Scripts from Esther

Zack és Tyler is ott álltak a barátnőimmel, reggel, amikor beértem az egyetemre. Rögtön észre is vettek, de nem volt őszinte a mosolyuk. Sőt.

- Mi volt ez az egész szombaton Hanna? – szólt rám hangosan Zack. Arca kemény volt és feszült, mégis ezt a hangnemet nem érdemeltem ki.

- Ezt nem érthetitek…

- Oliver orra eltört, a kedvenc barátod akár mehetne a börtönbe is.

- Ne túlozzunk Zack! Különben is velem te ne beszélj így – közöltem vele, mert én is kezdtem elveszteni a fejem. – Colin sajnálja, vannak dolgok, amikről nem beszélhetek, de ő csak engem akart megvédeni.

- Olivertől? Hanna, ez a srác egy elmebeteg.

- Most már hagyd abba Zack! – szóltam rá erélyesebben, mire Melanie lépett mellém.

- Hagyjátok abba! Oliverrel minden rendben lesz. Nyugodjatok le srácok.

- Remélem, többet nem kell látnunk ezt a bájgúnárt… - bökte oda Zack, majd megpuszilva Melaniet, távoztak. Dühös voltam, hogy Zack így rám támadt, bár Oliverre gondolva, rögtön átfutott az agyamon, hogy Colin félreértette a helyzetet és nem akarta őt bántani. Mégis eltörött az orra.

- Hanna mi folyik itt? – kérdezte Lisa. – Mi történt szombaton? – leültettem őket, mert tudtam bennük megbízhatok. Így tudtam csak megértetni velük miért tette Colin azt, amit tett.

- Colin húga néhány éve meghalt. Bulizott egy helyen és valaki beletett valamit az italába, majd megerőszakolta…

- Te jó ég - vágott közbe Lisa.

- A lány tizenhét évesen meghalt. Colin a hétvégén félreértette Olivert, azt hitte bele akar tenni valamit az italomba. Ezért történt, ami történt - Melanie és Lisa megdöbbenve néztek rám, majd egymásra, valószínűleg maguk sem tudták mit kezdjenek ezzel a helyzettel. Legbelül arra gondoltam, talán nem kellett volna megosztanom velük, mégis tudniuk kellett, hogy Colin csak meg akart óvni. Lisa szemlátomást előbb megértette a dolgot, mint Melanie, ő Oliver mellé állt, amit meg is értek, hiszen Colinnak nem kellett volna ennyire drasztikusnak lennie. Zack úgy látszik teljesen maga mellé állította a barátnőmet ebben a kérdésben.

- Sajnálom ami Colinnal történt Han. Borzasztó lehet egy ilyen eseményt megélni.

- Viszont nem szabadott volna verekednie… - tette hozzá Mel. – Zack is nagyon dühös rá.

- Kérlek Mel. Értsd meg a másik oldalt is. Különben is, Zack mióta irányít téged?

- Ez meg, hogy érted? – mérgesen csípőre tettem a kezem.

- Az, hogy nem mellettem állsz, hanem mellette?

- Hanna! Colin úgy viselkedett, mint egy őrült. Még szép, hogy elítélem az ilyesfajta viselkedést. Oliver pedig a barátunk.

- Azt hittem, hogy én is a barátod vagyok. Meg kell értened, hogy Colin nem akart rosszat és sajnálja a történteket.

- Lányok, fejezzétek be! – harsant fel Lisa.

- Akkor is Hanna, ez a viselkedés megengedhetetlen, még ha bele is vagy zúgva a srácba.

- Látom, nem állsz mellém és nem is akarsz megérteni… - emeltem fel a hangom, mire az aulában álldogáló egyetemisták mind rám figyeltek. – Azt hittem a legjobb barátnőm vagy, aki támogat, és akiben megbízhatok - közöltem, majd sarkon fordultam és végig száguldottam a folyosón egészen a teremig. Dühös és mérges voltam Melaniera, amiatt, hogy Zack véleményét osztja, ahelyett, hogy kicsit próbálna megérteni engem is. Az órán távolabb ültem a lányoktól. Lisát nem akartam ellökni magamtól, ő pedig óra alatt is üzeneteket küldött, hogy béküljek ki Melanieval, én pedig hallani sem akartam erről. Nagyon megbántott, de legjobban az szomorított el, hogy ilyen hirtelen át állt Zack oldalára. Miközben Mrs. Wright a pszichológiáról beszélt, írtam egy üzenetet Olivernek, melyben bocsánatot kértem a hétvégén történtek miatt, a magam és Colin nevében is. Meg akartam vele értetni, hogy nem akarta, mégis Oliver egy indulatos választ írt, néhány perccel később azonban megnyugtatott, hogy nem haragszik. Ez azért, némileg boldoggá tett, pedig ha tudná mennyire bánt, hogy ő jött ki ilyen rosszul az egészből. Lisa továbbra is próbált rábeszélni, hogy várjam meg őket óra után, én mégis ahogy a professzor asszony befejezte, távoztam a teremből. Az iskola tele volt egyetemistákkal, mindenki önfeledten beszélgetett vagy olvasott, de akadtak olyanok, akik zenét hallgattak. Csak én éreztem magam elveszettnek. Egy híres énekes elcsavarta a fejem, miközben a legjobb barátnőmmel összevesztem. Hol itt az összhang az életemben? Úgy éreztem senki nem ért meg, miközben egyre jobban csak Colin járt a fejemben, tudtam, hogy ki kell állnom a döntésem mellett, miszerint barátok vagyunk és azok is maradunk. Ez pedig egyre jobban nehezemre esett, főleg a hétvége után, mikor a karjaiban ébredtem. Elképzelni sem tudom, hogy sikerült így közel kerülnünk egymáshoz, mégis minden pillanatban az érintésére vágytam. Az öltözőben csak a vele való kapcsolatomat elemeztem, miközben átöltöztem és egy szürke melegítő nadrágot és egy fehér felsőt húztam, hogy Scott óráján kényelmesen tudjak táncolni. Melanie és Lisa távolabb öltözött, ami feltűnt Aylinnak és rögtön észrevettem, hogy sugdolózni kezd, majd rám figyelnek.

- Valami probléma van Aylin? – böktem oda, mialatt felkötöttem hosszú barna hajam.

- Ugyan, te is pontosan tudod, hogy kezdesz kívülálló lenni… -nevetett, zengett a vékony hangjától az egész öltöző.

- Miből gondolod ezt? Abból, hogy te akarsz itt a királynő lenni, de még sem sikerült…

- Nem hinném, hogy bármire is fenn hordhatnád az orrod, miközben két srác érted verekszik.

- Senki sem verekedett értem. Véletlen volt! – Aylin hangosan felnevetett, majd oldalba bökte barátnőjét, hogy megismételhesse az utolsó mondatom.

- Olyan szánalmas vagy Hanna, nem szégyelled magad, hogy egy olyan pasival bújsz ágyba, akinek van barátnője? – kacsintott a lányokra. Elöntötte a düh az arcom. Legszívesebben nekimentem volna, de próbáltam türtőztetni magam.

- Jobb, ha befogod Aylin. Pont te beszélsz, aki egy tanárt akart elcsábítani? Ja, hoppá sajnos nem sikerült, mert említésre sem vagy méltó.

- Most már elég legyen!  - kiáltotta el magát Melanie, amin magam is meglepődtem. – Hagyd békén Hannát, fogalmatok sincs, mik történnek vele. Aylin te pedig jobb, ha a véleményed megtartod magadnak vagy a kis barátnőidnek. Úgyis a pletykálás az életed. – Aylin olyannyira megsemmisült, hogy rögtön fogta a táskáját és távozott az öltözőből. Én is óvatosan pillantottam Melaniera, aki eléggé meg volt elégedve magával.

- Mel, ezt sosem gondoltam volna – karolta át barátnőnket Lisa.

- Köszönöm Melanie. Rendes volt tőled – hálálkodtam, hogy kiállt mellettem.

- Most már láthatod Hanna, hogy te is a barátnőm vagy.

