Scripts from Esther

Az egyetemet is más színben láttam amióta Colinnal együtt vagyunk. Tulajdonképpen minden rózsaszín lett és hihetetlenül boldog vagyok. Ezt persze Mel és Lisa is észrevette, szekálnak is eleget, de főképp a pletykaoldalakon megjelenő képeket mutogatják. Általában véleményezik az adott fotót, hogy nézek ki és viccből mindig okítanak, legközelebb, hogyan kellene majd viselkednem. Nyilván nem vesszük ezt annyira komolyan, legalábbis én biztosan, hiszen itt Colin az, akiről mindent tudni akarnak. Hihetetlen mennyire távol áll tőlem ez a paparazzi világ, az, hogy mivel jár, ha valaki híres. Nem is akartam ebbe a világba csatlakozni, jó nekem az, ahogy most állnak a dolgok. Estéinket mindig együtt töltjük, nála vagy nálam. Olyan, mintha már hosszú ideje megélnénk ezeket az órákat, napokat, annyira boldoggá tesz, hogy ezt az érzést azelőtt nem is ismertem. Colin megígérte, hogy a nyáron elvisz a kedvenc helyére, biztos benne, hogy tetszeni fog nekem is. Tervezi a jövőt! Velem. Néha magamba kellett csípnem, hogy elhiggyem, minden velem történik. Nehéz is volt egy-egy hétvége vagy este után visszatérni az egyetemre és koncentrálni a kötelességeimre. 

Az órák olyan végtelennek tűntek, de Colin gyakran írt, nem is tudtam megállni, hogy ne beszéljek vele. A hét a számára is elég sűrű lesz, hiszen Las Vegasban fog fellépni pénteken, ezért már szerdán elutazik, hogy próbálni tudjon a koncertre. Szerette volna, ha vele tartok, de mivel a munka és az egyetem miatt nem tudok elutazni, sajnos le kellett mondanom. Elképzelni sem tudom, milyen klassz lehet a színpad mögül végignézni egy koncertet. Sajnos ezt ki kell hagynom.

- Hanna, tedd már el a telefonod… Kinek írogatsz?

- Melanie. Szerinted? – válaszolt a kérdésére Lisa.

- Bocs lányok, Colin pénteken Las Vegasban fog koncertezni, pár napunk van csak a héten.

- Hanna, annyit találkoztok úgyis. Ez a pár nap pedig egészséges. Jó lesz utána a hangulat…, ha érted – kacsintott Lisa.

- Oké, oké – majd bedobtam a táskámba a telefont.

- Mi is bulizhatnánk pénteken – dobta fel az ötletet Lisa.

- Zack is jöhet? – szólt közbe Melanie.

- Persze, de akkor jön az egész haveri kör – jegyeztem meg. Megbeszéltük a lányokkal, hogy ne unatkozzam, amíg Colin bulizik, mi is elmegyünk. Jó fog tenni, kicsit a lányokkal is lenni. Órák után a kávézóba mentünk, amíg én dolgoztam Melanie és Lisa a pultnál ülve szóval tartottak. A jegeskávét készítettem el nekik, amikor megszólalt a telefonom. Colin arca jelent meg a képernyőn, majd rögtön felkaptam.

- Hanna, szia! Jó, hogy elérlek.

- Baj van? – kérdeztem, miközben a lányok is döbbent arccal néztek rám.

- Nincs, nincs. Holnap dolgozol?

- Nem. Holnap pont nem. Colin miért vagy ilyen zaklatott?

- Elfelejtettem anya születésnapját. Holnap vacsora lesz nálunk, el tudnál jönni velem? Remek alkalom lenne, hogy bemutassalak a családnak – szinte szavakat nem találtam. – Ugye eljössz? – Meglepve néztem a lányokat, akik szintén ugyanígy tettek.

- Nem is tudom Colin.

- Kérlek gyere el. Megismernéd a családom. Mindenképp ott kell lennem. Kérlek Hanna – Colin nagyon könyörgött, pedig közben engem a kétségbeesés gyötört. Nem tudom fel vagyok e készülve arra, hogy Colin családjával találkozzam.  – Nos?

- Rendben, veled tartok – Colin ujjongott, próbáltam csitítani, de nagyon boldognak hallatszott.

- Holnap ötkor ott leszek érted – elbúcsúztunk, majd letettem a telefont.

- Mi történt Hanna? – kérdezte Melanie.

- Holnap lesz Colin anyukájának a születésnapi vacsorája. Megkért, hogy kísérjem el.

- Az olyan rossz? – érdeklődött Melanie.

- Remélem nem – válaszoltam, majd folytattam a vendégek kiszolgálását. Késő este végeztem, már nagyon fáradt voltam. Az időjárás kellemes volt így november végén. Szinte elég volt egy hosszú felső, de kocsival hamar hazaértem. A lakásban aztán a szekrényemben kezdtem el kutakodni, mit is vehetnék fel a bulira. Közben pedig rettegtem attól, hogy fog alakulni az este. Még sosem találkoztam ilyen neves családdal, márpedig Colin családja híres Los Angelesben az ingatlan cégük miatt, amiből biztos jócskán van bevételük. Nem tudom, hogy fogadnak majd.

Reggel kócosan néztem bele a tükörbe, még magam is megijedtem attól mennyire karikásak a szemeim, de abban a pillanatban eszembe jutott az esti program. Az ez egyetemen sem figyeltem, izgatott voltam. A koreográfia viszont szerencsére kikapcsolt. Scott remek táncot rakott össze, amiből december elején szeretné, ha bemutatót tartanánk, még a versenyre jelentkezés előtt. Még több teendő, még több tanulnivaló. Órák után aztán azonnal rohantam haza, hogy elkészüljek. Hosszú ideig zuhanyoztam, hogy átgondoljam, hogy mire is számítsak majd. Félig feltűztem a hajam, majd egy kicsit behullámosítottam. Némi sminket is kentem magamra, de végül letöröltem. Feleslegesnek tartottam azt is. A szekrényem előtt állva aztán számtalan ruhát megpróbáltam, végül találtam egy virágos csipkés térdig érő ruhát. Egyértelműen erre esett a választásom.

