítása szerint nyolc órára kell odaérni. Egy alapítványi est lesz, ahol több énekes, zenekar is fellép. A meghívóban olvasva elég hivatalos lesz az esemény, emiatt Colin is, de én is rettentően izgatottak voltunk, mert ő kicsit ünnepélyesebb előadásmódban fog énekelni. Rájöttem, én nem erre készültem, hogy a  hétvégén elegáns ruhában kell majd megjelennem, emiatt Colinnál egy olyan ruhám sem volt, ami alkalmas lenne, hogy én elmehessek.

- Már csak egy probléma van, hogy nem hoztam ruhát, Colin szólnod kellett volna – szomorkodtam.

- Ne aggódj, mindenre gondoltam. Várj itt! – szólt rám, majd pár percre eltűnt. Nem tudtam mire készül, de nagyon kíváncsi voltam mit talált ki. Megjelent egy hatalmas dobozzal, ami annyira szép volt, mint a mesében. Letette elém az asztalra, kérte, hogy nyissam ki. Remegő kézzel csomagoltam ki a dobozt, majd a vékony papírtakarót is levettem. A látvány ami fogadott hihetetlen volt. Colin mosolyogva nézett rám, de ugyanígy tettem én is. Még mielőtt kivettem volna a doboz tartalmát, boldogan a nyakába borultam és nem győztem hálálkodni.

- Ezt igazán nem kellett volna – hebegtem, ahogy kiemeltem a ruhát. Egy pántos fekete ruha volt, elől rövidebb szoknyával, derekánál masnival. Nem gondoltam volna, hogy Colin ilyen szépet választ.

- Tetszik?

- Nagyon is. De, hogyan, mikor? – átfogta a derekam, miközben tapogattam a ruhát, megnéztem minden részét.

- Voltak segítőim – mondta. Elmosolyodtam, de tényleg nagyon boldog voltam. Colin kért, hogy kezdjek készülni, nehogy elkéssünk. A fürdőben aztán lezuhanyoztam, majd a hajamat megszárítva kicsit összekötöttem és elcsatoltam, pár tincset hagyva az arcom előtt. A sminkem visszafogottra készítettem. Mire kiléptem a fürdőből Colin a szobában állt, épp az ing ujját gombolta. Háttal állt, fehér inge megfeszült a hátán, ezért hátulról átöleltem.

- Izgulsz? – kérdeztem, ahogy megfogta a kezem és felém fordult.

- Nem, dehogy… Olyan jó, hogy itt vagy – mosolygott. – Lassan indulnunk kell. – Figyeltem Colinra, majd feladta a kabátom, ő egy zakót vett és elindultunk. Los Angeles egyik színháztermébe mentünk, ahol már rengeteg ember várakozott az esten résztvevőkre. Colin büszkén állt a fotósok elé, míg én távolabb álltam meg, de kinyújtotta a kezét, hogy álljak én is mellé. Nagyon jó érzés volt ott állni mellette, látva, örül, hogy együtt tehetjük ezt meg. A barátaim már benn vártak bennünket, de Colin szerette volna, ha a színpad mögött foglalunk helyet. Ott már többen gyülekeztek, köztük az énekesek is:  Keith Urban, Shakira, John Legend, Mariah Carey, filharmonikusok, zongoristák és sokan mások. Colin néhány részletet megbeszélt a szervezővel, továbbá a zongoristával is egyeztetett a dalokat illetően. A lányok nagyon boldogok voltak, arra lettem figyelmes, hogy sorra fotózkodnak a sztárokkal, míg én aggódva figyeltem a felkészülést. A nézőteret megpillantva láttam, hogy mennyien kíváncsiak a mai estére. Én pedig büszke voltam, hogy Colin az egyik közülük.

- Hanna, jól vagy? – kérdezte Lisa.

- Persze – mosolyogtam.  – Sosem voltam még ilyen eseményen.

- Szerintem szuper, hogy Colin is részt vesz – ekkor elkezdődött az előadás. Colin egy puszit nyomott a homlokomra, majd külön vonult, hogy felkészülhessen. Amikor ő következett mindenki hangos ujjongással fogadta. Colin, profin lépett ki a színpadra, mi pedig ámulattal néztük és hallgattuk őt. Rájöttem, hogy mennyire boldoggá tett és milyen sokat kaptam tőle az utóbbi időben. Olyan szerelemmel és odaadással van felém, mint senki más, boldoggá tesz. Ahogy ott állt és a hangját hallgattam elfogott valamiféle büszkeség, hogy ő az a férfi akire vágytam és tudtam, vele akarom leélni az életem. Lisa és Mel is suttogták, mennyire jó és milyen klassz őt hallgatni, de tudtam, hogy ez csak a kisebb része, én többet kaptam Colinból. Négy dalt énekelt, majd mosolyodva, nagy örömmel az arcán jött vissza.

- Annyira szép volt - öleltem meg. – Köszönöm, hogy elhoztál.

- Itt kellett, hogy legyél.

- Colin gratulálunk – lépett mellénk Melanie. – Jó, hogy csatlakoztál. Szép segíteni másokon.

- Ez a célom, köszönöm Melanie. – A koncert végén kihirdették mennyi pénz gyűlt össze a beteg gyermekek megsegítésére, erre az alkalomra az énekeseket is a színpadra hívták, megköszönve a szereplésüket.

Késő este értünk haza. Ahogy beléptem az ajtón rögtön levettem a cipőm, eléggé fájt már a lábam a magassarkúban. A széken próbáltam magam összeszedni, figyeltem ahogy Colin tesz –vesz a lakásban.

- Fáradt vagy? – lépett oda, majd leguggolt elém.

- Hosszú volt a nap ilyen izgalmak miatt. De nagyon köszönöm, nagyon jól éreztem magam.

- Ennek örülök… Hanna - nézett rám. Szemei csillogtak, miközben másodpercek teltek el szótlanul.  – Szeretnék kérdezni valamit. Vagyis először inkább csukd be a szemed.

- Miért van erre szükség? – kérdeztem. Colin mutatta, hogy csináljam amit kért. Megtettem. Megfogta a karom, kinyújtotta, a tenyerem felfelé fordította és beletett egy kulcsot.  – Mi ez? – kérdeztem, miután kinyitottam a szemem.

- Hanna, tudod, sokkal jobban telnek a napjaim, ha magam mellett tudhatlak. Mondhatsz nemet is és megértem, ha te másképp gondolod, de tudnom kell valamit. Szóval csak azt akarom kérdezni, hogy lenne kedved hozzám költözni? 

