Dance with Miss Arizona - X.fejezet

Ha valaki azt mondja nekem pár hónapja, hogy az egyetem megkezdése után rögtön egy híres énekes klipjében fogok szerepelni, biztosan kinevettem volna.  Márpedig ez annyira valótlan, hogy pont én, egy arizonai lány, akinek szinte semmije sincs csak a tehetsége, kiválasztják erre a szerepre.  Viszont jobb, ha hozzászokom, hiszen hamarosan debütál Colin klipje, valószínűleg felkavarja majd az állóvizet. Ami a családomat illeti pláne. Még mindig nem mertem elmondani nekik. Szeretem őket, de tudom, mennyire bíznak bennem, én pedig áltattam az anyámat, hogy nem fogadom el, továbbá nem jelentkezem. De ez egy jó lehetőség volt. Esélyt kaptam, hogy a későbbiekben felfigyelhessenek rám. Vagy csak remélem. Tulajdonképpen félek, mit mondanának. Ez pedig felemészt. A hetek óta tartó titkolózásnak ez lett az eredménye. Lisa szerint büszkék lesznek rám, de ő nem ismeri a családom.

Colin a héten többször járt a kávézóban, számomra érhetetlen az ok, hiszen millió kávézó található Los Angelesben, plusz, körülötte ugrál mindenki, miért hozzánk jön kávézni. Valamilyen fura oknál fogva pont a kávézóban vagyok aznap délután, amikor megjelenik. De jókat beszélgettünk. Eléggé érdekes az egész, mert kulturáltan el tudtunk csevegni a Mit kérsz? és a pénzösszegen kívül. Érdekelte a suli, mivel ő is oda járt, jó emlékei vannak az egyetemről. Kezdem őt megkedvelni. Ez hazugság. Kedveltem őt a klipforgatás óta. Colint aki nem veszi észre, az vagy bolond, vagy vak. Nyilván irtó helyes pasi, de sajna, ahogy megjelent a kávézóban, a csajok, mint a legyek rögtön ott termettek és szinte mozdulni nem lehetett onnantól kezdve a helyiségben. Ő ezt hamar megelégelte és az lett a vége, hogy elment.

Csütörtök este épp a telefonom nyomkodtam, már záráshoz készültünk. Az utolsóként kiadott kávé illata töltötte be a kávézót. Nem véletlen, hogy szeretem ezt a helyet, hiszen mindig olyan finom kávéillat van. Pár perccel később hangos morajlást, majd ajtó csapkodást hallottam. Gondoltam valami barom, aki megint nem tud vezetni, aztán megjelent Colin az ajtóban. Fején egy menő napszemüveg, farmer nadrágot és fekete pólót viselt, majd mosolyogva szemügyre vette, hogy alig vannak a kávézóban.

- Ugye nem fogsz ilyen későn kávét kérni? – érdeklődtem, ráncolva a homlokom. Colint

ez nem zavarta, felült a bárszékre a pultra tette a napszemüvegét és a telefonját.

- Úgy tudom ez egy kávézó, akár hajnali egykor is kiszolgálhatnak.

- Nem is vagyunk nyitva akkor.

- Tehát, akkor most kérek egy jéghideg lattét – gondoltam ennek elment az esze, de teljesen komolyan gondolta a dolgot. Előszedtem a már elpakolt kellékeket és neki láttam Colin kései kávéjának. Magam mögé pillantva nyugalmasan ücsörgött, várakozott. Természetesen hamar kész is voltam, igyekeztem végig kérdezni kér e még valamit, nehogy pont záráskor találja ki. – Mi a baj? Mért vagy ilyen ellenséges?

- Colin, valakinek ez a munkahelye, te pedig idejössz zárás előtt pár perccel…

- De még nem zártál be… - na, ebben igaza van, mégis bosszantó volt. Mit akar?

- Tehetek érted valamit?

- Semmit – kortyolt a kávéjából. Csendben néztünk egymással farkasszemet, amíg az utolsó vendég is kilépett a helyről, ő pedig megvárta, amíg záróra lesz. Mikor felszólítottam, hogy zárnék, nem volt hajlandó felállni, inkább megvárt, míg mindent elintéztem és levettem a kötényem. Miután bezártam az ajtót jó éjszakát kívántam neki, majd igyekeztem elsétálni. Hozzáteszem, ez a pasi megőrjít, mert rögtön mögöttem termett.