Colin mielőtt elindult felhívott. Írtam a lányoknak, hogy hamarosan indulok a vacsorára, ők pedig szurkolnak, hogy minden rendben menjen. Bárcsak így lenne. Colin hamarosan a lakás előtt várt, fehér inget és sötét farmert viselt, a haja pedig milliméter pontosan be volt állítva.

- Colin, egészen kitettél magadért – jegyeztem meg, amikor beültem.

- Köszi, te pedig őrülten csinos vagy – kacsintott, majd egy csókkal köszöntött. Az út nem volt hosszú. Végig próbált nyugtatni, hogy ne aggódjak, a családja nagyon rendes, mégis nagyon izgultam. Amint a hegyre felértünk a napnyugtát csodáltuk az autóból. Pár perccel később Colin leparkolt egy gyönyörű fehér ház előtt. Ahogy kiszálltam ismét ámulatba estem, mert tényleg gyönyörű volt, minden. A lépcsők kivilágítva, szép virágdekoráció volt a bejárat előtt. Colin megfogta a kezem és felvezetett a lépcsőn az üvegajtóig. Egyik ámulatból a másikba estem, amint egy magas barna hajú férfi kinyitotta előttünk az ajtót.

- Colin! – ölelte meg a férfi, mosolya akár Coliné, ahogy jobban megnéztem, teljesen hasonlítanak is egymásra.

- Matt, had mutassam be a barátnőmet Hanna Larssont. Hanna, ő a bátyám Matt.

- Nagyon örülök Hanna, hogy megismerhetlek – mosolygott, miközben kezet fogott velem.

- Én is – hebegtem.

- Gyertek beljebb – hívott be minket Matt. Azt hittem Colin lakásánál nincs feljebb, de ez felülmúlja az övét is. Hatalmas ablakok, csodálatos fények és szinte rögtön a nappaliba értünk. Szorosan Colin mellett haladtam, de próbáltam a döbbenetemet leplezni, hiszen ez számomra nem megszokott. Minden natúr színű volt, krém, fehér és fa, a bio kandalló is márványfalba volt beépítve.

- Colin nem említetted, hogy ilyen helyre jövünk –súgtam a fülébe.

- Ne aggódj Hanna, minden rendben lesz.

- Hogy vagy öcsi? – csapta hátba Matt Colint. – Nem nagyon hívsz, pedig gondoltam elmehetnénk teniszezni.

- Nincs időm rá Matt…

- Lefoglal a barátnő, ugye? – szekálta Colint, majd ledobta magát a kanapéra. A medence felől aztán egy szőkésbarna hajú lány közeledett felénk. Aranyozott, hosszú ruhát viselt, mintha ráöntötték volna. Ránk mosolygott, én pedig abban bíztam, hogy jó helyen vagyok, hiszen nagyon kedvesnek tűnt.

- Sziasztok! – köszönt.

- Lena, örülök, hogy látlak – ölelte meg Colin. – Ő itt a barátnőm Hanna.

- Hanna, nagyon örülök, Lena Rowan vagyok, Matt barátnője. Matt meg sem kínáltad a vendégeket?

- Még csak most jöttek.

- Férfiak… Gyere Hanna, keresünk poharakat és italokat. – Colin büszkén bólogatott, én pedig óvatosan követtem Lena-t, minden annyira tiszta, csillogós volt. Szinte a tükörképem láttam a pulton. Egy csodálatosan berendezett raktárba vezetett, ahonnan elővettük a poharakat illetve a bortartóból választottunk borokat.

- Szereted a bort ugye?  - bólintottam.  – Matt apja a whiskyt kedveli, úgyhogy abból is viszünk.

- Ők hol vannak? – érdeklődtem, miközben megfogtam az ezüsttálcát, rajta a poharakkal.

- Készülődnek, Cordelia képes órákig szépítkezni. Gyere, kínáljuk meg a fiúkat.  – Lena légies léptekkel már a nappaliban termett, de Colin inkább üdítőt ivott, hogy tudjon később vezetni.

- Itt is aludhatnátok öcskös. Nem kell rögtön haza sietni.

- Matt, nem szeretnénk itt aludni, nem úgy készültünk, holnap én indulok Las Vegasba – Matt szem forgatva kortyolt az italából.

- Akinek bejött a biznisz…

- Matt – szólt rá Colin. Ahogy körbe néztem megakadt a szemem egy díszes ezüstképkereten, a fotón pedig egy mosolygós lány nézett vissza rám. Ragyogott, szinte megérintette az ember lelkét.

- Ő itt Lucy – vette ki a kezemből a képet Colin édesanyja, majd visszatette pontosan oda ahonnan elvettem. – Biztosan hallottál már róla – bólintottam.

- Anya, ő itt a barátnőm Hanna.

- Hanna… ah, értem – majd a kezét nyújtotta felém.  – Cordelia.

- Örülök Cordelia – próbáltam mosolyogni, de a komoly asszony teljesen megszeppentett. Mögötte egy Matthez hasonló magas, erős férfi állt, haja félig ősz, de szemei akárcsak Coliné.

- Hello Hanna, Bradley vagyok, de szólíts csak Bradnek – üdvözölt.

- Becézgessen, becézgessen.. – jegyezte meg halkan, de hallhatóan Cordelia. Úgy járt kelt a királykék térdig érő ruhájában, mint egy királynő. Az étkező asztal szépen volt megterítve, minden ragyogott, akár egy álomvilágban. Cordelia kérte a felszolgálókat, hogy hozhatják az előételt, majd töltsék ki az italokat. Úgy ittam abból a borból, mintha víz lenne, miközben Cordelia le sem vette rólam a szemét.

- Ismerős vagy Hanna, találkoztunk már? – érdeklődött Lena.

- Nem, nem….

- Hanna szerepelt a legutóbbi videóklipemben – vette át a szót Colin, miközben a salátából falatozott.