Most már azt hiszem, sínen van az életem. A családom is elfogadta milyen álmaim, céljaim vannak, elfogadták, hogy egy videoklipben nézek vissza rájuk és végre nem szégyenkezve érzik magukat emiatt. Azért ez egy egész jó visszajelzés, főleg a szüleim részéről. Kifejezetten örülök, hogy még tetszik is nekik, amit csinálok és a városban nem tagadják le, hogy a klipben szereplő lány én voltam. Annyira boldog vagyok, hogy a karácsonnyal még közelebb kerültünk egymáshoz és megígértettem velük, hogy a tavasszal, eljönnek és együtt bejárjuk majd az egész várost. Minden kezd  visszatérni a régi kerékvágásba, tekintve, hogy ismét Los Angeles felé vettem az irányt, hogy a Szilveszter éjjelt a barátaimmal együtt töltsem és bulizzunk, új tervekkel indítsuk 2018-as évet. Azt hiszem, hogy az ősz bővelkedett elég sok izgalomban és feszültségben, alakultak úgy a dolgok ahogy, de visszagondolva semmit sem bánok, mindenesetre a szerelmi életem most háttérbe szorul, míg magamban nem tisztázom azokat a dolgokat, amik történtek velem. Nehezen lehet megértenem még magamnak is, hogy mit miért csináltam, azt, hogy teljesen bolond voltam, amikor nem hittem abban, hogy Colinnal talán működhet a dolog, illetve, amikor Oliverben reményt keltettem, hogy mi ketten valaha is együtt lehetünk. Bár, Oliver egy különleges helyet foglal el a szívemben, mert mindig annyira jó volt hozzám, kedves, vicces és nagyon tetszik. Talán, ha másképp alakultak volna a dolgok, most Oliver lenne a befutó. De Colin olyan magával ragadó, annyira megnyerő, helyes, okos és olyan jól éreztem magam vele. Valamiért mindig sikerült levennie a lábamról. Tudta mit akar, kitartott és ez tetszett. Nekem pedig sikerült mindent elszúrnom. Teljesen. Ezért borzasztóan haragszom magamra, hogy nem viselkedtem úgy, ahogy kellett volna. Tulajdonképpen elvakított, hogy két fiú is körülöttem van, engem akar. Ezt pedig a legrosszabb volt, amit tehettem. Most már tisztán látok. Talán soha sem lesz minden ugyanolyan, de Colin az akit mindvégig szerettem és a mai napig nem tudom elfelejteni, főleg a könyvesboltban történtek után. De azt hiszem, ha valamit bánni fogok, az az, hogy bolond voltam. Megértem, ha Colin többé nem akar velem lenni, én sem akarnék magammal, de folytatom az életet, talán jön valaki, akivel újrakezdhetem. Los Angeles annyi mindent adott, főleg, hogy megismertem magam, megismertem a barátaimat és Colint. Sikereket érhettem el, elkezdhetem tervezni a jövőmet és még talán Aylinnal való szurkálódás is tetszett.
   Los Angeles hatalmas épületeit látva boldog voltam, hogy újra megérkeztem. Úgy döntöttem, hogy a következő évtől minden megváltozik. Ahogy az úton, az üzletek, épületek között haladtam, sok mindenre emlékeztetett, még a karácsony is jellemezte az utcákat, de az új évet hirdették a kivetítők. Itt azonban nem a hideg, hanem a verőfényes napsütés volt az, ami hangulatot adott. Még ez sem vette el a kedvem, igazából még sosem ünnepeltem ilyen helyen az új évet. A lakásban minden úgy volt ahogy hagytam. Ledobtam magam a kanapéra, benyomtam a laptopot, hogy írjak a lányoknak, visszaértem. Melanie is a mai nap érkezik Los Angelesbe. Úgy döntöttek, hogy Zack nála tölti ezt a pár napot az újévi buliig. Lisa nagyon fel van dobva, alig várja, hogy együtt bulizzunk, rengeteget mesélt, hogy milyen LA-ban a Szilveszterezés. Szerinte el fogunk ájulni. Ilyenkor az emberek az utcákra vonulnak, utcabálok, mindenféle bulik vannak, a tengerparton is. A tűzijátékok pedig betöltik az egész várost. Izgatott vagyok, mert nagyon kíváncsi vagyok rá. Úgy döntöttünk, hogy a szokásos helyünkre megyünk bulizni, aztán kitudja, hol ér bennünket az újév éjjele. Este a telefonom csörgésére lettem figyelmes, miközben a vacsorát készítettem.

- Hanna, szia. Mizujs?  - szólt bele vidáman Lisa.

- Épp vacsorát készítek. Mi  a helyzet?

- Képzeld vettem egy csúcs ruhát, nem tudtam kihagyni. Tyler el lesz ragadtatva.

- Lisa?

- Tessék? – kérdezett vissza.

- Összejöttél Tylerrel? – érdeklődtem gyanakodva.

- Nem – szólt vissza hangosan. – Viszont, semmi sincs kizárva.

- Lis! – nevettem fel.

- Most mi van? Jó tudod, tök jó fej, meg nagyon tetszik, de eddig nem mertem azt mondani neki, hogy járjunk.

- Miért? Tyler odavan érted, erre már hónapok óta.

- Tudom. Most majd meglátom, mit tud a ruha.

- Dögös leszel, ne aggódj. Tuti el lesz ájulva – csendesedtem el aztán.

- Mi a gond Hanna?

- Semmi, semmi. Örülök nektek…

- De?

- Nincs de. Minden rendben… Tudod írtam karácsonykor Colinnak.

- És?

- Válaszolt, de ennyi. Amit meg is értek. Na, de minden rendben lesz. Új év, új én, ez most a mottóm.

- Ha te mondod Han. Akkor Szilveszter este nálad.

- Alig várom – majd letettem a telefont. Tényleg nagyon várom, de eszembe jutott Colin és ez egy kicsit elvett a hangulatomból. Megfogadtam, hogy tényleg mindent magam mögött hagyok, de nehéz lesz, be kell ismernem.

Két nappal később már kora délután előkészítettem a lakásban a kellékeket ahhoz, amikkel várni fogom a lányokat. Süti, nassolni való, pezsgő és koktél. Úgy gondoltam ezek azok a dolgok, amik nélkül nem indulunk el vagy, hogy itthon ne igyunk pár pohárral. Mivel az év utolsó napja volt, eldöntöttem, olyan ruhát választok a szekrényemből, mint még sosem. Tekintve, hogy a karácsonyi bevásárlás alkalmával azért magamnak is vettem pár ruhát. Ezeket Lisa javasolta, de egyet biztosan nem bántam meg. A felső része pántos, kivágott aranyszínű, az alja pedig fekete tüllszoknya. Annyira szép volt, tényleg illett ehhez a különleges naphoz. Gyorsan lezuhanyoztam, a tükör előtt pedig hosszú percekig göndörítettem a hajam, mire az úgy állt ahogy én szerettem volna. Fekete sminket készítettem a szememre, a számra pedig egy halvány csillogós rózsaszín színű rúzst kentem. Elégedett voltam az eredménnyel. Talán nyolc óra lehetett, amikor csengettek. Gyorsan beengedtem őket a kapun, majd megláttam Lisát, Melanie-t, akiknek rögtön a nyakába ugrottam, őket pedig Zack, Oliver és Tyler követte. Nagyon örültem nekik, boldog voltam, hogy újra velük lehettem. Lisa egy mini fekete kivágott hátú ruhát viselt, magassarkúval, míg Melanie egy sötétkék ruhát. A fiúk is kitettek magukért, de főleg Oliveren akadt meg a szemem, aki kék nadrágot és szürke pólót viselt. Nagyon jól nézett ki. Megkínáltam őket az italokból, bár a fiúkra abszolút nem számítottam.