- Tudom, sajnálom az előbbi kirohanásom, remélem nem haragszol.

- Nem, persze, hogy nem. Én is sajnálom Hanna – nyújtotta felém a kezét Mel.

- Ezt már szeretem! – szólt közbe Lisa önfeledten. – Végre nem kell villámhárítót játszanom.

- Lis – ráztam meg a fejem. A táncórára már együtt mentünk. Boldog voltam, hogy Melanieval rendeződött a kapcsolatunk, nem tudom, hogy viseltem volna nélküle az egyetemi napokat. Ő az, aki mindig mellettem állt és a kezdetektől fogva kedvelt. Az arizonai barátaim úgysem érdeklődnek felőlem és akkor eltűntek, amikor átléptem az államok közötti határt. Mindig sokat jelentett számomra a barátság, amit szeptember óta Melanie és Lisa erősített bennem, hogy tudjam, van, akikre számíthatok. A családom hiányát némileg a két lány enyhítette, velük boldog voltam, nem kellett másnak mutatnom magam, ők úgy fogadtak el, ahogy vagyok. Scott órája nagyon jól alakult. Új koreográfiát tanultunk, nagyon jó volt, élveztem a táncot, a szabadságot. Óra után, átöltöztünk, majd úgy döntöttünk együtt beülünk a kávézóba, ma úgysem kell dolgoznom. Az iskola elé érve hatalmas tömegben találtuk magunkat, Lisa döbbenten jegyezte meg, hogy biztos valami nagy dolog lehet, ha mindenki a telefonjáért nyúl és fényképez. A lépcsőn lesétálva aztán megláttam egy kék Aston Martint, ami pont olyan volt, mint Coliné. Azonnal az izgatottság lett úrrá rajtam, a szívem pedig annyira kalapált, hogy leginkább megfordultam volna, hogy visszamenjek az egyetem épületébe. Lisa állított meg.

 - Hanna ott van Colin. Mit keres itt? – kérdezte, én pedig össze-vissza hebegtem. Colin épp a hallgatókkal fotózkodott, reméltem csak véletlen egybeesés, hogy az egyetem parkolójában van, engem pedig észre sem vesz.

- Szerintem menjünk kávézni – jelentettem ki és ellenkező irányba indultunk.

- Hanna! – hallottam a nevem a hátam mögül. Mire megfordultam Colin ott termett mögöttünk.  – Sziasztok lányok! – Mindegyikünk fülig pirulva köszönt vissza Colinnak, ő pedig úgy vigyorgott, mint aki elérte, amit akart.   – Hanna, nincs kedved eljönni velem meginni valamit?

- Épp kávézni készültünk.

- A lányok biztosan megértik, hogy, ha velem tartasz. Ugye? – Lisa azonnal áhítattal teli arccal egyezett bele abba, hogy Colinnal tartsak. Már – már mindenki jobban rajongott érte, mint én, főleg, hogy rögtön levette a lábáról a lányokat. Valószínűleg a híressége csak töredéke annak, hogy miért rajonganak érte annyian. Olyan tökéletes, hogy akár egy festményen is mutogatni lehetne. A haja milliméter pontossággal áll minden alkalommal, jól öltözködik, és a lazaságával lekenyerez bárkit. Egyáltalán nem kisfiús, igazi férfias kisugárzása van, ez az alkatára is jellemző, bár néha a reakciói elég kisfiúsnak tűnhetnek. Azt hiszem így volt tökéletes. Kis habozás után Lisa természetesen nem ellenkezett, hogy a délutánt nélkülem töltsék.

- Hanna, ne kéresd magad. Gyere! – beleegyeztem, majd az egyetem hallgatói előtt kinyitotta az autó ajtaját. Mindannyian fotóztak bennünket, én pedig alig vártam, hogy eltűnjünk.

- Képes voltál idejönni az egyetemre? – kérdeztem kissé mogorván, miközben távolodtunk az iskolától.

- Igen, persze. Ugyan Hanna, nincs ebben semmi rossz, ne aggódj – próbált nyugtatni, de percekig inkább mérgelődtem, amíg az egyik utcában leparkolt.  – Hanna, kérlek elhoztalak egy kis üdítőre. A barátok ezt csináljak.

- Nagyon vicces Colin. – Kiszálltam az autóból, majd egy Green Grotto nevű helyre vezetett. Belépve Colint rögtön ismerősként köszöntötték, gyanítom többször járt már itt. A dzsúsz bár nagyon fiatalos volt és modern. Minden tele volt gyümölcsökkel és zöldségekkel ami még jobban feldobta a helyet.  Colin rögtön rendelt magának egy narancslevet, engem pedig kért, hogy nézzem meg, hogy mit szeretnék inni.

- Annyi itt a válaszék, hogy nem tudok dönteni – mosolyogtam Colinra. – Tetszik ez a Heaven on Earth nevű ital.

- Ebben alma, sárgarépa, narancs és cékla van – válaszolt a pult mögött álló lány. Érdekesen hangozott, úgyhogy erre esett a választásom.

- Nem vagy éhes Han? – kérdezte Colin, mire megráztam a fejem és helyet foglaltunk. Pár perc múlva hozták is az italokat. Belekortyolva nagyon finomnak tűnt, amit kértem, meglepetten észleltem, hogy nem is olyan rossz ennyi mindennel.  – Ízlik?

- Nagyon … - Colin elmosolyodott.  –Örülök, hogy ide hoztál. Gondolom ezt akartad hallani.

- Ha már így mondod, nagyon szívesen. Tartogatok azért még valamit a mai napra.

- Kíváncsian hallgatom.

- Majd meglátod. – Kacsintott és mindketten elfogyasztottuk a finom italunkat. A délután olyan gyorsan telt. Colin elvitelre is kért a dzsúszokból, majd visszamentünk az autójához és elindultunk. Továbbra sem akarta elárulni hova akar vinni. Már késő délután volt, amikor még mindig autóztunk. Gyönyörű helyeken, dombok között haladtunk, de amikor megláttam a Hollywood feliratokat rögtön sejtettem merre vagyunk. Colin többször mosolyogva nézett rám, miközben felértünk a hegyre.

- Izgulsz?

- Nem – közöltem. – Elárulhattad volna, hogy ide hozol.

- Abban mi lenne az érdekes – kacsintott, majd egyszer csak a Canyon Lake úton lehúzódott és leállította az autót. Ami a szemem elé tárult egyszerűen elkápráztatott. Colin mintha tudta volna mire vágytam, amióta Los Angelesbe költöztem. A Hollywood felirat ott állt előttem, s ahogy kiszálltam az autóból hosszú másodpercekig nem tértem magamhoz. Ahogy visszanéztem Colin a vezető ülés ajtajánál állt, annyira hálás voltam neki, hogy visszaszaladtam és megöleltem. Boldog voltam, mert egy álmom vált valóra.

- Colin, ez egyszerűen csodálatos. Annyira tetszik. Mindig is ide akartam eljönni. Látni akartam.

- Tudom – húzta mosolyra a száját.

- Tudod? – bólintott.

- Kaptam egy tippet. De ez maradjon titok – kacsintott. Biztos voltam benne, hogy Lisa árulta el, hogy ez az, amire annyira vágytam. Colin az autónak támaszkodva nézte, amíg én legalább százszor lefotóztam. Colin kezébe nyomtam aztán a telefonom, hogy csináljon rólam képeket. Ekkor született meg az első közös szelfink is, amelyet ő készített.

- Egészen vállalható vagyok melletted.

- Még a végén le kell vágnod a fotóról – forgattam a szemeim, majd együtt az autója elejének támaszkodva néztük a feliratot. Hihetetlen volt. – Van kedved közelebbről is megnézni?

- Mire gondolsz?

- Menjünk, másszunk fel.

- Nem, nem – ellenkeztem -, azt nem lehet. Nem szeretnék a börtönben éjszakázni.

- Ne legyél már ennyire félős. Nem lesz semmi gond.