- Hanna egy táncoslány? – kérdezte az asztal másik végéből Cordelia.

- Tánctanárnak készülök, az UCLA-n tanulok. 

- Az más… tánctanár – kortyolt a borából. Colin észrevette aggodalmam és inkább a mindennapokról kezdte kérdezni a családját. Úgy láttam Brad meg sem mer szólalni felesége mellett, csak akkor, ha a vállalat került szóba. A férfiak leginkább erről csevegtek, hiszen Matt is a családi cégnél dolgozik. A főétel garnéla volt, gomba illetve Cordelia a kaviárt is kérte, hogy szolgálják fel. Mivel nem igazán kedvelem ezeket az ételeket, keveset fogyasztottam, ami feltűnt neki is, villájával jelezte, hogy kóstoljam meg az ételeket.

- Colin és mi a helyzet a hajóddal? – felkaptam a fejem.

- Van egy hajód? – fordultam meglepetten Colin felé.

- Nem mesélted a barátnődnek a hajód? Miféle kapcsolat ez Colin? – érdeklődött Cordelia.

- Volt más programunk, mint hogy erről meséljek – nézett rám Colin, én pedig éreztem, hogy kezdek egyre idegesebb lenni. – Van egy hajóm, amit csinosítgatok, javítgatok, ha van rá időm. De semmi extra.

- Alexisszel gyakran hajóztatok. Tényleg hogy van? – kérdezte Cordelia. Colin terelte a témát. Kortyoltam a borból. Újra és újra. Később kihozták Cordelia kétemeletes tortáját, amin tűzijáték és rengeteg gyertya volt. Boldogan fújta el a gyertyákat, mindenki ünnepelte, én inkább a háttérbe húzódva figyeltem a nagy boldogságot.

- Hanna, kérlek, gyere és ülj le közénk – lépett mellém Lena.

- Nem is ismer. Egész este engem piszkál. Mi a baja velem?

- Semmi. Meg fog békélni veled, ne aggódj.

- Persze – majd újra ittam a pohárból. Annyira idegesített ez az egész, hogy legszívesebben elindultam volna haza. Colin jólérezte magát, nem akartam megzavarni, de ez a nagy boldogság nem tetszett. Cordelia pedig élvezte.

- Colin, mikor indulsz Las Vegasba?

- Holnap este. Ott leszek szombat reggelig. Muszáj próbálnunk, hogy jól menjen a koncert.

- Hanna, te is mész drágám? – érdeklődött Cordelia.

- Nem, az egyetem és a munka miatt nem tudok.

- Oh, de kár. Szabad tudnunk, hogy hol dolgozol?

- Egy kávézóban – válaszoltam, mire Cordelia felhúzta a szemöldökét, láthatóan nem tetszett neki, hogy a fia barátnője egy kávézóban dolgozik.

- Egy kávézóban? Colin…

- Elnézést ki kell szaladnom a mosdóba – mondtam, majd hirtelen felállva elszaladtam. Hosszú ideig bolyongtam mire megtaláltam, majd magamra zártam az ajtót. Rettenetesen éreztem magam, főleg mert tudtam: Colin anyja engem egyáltalán nem kedvel, ezt pedig a tudtomra is adja. Az, hogy Alexis előkerül nem lehet véletlen, egyértelműen ő az, akit Colinnak szán, ez pedig borzasztóan rosszul esett. A vécének támaszkodva a márvány falat vizslattam - itt minden abból volt-  jobbnak láttam, ha elő sem bújok, mert ez az este el van átkozva attól a perctől, ahogy betettem a lábam a házba.

- Hanna! – hallatszott a kopogás az ajtón. – Hanna, kérlek gyere ki! – kinyitottam az ajtót, Colin támasztotta a falat, ahogy megjelentem előtte. – Mi van veled Hanna?

- Velem? Inkább kérdezd az anyád. Egész este megaláz, nem akarja, hogy itt legyek.

- Ez nem igaz, csak nem ismer. Kérlek Hanna.

- Colin. Én azonnal haza akarok menni – Colin szomorúan nézett rám. Tudtam, hogy fontos számára a család, de még egy megalázást nem bírtam volna elviselni. – Ha te maradni szeretnél, nyugodtan. Én elmegyek – majd ahogy távolodni akartam Colin megfogta a karom.

- Han, tudod, hogy fontos, hogy itt legyek, de azt is tudnod kell, hogy nem akarom, hogy rosszul érezd magad. Sosem volt még ennyire fontos számomra senki, mint te – megszakadt a szívem, próbáltam magam meggyőzni, hogy kibírom az este hátralevő részét, amikor Cordelia jelent meg.

- Mindenhol kerestelek kisfiam. Nem fogod kitalálni, Alexis most küldött egy születésnapi üdvözletet – majd a telefonját Colin kezébe nyomta, hogy olvassa el. – Remek lány ez az Alexis. Oh – nézett rám, mintha eddig fel sem tűntem volna neki -, azt hiszem visszamegyek Matthez.

- Colin, most megyek haza – sarkon fordultam és elköszöntem a család többi tagjától.

- Anya, ezt jól megcsináltad! – hallottam a hátam mögül még Colin vádló hangját, aki rohant utánam, majd a lépcső alján lépett elém. – Hanna, áll meg! Annyira sajnálom, nem tudtam, hogy ez lesz – majd tovább mentem. – Ne tedd ezt, hazaviszlek.

- Jó, vigyél haza – Colin némiképp megnyugodott, bennem pedig annyira elszabadultak az indulatok, hogy legszívesebben kiabálni tudtam volna, de egész úton csendben ültem Colin mellett. Elkeseredett, szomorú és megalázott voltam, miközben tudtam, hogy mindig is Alexist fogják sztárolni, hiába szeretem őt annyira, nem érzem magam odavalónak. Az a húsz perc síri csendben telt el, Colin sem próbált meg velem beszélni, biztosan látta, mennyire dühös vagyok. A ház elé érve rögtön ki akartam szállni az autóból, de Colin nem hagyta.