- Állj már meg Hanna!  - kérdőn néztem vissza rá. – Gyere, hazaviszlek.

- Kösz nem. Tudok sétálni.   

- Ne már, gyere, elviszlek.

- Te most azt gondolod komolyan, hogy be fogok szállni a luxus kocsidba? Ez valami menőzés, hogy megmutasd, neked ilyen is van?

- Hanna, dehogy. Gyere – kérlelt.

- Nem is tudod hol lakom – jegyeztem meg, bízva, hogy ezzel most megfogtam. Colin erre a kijelentésre szinte elnevette magát.  – Szóval tudod – beleegyeztem. Végül is vesztenivalóm nincs. Colin autója elképesztően szép volt. Los Angeles utcáin rengeteg luxus kocsi járkál, Maseratti, Ferrari, Mercedes, Porsche, mégis Colin kék Aston Martinja lenyűgöző volt. Amint mellé értem azonnal odaugrott, hogy kinyissa az ajtót, majd megköszönve be is ültem. A bőr kárpitja olyan puha, hogy ilyet még sosem tapasztaltam. Egyszóval ez a kocsi remekül volt megalkotva. Colin is bepattant mellém, majd elindultunk. Azon tanakodtam, hogy jó vagy rossz, hogy közel lakom a kávézóhoz, mert akkor többet is utazhatnék Colinnal.

- Nagyon rosszkedvű vagy – vetette oda, miközben megállt a pirosnál.

- Nem volt épp jó napom és fáradt is vagyok. Bocs – Colin rám nézett, arcát a külső fények épp, hogy megvilágították, de így is ragyogott a tekintete. Hogy lehet valaki ennyire jóképű? Nem, nem,  hessegettem el a gondolatokat a fejemből, mert tényleg nem gyengülhetek el  egy másodpercre sem. - Veled mi a helyzet? – érdeklődtem.

- Semmi, tudod az átlagos.

- Ne viccelj – böktem meg.

- Interjút adtam ma, holnap is. A hétvégén pedig megjelenik a legújabb zeném.

- Ez semmi lenne a számodra?

- Ugyanolyan nap, mint a többi – kacsintott, majd megállt a ház előtt. Kiszálltunk, ő pedig elkísért az ajtóig.

- Köszi, hogy elhoztál.

- Ugyan.

- Jó éjszakát Colin.

- Neked is – kacsintott – szombaton nyolckor nálam. El ne felejtsd!

- Nehezen tudnám, hiszen majdnem minden nap emlékeztetsz – a kocsihoz érve intett, majd elhajtott. Jó érzésekkel mentem fel a lakásba, ahol a kanapéra ülve azonnal írtam a lányoknak a történtekről, akik nem győztek csodálkozni. Lisa gratulált, Melanie kicsit bizonytalankodott, hogy jó ötlet volt e beülni abba az autóba. Másnap reggel is csak erről tudtak beszélni, Lisa teljesen el volt ájulva, hogy Colin Aston Martinjában utaztam.

- Mért nem szóltál, én is mentem volna – szekálódott Lisa.

- Nem vicces.

- Lis, ő egy énekes. Mit akarhat Hannától, mikor bármelyik csajt megkaphatná. Sőt, ott van neki Alexis.

- Mel, túl sokat gondolkozol. Ne agyalj ilyeneken.

- De tényleg Lisa. Nekem valami gyanús – jegyezte meg Melanie, de én alig figyeltem, mert eszembe jutott a hétvégi buli. Nem tudom elképzelni, hogy mehettem bele, hogy Colin lakásán részt vegyek egy partin. Valamiért mégis. A órákon is csak ezen agyaltam, szinte elképzeltem magam előtt a jeleneteket. Alig figyeltem a professzorra, de valamit sikerült jegyzeteltem. Azért végül Lisa oldalba bökött, amikor a professzor befejezte a mondandóját.  – Lányok, mit vegyek fel a bulira? – érdeklődtem, míg az egyetem folyosóján sétáltunk.