- Szó sem lehet Colin! – szóltam rá határozottan. – Nekem ez is egy nagy élmény. – Colin belátta, hogy hirtelen döntés volt, hogy másszunk fel a betűkhöz, mégis jól esett, hogy ezt is megtenné. Már esteledett, amikor elindultunk. Szerette volna, ha egy kicsit beugrunk a házába és mivel közelebb voltunk a Canyon Lake-hez, beleegyeztem. Az úton végig hálálkodtam, hogy elhozott, ő pedig úgy tűnt örült a boldogságomnak. A kis út közelebb hozott egymáshoz bennünket, elfeledtette velem mihez is kell tartanom magam, bár tudtam, Colin nem nagyon akart barátságot a kezdetektől fogva. Mégis most ez egy jó lépés volt, hogy továbbra is jóban legyünk. Ki akartam kerülni az olyan helyzeteket, mint amikor elromlott az autóm. A ház előtt leparkolt, majd együtt bementünk. Jó volt újra a házban lenni. A nappaliban álldogálva előjöttek az emlékek, az illatok, minden a legutóbbi látogatásom juttatta eszembe. Colin a konyha felől két pohárral érkezett és elővett egy üveg bort.

- Mire készülsz? Nem fogsz leitatni.

- Nem is szándékoztalak. Gondoltam egy pohár még nem árthat – kacsintott, majd azonnal töltött és a kezembe nyomta a poharat. Leült a kanapéra, kérve, hogy én is tegyem ezt.

- Colin, remélem nem akarod megnehezíteni a helyzetet? Így is eléggé bonyolult.

- Nincs ebben semmi bonyolult, te bonyolítod meg Hanna. Ezek egyértelmű dolgok – letettem a poharat az asztalra.

- Ne mondd ezt. Érthetően elmondtam, hogy teljesen más világ vagyunk.

- Ez csak a te fejedben van így…

- Alexis?

- Mért hozod fel Alexist? – kérdezte, most már ingerültebben.  – Semmi közöm hozzá.

- Ehhez képest pár napja azt mondta, hogy jól megvagytok – Colin felnevetett, de nem tudom, hogy zavarában vagy tényleg viccesnek találta, amit mondok.

- Nincs köztünk semmi, ő lehet szeretné, de tudja, hogy a médiának kellett a kapcsolatunk. Oké, régen szerettük egymást, de nem ő lett az igazi.

- Akkor is, jobb ha barátok maradunk továbbra is – Colin ezt már nem állhatta szó nélkül, közelebb hajolt, miközben ő is letette a poharat.

- Nem unalmas még Hanna, hogy folyton ezt ismételgeted? Itt már rég nem barátság van… és sosem volt – nagyot nyeltem. Zavaromban a szemébe sem tudtam nézni, leginkább az érdekelt, mikor távolodik el, de szó sem volt arról, inkább a közelségével próbált nyomást gyakorolni rám. Azt tudtam, hogy, ha nem lépek, rögtön megcsókol és akkor nincs visszaút.

- Mennem kell! Holnap suli – Colin meglepődött.

- Hazaviszlek.

- Nem! Ittál, hívok inkább egy taxit – jelentettem ki, miután pedig telefonáltam összeszedtem a táskám. Colin idegesen járt fel s alá, láttam, hogy megbántottam.  – Köszönök mindent Colin. Tényleg nagyon jó nap volt.

- Mégis elmész.

- Nem tehetek mást – Colin aztán kikísért a taxihoz, ami meg is érkezett amikor kiértünk.

- Beszélünk? – kérdezte.

- Igen, persze. Jó éjszakát Colin – mondtam, majd kinyitottam a taxi ajtaját.

- Hanna… - majd amikor megfordultam, olyan dolog történt, amire magam sem számítottam. Colin megfogta a karom, magához húzott és megcsókolt. De ez a csók más volt. Szenvedélyes, forró, érzéki, mintha egy más világba csöppentem volna. Megszűnt körülöttem minden, kezeim felemelkedtek, hogy azokkal átfonjam a nyakát, nem tudtam elengedni. Visszacsókoltam. Ez a srác nem tudott elengedni, most már értem mire ment ki a játék. Óvatosan elengedtem és hosszan a szemébe néztem. Láttam rajta, hogy más is átfutott az agyán.

- Mennem kell – adtam egy puszit először az arcára, majd az ajkaira, amelyek szikráztak, még többet kérve belőle.

- Hívj, ha hazaértél – bólintottam, majd beszálltam a taxiba. Amíg láttam, addig integettem, de ahogy elkanyarodtam rögtön megnéztem a telefonom. Lisa többször hívott és egy üzenetet is küldött: NÉZD MEG A TMZ OLDALÁT! AZONNAL!

Lüktetett a zene, a tánctéren rengeteg ember tombolt a zenére. Éreztem, ahogy hatni kezd az alkohol, egyre szabadabbnak, önfeledtnek éreztem magam. Oliver örömmel lépett oda hozzám, hogy táncoljunk, én pedig szívesen tettem a karom a nyakába, hogy aztán együtt mozogjunk a zenére. Hasonlóképp tett Lisa és Melanie is. Jó volt látni, hogy boldogok, a srácokkal pedig annyira jól érezték magukat. Oliver egyre közelebb húzott magához, engem pedig nem érdekelt, hogy ugyanott tartunk, mint az elején. Mindig is kedvelt engem, én is őt, nem volt probléma, hogy így viselkedik velem. Az arcán láttam, mennyire jól érzi magát velem, én pedig nem utasítottam vissza. A vakító fényben, ami a zene ritmusára változott, úgy éreztem az enyém az este. Elfelejthetek mindent, ami az utóbbi időben történt és végre elengedhetem magam.

- Hanna – hallottam közelről a nevem. Amint megfordultam Colin állt mögöttem, én pedig meglepetten néztem rá, majd Oliverre. – Beszélhetünk?

- Most nem érek rá.

- Akkor táncolunk? – lett idegesebb Colin.

- Nem, most nem – utasítottam el.

- Most velem táncol, rendben? – hajolt hozzá Oliver. Colin nem tágított. Újra megkérdezte, de miután másodjára is nemet mondtam visszatért a barátaihoz. Olivernek megköszöntem a segítséget, bár bántott, hogy ennyire ellenséges voltam, de akartam magamnak egy jó estét. Oliver megnyugtatott, hogy ne aggódjak, ő velem marad, majd tovább táncoltunk.

- Gyertek! Igyunk valamit! – Kiáltotta oda Zack és velük együtt a pult felé tartottunk. Melanie nagyon boldog volt, jól érezte magát Zackkel, aki végig átölelte a lányt, amíg Oliver kért mindegyikünknek egy italt. Épp inni akartam, amikor hirtelen azonban Colin jelent meg a semmiből és behúzott egyet Olivernek, aki a földre esett.

- Colin! Megőrültél? Mit csinálsz?  – kiabáltam, de ő dühösen nézett Oliverre, majd rám.

- Ezt nem ihatod meg!

- Ki vagy te, hogy ezt megszabd? – léptem elé, Olivert pedig felsegítették.

- Hanna… - hebegett, de a szeméből csak a düh áradt.

- Mit képzelsz? Idejössz verekedni? Menj el! – szóltam rá erélyesen. A barátai miután odaértek, kivitték a szórakozóhelyről. Meglepetten néztem körbe, mindenki bennünket figyelt és Olivert, akinek az orrát jegelte Zack és Melanie. Véres volt a pólója, én pedig rengetegszer bocsánatot kértem tőle Colin viselkedése miatt.

- Hanna, mi ütött Colinba? – kérdezte Melanie.

- Fogalmam sincs, de megtudom, majd véget vetek ennek a barátságnak. Így nem viselkedhet. Oliver, kérlek, ne haragudj, annyira sajnálom –  megfogtam a táskám és kirohantam, hogy utolérjem a feldühödött Colint. Sötét volt, csak a szórakozóhely előtti lámpák világították meg a teret, ami a bejárathoz vezetett. A padokon sokan ültek: voltak, akik csókolóztak, voltak, akik beszélgettek és voltak, akik a barátjukat próbálták meg nyugtatni. Rögtön láttam, hogy Colin az a haverjaival. Teljesen elöntött a harag, majd félre löktem az egyik srácot, hogy Colin elé lépjek, aki az egyik asztalon ült.