- Hanna, nagyon kérlek, tényleg nem tudtam, hogy ez lesz. Hidd el, nem vittelek volna el.

- Tudod Colin, sosem éreztem még így magam – mondtam könnyes szemmel. – Ez pedig azt bizonyítja, hogy nem fognak elfogadni. Melléd más lányt szánnak.

- Nem, nem, nem. Nem akarok mást, csak téged.

- Jó éjt Colin, utazz jól holnap – adtam egy puszit az arcára és bementem a házba.

Az életem fenekestül felfordult, amikor Colin belecsöppent az életembe. Az, hogy kitartott és az én elutasításomat is elviselte, azt bizonyítja, amit pár napja kimondott. Amivel megváltoztatta nem csak a saját, de az én sorsomat is.  Megváltozott a világ, a levegő, a hangulatom, az érzéseim pedig egyre jobban felerősödtek, ahogy Colin a közelemben volt. Minden annyira más lett, én pedig boldogabb voltam, mint valaha. A napjainkat együtt töltöttük, nála vagy nálam aludtunk és minden reggel az ő mosolygós tekintetére ébredtem. Már az sem érdekelt, ha lefotóznak minket. Azt éreztem, hogy madarat lehet velem fogatni, mert Colin azt adja nekem amire mindig is vágytam. Nem gondoltunk semmire, mit hoz a holnap, mit hoz a jövő, fürödtünk a boldogságban, el sem tudja képzelni mit okozott nekem ezzel. Délutánonként a kávézóban beszélgettünk vagy elvitt egy klassz étterembe. Hétvégén pedig előfordult, hogy bevitt a stúdióba, ahol a dalait veszik fel. Minden alkalommal isteni volt hallgatni a hangját, pláne, hogy nekem énekelte a dalait. Elterveztük, hogy írni fog egy dalt, ami az érzéseiről szól, Ethannak is tetszett az ötlet, de hozzátette, hogy nem akar nyálas szöveget, nem áll jól Colin imidzsének. Nyilván ő sem gondolta komolyan, persze megfogadtuk a tanácsot. Boldog voltam, hogy Colin mennyire élvezi az éneklést, elkezdett dolgozni egy új albumon, állítása szerint én adtam neki az ihletet, tényleg büszkévé tett.

Hálaadásra hazautaztam, Colinnal megígértettem, hogy legközelebb jön velem, de még nem láttuk elérkezettnek az időt, hogy elmondjuk mi is a helyzet. Elég volt feldolgozni anyáéknak, hogy egy videóklipben szerepeltem. Az út hosszú volt, el is felejtettem mennyi időt tettem meg anno Los Angelesig, de boldog voltam, hogy láthattam a családot. A kis városom Winslow mit sem változott, amióta elmentem. Ahogy beparkoltam a ház elé, anya rögtön az ajtóban termett. A Gilmore Street, Winslow északi részén helyezkedett el. Itt nőttem fel, ez az otthonom, mióta a világon vagyok. Anya hamar beljebb invitált, de addig is számtalanszor megölelt. A házban csak ő volt, Sienna és apa a hálaadásnapi pulykáért mentek.

- Pakolj le a szobádban, aztán gyere, készítettem neked egy kis sütit – felszaladtam a lépcsőn, majd a szobám jött velem szembe, ami semmit sem változott. Minden ugyanúgy volt, ahogy hagytam. Az illat ugyanaz volt, ami annyi emléket ébresztett fel bennem. Az ágyam szélén ugyanaz a meleg pléd volt, amit hűvös estéken magamra terítettem tanulás közben.

- Hanna! Igyekezz! – Anya türelmetlen volt, ezért engedelmeskedtem és már a nappaliban termettem, hogy kikérdezhessen. Így is tett. Finom csokis sütit tett le elém, tudta mennyire szeretem.

- Apa, jól van? – érdeklődtem, miközben a sütiből falatoztam.

- Igen, szerencsére jobban. De te mesélj, hogy vagy? Egyetem? Hogy telnek a napjaid Los Angelesben? – nagyot nyeltem, majd inkább ittam egy kortyot az előttem lévő pohár vízből.

- Minden rendben. A versenyre készülök, decemberben meghallgatás – válaszoltam.

- Annyira boldog vagyok, hogy megpróbálod és nem ilyen klippekre pazarolod az időd.

- Anya, el kell mondanom valamit….

- Sziasztok! – toppant be apa, kezében a pulykával. – Itt van a mai vacsoránk! Hanna! – kiáltott, amikor meglátott. Le is tette rögtön a pulykát és megölelt, úgy, hogy szinte felemelt a padlóról. Apa mindig magas, erős testalkatú volt, nem volt nehéz felemelnie. Barna haja, már már őszbe kezdett fordulni, de így is jóképű volt.  – Mikor jöttél?

- Nemrég. Örülök, hogy látlak! – mosolyogtam. – Sienna! – láttam meg a húgom apa mögött, akinek szintén nagyon örültem. Sienna némileg alacsonyabb nálam, de egyre szebb, ahogy telik az idő. Arca kezd karakteresebbé válni, eltűnni a gyermeki vonásai, nőiesebb.

- Én nekilátok a pulykának, ti addig beszélgessetek – vonult el anya a pulykával.

- Meddig maradsz Han? – kérdezte apa, ahogy lekapta a csizmáját és a kanapéra dőlt.

- Vasárnap korán indulok. Hétfőn előadást kell tartanom, úgyhogy a hétvégén még tanulnom kellene.

- Oh, azt hittem hosszabb ideig látunk majd. Mesélj, milyen utad volt? Látom jól működik a kocsi még.

- Apa, tökéletes. Tudod, hogy mindig jót választasz.

- Tudom – kacsintott. Elmeséltem milyen az élet Los Angelesben, mennyire más, milyenek az emberek és azt is, hogy az egyetem mennyire szuper. Sienna addig anyának segített, jó volt apával kettesben lenni. A televíziót közben bekapcsolta, hogy a baseballt nézni tudja, a kedvenc sportja. Később felmentem a szobámba, hogy üzenjek Colinnak, minden rendben. Ő is a családjával ünnepeli a hálaadást, de elmondhatatlanul hiányzik.