- Hanna drágám, milyen jól áll ez a ruha. Látod jót választottam – kacsintott Lisa.

- Dicsérd csak magad – nyújtottam felé a koktélos poharat. – Mel, ti mit kértek?

- Nekünk jó bármi, ugye Zack? – Zack bólintott, ahogy Melanie csábítóan ránézett. Töltöttem nekik is a koktélból, miközben Oliver az erkély ablaknál állt és nézte a fényeket. Mellé lépve megcsapott a parfümje illata, amit akkor éreztem igazán, amikor nálam aludt.

- Koktélt kérsz te is?  -Oliver felém fordult, mosolya beleegyező volt.  Elkészítettem neki, majd odaadtam, mire ő többször kortyolt belőle, megdicsérte.

- Ez nagyon finom Hanna. Mehetnél mixernek.

- Nem terveztem, de köszi. Tudod Oliver én…

- Figyelj, felejtsük el.

- De tényleg sajnálom azt, ahogy viselkedtem veled és igazságtalan voltam. Hidd el nagyon kedvellek.

- Tudom – simított végig a vállamon.

- Mehetnénk már, ne flörtöljetek! – hangzott Lisa határozott kérése. Oliver felsegítette a kabátom, majd elindultunk. Rengeteg ember, fények, hangok, zenék, mindenféle csillogás jellemezte a várost. Csodás volt végig utazni, látni, hogy mindenki mennyire önfeledten bulizik és búcsúztatja 2017-et. Most éreztem magam igazán szabadnak és végre önfeledtnek, gondoktól mentesnek. Biztossá vált, hogy 2018 új élményeket tartogat számomra. Lisa folyton a telefonját nyomkodta útközben, gondoltam Tylerrel írogat, míg a szórakozóhelyhez érünk. Rémes, hogy mennyire nem tudnak meglenni egymás nélkül. Melanie is végig Zackről beszélt, én pedig megértően hallgattam a szerelmi életüket. Tényleg örültem nekik. A szórakozóhely előtt nagy volt a tömeg, az emberek konfettiket dobáltak, szerpentinekkel díszítették fel magukat. Lisa azonban még mindig a telefonját nyomkodta.

- Mit csinálsz?

- Tessék?  - nézett fel rám hirtelen, amikor rászóltam.

- Semmi, semmi. Anyának írok, hogy minden oké és, hogy ne aggódjon. Tudod, ilyenkor aztán előjön az aggodalma – forgatta a szemeit. Mivel nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget megvártuk, hogy haladjon a sor és végre beljebb kerüljünk. Olyan jó volt újra itt lenni, szinte ismerősként fogadtak már bennünket, annyiszor jártunk már ezen a helyen. Természetesen beljebb érve itt is minden az új év köszöntéséről szólt. Dekoráció és hatalmas 2018-as lufi tudatta, hogy búcsúztatjuk az évet. Szinte levegőt nem lehetett kapni, annyian voltak, miközben csak a konfetti hullott innen-onnan. Lisa alig várta, hogy a pulthoz érjünk és kérjünk valami italt. Szinte egymást nem hallottuk olyan zaj volt, rengetegen álltak sorban, de mi is próbáltunk közelebb menni, hogy a pincérrel tudassuk mit is kérünk. Lisa megnyugtatott ura a helyzetnek, míg Mel és Zack egymást ölelve várták, mi történik. Csak az ajtóhoz közeli pultrészig jutottunk, mert mozdulni sem lehetett. Amíg várakoztam és a pulthoz támaszkodva megkérdeztem a többiektől is, hogy mit kérnek, de a betóduló tömeg között egy ismerős arc nézett rám. A tekintetem egészen elragadta, úgy éreztem, hogy megszűnt körülöttem minden, ami eddig zavart, csak elmélyedtem abban a kék szempárban, ami olyan ismerős volt számomra. Teljesen megdöbbenve álltam a pultnál, miközben őt kerülgették a helyszínre érkező emberek.

- Mi az Hanna? Figyelsz? – bökdösött Lisa.

- Lisa, látod? – kérdeztem tőle, miközben nem tudtam levenni Colinról a szemem.

- Na végre! Ideje volt már – azonban itt újra a zaj és a hangzavar került előtérbe, visszacsöppentem a jelenbe.

- Mit akarsz ezzel mondani Lisa? – kérdőn és mérgesen néztem rá.

- Tettem arról, amiről te nem tudtál. Gyere Tyler táncolni! – vigyorgott és, miközben távolodtak Tylerrel visszanézett. – Sok sikert! – Colin egyre közelebb sétált, éreztem, hogy a szívem egyre vadabbul ver. Próbáltam ezt betudni az otthon elfogyasztott koktéloknak, de be kellett látnom Colin látványa levett a lábamról. Szürke nadrágot és fehér inget viselt, a haja és a külseje akár egy sztáré, a mosolya pedig ellenállhatatlan volt.

- Szia Hanna! – vigyorgott, de akkor leesett, hogy teljesen át lettem verve.

- Mit keresel itt Colin? – kérdeztem dühösen.

- Hallottam, hogy itt leszel, gondoltam eljövök.

- Hallottad mi? – néztem Lisára, aki önfeledten táncolt Tylerrel. – Mit akarsz Colin?

- Ne légy ilyen morcos. Az év utolsó napja van, szerintem nem alkalmas, hogy ezt az énedet helyezd előtérbe.

- Nagyon vicces. Lisa rendezte, hogy itt legyél?

- Igen. Mondta, hogy nagyon rosszul érzed magad és, hogy állandóan rólam beszélsz – legszívesebben elsüllyedtem volna. Még hogy róla beszélek állandóan?

- Lisa nagyon segítőkész – ráncoltam a szemöldököm. Egyszer ezt biztos visszakapja. – Nehogy azt hidd Colin, hogy… - de be sem tudtam fejezni a mondatot, mert megfogta a kezem. Legnagyobb meglepetésemre, teljesen megváltozott minden. Mélyen a szemembe nézett, hiszen tudja, a kék szemeitől teljesen elalélok, a lábaim megszűntek tartani engem. Az utóbbi időben nem vágytam másra, mint, hogy újra láthassam őt, ez pedig, hogy most itt van, teljes egészében, elfeledtette velem, hogy Lisa milyen csőbe is húzott bele.