- Szerintem valami feketét – jelentette ki Lisa. – Mindenképp csipkéset.

- Nézzétek – vágott közbe Melanie  - ott van Zack. Szerintetek köszönjek neki?

- Persze! – de a barátnőm csak intett a srác felé.

- Ez meg mi volt? – pirított rá Lisa. – A srácnak kiesik a szeme utánad Melanie.

- Jó, jó, de most nem olyan a helyzet.

- Ez hihetetlen Melanie. Kedvel téged ez a srác, beszélgess vele! – de mire ezt kimondtam Zack lépett oda hozzánk, hogy elhívja a barátnőnket hétvégére egy házibuliba. Melanie persze csillogó szemekkel igent mondott, Zack pedig sietett vissza a haverjaihoz.    

Délután elmentünk a csajokkal egy bevásárlókörútra, hátha találunk valami klassz ruhát a bulira, de nem csak nekem, hanem Melanienak is. Los Angeles ismét a jobbik arcát mutatta, ami az időjárást jelenti. Október közepe van, de még hasonlóan olyan meleg van, mint a nyáron. Ennek én csak örülni tudok, nem nagyon kedvelem a hideget. Miután a harmadik boltból is kijöttünk Melanie megelégelte a ruhapróbálgatást, jelezte, hogy inkább egy hideg üdítőre vágyna. Amint az utcán sétáltunk, a kirakatban megpillantottam egy fekete csipkés ruhát, amit mindenképpen megakartam próbálni, ezért behúztam a lányokat a boltba.

- Hanna, ez elképesztő – állt tátott szájjal a próbafülke előtt Lisa. – Ezzel tuti leveszed a lábáról az énekesed.

- Lisa! – szóltam rá. – Na, hogy áll?

- Szerintem szexi. Meg kell venned – bíztatott Melanie. A ruha tényleg csodás volt: a vállat szabadon hagyta, karját és a has részt átlátszó csipke fedte, utóbbi mintája harmonizált a szoknya részén található mintával. Nem sokkal később már a pénztárnál álltam, hogy fizessek. Ezután rögtön beültünk egy helyre, hogy ihassunk egy üdítőt.  Melanie izgatottnak tűnt.

- Valami gond van? – kérdeztem, ő pedig kortyolt egyet az italából.

- Magam sem tudom lányok. Hiányzik Shane, az pedig, hogy Zack körülöttem van, megrémít.

- Ugyan, hiszen Zack egy jó pasi, ki kell élvezni, hogy veled akar lenni.

- Igaza van Lisának. Shane a múlté. Túl kell lépned rajta. Sőt emiatt ne érezd magad rosszul.

- De nagyon szerettem őt Hanna. Úgy érzem, mintha megcsalnám.

- Mel! Ezt felejtsd el – vágott közbe Lisa. – Shane szakított veled, ergo nem akar tőled semmit. Megérdemled, hogy boldog legyél – Mel, szomorúan vette magához újból a poharat, láttam rajta, hogy nagyon bántja még mindig a Shane-nel való szakítás. Igyekeztünk jobb kedvre deríteni, bár nehezen akarta elhinni, hogy Zack segíthet majd a bánatán. Később hazavittem a lányokat, aztán otthon készítettem vacsorát, amit az erkélyen fogyasztottam el. Miközben vacsoráztam a telefonomon böngészni kezdtem az internetet, a TMZ oldalán pedig Colinról találtam paparazzi képeket, amint egy barátjával sétálnak. Több fotó is készült, de rögtön eszembe jutott, hogy megnézem Alexist is, aki épp Párizsban tartózkodik a többi modellel. Ez a lány tényleg nagyon szép. Nem csoda, hogy modellkedik, még az utcán is úgy jön-megy a fotókból ítélve. Újra feltettem magamnak a kérdést, mit is gondoltam? Colinnal bármi is lehet? Talán egy énekes lesz a szerelmem? Teljességgel lehetetlenség, ha valaha gondoltam is ilyenre. Mérgemben rögtön félretettem a telefont, de az nem sokkal később jelzett. Amikor megnyitottam a következő állt benne: Remélem jól telt a napod. Holnap találkozunk. C. Miért ír nekem smst? Mikor lettünk ilyen jóban?