Hiányzol. alig várom már a vasárnapot. – jött a válasz, ami annyira jól esett a lelkemnek. Anya közben jelezte, hogy kész a vacsora, az asztalhoz parancsolta a családot. Apa duzzogva állt fel a tévé elől, de anya neki sem kegyelmezett. Gyertyát gyújtott a szürke terítős asztalon, aztán hozzá láttunk a finom pulykának. Sienna közben elmondta, hogy New Yorkban akarja majd folytatni a tanulmányait, de apa csitította, hogy még várjon vele. Egyetértettem. Olyan csodálatos érzés volt velük lenni.

A következő napokban Winslowban autóztunk apával. Elmentünk a város melletti Nemzeti Parkba, ahol sziklákat másztam gyerekkoromban. Most is jó érzés volt visszatérni. A Kis Colorado folyónál megállva újra megcsodáltam a táj szépségét. Feltöltött ez a hely.

Este szintén sportot néztünk a tévében, Sienna a telefonját nyomkodta, míg anya a kedvenc újságját lapozgatta. Az asztalon hagyott mobilom hirtelen megcsörrent, amit Sienna rögtön kiszúrt.

- Han… Colin keres – majd pár másodperces csend következett. – Hanna, ez az a Colin?

- Sienna! – felugrottam a kanapéról és kikaptam a kezéből a telefont. Az emeletre siettem, ahol magamra zártam az ajtót.

- Colin. Szia, hogy vagy?

- Most már jól. Mi a helyzet Arizona? – a hangja mindig nyugtatóan hatott rám, de a szívem egyszeriben kezdett hevesen dobogni.

- Várom, hogy lássalak.

- Én is. Jól érzed magad otthon?

- Igen…, de még nem tudnak kettőnkről. Bár most biztosan leszűrték.

- Tessék?

- Semmi, semmi. Lényegtelen. Milyen volt a hálaadás?

- Remek – de éreztem nem túl boldog. – Anya teljesen ki van akadva, hogy Alexis meg én. Tudod. Bocs, ezt nem is kellett volna mondanom.

- Semmi gond. Megértem.

- De, ne hidd azt, hogy bármi változott volna Hanna. Vasárnap bepótoljuk ezt a néhány napot.

- Az nagyon jó lenne.

- Ott foglak várni a lakás előtt és el sem engedlek többet.

- Suliba kell mennem…

- Majd bezárom az ajtót – nevetett.

- Nagyon jól kitaláltad ezt.

- Mert tényleg várom. Komolyan. Holnap hívlak. Mikor indulsz?

- Korán, biztosan hosszú lesz, mire LA-be érek. Colin…

- Tessék?

- Nagyon hiányzol – sóhajtottam.

- Te is. Pihenj, holnap hosszú utad lesz.

- Rendben. Aludj jól.

- Veled fogok álmodni. – Miután elköszöntünk pár percig még a szobámban ültem. Lassan haladtam lefelé. Apa továbbra is a televíziót nézte, anya a mosogatógépbe pakolta a tányérokat, Sienna pedig továbbra is a telefonját nyomkodta.

- Mondanom kell valamit. Amit már akkor el akartam mondani, amikor hazajöttem.

- Miről van szó kicsim? – fordult meg anya, majd közelebb jött.

- Anya, egyértelmű – szólt közbe Sienna. – Ha nem esett volna még le Hanna bepasizott.

- Köszi Sienna – néztem rá mérgesen. – Colinnal, akinek a klipjében szerepeltem szerelmesek lettünk egymásba – síri csend lett a házban. Egyedül Sienna írt a telefonján. Neki már elhintettem a dolgot, de reméltem engedi majd, hogy úgy közöljem, ahogy én akarom. A szüleim nehezen veszik az ilyen eseményeket. Anya döbbenten állt a konyha közepén, de apát nem igazán érdekelte a dolog.

- Egy híres férfiba? Hanna, nem hiszem, hogy ez volt a legjobb ötlet.

- Anya, Colin más, mint ahogy te elképzeled.

- Ezt mondtad Adamnél is – jegyezte meg Sienna.

- Azt hittem te mellettem állsz.

- Így is van. Csak mondtam – közölte Sienna miközben felnézett a telefonjából.

- Hanna – lépett közelebb anya -, ha boldog vagy akkor lehet Colin vagy más a neve, örülni fogok. – Annyira boldog voltam, ahogy ezt mondta, nagy kő esett le a szívemről, hiszen annyira dühösek voltak a klip miatt is. Úgy éreztem, hogy most megértette és elfogadja a döntésem. Végre nyugodtan hajtottam álomra a fejem este, minden a helyére került.

Reggel korán ébredtem. Hamar reggeliztem és elbúcsúztam a családomtól. Nagyon fájdalmas volt a búcsú, de megígértették velem, hogy karácsonyra Colinnal érkezem majd. Igyekeztem megígérni, majd a csomagjaim a kocsi hátsó ülésére téve elindultam a hosszú úton. Nem járt más az eszemben, hogy olyan tökéletes most minden és alig várom, hogy Colint láthassam. A forgalom Los Angeles közelébe érve egyre sűrűsödött, de ez nem vette el a kedvem, tudtam, hogy hova tartok és minél előbb ott akartam lenni.

Útközben többször megálltam, hiszen nem lehetett elfeledkezni arról, hogy fél nap, mire Los Angelesbe érek. Hiába indultam el reggel nyolc után, majdnem öt óra volt, mire bekanyarodtam a Wilshire Boulevardra. Fáradtan másztam ki az autóból, de ahogy kivettem a csomagjaimat, és igyekeztem a lakás felé, megláttam Colint a kezében egy csokor rózsával.

Azonnal ledobtam a bőröndömet, hogy a nyakába ugorhassak, rettenetes volt nélküle ez a pár nap is.