- Hanna, én mindig rád gondolok – mondta. – Nem tudlak elfelejteni.

- Colin kérlek – majd leszegtem a fejem. Eszembe jutott mennyi őrültséget csináltam az utóbbi időben, amit én sem bocsátanék meg magamnak.  Megfogta az arcom, majd szemeimben elmélyedve próbálta kitalálni mire gondolhatok. – Sok őrültséget csináltam Colin. Olyan buta voltam, igazságtalan. Olyanokat tettem, amit nem bocsátanék meg én sem magamnak. Úgyhogy kár volt idejönnöd.

- Szerinted, ha nem lennél fontos számomra itt lennék? – megráztam a fejem. – A könyvesboltban lévő találkozásunk is azt bizonyította, hogy még mindig érzel valamit irántam.

- Sosem múlt ez el… De rémesen viselkedtem. Nem hallgattalak meg, nem bíztam meg benned. Azt hittem egy jó játék vagyok. Aztán mindent tönkretettem magam körül.

- Hanna, köztem és Alexis között soha nem volt semmi. Az anyám próbálta irányítani a szálakat, hogy legyen, de nem. Hidd el, hogy minden olyan rosszul jött ki. De meg kellett volna hallgatnod.

- Tudom és annyira sajnálom, nagyon bánt. De az én bűnöm sokkal rosszabb, úgyhogy megértem, ha sosem bocsátasz meg. – Colin kérdőn nézett rám. Tudtam, most van itt az alkalom, hogy elmondjam mi történt Oliver és köztem. Meg kell mondanom, mert ezzel nem tudok együtt élni.  – Colin én… Én, amikor itt a bulin azzal a lánnyal voltál. Nagyon dühös lettem. Mérges voltam, hogy bebizonyosodott, igazam volt és, hogy te sem vagy más, mint a többi. Akkor én. Az történt, hogy lefeküdtem Oliverrel.  – Colin arca elkomolyodott. Szomorúan, már -már könnyes szemmel tekintettem fel rá, mert tudtam, itt a vége. Láttam, hogy mennyire elszomorította őt is, szinte rám sem nézett, miközben én legszívesebben elszaladtam volna, hogy ilyen rémes tettet sosem fog megbocsátani. A zene lüktetett, az emberek mind  táncoltak, miközben Lisa minket figyelt. Biztosan észrevette, hogy Colin megtörten leült a bárszékre, én pedig próbálok ezerszer is bocsánatot kérni tőle.

- Erre nem számítottam – próbált valamit mondani, de láttam teljesen összetört.

- Annyira boldogtalan voltam és megbántott. Nem gondolkodtam. Megbántam már és annyiszor visszacsinálnám, de nem tudom. Olivert is megbántottam, mindenkit, akit lehetett körülöttem, mert akkor is csak egy dolog járt a fejemben…

- Micsoda? – kérdezte.

- Az, hogy nem tudlak elfelejteni. Nem tudok mást szeretni – mondtam hulló könnyekkel, mire Colin magához húzott.

- Akkor ezek szerint…

- Még mindig szeretlek. Igen. Sosem tudtalak elfelejteni, akármi történt. – Colin arca megváltozott. Vonásai lágyabbak lettek, szemei újra úgy ragyogtak, ahogy megismertem őt. Sármos mosolyával rám mosolygott, úgy éreztem, hogy most valami végre megváltozott és talán rendbe jöhet minden, amit én elrontottam.

- Én is Hanna.

- Meg tudsz nekem bocsátani Colin?

- Igen, de szeretném, ha legközelebb az én verziómat is meghallgatnád, ha valami történik.

- Ígérem, úgy lesz – majd a nyakába borultam és szorosan megöleltem. Újra éreztem, hogy jó helyen vagyok, szorosan a karjai közt, amit már rég nem éreztem és átjárt valami megmagyarázhatatlan boldogság.

- Akkor van kedved újra Colin Shepherddel, az énekessel randizni? – kacsintott.

- Bármikor.

A percek vészesen fogytak. Észre sem vettük mennyi idő eltelt és, hogy 2018 közelebb van, mint gondolnánk. Lisa elégedetten látta, amikor összenéztünk, hogy átkarolva figyeljük az eseményeket, a DJ mögé kialakított kivetítőn. Az elmúlt fél évben megjártam a mennyországot és a poklot is, döntöttem jól és hoztam rossz döntéseket. De ahogyan azt anya is mondta, hogy, ha elrontunk valamit, azt helyre is lehet hozni. Talán Lisa talpraesettsége kellett ahhoz ,hogy végre szembe merjek nézni magammal és helyrehozhassam Colinnal a dolgokat. Most pedig boldogabban állunk egymás mellett, mint valaha. A derekamat fogva figyeltük, ahogy telnek a percek, aztán végül a másodpercek. Magunk mögött hagyjuk az évet és talán elkezdünk valami újat, jobbat. Ahogy éjfélt ütött az óra, a tömeg éljenzésben tört ki, a lányok a nyakamba ugorva kívántak boldog új évet, miközben Lisának megköszöntem a segítséget.

Colinra néztem, büszke voltam arra, hogy most itt áll mellettem két pohár pezsgőt szorongatva a kezében, hogy az egyiket nekem adva koccinthassunk.

- Akkor éljen az új év! – majd kortyoltunk a pohárból.

- Boldog Új Évet Colin! – majd közelebb hajolva lágyan megcsókoltam.

________________________________________________________________________________

KEDVES OLVASÓIM! 

HÁLÁSAN KÖSZÖNÖM MINDAZOKNAK, AKIK A 27 FEJEZETEN KERESZTÜL LÁTOGATTÁK, OLVASTÁK A TÖRTÉNETET, HOZZÁSZÓLTAK VAGY TÁMOGATTAK ENGEM. 

KÖSZÖNÖM A BARÁTNŐIMNEK, AKIK ELŐZETESEN MINDIG OLVASHATTÁK A FEJEZETEKET, MANCINAK ÉS ANDINAK, A SOK SEGÍTSÉGÉRT, NINAA-NAK A CÍMÉRT. 

A DANCE WITH MISS ARIZONA NAGYON A SZÍVEMHEZ NŐTT. NEM IS HITTEM VOLNA, HOGY ENNYIRE MEGSZERETEM EZT A TÖRTÉNETET, A KARAKTEREKET. EZÉRT GONDOLTAM MEGKÉRDEZLEK BENNETEKET, SZERETNÉTEK E MÉG EGY ÉVADOT, OLVASNÁTOK E TOVÁBB COLIN ÉS HANNA TÖRTÉNETÉT? 

ITT KOMMENTBEN VAGY JOBB OLDALON IS SZAVAZHATTOK, NAGYON ÖRÜLNÉK, HA MEGOSZTANÁTOK EZZEL KAPCSOLATBAN A VÉLEMÉNYETEKET, MERT ENGEM AZ TESZ BOLDOGGÁ, HA TI ÖRÖMMEL OLVASSÁTOK!