- Mit képzelsz? Ha nem az van, amit te akarsz, akkor rögtön verekedsz? Nem gondoltam volna Colin – kiabáltam vele, miközben a barátai próbáltak csitítani. Colin megkérte őket, hogy hagyjanak magunkra, én pedig továbbra is feldúltan álltam vele szemben.

- Hanna, kérlek hallgass meg …

- Nem, nem tudom megérteni, hogy tehetted ezt. Te, akiről azt hittem rendes vagy.

- Akkor mondhatnék én is valamit? – szólt rám erélyesen. Ezen meglepődve csendben maradtam.  – Tudnod kell valamit.  – Kérdőn néztem rá, aggódtam, hogy olyan dolog fog kiderülni róla, ami megrémiszt.

- Miről van szó?

- Kérlek, ülj le - megtettem, majd ő is mellém ült a padon. – El kell mondanom valamit, amit nagyon kevesen tudnak.  Több, mint két éve, a húgom meghalt.

- Tessék? – kérdőn néztem rá.

- Had folytassam… Nos, a húgom tizenhét éves volt. Elment a barátnőivel szórakozni, anya azt gondolta, minden rendben lesz vele. Sajnos nem így történt. A bulin megismerkedett egy sráccal, aki a barátnői szerint normális volt, mégis beletett valamit az italába. Lucy akkor este nem jött haza. A szórakozóhely parkolója melletti fás résznél találtak rá. Megerőszakolták. Senki nem vette észre, talán, ha előbb rátalál valaki megmenthették volna. – Colin hangja elcsuklott. Az én szívem pedig összeszorult a történet hallatán. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen terhet cipel magával.  – Lucyt megmenthettem volna, ha vele megyek, ha ott vagyok. Nem álltam mellette. Nem tudtam megakadályozni.

- Nem a te hibád – fogtam meg a kezét. – Nem te tehetsz róla. Ezt Lucy is így gondolja, biztos vagyok benne.

- Hogy tehet valaki ilyet, hogy belerak valamit az italába, majd megerőszakol egy lányt. Az a drog olyan erős volt, hogy Lucy nem bírta, megölte. – Colin a tenyerébe temette az arcát, miközben észrevettem magamon, hogy a könnyeim folynak. Colin szaporán vette a levegőt, éreztem, hogy hasonlóképp tesz ő is, ezért közelebb húzódtam és átkaroltam. Próbáltam megnyugtatni, mert tudtam, egy olyan sebet téptem fel, amiről talán sosem beszélt volna. Colin próbálta összeszedni magát, valószínűleg nem akarta, hogy lássam rajta, mennyire gyengévé teszi.

- Azt hitted Oliver beletesz valamit az italomba? – Colin bólintott. – Ő sosem tenne ilyet.

- Nem tudhatod. Te is fiatal vagy, szép. Amikor legelőször láttalak a buliban, tudtam veszélyes lehet neked egy ilyen szórakozóhely. Akkor öntötted rám az italod.

- Emlékszem.

- De arra nem, hogy a lábamban botlottál meg.

- Colin.

- Direkt csináltam, most már tudod.

- Engem is megakartál óvni? – újra bólintott, majd hirtelen felpattant a padról és könnyes szemmel rám nézett.

- Sajnálom az estét Hanna – majd távozott. Utána siettem, kezét megfogva magam felé fordítottam.

- Ne menj! Várj meg itt – kérleltem, de annyira bántották a történtek, hogy sokáig győzködtem, mire beleegyezett és leültettem egy padra, hogy megvárjon. Visszarohantam, hogy megkeressem a barátaimat. Oliver már jobban nézett ki, a pultnál ült, mellette Mel és Zack. Lisa akkor ért oda, amikor én, döbbenten pillantott Oliverre, mert ő eddig nem tudott semmit a történtekről.

- El kell mennem!

- Most? – nézett rám döbbenten Melanie.

- Colinnak szüksége van rám.

- Nekem is Hanna – nézett rám döbbenten Oliver.

- Tudom, tudom. Azt is, hogy most nem értitek az egészet, de ne aggódjatok. Van valami, amit nem mondhatok el egyelőre. Értsétek meg.

- Hanna… - mondta ki aggódva a nevem Melanie. – Nem mehetsz most el.

- Melanie, mennem kell. Oliver sajnálom, ami történt. Kérlek, ne haragudj – majd sarkon fordultam és kiszaladtam. Colin ott ült ahol hagytam. Megnyugodtam, hogy megvárt. Azonnal a telefonomért nyúltam, tudtam, most nem hagyhatom magára. Taxit hívtam, hogy hazavigyen bennünket, jobbnak láttam, ha nem marad most egyedül.

- Hazamegyünk – mondtam, majd amikor megérkezett a taxi, megkértem, hogy a lakásomhoz menjen.

- Hozzád megyünk? – kérdezte Colin. Bólintottam. Az út csendben telt. Nem akart beszélni, de most ebben a helyzetben megértem. Nem hittem volna, hogy ilyen titkot őriz és, hogy a kezdetektől figyelt rám. Ez pedig hozta magával azt is, hogy a vonzalma lehet nem is igazi. Nem érdekelt. Most nem. A taxi rövid időn belül végig hajtott a Los Angeles-i éjszakában, hamarosan már az ajtóban álltunk, én a kulcsokat kerestem. Colin rögtön a kanapéra ült, míg én lerúgtam a cipőt, elővettem két poharat, hogy megkínáljam egy kis erősítővel.

- Ez jót fog tenni – tettem elé a poharat. Colin meglepődött, de nem ellenkezett.

- Köszi – kortyolt, én pedig töltöttem magamnak is, majd az üveggel együtt leültem mellé.

- Örülök, hogy elmondtad nekem ezt. Sajnálom, hogy úgy kiabáltam veled.

- Nem tudhattad, én pedig ostobán viselkedtem. Nem szoktam verekedni.

- Pedig… - nevettem el magam.

- Férfias volt? – kacsintott. – Nehogy azt mond, hogy jól áll a verekedés?

- Nem. Nyilván nem.

- A barátodtól majd elnézést kérek. Remélem jól van.

- Rendbe jön, erős srác.

- Eléggé feldühített. Főleg, amikor helyetted beszélt – átfutott az agyamon, hogy Colin talán féltékeny is volt, lehet nem is bánja azt az ütést. Ezt nem akartam felhozni neki, nehogy véletlenül félre értse a gondolataimat. Beszélgettünk a húgáról. Elmesélte mennyire szerették egymást, mennyire felnézett rá Lucy. Imádta a divatot, szeretett volna egy divatcégnél dolgozni majd, az volt az álma, hogy létrehozhasson egy saját márkát. Jó érzés töltött el, amikor a húgáról beszélt: szeretettel, tényleg nagyon jóban lehettek. Töltöttem még egy pohárral és Colin tovább mesélt a családjáról.

- Egyszer elmentünk mindannyian a Grand Canyonhoz. Apa imádta a helyet, ő többször volt már. Lucy is szeretett kirándulni, a táj pedig lenyűgözte. Látnod kellett volna az arcát, amikor ott voltunk, azon a klassz helyen. Kivirult, haza sem akart jönni – Colin olyan szeretettel beszélt a húgáról, hogy megható volt hallgatni. – Lucy imádta, hogy két bátyja van. Ki is használta, mi pedig Matt-el mindig vigyáztunk rá, tudod ő volt a mi kis húgunk. A harmadik gyerek a családban, akit mindenki kényeztet és mivel lány, ez elmaradhatatlan volt.

- A szüleid? Ők, hogy viselték? – Colin nehezen válaszolt a kérdésemre, inkább kortyolt egyet az italból. Láthatóan minden egyes kérdés és válasz felkavarja.

- Anya rettenetesen. Hosszú ideig árnyéka volt önmagának. Alig beszélgettünk, a húgom szobája szentély lett, ahol képes volt órákat eltölteni. Persze a srácot aki ezt tette Lucyval hamar elfogták, mégis bennünk egy akkora törést okozott, amit sosem tudunk elfelejteni.