- Hiányoztál – suttogta. – Hoztam vacsit, biztos éhes vagy – tette hozzá. Átvettem a rózsát, ő pedig behozta a táskáim.

- Jó ötlet volt a vacsora – mondtam, ahogy a szobában pakoltam ki a ruháimat.

- Tudtam, hogy örülni fogsz – hallatszott a hangja a konyhából. – Hogy utaztál?

- Jól, de nagyon fárasztó ez az út. Boldog vagyok, hogy itt vagy – léptem mellé, hogy egy puszit nyomjak az arcára. Colin felém fordulva átkarolta a derekam és szorosan magához húzott. Mélyen a szemembe nézett, én pedig elaléltam a tekintetétől. Nem telt bele pár percbe, már az ágyamban találtam magam, lehetetlen volt Colinnak ellenállni. Olyan álomszerű az egész, ahogy végül ránk esteledett, mi pedig egymást öleltük. Colin érintése megbolondított, Adam után nem hittem volna, hogy lesz, akit ennyire tudok szeretni, mint Colint. Tudtam, hogy valami olyan kapocs alakult ki közöttünk, ami szétszakíthatatlan.

- Holnap délután mit csinálsz? – kérdezte.

- Dolgozom – mondtam szomorúan. –, Mr. Sharpnál így is kihagytam két napot.

- Hanna, miért dolgozol?

- Ezt meg hogy érted?

- Nincs szükséged munkára – fordult felém. Nem értettem mire akar utalni. – Rám számíthatsz bármikor. Különben sem kell itt laknod, lakhatnál nálam – szinte szóhoz sem jutottam.

- Nem hiszem Colin, hogy ennek most van itt az ideje. Szeretek dolgozni és akarok is, ez a kis lakás pedig nekem tökéletes.

- De nálam csomó szoba van, jöhetne a családod is látogatóba. Együtt lehetnénk. – Folytatta határozottan, biztos voltam benne, hogy nem fogja elfogadni, hogy még korainak tartom a költözést.

- Colin, kérlek ezzel még várjunk – visszafeküdt az párnára. – Ez nem von le semmit abból, amit irántad érzek, de még maradjon minden úgy ahogy van.

- Rendben – egyezett bele érezhetően szomorú hangon. Hozzábújtam, hogy érezze, semmi sem változott azzal, hogy most nem egyeztem bele abba, amit szeretett volna. Jól esett, hogy minél közelebb akar magához, de egyelőre jól érzem magam így.  

Ahogy azt ígérte, Colin a telefonhívást követően szinte rögtön a kávézónál volt. Épp Lisával és Melanieval vitattam meg a versenyre való jelentkezést, amikor megláttam őt az ajtóban. Kék farmerjában és szakadt farmerkabátjában olyan volt, mint aki a ’80-as évekből lépett volna elő. Sármos mosolyával végignézett a kávézón, majd megakadt a szeme rajtam. Zavartan elkaptam a pillantásom, de rögtön tudtam, hogy hamarosan ott fog állni az asztalunknál. Lisa kuncogott, miközben a kávéját kortyolta, de Colin ahogy megszólított volna, egy rajongó állta útját, hogy aláírást kérjen. Ő készségesen megtette, a rajongó széles vigyorral elvonult, ő pedig leült mellém.

- Sziasztok! – mindannyian a kezünket a szánk elé téve próbáltuk elfojtani a nevetést, láthatólag Colin nem értette a dolgot.  – Hogy vagytok?

- Remekül. Látom te is Colin – vigyorgott Lisa. – Lassan mi is kaphatnánk egy aláírást?

- Lisa! – szóltam rá, mire ő kacsintott.

- Bármikor - jelentette ki. - Nincs kedved elmenni valamerre? – húzódott közelebb Colin. A lányok próbálták felém jelezni, hogy menjek, amibe aztán bele is egyeztem. Colin láthatóan örült, hogy vele tartok.

- Azért most elmondod előre, hogy merre megyünk ugye? – bólintott, majd rendezte a számlát a kávézóban, míg én elköszöntem a lányoktól.

- Egy lovag Hanna –suttogott Lisa. – Jól alakuljon a délután – kacsintott.

- Lányok, rendeltem nektek még egy shake-t is, remélem, nem bánjátok, ha már elrablom a barátnőtöket – lépett mellém Colin.

- Nagyon köszönjük Colin, nem kellett volna. De ezek után Hannát bármikor elengedjük – válaszolta Melanie, aminek nagyon örültem.  – Akkor további szép délutánt.

- Sziasztok lányok!  - néztem rájuk izgatottan, majd követtem Colint. A Bentley a kávézótól pár méterre állt, majd miután beültünk a kocsijába rám szegezte a tekintetét.

- Mi lenne, ha hozzám mennénk? – ledöbbentem. Erre ment ki a játék?

- Még mit nem - Colin nem erre a válaszra várt valószínűleg, mert nem vigyorgott úgy, mint a kérdés feltevése előtt.

- Rendelnénk valami vacsorát. Mit szólsz? – igyekezett csábítani, biztosan tudta, hogy a tekintetétől azonnal elolvadok. Hihetetlen milyen hatással van rám ez a pasi. Colin beindította az autót, majd a háza felé tartottunk. Csendben ültem mellette, de közben nem tudtam levenni róla  a szemem. Arra tudtam csak gondolni, hogy ismét kettesben leszünk.  – Mit ennél?  - érdeklődött, amikor leparkolt a ház előtt.

- Valami csirkét és salátát.

- Úgy látom, emlékszel ...

- Nem azért mondtam – mosolyogtam rá, ahogy befelé tartottunk. Colin elkérte a kabátom aztán leültem a kanapéra. Feltűnt az asztalon a Love and Lies dalához készített kislemez, amelynek borítója elképesztően remekül sikerült. Amint kinyitottam a belső oldalon rajta voltam én is, ahogy Colin vállát fogom át hátulról. Büszke voltam magamra, hiszen ez mégiscsak jó fotó volt.

- Látom, tetszik – ült a kanapé szélére Colin.