KÖSZÖNÖK MINDENT, HAMAROSAN ÍGY VAGY ÚGY DE ÚJRA JELENTKEZEM !!!

Hihetetlenül gyönyörűvé varázsolódott a város, mindenhol kivilágítás, a fákon gyöngyfűzérek lógtak, a bevásárlóközpontok megteltek feldíszített fenyőfákkal, a sétálóutcákon pedig szintén fenyőfák tudatták, hogy itt az ünnep. A kirakatok  különféle dekorációban pompáztak, az utcákon csillagok világítottak. Minden annyira hangulatos volt, a hó azonban hiányzott a karácsonyi érzésből. Persze Los Angeles nem a hóról híres, itt szinte alig esik, de ez sem tántorított el attól, hogy hangolódni tudjak erre a szép ünnepre. Megbeszéltük a lányokkal, hogy mielőtt hazautaznánk, találkozunk a városban, de mivel csak pár nap volt karácsonyig, én pedig ügyesen az utolsó pillanatokra hagytam az ajándékok bevásárlását, erre is időt kellett szánnom. Ebben pedig remélem, a segítségemre lesznek. Kissé hűvös volt, felvettem egy bokacsizmát és kabátot, aztán elindultam autóval a városba, ahol egy kieső helyen leparkoltam, hogy majd később sétálni tudjunk és nézelődni.

Rengeteg ember volt, az üzletek megteltek, szinte lépésben tudtunk haladni az utcákon. Melanie boldogan beszélt Zackről, pláne, hogy most a karácsonyt külön fogják tölteni.

- Mit vettél Zacknek karácsonyra? – kérdezősködött Lisa. – Csak nem egy csini hálóinget?

- Miket képzelsz, én nem te vagyok – nevetett.  – Ma este adom oda neki, csináltattam egy karkötőt. Szerintem nagyon aranyos.

- Szerintem is – válaszoltam.

- Lányok, most komolyan? – forgatta a szemét Lis. – A pasik furák, de nem hülyék. A fantáziáját nem fogja beindítani.

- Lisa! Ez egy ünnep nem egy romantikus este – szólt rá Mel.

- Ti tudjátok – vigyorgott. – Hanna mit veszel a családodnak?

- Anyának könyveket szeretnék, imád olvasni. Siennának ruhát gondoltam, biztos örülne egy Los Angeles-i ruhának, apának nem tudom. Remélem majd javasoltok valamit – mosolyogtam rájuk.

A lányokkal minden kis üzletbe bementünk. Amit lehetett felpróbáltunk, vicces képeket készítettünk, megnéztük az ajándéktárgyakat. Rengeteget nevettünk.

- Hanna nézd! Itt egy könyvesbolt – jelezte Lisa. A kirakatban a könyvek fölött kivilágított tábla tudatta, hogy itt az ünnep. Örömmel léptem be, de megláttam, hogy hatalmas a sor.

- Mi van itt? – érdeklődtem a lányoktól meglepetten.

- Hanna – bökdösött Melanie. – Nézz oda! – mutatott egy hatalmas plakátra, amiről Colin mosolygott vissza rám, kezében a kislemeze.

- Ez meg mi? – kérdeztem döbbenten. – Ugye nem azt akarjátok mondani, hogy dedikál? Itt. Éppen ma – Lisa elismerően bólintott. – Menjünk lányok, nem akarok itt lenni – majd azzal a lendülettel megfordultam és kifele tartottam, amikor szemben megállt velem egy lány és hosszasan nézett.

- Hanna, te vagy? Hanna Larsson? – kiáltott fel. Próbáltam keresni a szavakat, miközben ellenkezni akartam, hogy nem én vagyok. – Emberek, itt van Hanna is! – jelezte annak a tömegnek, akik megtelítették a boltot. Próbáltam csitítani a lányt, miközben a barátnőim mögöttem kuncogtak. Nem akartam elhinni, hogy ez velem megtörténhet, de ekkor Colint láttam meg egy asztal mögött. Döbbenten felállt, amint meglátott.

- Nekem most mennem kell – ennyit bírtam kinyögni, miközben mindenki engem nézett, Lisa és Mel sem segítettek ki a helyzetből. A tömeg aztán szinte teljesen körbe vett, mindenki fotót és aláírást akart tőlem, akárhogy ellenkeztem, egyre jobban jöttek utánam. Végül Colin mellett kötöttem ki.

- Hello Hanna – vigyorgott, miközben épp egy cd-t írt alá.

- Egyáltalán nem vicces. Mit keresel te itt? 

- Én is kérdezhetném tőled. Éppen dedikálok, amint látod.

- Pont itt? – dühöngtem, miközben az emberek az arcomba nyomták a telefonjukat, hogy le tudjanak fotózni.

- Hanna, ide szerveztem a dedikálást hetekkel ezelőtt – nézett fel rám Colin. A dühöm némileg elszállt, de elfeledtette ezt az is, hogy láthattam őt. Rémes, hogy mennyire jól néz ki. Tovább figyelve készségesen fényképezkedett a rajongókkal, akik sorra álltak mellé, hogy lehessen egy közös képük. Jó volt ezt látni, miközben hozzám is odaálltak.

- Nem, nem azt hiszem nem fotózkodom – utasítottam el egy lányt.

- Hanna… kérlek – nézett rám Colin. Ezek a kérések mindig meghatottak, főleg, ha egy ilyen jóképű srác kéri, mint Colin. Beleegyeztem majd egyénileg, illetve közösen Colinnal együtt is csinálhattak fotót. Volt aki a cd-re kérte az én aláírásomat is. Sosem volt még ilyen, hogy ennyiszer le kellett volna írnom a nevem, de végül elkezdtem élveztem a dolgot. Nem gondoltam volna, hogy a karácsonyi ajándékvásárlás közben egy ilyen helyzetbe csöppenek. Lányok a háttérből elismerően biztosítottak arról, hogy folytassam. Ahogy telt az idő egyre jobban kezdtem élvezni, meg azt is, hogy Colinnal együtt vagyunk. Annyira természetesen viselkedett, rám mosolygott, átkarolt, látszott, hogy ő is jól érzi magát és azt, hogy ott vagyok.

7 órakor ért véget a dedikálás. Mindketten eléggé elfáradtunk, de azt hiszem jobban nem is alakulhatott volna a nap.

- Hanna, micsoda sztár lettél – jegyezte meg Lisa, hiszen ők megvártak, amíg ez az őrület véget ért.

- Nagyon jó voltál. A rajongók imádtak – mondta Colin, aki felült az asztalt tetejére.

- Köszi. Sosem volt még részem ilyenben. Élveztem. Azt kell, hogy mondjam, élveztem.