- Elvesztetted a húgod. Természetes, hogy így reagálsz….

- Ott kellett volna lennem – suttogta. Szomorú arccal rám nézett, miközben arra gondoltam, hogy az évek alatt felemésztette ez az egész. Az, hogy nem tudott segíteni a húgán. Megérintettem a kezét, miközben csendben néztük egymást. Colinnal aztán hosszasan beszélgettünk az életéről, amiről eddig azt hittem csodálatos és álomszerű. Az ember nem is gondolná, milyen terhet cipel, miközben kifelé más oldalát mutatja.

Reggel telefon csörgése hallatszott. Colin karjaiban ébredtem, abban a ruhában, amelyikben tegnap buliztam. Colin is rögtön felkelt, hogy a zsebéből előhalássza a telefonját és gyorsan felvegye.

- Hello! – köszönt, majd hosszú várakozás. – Nem, nem minden rendben. Igen tudom, hogy ma oda kell mennem. Kösz, hogy figyelmeztetsz Ethan – Colin  a szemeit forgatta, majd újra a beszélgetésre koncentrált. – Rendben, hívlak, ha indulok otthonról. Szia!

- Valami baj van? – kérdeztem, amikor letette a telefont és megdörzsölte a szemét.

- Nincs, ma egy műsorba vagyok meghívva, este nyolcra ott kell lennem – sóhajtott, majd hátradőlt a kanapén, próbált felébredni. Hasonlóképp éreztem magam én is, majd a konyhában igyekeztem egy jó erős kávét főzni.

- Kérsz valamit enni?

- Nem, köszi, szerintem jobb ha megyek.

- Egy kávét ihatnál azért – úgy láttam, ezzel meggyőztem, majd leült velem szemben a pulthoz. – Örülök, hogy elmesélted, ami a húgoddal történt. Szóval köszi, hogy megbíztál bennem.

- Vannak dolgok, amiket csak azok tudnak, akikkel olyan a kapcsolatom – nézett rám komolyan. Adta magát a kérdés.

- Velem milyen a kapcsolatod? – Colin arca ellágyult, mégis azt éreztem a válasza pont az lesz, amiben a múltkor megegyeztem vele.

- Pontosan tudod te azt – majd gyorsan megitta a kávét, amit néhány pillanattal előtte tettem elé.  – Szerintem Hanna felesleges hazudnod magadnak. Most mennem kell. Köszi az estét.

- Bármikor - az ajtóba érve visszafordult.

- Keresni foglak… Olivert pedig sajnálom. Még egyszer bocs.

- Ne aggódj, kiheveri.  – Egy puszit nyomott a homlokomra, amitől megremegett a lábam, magamhoz akartam húzni, de tudtam, egyelőre ennyi is elég lesz. Egyre jobban kezdtem belehabarodni, a szívem kalapált, ahogy a közelemben volt, mégis tudtam távolabb kell magamtól tartanom. Nem értem miért van rám ilyen hatással? Colin ahogy elsétált még egyszer visszanézett, én pedig boldogan intettem neki. Becsukva magam mögött az ajtót, hosszú percekig ábrándoztam a vele töltött estéről, hogy mennyit beszélt a családjáról, a gyerekkoráról, érdeklődött az én húgomról, nevettünk a gyerekkori csínytevéseinken. Megosztotta, hogy a bátyjával folyton verekedtek, a nagyszülei pajtáját pedig egyszer majdnem felgyújtották. Biztos voltam abban, hogy nem véletlen, hogy ennyi mindent elmondott. Természetesen tudtam mit érzek, de még magamnak sem akartam bevallani.

Még fél óra van kilencig. Minden pillanatban az órát néztem, a gyomrom pedig teljesen görcsben volt, hiszen Lisa elárulta Colinnak meddig dolgozom, ami pedig fix volt, mert ma én zárok ezért végig a kávézóban kellett maradnom. Az idő telt, miközben idegesen adtam ki az utolsó italokat zárás előtt. Nem voltam felkészülve a Colinnal való találkozásra, márpedig tőle kitelik, hogy eljön a kávézóba. Aggodalmam egy percig sem hagyott nyugodni, ezért továbbra is az órát bámultam, a köszönést is elfelejtettem a távozó vendégeknek viszonozni. Letöröltem a pultokat és az asztalokat, amivel némileg telt az idő. A pénztárgépet is sikeresen lezártam, majd áramtalanítottam, s miután bezártam, az autóm felé sétáltam. Megnyugodtam, hogy talán nem kell átélnem egy kínos beszélgetést, de amint a kocsimhoz értem Colin ott állt mögötte az autójának dőlve. Nem tudtam eldönteni, hogy dühös vagyok vagy örülök, hogy tartotta az ígéretét. Persze remekül nézett ki. Zsebre tett kézzel figyelt, a kék felsőjében és a fekete farmerjában. Olyan tökéletes volt, hogy kedvem lett volna átölelni, de az eszem rögtön visszavonulót fújt. Bedobtam a táskám a kocsim első ülésére, de mire megfordultam már ott is termett mögöttem. Kezével az autómnak támaszkodott, ezzel közelebb kerülve hozzám. Annyira közel, hogy parfümje illata rögtön elbódított, nehéz volt ellenállnom neki.

- Rengeteg üzenetet küldtem…

- Tudom, nem tudtam válaszolni.

- Nem akartál – mondta, miközben éreztem még közelebb van hozzám.

- Nézd Colin, mi nem vagyunk egymáshoz valók – de nem hagyta befejezni a mondatom, azonnal közbevágott.

- Miből gondolod? A horoszkópod jósolta? Azt hiszed véletlen, hogy itt vagyok…

- Kérlek, nem hiszem, hogy most ez a helyzet alkalmas erre…

- Miért? Mikor kellene ezt megbeszélnünk? Nem válaszolsz az üzeneteimre, folyton kerülsz – igaza volt. Nagyon is. Láttam, dühíti a helyzet, márpedig én döntésképtelen voltam. Colin csapott egyet a kocsimra mérgében, majd távolabb lépett.

- Colin…

- Azóta nem tudok másra gondolni Hanna, a videóklipet nézem minden pillanatban, olyan érzések kavarognak bennem, amit magam sem tudok értelmezni.

- Nem vagyok abba a világba való Colin. Nem vagyok modell, sztár. Nem lenne jó ez nekünk.

- Miből gondolod, hogy csatlakoznod kell ebbe a világba? Legyél csak Hanna. Én sem vagyok más, csak velem jár még pár dolog. Ismernek az emberek, nekem ez az életem, mint neked a tánc – majd újra közelebb lépett, szemeiben a szomorúságot véltem felfedezni, miközben az én szívem úgy kalapált a sötét Los Angeles-i éjszakában akár egy harang, amely kilóméterekre elhallatszik. Döntenem kellett azonnal. Colin rettenetesen érezte magát, próbált meggyőzni arról, hogy ő nem más, csak azért, mert híres.

- Legyünk barátok… egyelőre – böktem ki. Colin döbbenten nézett rám, szerintem erre az opcióra ő sem számított. Főleg nem tőlem. Pár pillanatig csendben álltunk egymással szemben. Fel sem tűnt mennyi járókelő haladt el mellettünk, csak Colint figyeltem, láttam rajta, hogy nem tudja, elfogadja ezt az az ajánlatot.

- Legyen – hangzott szomorúan -, barátok. – Nyújtotta felém a kezét.  – Hazavihetlek?

- Nem akarom itt hagyni a kocsit, de köszi.

- Jó éjt Hanna – nyomott az arcomra egy puszit.

- Neked is – köszöntem el, majd bepattantam a kocsiba, borzasztó érzésekkel mentem haza.