- Nagyon jó lett ez a CD borító. Tetszik.

- Reméltem is. A tiéd – ámulva néztem fel rá, majd elmosolyodtam.

- Köszönöm, nagyon örülök.

- Gondoltam, hogy tetszeni fog. Megrendeltem a vacsit, hamarosan itt lesz. Mesélj, hogy megy az egyetem? – most komolyan az egyetemről fogunk beszélgetni? Valami nem stimmel. Colin nem az a fajta.

- Egész jól, bár kezdek elfáradni. Pláne, hogy nyomaszt a jelentkezés a tavaszi versenyre.

- De ugye jelentkezel?

- Nem tudom. Nem vagyok benne biztos, hogy akarok – Colin hirtelen át ült a másik oldalamra.

- Nagyon tehetséges vagy, kár lenne kihagynod.

- Meglátjuk. Lehet, be sem válogatnak.

- Ugyan, aki Colin Shepherd klipjében szerepelt, biztos beválogatják – kacsintott. Mialatt az egyetemről és a suliról kérdezett, Sienna írt egy sms-t, hogy haza megyek e hálaadásra? Lenémítottam a telefonom, hogy majd válaszolok az üzenetére. Nem sokkal később már a konyhában tálaltunk a vacsorához. A pulthoz ültünk, nagyon tetszett ez a része a konyhának. Colin töltött egy kis bort, majd leült mellém és hozzáláttunk a panírozott csirkének és a salátának.  Ő is hasonlót rendelt, de fűszeres burgonyát is kért az ételéhez.

- Megkóstolod? – mutatta felém a steak burgonyát. Kivettem a kezéből a villát és megkóstoltam. Nagyon finom volt, ezért loptam pár darabot az ő tányérjából. – Szép, szép, hogy elveszed az ételt előlem.

- Miért kínáltál meg akkor vele? – gúnyolódtam, majd jóízűen falatoztunk tovább. Úgy éreztem magam, mintha már régóta itt vacsoráznék minden egyes nap. Együtt Colinnal. Furcsa volt, hogy mennyire természetes lett számomra ez a világ, az, hogy Colin nem a beképzelt sztárok életét éli. Miután megettük a vacsorát bepakoltam a mosogatógépbe, amit Colin a pultnál ülve figyelt.

- Milyen házias vagy – jegyezte meg boros pohárral a kezében.

- És még miket nem tudsz rólam.

- Kíváncsivá tettél – hallottam a pohár koppanását a pulton, majd a lépteket, ami felém haladt. Colin a hátam mögé állva átfogta a derekam, majd a nyakam kezdte el csókolgatni. Az egész testem beleremegett az érintésébe, ahogy egyre jobban magához húzott.

- Mit csinálsz? Így nem tudom elvégezni a dolgom.

- Nem érdekel, hogy itt marad pár tányér. – Maga felé fordított, végig nézett rajtam, kezét pedig újra a derekamra irányította, hogy továbbra is magához húzhasson. Halk sóhajtás hagyta el ajkam, amire Colin csak egyre jobban kezdte csókolni azokat a részeket, amit a ruha nem fedett. A nyakam eléggé érzékeny, amit ő jól érzett. Kezeimmel a hátát simítottam végig, a pólón keresztül is jól tapinthatók voltak az izmai. Megcsókolt. Lágyan, érzékin, aminek nem tudtam ellenállni. Vágytam a csókjaira, az érintésére, arra, hogy sokáig öleljen. Felültetett a pultra, újra összeértek az ajkaink, most már hevesebben csókolt, miközben a lábimmal átfontam a derekát. Colin már a pólómat rángatta volna le rólam, amikor megállítottam.

- Nem gyors ez egy kicsit?

- Hanna – suttogott, majd hátra tűrte a hajam, végig simítva a vállamon. – Tudod, hogy mennyire tetszel. Kezdettől fogva. Nem hiszem, hogy ez gyors lenne – kék szemei igézően néztek rám. Teljesen elengedtem magam. Levettem a pólóját, kezem a mellkasára tapadt, majd végig simítottam a felső testén a farmerjáig. Colin is hasonlóan tett, a pólóm pár pillanattal később a földön landolt, a nyakamat csókolta, aztán megfogta a kezem. Átfutott az agyamon, hogy helyes e, amit teszek, de nem kérdés, hogy teljesen belé bolondultam, innen már nincs visszaút. Colin a szobája felé vezetett, ahol a csókjaiban elveszve csatolta ki a melltartóm és az ágyra fektetett, megszabadítva a nadrágomtól. Óvatosan fölém hajolt majd végig csókolta az egész testem, amely sóvárgott érte. Egy pillanatban az ágyra löktem, fölé másztam, hogy hasonlóan élvezze, amiket már nekem okozott. Colin teste megfeszült, ahogy egyre jobban haladtam lejjebb és a nadrágja övénél megálltam. Kicsatolva érezhető volt, hogy bármelyik percben leteperhet. Így is történt.

- Nem bírom Hanna, megőrjítesz… - mondta zilálva. – Ha tovább folytatod, letépem az utolsó ruhadarabot is rólad és…

- Mért nem teszed. – Colin szemei felcsillantak, visszapördített az ágyra és levette a bugyim. Rögtön belém hatolt, amitől a menybe kerültem és hosszú percekig ott is maradtam. Colin izmai megfeszültek, miközben én a karjába kapaszkodtam. Percekkel később lihegve feküdt mellém. Mellkasa egyenletesen járt fel s alá, miközben a karját a feje alá tette. Olyan érzés kerített hatalmába, amely nem engedte, hogy elmúljon az, amit néhány persze átéltem. A fellegekben jártam, ott ahol csak akkor jár az ember, amikor a boldogság felső csúcsát elérte. Colin olyan délutánt adott, amelyet, még sosem éltem át. A plafont nézve képzeltem magam elé az elmúlt percek eseményeit.

- Eszméletlen volt. Hanna, én annyira szeretlek – hirtelen oldalra fordultam, majd magamra húzva a takarót felültem. Hosszú másodpercekig szóhoz sem jutottam, de Colint is meglepte, amit mondott, mégsem változtatott rajta.