- Ennek örülök – mosolyodott el. Ekkor döbbentem rá, mennyire hiányzik és talán most jött el a pillanat, hogy tőle is bocsánatot kérjek a viselkedésemért.

- Hanna vásárolunk még? – szólalt meg hirtelen Melanie, ezzel keresztülhúzva a terveimet.

- Persze.

- Azt hittem maradtok még.

- Mennem kell, még nem vettem a családomnak ajándékot. Örülök, hogy találkoztunk Colin.

- Én is – mosolygott, majd megölelve egy puszit nyomott az arcomra. – Remélem, még találkozunk – bólintottam, majd a lányokkal távoztunk.

Késő volt már, amikor mindent elintéztem és bevásároltam a családnak. A lányokkal pedig egymást is megajándékoztuk. A következő nap a csomagolásé volt, amikor is készültem arra, hogy hazautazok Arizonába. Vártam már, hogy a családommal ünnepelhessek, ezért boldogan indultam el karácsony előtt két nappal, hogy minél több időt tölthessek otthon. Anya már megsütötte a legtöbb süteményt, amit csak lehetett, mert ahogy hazaértem az asztal tele volt finomabbnál finomabb falatokkal. A házunk csodálatosan ki volt világítva. A szüleim imádták, ha megadhatták a módját a karácsonynak, persze ezzel örömet okozva nekünk is. Ahogy felnőttünk, ugyanolyan jó érzéssel töltött el bennünket az, hogy ugyanolyan minden, mint gyerekkorunkban. Ezt pedig annak köszönhettük, hogy a szüleink igyekeztek mindent megteremteni nekünk erre az alkalomra is. Amíg apa a megfelelő fát választotta ki Siennával, addig anyával főztünk, sütöttünk, mert délután a nagyszüleimet is vendégül látjuk. Jó érzés volt együtt lenni anyával, miközben a háttérből karácsonyi zene szólt.

- Kérlek, vedd ki a muffinokat a sütőből – hangzott anya kérése, miközben a következő sütemény tésztáját készítettem.  – Nem is mesélted, hogy ment az utolsó vizsga?

- Jól, már a végére sok volt a tanulnivaló.

- Drágám, tudod. Mindig gondolj a végére, mit fogsz majd elérni – mosolygott rám anya.

- Igazad van, tudom. Így lesz.

- Tudod – tette az asztalra a konyharuhát - , nagyon haragudtam, amikor abban a klipben szerepeltél. Aztán rájöttem, hogy ha te ezt akarod csinálni és ezzel bebizonyíthatod a tehetséged, miért ne.

- Köszönöm, hidd el, nem akartam akkor hazudni nektek, de tudtam mennyire elleneztétek.

- Ebben hibáztunk. Hagynunk kellett volna téged – ölelt meg.  – Na és mi van Colinnal?

- Semmi és már nem is lesz.

- Miért? – ráncolta a homlokát.

- Borzasztóan viselkedtem vele, mindent tönkretettem, mielőtt utánajártam volna a dolgoknak.

- Óh, Hanna. Ha elront valamit az ember, akkor is helyre tudja hozni.

- Lehet. – Ez az ünnep felelevenítette bennem mindazt, ami Colinnal és velem történt. Hihetetlenül ostoba voltam és felelőtlen, hiszen lehet, hogy mindent félreértettem, közben pedig meg sem hallgattam az igazságot. Igazságtalan voltam, miközben ő mindent megtett. Rettenetesen éreztem magam, ez pedig a karácsonyfa díszítése közben csak erősödött. Alig figyeltem arra, amit apa és Sienna mondtak. A fa nagyon szép lett, bár a díszítésből nem sokat vettem ki a részem.

- Nagyon finom ez a sütemény – jelentette ki nagyi, miután megérkeztek este. Anya szülei távolabb élnek, emiatt ritkán tudunk csak találkozni velük. Ganada, Arizona északi részén található, egy aprócska város, anya ott született és nevelkedett. A nagyi idén volt hatvanöt, de olyan fiatalos, hogy tíz évet letagadhatna. Mindig csinos, de imád sütni, főzni és ruhákat készíteni. Gyerekkoromban rengeteg ruhát varrt nekünk, amiket mindig olyan büszkén hordtunk. Nagyapa magas, vékonyabb testalkatú, bár az évek alatt pocakot növesztett és bajuszt, ami miatt a nagyi sokat vitatkozik vele. Neki nem nagyon jön be a nagypapa stílusváltása. 

Winslowban elég hűvösre fordult az időjárás, de a hangulatunkon javított a fenyőfa, a kivilágítás és az ételek látványa.

- Hogy telnek a napok a nagyvárosban? – érdeklődött John nagypapa.

- Jól, más, mint Winslow, de azért tetszik. Teljesen más ott minden.

- Sienna, te nem szeretnél Los Angelesbe költözni? – érdeklődött a nagyi. Sienna ingatta a fejét.

- Nagyi, nekem más terveim vannak – vigyorgott-, bár, ha jobban belegondolok, nagyon jó kis lehetőségek vannak ott – kacsintott, mire én mérgesen tekintettem rá az asztal másik végéből. A vacsora után megajándékoztuk egymást, mivel a nagyiék korán reggel indulnak vissza. Olyan jó volt kibontani az ajándékokat, miközben azt néztem, hogy a családom mennyire örül azoknak, amiket én választottam nekik. Olyan jól telt az este, öröm volt a családdal együtt lenni.

Késő este az ágyamban fekve a telefonom galériáját nézegettem. Rengeteg fotó a barátaimmal, Los Angelesről, az egyetemről és Colinról is. Eszembe jutott minden közösen együtt töltött pillanat, amikor elvitt a Hollywood felirathoz, a filmezés, amikor nála töltöttem a napokat. Hiányzott. A telefonom nézve aztán egy ötlet jutott eszembe.

Boldog Karácsonyt Colin! Kívánom, hogy legyen minden úgy, ahogy szeretnéd.

Biztos voltam benne, hogy a családjával ünnepel, ez a kis üzenet pedig semmiség ahhoz képest, amit kap, de gondoltam ennyit megtehetek. Pár perccel később csipogott a telefonom. Ahogy megnyitottam Colin nevét láttam meg, az izgalomtól pedig alig mertem megnézni az üzenetet.

„ Amit én szeretnék az már csak egy dolog. Boldog Karácsonyt Han. Jó volt látni Téged!”  Miért érzem azt, hogy ez az üzenet  kettőnkről szól? Azt hittem, hogy képes vagyok elfelejteni őt, hogy végül rájön, nem vagyok hozzá- és ebbe a sztárvilágba való. Mert ez így is van. Mégis az utóbbi időben nagyon sokat gondoltam rá. Szerettem volna írni neki, de örültem, hogy ezt a választ kaptam tőle. Másnap reggel, ahogy a meleg, puha pizsamámban felébredtem isteni illatok szűrődtek be a szobámba. Belebújtam a mamuszomba, majd lesétáltam a lépcsőn. Anya és a nagyi sürögtek-forogtak a konyhában, ahol illatos, színes gyertyák égtek, zene szólt, ők pedig a reggelit készítették, miközben a nagyi a mézeskalácsot sütötte.