Reggel az órán Scott közölte, hogy szeretne pár embert benevezni versenyre. Ez azt jelenti, hogy, akit alkalmasnak talál tavasszal Atlantában fog színpadra állni az USA táncversenyén. Nem nagyon izgatott a dolog, tekintve, hogy már szerepeltem Colin klipjében, nem akartam elvenni senkitől a lehetőséget. Bíztatva Lisát és Melaniet, reméltem, hogy részt akarnak venni majd a versenyen. Scott a karácsonyi szünet előtt mindenkit megnéz majd, reméli, hogy több hallgató is képviselni tudja majd egyetemünket Atlantában. Nem véletlen, hogy ennyire kedvelem ezt az egyetemet, hiszen annyi lehetőséget ad, minél többet tanulni, de azt is, hogy megmérettessük magunkat. Scott szerint ez a verseny nagy lehetőség bárki számára. Aylin persze rögtön suttogni kezdett kedvenc barátnőinek, de próbáltam elengedni azt, hogy idegesítő egy lány. Természetesen gúnyos arccal méregetett, de pontosan tudtam mit akar ezzel elérni. Felőlem győzhet is. Nem nagyon érdekel. Lisa és Melanie óra után Colinról faggatott, próbáltam kitérni a válasz elől, semmi kedvem nem volt ismét róla beszélni. Lezártam, a barátság pedig pont elegendő számomra. A folyosón aztán Zack ugrott elénk egy szórólappal, mögötte Oliver és Tyler sétált.

- Lányok! Hétvégén nem akartok bulizni?

- De, pont arra készültünk – vágott vissza Mel.

- Nem fogjátok elhinni, de Los Angeles legjobb Dj-e, Adam Morris zenél majd…

- Nem ismerem – közöltem Zackkel. Lisa rögtön oldalba bökött.

- Adam a legjobb a városban, szerintem simán nemzetközi karrierje is lehetne. Ott leszünk feltétlen – válaszolt szinte ujjongva Lisa, amitől Zack arca felragyogott.

- Akkor ott találkozunk Melanie?

- Persze -, bólintott a barátnőm boldogan. Már kezdett kényes lenni a helyzet, ahogy ők ketten flörtöltek egymással. A srácok elköszöntek, Oliver óvatos pillantást vetett rám, én pedig közöltem Melanieval, hogy minél előbb a tettek mezejére kellene lépni.

- Ez a fiú alig várja, hogy összejöjjetek.

- Így van, ahogy Hanna mondja. Melanie, szombaton el ne engedd.

- Lányok! Tudjátok, hogy elég körülményes vagyok...

- Pont ez a baj… Zack egy cuki srác, kicsit legyél lazább és engedj neki – adott tanácsot Lisa.

- Sosem hagytok békén… - nevetett Mel, miközben a következő órára sétáltunk. Lisa foglalt helyet, mi addig Melanieval a büfében várakoztunk a kávéinkra.

 - Jól vagy Hanna?

- Persze, minden oké.

- Colin ugye?

- Próbálok nem rá gondolni és erre az egészre, ami kialakult közöttünk. Maradunk barátok. Így lesz a legjobb.

- Te tudod Hanna, de látom, hogy megvisel ez a dolog..

- Majd szombaton bulizunk – próbáltam terelni a témát, amivel Mel is egyet értett, majd megkapva a kávékat indultunk órára. Próbáltam figyelni, de csak azon kattogott az agyam, hogy minél előbb el kell felejtenem a Colinnal történteket, a szombati buli pedig tényleg pont kapóra jön. A telefonomon egy üzenetet láttam, amikor kiértem az óráról. Sienna volt, érdeklődött, hogy vagyok. Igyekszünk minden nap beszélni, mióta kiderült, hogy szerepeltem a klipben, leginkább ő az összekötő kapocs köztem és a szüleink között. Sienna elmesélte, hogy szerinte kezdenek megenyhülni, de most apa nagyon beteg, az orvos szerint tüdőgyulladása van. Már napok óta csak az ágyat nyomja. Aggódtam. Apa sosem szokott beteg lenni, ezért úgy döntöttem, hogy amint hazaérek, felhívom őket.

A lakásban ledobtam a táskám és a kanapéra ülve tárcsáztam anyát. Hosszú csengés után szólt bele, elég fáradt, meggyötört hangon.

- Anya, hogy vagytok? – érdeklődtem gyorsan. – Sienna mondta, hogy apa beteg.

- Igen, jól hallottad. Most volt kinn az orvos, azt mondta nem kell kórházba mennie.

- Annyira aggódtam. Mért nem hívtatok?

- Hanna…

- Tudom. Sajnálom, nem is tudod mennyire. De mégis tudnom kell, mi történik veletek. Ez pedig pont olyan, amikor nem kellene a haragod előtérbe helyezni – néhány másodpercnyi szünet következett.

- Igazad van. Lehet túlreagáltuk a dolgot. Csak nagyon haragudtam ezért a klippért…

- De ez nem befolyásolja a jövőm… sőt. Apával beszélhetek?

- Most nem tudom adni, alszik, de megmondom, hogy kerested.

- Sokszor ölelem, és kívánom, hogy gyógyuljon meg. Nagyon hiányoztok – csuklott el a hangom.

- Te is Hanna. Szeretünk. Jól megy az iskola?

- Persze, minden rendben. Lesz egy verseny a tavasszal Atlantában…

- Próbáld meg – vágta rá anya.

- Még meggondolom.

- Rendben kicsim. Örülök, hogy hallottam a hangod. Vigyázz magadra.

- Ti is, hívjatok, apának pedig jobbulást - búcsúztam el. Jó volt hallani a hangját, bár éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben, apa állapota pedig nagyon aggasztott. Tudtam mihamarabb haza kell mennem, hálaadás pedig pont alkalmas időpontnak tűnt. Este a sorozataimban elmerengve néztem a tévét, amikor Lisa küldött egy cikket, melyben Alexisszel készítettek interjút. Állította, hogy Colinnal nagyon jól megvannak, kapcsolatukat az sem befolyásolja, hogy ő rengeteget utazik az utóbbi időben. Próbáltam figyelmen kívül hagyni ezt az interjút és elkönyvelni, hogy ez az ő életük. Gondolhattam volna, hogy itt szó nincs semmiféle szakításról. Lisának is megírtam, hogy felejtsük el ezt az egészet.

Szombat reggel sokáig aludtam. Végre pihentem, úgy éreztem, most végre minden a helyére került. Pénteken anya felhívott, hogy apa kezd jobban lenni, sikerült néhány szót váltanom vele. Úgy éreztem, most minden rendben körülöttem, a családom pedig megbocsátott a videoklip miatt. Ezért nyugodtan tudtam készülni az esti bulira. Miután kicsit kitakarítottam a lakást, keresni kezdtem a legmegfelelőbb ruhát. Úgy döntöttem, hogy egy fekete csipke felsőt, szoknyát és harisnyát választok, ami nem kihívó mégis csinos. Lisa, Melanie úgy döntött, hogy buli előtt felugranak, majd taxival megyünk tovább. Beleegyeztem. A nap gyorsan telt, néhány órával a lányok érkezése előtt a kádban áztattam magam és hallgattam a legjobb zenéket. Gondoltam rákeresek Adamre, aki ma zenélni fog, a srác nagyon tehetséges, biztosan nem fogunk csalódni. Miután kicsit begöndörítettem a hajam, arcomra pirosítót és egy kis sminket tettem, felöltöztem. Úgy gondoltam, most végre jól fogom magam érezni, Oliver pedig pont jó, hogy ott lesz.

A naplementét néztem az erkélyen miközben vártam a lányokat. Los Angeles még ilyenkor, ebben a késő őszi időben is csodálatos. Megbontottam egy pohár bort, s miközben kortyoltam a telefonom megcsörrent, a lányok néhány perccel később már az ajtómon kopogtattak. Lisa piros ruhát viselt, nagyon jól állt neki, tekintve, hogy bőre kissé kreolos. Melanie is jó kedvű volt, hosszú királykék szoknyában és fehér vékony ingben jelent meg, eddig még sosem láttam ennyire csinosnak, nem is tudtam szó nélkül hagyni. A lányok már kellőképp jól érezték magukat, mivel az úton már néhány kortyot ittak a taxiban.

- Nagyon csinosak vagytok – jegyeztem meg, amikor megkínáltam őket a borból.