- Tessék? – ezt tudtam csak válaszként adni. Colin is felkönyökölt.

- Komolyan gondoltam – nagyon jól esett, mégis az a szó, amit nemrégiben kiejtett megrémített. Olyan nagy súlya van, olyan sok felelősség, amit talán Colin nem is gondol, engem megrémített. Összehúztam magam, átkulcsoltam a kezem a térdemen, közben pedig őt néztem, aki látva zavaromat közelebb húzódott.

- Hanna, annyi minden történt, lehetne, hogy most ez nem agyaljuk túl?

- Colin. Még mindig úgy érzem, hogy nekem ez a világ, amiben te vagy káros lenne. Szeretek veled lenni és kedvellek, de félek, hogy ez a bulvár élet nekem nem való.

- Leállítom az újságírókat…

- Úgysem tudod – válaszoltam.

- De! Ha ez kell, hogy együtt legyünk. Kérlek Hanna, most már nincs min gondolkodni. Egyértelmű minden, ami velünk történik –hevesebben vert a szívem, ahogy az arcomat fürkészte, valószínűleg keresve a reakciómat, miközben egyre jobban meglágyultam. Colin a kezét az enyémre tette, éreztem, hogy ez más, mint a többi közös pillanatunk. Más, mint néhány perccel ezelőtt. Gyengéd volt és magabiztos. Ez pedig olyan hatással volt rám, mintha azt az érzelmet, amivel ő megfogta a kezem átadta volna, hogy ezzel is megértesse velem miért mondta azt, hogy szeret. Lefeküdtem mellé, majd magához húzott és csendben feküdtünk, átölelve egymást. Meghitten.

- Haza kellene mennem – szólaltam meg hosszú percekkel később.

- Miért? – kérdezte, majd a telefonján megnézte az órát.  – Nálam is aludhatsz. Reggel hazaviszlek. Mit szólsz?

- Colin, reggel mennem kell az egyetemre.

- Jó, jó tudom – rám szegezte ellenállhatatlan mosolyát, ami egyértelműen arra irányult, hogy meggyőzzön. – Nem maradnál mégis?

- Látom kitartó vagy.

- Akkor nem tartanánk itt – kacsintott. Beleegyeztem. Colin szinte ujjongott, viszont megígértettem vele, hogy reggel azonnal hazavisz, mégsem mehettem a mai ruhámban az egyetemre. – Mihez lenne kedved?

- Nézzünk filmet.

- Komolyan? – lepődött meg, de úgy láttam tetszett neki az ötlet. Kiugrott az ágyból felöltözött, majd adott a szekrényéből egy pólót. Még mindig imádtam beleszagolni  a finom illatú pólóiba, mint legutóbb. Mire felöltöztem, Colin már a nappaliban válogatta a filmeket, én pedig ránéztem a telefonomra. Válaszoltam a lányoknak, illetve Siennának megígértem, hogy hálaadáskor otthon leszek. Ő erre nagyon megörült, alig várja, hogy végre együtt lehessünk. Persze én is, hiszen a kishúgom az egyik legfontosabb ember az életemben. Régen találkoztunk, amire ezelőtt sosem volt példa. Colin érdeklődött, hogy van e valami baj, de rögtön figyelmeztettem, hogy kezdheti a filmet. Egy akció volt, ami igazából nekem is tetszett, aztán egy idő után Colin telefonja egymás után csipogni kezdett. Nem törődött vele, de egyre idegesítőbb volt, majd megcsörrent. Elnézést kérve kicsit távolabb ment, ám eléggé indulatosan beszélt. Próbáltam a filmre koncentrálni, de Colin dühös hangja, elvonta a figyelmem, ezért őt néztem, ami feltűnt neki is. Gyorsan lerázta aki hívta, majd visszaült mellém a kanapéra. Úgy tett, mintha semmi sem történt volna, de látszott rajta, hogy mérges. Valami dühíti.

- Baj van?

- Dehogy, minden rendben – mialatt folyamatosan izgett-mozgott.

- Nekem elmondhatod – rám nézett, végig simított a karomon.

- Nézzük a filmet. Kérsz popcornt? – bólintottam, mire felugrott és kivonult a konyhába. Arra gondoltam, hogy nem lehetett olyan nagy munka egy popcornt elkészíteni, de a konyhából furcsa zajok szűrődtek ki, ami leginkább csapkodás volt. Pár perccel később úgy ugrott vissza mellém, mintha semmi sem történt volna.

Késő volt már amikor megkértem, hogy aludjunk, hiszen reggel haza kell mennem még az órák előtt. Colin természetesen beleegyezett, majd lezuhanyoztam, engem pedig ő követett. A szobában már csak egy hangulatlámpa világított az ágy mellett. Az ablaknál állva néztem a távolba, még mindig ámulattal töltöttek el Los Angeles gyönyörű fényei, a város szépsége. Ez a lakás pedig maga volt a menyország, de számomra ez adta a boldogságot. Az, hogy egy ilyen helyről láthatok rá a városra. Colin telefonja ismét pittyegni kezdett. Már kezdett dühíteni engem is, hogy a hátam mögül csak a fény világít, amikor valami üzenetet kap, de igyekeztem tudomást sem szerezni róla.

- Ugye milyen szép? – ölelt át hátulról Colin, amikor kijött a zuhanyzóból. Illata ellenállhatatlan volt, ölelésében biztonságban éreztem magam.

- Szeretnék tőled kérni valamit … - fordultam felé. – Ha most azt mondom, én is azt érzem, amit te, akkor megígéred, hogy a jövőben sosem versz majd át? Azt, hogy mindig őszinte leszel hozzám? – Colin szeme felragyogott, de döbbenten hallgatta a szavaim. – Bízhatok benned?

- Persze, persze. – Boldogan magához húzott, szorosan megölelt, tudtam, most jött el a pillanat, hogy mi ketten egy párrá váltunk.

- Szeretlek – mondtam.