- Mi folyik itt? – kérdeztem, ahogy leültem az asztalhoz. Sienna is kibújt a szobájából, ő is ugyanúgy tett és leült mellém.

- A nagyi meglep bennünket egy finom reggelivel…

- És  a kedvenc sütinkkel – mosolygott álmosan Sienna.

- Nem tudom itt hagyni a kedvenc unokáimat, ha nem kaptak mézeskalácsot – majd a sütőből előkapta a különböző formájú sütiket. Nagyon örültünk neki, rögtön a tál mellé gyűltünk és enni kezdtük, miközben a nagyi mindenféle finomságot készített még a reggelihez.

A bőséges reggelin már apa és a nagypapa is részt vettek, ők addig sportot néztek a televízióban. Most jöttem rá, hogy mennyire hiányzik a családom, milyen hosszú idő volt, amit nélkülük töltöttem Los Angelesben. Hiányzik az, hogy együtt üljük körbe az asztalt, hogy beszélgessünk. Remek alkalom volt rá ez az ünnep. Nagyiék összekészültek, elindultak, hogy időben visszaérhessenek Ganadoba. Boldogan szorítottak magukhoz mindketten, szinte el sem akartak engedni és megígértették, hogy hamarosan őket is meglátogatom majd. Természetesen megígértem.

- Nagyi, ne aggódj. Hidd el, jó hely csak kicsit sokan laknak ott.

- El sem tudjuk képzelni nagyapáddal, de kérlek vigyázz magadra.

- Úgy lesz. Ti is - mosolyogtam és utoljára megöleltem őket. Nagyi beült nagypapa mellé az autóba, majd hosszasan integetve elindultak, mi pedig négyesben folytattuk a karácsonyozást.  

- Hanna, ez elképesztő..

- Hagyd abba a sírást és kelj fel! – hangozott a határozott utasítás. – Melanie, most te jössz!

- Kelj fel, mossuk meg az arcod és megbeszéljük. Kérlek.  – A sírást azonban nem tudtam megállni. Jó néhány órája, hogy Oliver kilépett az ajtómon, ott pedig teljesen bebizonyosodott, hogy mindent elrontottam. Írtam a lányoknak, hogy mennyire tragikus a helyzet, ők pedig szerencsére gyorsan nálam voltak.

- Gyerünk Hanna, szedd össze magad – kért Lisa, miközben a papírzsebkendők között fekve sírtam.

- Mindent elcsesztem, amit lehetett. Megérdemelném, hogy utáljon mindenki. Hogy lehettem ilyen hülye, hogy Olivert megbántom?

- Most ezen kár gondolkodni, mikor már megtörtént – jegyezte meg Lisa.

- Ezzel nem segítesz Lis, köszi, majd átveszem – ült le mellém Melanie. – Hanna, most kell okosnak lenned, hogy rendbe hozd ezeket a dolgokat. De meg kell, hogy nyugodj, majd dönteni, hogy mit is szeretnél. – Melanie felém nyújtott egy újabb zsebkendőt, amire én kisírt szemekkel felnéztem rá. Annyira elvoltam keseredve, hogy újra sírásban törtem ki. Borzasztóan megbántottam mindenkit magam körül: Colint és Olivert is. Nincs mentség arra, ahogy viselkedtem, képtelen voltam uralkodni magamon.

Melanie és Lisa mellém ülve kivárták, amíg megnyugszom. Nehezen ment, tekintve, hogy két ügyben is rettenetesen nagyot hibáztam.  Zokogtam és a könnyeim nem akartak elállni.

- Rémes vagyok – szólaltam meg hüppögve -, annyira elrontottam mindent. Oliver és Colin is utál és ez mind az én hibám.

- Hanna, tényleg nem tudsz már mit tenni, mint, hogy felállsz és túllépsz rajta. Megoldódik minden, hidd el – bíztatott Melanie.

- Na jó, én ezt meguntam – sétált felém Lisa egy üveg whiskeyvel. – Tessék Hanna – nyomta elém az üveget. – Ez a gyógyszer, igyál belőle!

- Nem biztos, hogy ez a legjobb ötlet …

- De! – szólt határozottan Lisa. – Gyerünk Hanna, igyál! – Addig-addig erősködött, hogy ittam belőle. Nem éppen egy limonádé ezért rögtön átjárta a testem az erős whiskey, elmulasztva a sírást. Melanie bevezetett a fürdőbe, hogy megmossam az amúgy is vörös arcomat, de ahogy a tükörben megláttam magam ismét elfogott az a rettenetes érzés, ami egy percre sem hagyott nyugodni. Melanie kivárta, amíg a hajam összerendeztem, felkötöttem copfba.

- Ha nem gond rendeltem ebédet! – jelentette Lisa, amikor visszatértünk a nappaliba.

- Köszönöm. Azt is köszönöm, hogy itt vagytok. Mi lenne velem nélkületek – mosolyogtam rájuk, mire Melanie oldalról átkarolt. Tényleg nagyon jól esett, hogy ennyire szeretnek és mellettem állnak ebben a pocsék helyzetben. Lisa a laptopom elkobozva letöltött egy filmet és miután megérkezett az ebéd együtt töltöttük a délutánt. Azonban a film alatt sem tudtam elvonatkoztatni attól az érzéstől, amit Oliver és Colin miatt éreztem. Azt hittem, hogy remekül alakul a sorsom, amióta Los Angelesben élek, hogy tényleg kordában tudom tartani a történéseket. Felnőttnek tartom magam, de be kell látnom, mindent amit lehetett elrontottam magam körül. Colint szeretem, mégis a családja utál, Alexis pedig sosem mondott le róla. Lehet talán az egész egy színjáték volt? Olyan bonyolult. Itt jön Oliver, aki szeret és én is kedvelem, mégis rettenetesen viselkedtem, meggondolatlan voltam és megbántottam. Ha tudom, hogy ilyen a felnőtt élet, inkább gyerek maradnék örökké. Minden annyira bonyolulttá vált körülöttem és én vagyok az egyetlen, aki ezen változtathatna.

- Hanna, ez a film nagyon jó – hallottam Lisa hangját mellőlem, aki elfekve nézte a filmet a kanapén. Bólintottam.  – Nem is figyelsz! –szólt rám.

- Próbálok Lis – válaszoltam, majd a konyhába mentem egy pohár vízért. – Lányok! Mit tegyek? – szólaltam meg pár perc múlva.

- Óh, drágám – nézett rám szomorúan Melanie. – Ezt neked kell tudnod, mi az, amit érzel és, mi a jó neked.