- Köszönjük – nevetett Melanie, miközben majdnem lesodorta a poharat az asztalról.

- Han, Zack küldött egy képet Melnek….

- Akarom tudni?

- Ne, ne, ne gondolj semmi rosszra Han – nevetett, alig bírta megállni. Elkezdett kutakodni a táskájában, ami nem igazán sikerült neki, megkérte Lisát, hogy segítsen. – Nézd! – mutatta felém a telefonját, amikor sikerült feloldania. Elképedtem. Ezek a Los Angeles-i pasik megőrjítik, az embert amint látom. Még Melanie-t is. Zack ugyanis készülődés közben küldött egy félmeztelen képet a barátnőmnek és meg kell jegyeznem, hogy a srác tudja, hogyan kell egy lányt levenni a lábáról. Melanie fülig pirulva feküdt az asztalon, azt sem tudta, hogyan reagáljon, de láttam rajta, mennyire megtetszett neki a fiú. Miután pár pohár bort megittunk taxit hívtunk és az Academy szórakozóhelyre mentünk. Mel üzent a fiúknak, hogy hamarosan mi is megérkezünk. Nagyon izgatottak voltak, hogy Tyler és Zack várnak rájuk. Gondoltam, én majd elleszek valahogy. A taxiból kiszállva megláttuk a tömeget, akik mind befele tartottak a szórakozóhelyre.

- Sziasztok! – termett hirtelen mellettünk Zack, átkarolva Melaniet. – Örülök, hogy itt vagytok. Mel,  de jól nézel ki – mérte végig barátnőnket. – Gyertek, a fiúk benn vannak. – Miután bementünk Zack a barátaikhoz vezetett minket, akik puszival köszöntöttek bennünket. Rögtön kértek nekünk italt, de épp, hogy belekortyoltunk volna, Adam jelent meg a színpadon, köszöntve a társaságot. Nagy ujjongás fogadta, a srác pedig nem sokáig húzta, rögtön belekezdett a buliba. Épp mozogni kezdtem a zenére, amikor Lisa oldalba bökött.

- Hanna….

- Tessék?  - de ahogy oldalra néztem megláttam Colint pár sráccal a pult másik végében. Úgy éreztem lőttek az estémnek, de mivel ő nem vett észre, láttam némi lehetőséget arra, hogy jól fogom magam érezni. Ez nem tartott sokáig, mert Colin is észrevett. Dühösen tekintettem felé, majd elfordultam, remélve, hogy érti a célzást.

- Jól vagy Han?

- Persze minden oké. Menjünk táncolni  - mutattam a tánctér irányába, de azzal a lendülettel húztam is magammal Lisát. Nem is akartam Colinra nézni.

- Nem lesz ez így jó, hogy bujkálsz.

- Érezzük jól magunkat Lisa – mondtam, miközben táncoltunk. Adam nagyon jól zenélt, a hely pedig megtelt emberrel. Úgy tűnt sikerül Colin nélkül is jól érezni magam.

Reggel épp, hogy beértem az iskolába ideges voltam és kialvatlan. Miután Colin hazavitt a lakásban elmélkedtem, mint valami remete és igyekeztem kiverni a fejemből a történteket. Az autót délután vissza is hozták, ami külön öröm volt, mert legalább nem szorulok senki segítségére. Amikor azonban fizetni akartam az úr jelezte, hogy kifizették a javítást, nincs további teendőm.  Ez még jobban felhúzott, Colin ne tegyen szívességet nekem. Bánom azt a pillanatot, amikor tőle kértem segítséget. Amint befele szaladtam az egyetemre Oliver kedves tekintetével találtam szemben magam, de így tettek a barátai is és a lányok akikkel együtt járok órára. Furcsa volt, próbáltam viszonozni, de nem igazán volt jó kedvem. A folyosón Lisa és Melanie vártak, meglepően türelmetlenül.

-  Hol voltál?

- Bocsi, csak elaludtam – nyugtattam őket, amikor ledobtam magam mellé a táskát és leültem a padra.

- Hanna, most már tudni akarjuk mi történt veled. Mi a baj?

- Ne most lányok, kérlek. Elég nehéz nekem erről beszélni. Hatalmas hibát követtem el. Kettőt is – Lisa Melaniera pillantott, láttam rajtuk, hogy nem tágítanak addig, amíg el nem mesélem a dolgokat, de nem akartam a suliban erről beszélni, pláne, hogy Aylinnak olyan füle van, hogy ha ezt kiszimatolja óriási botrány lesz. Az órák gyorsan elteltek, míg a táncon Scott vastapssal tapsoltatott meg bennünket és le is játszotta a videót a társainknak. Akkor láttam meg, hogy kiadtak egy a kulisszák mögötti videót is, ennek pedig nem örültem, főleg amiatt, amit anya mondott a telefonban néhány napja. Azért jól esett, hogy Scott ennyire örül a sikerünknek. Persze Aylin is boldog volt, reklámozta magát folyton, úgy érzi befutott sztár lett.  Suli után a kávézóban kellett lennem, így is sűrű elnézések közepette mentem be, mert hétfőn nem dolgoztam. Mr. Shapnak beadtam egy mesét, hogy rosszul voltam, szerencsére elhitte, de kérte, ne forduljon elő többet. Gyorsan felvettem a kötényt, felkötöttem a hajam és belekezdtem a munkába. Ez valamennyire elterelte a figyelmem arról, hogy Colinra gondoljak. Bár bevallva, nem tudom, hogy fogom ezt kiheverni.

- Szia Hanna! – ült le mögém Melanie, mellé pedig Lisa.

- Nem szabadulsz meg tőlünk. Mi van veled? – kérdezte, miközben kért egy lattét magának és Melnek. Ahogy elkészítettem és már vagy percenként könyörögtek, hogy áruljam el mi történt, így közelebb hajolva elmondtam a titkot.

- Lefeküdtem Colinnal…

- Miiiiiiiiiiii???? – kiálltott fel Lisa, úgy, hogy az egész kávézó minket figyelt.

- Csendesebben! –szóltam rá. – Igen, ez történt..

- De, hogy, mikor, hogyan? – türelmetlenkedett Lisa – Oké, oké. Mondj el mindent!

- Ő jött értem az esőben, amikor az autóm elromlott. Hozzá mentünk, ilyesmi, készített vacsit, aztán kicsit ittunk és…

- És megtörtént. Hanna ez… - ráncolta a szemöldökét Melanie. – Nem tudom, hogy helyes volt e.

- Persze, hogy az! – szólt rá Lisa. – Colin egy klassz srác, szerintem teljesen odavan Hannaért.

- Mi volt reggel? – kérdezte Melanie, amikor már én is leültem. Csendben, szomorúan. Az arcomra azt hiszem minden érzés kiült, amit azzal a reggellel kapcsolatban érzek.  

- Hanna… Mi történt?

- Pont ez az, hogy semmi. Úgy viselkedett, mintha ez természetes lenne. Nem bánt semmit sem. Lányok, ez a legborzasztóbb.

- Hanna ez a srác odavan érted. Csodálkozol, hogy nem bánta.

- De ő egy énekes. Nem vagyunk egy szinten, plusz, ott van neki Alexis. Vagyis azt mondta, hogy nincs…

- Akkor meg hol itt a probléma?

- Ott Lisa, hogy Hanna úgy érzi, nem illik bele abba a képbe. Hogy Colin bármelyik percben kihátrálhat. Ezek a hírességek minden lányt megkaphatnak – szólt közbe Melanie és sajnos azt kell mondjam teljesen igaza volt. Féltem és félek is a csalódástól. Úgy érzem, Colin kihasználna és ezt a fájdalmat akarom elkerülni. Amikor Adamnek megadtam az esélyt nem gondoltam, hogy ennyire elutasító lesz, amikor megtudta, hogy meg akarom valósítani az álmaimat és Los Angelesbe akarok költözni. Nagy szomorúságot okozott nekem, akkor azt hittem, hogy együtt éljük le az életünket és miután elvégzem, az iskolát összeházasodunk. Ehhez képest Adam tervei mások voltak és az én terveimet nem is tudta megérteni. Nincs jó tapasztalatom a pasik terén, de Colin nem ilyen, más. Nem vakítja el a siker. Vagy én vagyok vak?