- Igaza van Melanie-nak. Beszélned kell Oliverrel, és Colinnal sem ártana.

- De mit mondhatnék? Szörnyen elszúrtam, borzalmasan viselkedtem.

- Hanna.. Van egy estéd, hogy ezt átgondold. Holnap Oliver is ott lesz az egyetemen a félév zárón.

- Tudom. Beszélek vele mindenképpen.

Másnap reggel úgy vonultam be az egyetemre, mint akin átment egy úthenger. Az egyetem parkjában rengeteg diák gyülekezett, úgy éreztem, mintha mindenki tudná, mennyire borzalmas érzések kavarognak bennem. Egész este csak Oliver és Colin jártak az eszemben, mert rettenetesen viselkedtem velük. Az ajtóban Tyler álldogált, a telefonján írt valamit, majd amikor meglátott elállta az utam.

- Tyler beengednél?

- Addig nem tehetem, ameddig el nem mondod, hol van Lisa – vigyorgott, mire én kissé megnyugodva, de szomorú arccal néztem fel rá.

- Hamarosan itt lesz Ty. Jön ne aggódj.

- Valami gond van? – kérdezte döbbenten, miközben próbáltam kikerülni. Azt hittem mindent tud, mi történt köztem és Oliver között, de meglepetésemre semmit sem árult el neki. 

- Nincs, nincs. – Az aulában mindenki önfeledt volt, boldogan beszélgettek, nevettek, miközben én inkább a hátsó székekre ültem csak le. Az iskola téli, karácsonyi időszakra hangolódott. Hópelyhek lógtak a csillárról, halványkék függöny lógott az ablakokon, minden nagyon szép volt, de feltűnt Oliver is, aki az egyik ablaknál támaszkodott. Tekintetünk találkozott, majd felkaptam a táskám, hogy odamenjek. Oliver persze próbált kikerülni de útját álltam.

- Kérlek, ne menj el! Beszéljünk.

- Miről beszéljünk Hanna? – nézett rám dühösen, talán még sosem láttam ilyennek.

- Tudom, hogy borzasztó amit tettem és megértem, ha haragszol rám. Nagyon elrontottam, de szeretnék veled beszélni. Nyugodtan. – Oliver némán állt velem szemben, teltek a másodpercek, amíg nem válaszolt. Kérlelő szemekkel néztem rá, reméltem, hogy meglágyul és tényleg meg tudjuk beszélni.

- Nem tudom Hanna, nem hiszem, hogy jó ötlet.

- Kérlek. Megértek mindent, de pár percet szánj rám, hogy bocsánatot tudjak kérni.

- Rendben.

- Suli után a kávézóban? – Oliver bólintott, de érthetően nem akart tovább együtt lenni velem. Lisa és Melanie is megérkezett közben, akiknek elmeséltem, hogy egészen meggyőzhető volt Oliver. Az igazgató asszony, tájékoztatta a hallgatókat a vizsgák teljesítéséről illetve a következő félév tudnivalóiról. Hiába egy ekkora egyetem igazgatója, mégis mindig olyan készséges és kedves volt. Most is. Remek hangulatban telt a tájékoztatás. Annyira furcsa, hogy már teljesítettem az első félévet. Mrs. Ganz mindenkinek boldog karácsonyt kívánt és az egyetem kórusa tartott egy kis előadást, mögöttük a balett szakos hallgatók táncoltak. Gyönyörű volt. Melanieval és Lisával egymásra néztünk, örömmel könyveltük el, hogy teljesítettük a félévet. Később a kávézóban ezt meg is ünnepeltük. Csatlakozott hozzánk Tyler és Zack is, akik a barátnőim mellé ültek le. Nagy volt közöttük a szerelem, aminek én őszintén örültem.

- Hanna, örülök, hogy látlak – lépett oda Mr. Sharp.

- Én is, uram.

- Ünnepeltek valamit? – érdeklődött mosolyogva.

- Vége a félévnek és mindannyian sikeresen elvégeztük.

- Nagy szó – vágott közbe Zack.

- Nos, ha ez tényleg így van, akkor engedjétek meg, hogy meghívjalak titeket valamire.

- Köszönjük Mr. Sharp – mosolyogtam és értetlenül néztem a barátaimra.

- Mit hozhatok? – mindenkit megkérdezve úgy döntöttünk, hogy egységeset kérünk.

- Szerintem akkor mindannyiunknak kérek egy lattét. Köszönjük.

- Rendben. Rögtön hozom és még egyszer gratulálok – vonult vissza Mr. Sharp a pult mögé.

- Nem is gondoltam, hogy ilyen rendes – szólalt meg halkan Melanie.

- Én sem - döbbentem meg. 

- Sziasztok! – lépett mellénk Oliver, táskájával a vállán.

- Beszélhetünk? – kérdeztem, mire Oliver bólintott. Elnézést kérve, Oliverrel átültünk egy másik asztalhoz. Rettenetesen csalódottnak, szomorúnak tűnt. Miközben vártam a kávét csak az ujjaival babrált.

- Oliver, tudnod kell, hogy nem bántam meg ami történt – hirtelen felkapta a fejét.

- De Colint szereted.

- Oliver, hidd el remek srác vagy, nagyon kedvellek, de még nem jutottam túl Colinon.

- Nem kell ez Hanna. Értem én.

- Nem, nem érted. Jól érzem magam veled, egyszerűen őt még nem tudtam elfelejteni. Próbáltam, de nem ment. Talán egyszer mi… ketten..

- Kérlek ne áltass. Nem kell az sem, hogy megszánj. Megleszek – közölte mérgesen Oliver. – Azért ne legyünk együtt, mert megszánsz.

- Nem, erre nem is gondoltam. Oliver, nagyon fontos vagy nekem. Szeretnék bocsánatot kérni a viselkedésemért.

- Rendben – lágyult el a hangja.

- Sajnálom. Nem akartam, hogy ez így legyen. Főleg nem akartalak téged megbántani. Szeretnék veled továbbra is jóban lenni. Aztán meglátjuk mi lesz. – Oliver úgy tűnt visszatért önmagához, persze számtalanszor bocsánatot kértem, kérek még tőle, mert borzasztóan viselkedtem. Oliver pedig nem érdemelte meg. Szerencsére rá tudtam beszélni, hogy csatlakozzon hozzánk, hogy együtt ünnepeljük meg az első sikeres félévünket. Melanie és Lisa örültek, hogy beszélni tudtam Oliverrel, miközben mindannyian már a karácsonyt és a szilvesztert terveztük. Melanie hazautazik a családjához akárcsak én, míg Lis a karácsony napjain mindig máshol lesz. Oliver is a családjával ünnepel, a srácok is. Azonban megbeszéltük, hogy a szilvesztert együtt kellene töltenünk itt Los Angelesben. Ez a terv pedig mindenkinek tetszett természetesen. A sikeres félévre pedig kávéval koccintottunk.