- Hanna, szerintem esélyt kell adnod Colinnak.

- Nem tudom Lisa. Azóta nem is nagyon beszéltünk… Szomorú volt, amikor tegnap elköszöntem…

- Persze, hogy az volt. Hanna imád téged ez a pasi, mit nem értesz? Melnek ezegyszer nincs igaza. Eléggé ráérzek a dolgokra, ez pedig eléggé egyértelmű – közölte határozottan Lisa, mélyen értem mire akar célozni, amit talán tudok is. A Colinnal eltöltött éjszaka semmihez nem fogható. Biztos vagyok benne, hogy érez valamit főleg, hogy nem bánta meg az estét. Nehéz ez az ügy.

- Lányok, hanyagolhatnánk a témát? Most eléggé nehéz ez nekem. Pláne, hogy nem akarok bekavarni Colin kapcsolatába.

- Most mondod, hogy nincsenek együtt Alexisszel.

- Nem vagyok benne biztos, ő ezt mondta – majd a raktár ajtóban észrevettem Mr. Sharpot, rögtön úgy tettem, mintha kávét készítenék.  – Lányok! Mindegy.

- Mi lenne ha elmennénk egyet bulizni a hétvégén? Pasik nélkül – érdeklődött Melanie.

- Ez szuper ötlet – egyezett bele Lisa.  – Neked is jönnöd kell Hanna! – Én is csatlakoztam a lányokhoz, bár nem sok kedvem volt egy bulihoz. Nagyon lassan telt a délután. Azt hittem, hogy sosem lesz vége az amúgy is hosszú napnak. Mr. Sharp zárt, ezért tíz perccel előbb el tudtam jönni a kávézóból. Az autóba ülve csak egy dolog járt az eszemben: minél gyorsabban el kell felejtenem Colint. Ezt pedig addig sulykoltam magamban, amíg hazáig magam is elhittem. Úgy döntöttem, minden onnan folytatódik, ahol abbahagytam. Kivéve Colint.

A lakásba érve megszólalt a mobilom, de csak egy üzenet fogadott, amikor feloldottam.

„Beszélnünk kell!”

Hihetetlen, hogy még mindig üzenget. Azonnal töröltem és nem is reagáltam rá. Természetesen másnap reggel vagy hat üzenet várt, de ismételten nem foglalkoztam vele. A fürdőszobában gyorsan elkészültem, kis sminket dobtam magamra, a hajam pedig copfba kötöttem, úgy a legegyszerűbb. Sosem szerettem, ha csak úgy lóg, meg persze táncórák alatt elég nagy előny, ha nem az arcomban van az összes tincs. Apropó arc. A szemeim alatt óriási karikák jelentek meg, ami vagy a kialvatlanságtól van vagy pedig, hogy stresszes az életem. Valószínűleg mindkettő. Azonnal nyomtam egy kis alapozót a kezemre, hogy megpróbáljak javítani a helyzeten, de szerintem csak egy kiadós alvás segíthet. Miután felkaptam egy farmert és egy pólót, rögtön autóba ültem, hogy a suliba menjek.

- Hanna, nem fogod kitalálni mi történt… - kezdte köszönés nélkül Lisa, amikor leültem mellé a teremben. Kérdőn néztem rá, miközben kipakoltam. – Az a pletyka járja, hogy Aylin és Oliver összejöttek.

- Ne! – mérgelődtem. – Ugye csak pletyka?

- Nem tudom pontosan, de tegnap látták őket smárolni.

- Ezt nem hiszem el. Remélem valami véletlen és Oliver rá se néz erre a buta libára. Biztos provokálta. Ki mondta?

- Nicole mondta Kylie-nak, tőle hallottam én is.

- Lisa, ugye nem akarod elhinni? Nicole a nagy barátnője. Aylin biztos kitalálta az egészet.

- Lehet, hogy nem és tényleg..

- Akkor legyenek boldogok.. – vágtam oda, de bíztam benne, hogy nem igaz. – Remélem Olivernek több esze van, mint, hogy ezzel az Aylinnal kezdett – mérgelődtem tovább, majd elkezdődött az óra. Melanie is épp az utolsó pillanatban toppant be, elmeséltük neki, mit hallott Lisa. Melanie is meglepődött, de szerinte is csak kitaláció az egész. Óra alatt jelzett a telefonom. A twitter jelét láttam meg, majd miután az asztal alatt megnyitottam, Colint képe jelent meg, ahogy Los Angeles utcáin sétál az egyik barátjával. A fotósok természetesen ott voltak, hogy lefényképezzék őket. Össze szorult a szívem. Már két napja nem reagáltam az üzeneteire sem, nem is tudok róla semmit. Csak ez a kép, ami twitteren megjelent mutatja, hogy biztosan jól van. Hiába dobbant akkorát a szívem, az eszem mégis azt mondta, hogy helyesen döntöttem, nem szabad belebonyolódnom ebbe az egészbe. Colinnak barátnője van, hiába is romlott meg köztük minden, most ezt mondja, lehet, később nem újra visszatalál majd Alexishez. Lisa oldalba bökött, ami kizökkentett, az amúgy is bonyolult gondolatmenetemből. Meglátta a telefonomon megnyitott képet.

- Han, beszélj vele…

- Nem lehet.

- Hanna, látom, hogy érzel valamit iránta, ha a képét nézed már percek óta.

- Lisa, kérlek. El kell őt felejtenem. Jobb lesz ez így – majd lezártam a telefonom és próbáltam a professzorra figyelni, de természetesen a gondolataimat csak Colin töltötte ki. Az iskola folyosóján sétálva sem tudtam odafigyelni Lisa és Melanie beszélgetésre, amit néhol valószínűleg nekem céloztak, de teljesen el voltam foglalva saját magammal.

- Hanna, ezt már nem lehet kibírni – közölte Mel, amikor beléptünk a kávézó ajtaján.  – Most már azt kell mondanom, hogy zárd le Colinnal a dolgot vagy beszélj vele. Nem tudsz koncentrálni.

- Tudom Mel, de képtelen vagyok. Magamban sem vagyok biztos, nem tudnék most vele beszélni.

- Ez borzasztó Hanna. Ez a srác a kezdetektől odavan érted, te meg agyalsz.

- Nem olyan egyszerű Lisa.

- Te bonyolítod meg – talán igaza van.

- Beszélhetnénk másról? – állítottam le a témát gyorsan.

- Ahogy akarod, de a dolog nem változik – közölte Lisa.

- Hétvégén akkor buli? – érdeklődtem, miközben mindenkinek készítettem egy jegeskávét.

- Mindenképpen. Már alig várom – mondta Melanie. – Zack elég sokat érdeklődik irántam, egészen kedvelem.

- Nocsak! – nézett meglepetten Lisa. – Valami kezd alakulni köztetek? – nevetgélt.

- Még az is lehet – kacsintott barátnőnk. Amint a kávét tettem a pultra, az ajtóban megjelent Colin egy másik sráccal. Lisa és Melanie aggódva tekintettek rám, én pedig próbáltam úgy tenni, mintha észre sem vettem volna őket.

- Két lattét kérünk Hanna – lépett oda a pulthoz.  – Sziasztok lányok! – köszönt a barátnőimnek. Csendben megfordultam és rögtön elkészítettem a kávékat.

- Még valamit adhatok? – kérdeztem.

- Beszélnünk kell…..

- Most nem lehet.

- Akkor este visszajövök.

- Felesleges… - vágtam vissza.

- Kilencig dolgozik – szólalt meg hirtelen Lisa.

- Köszi – kacsintott Colin, majd miután ott hagyta a kávék árát távozott.

- Ezt most mért kellett Lis?

- Nem bírjuk nézni már a szenvedésed. Inkább hálásnak kéne lenned, hogy segítettem.

- Köszi, nagyon örülök – gúnyolódtam.